Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

2

BÉKÉS

1907. november 10.

Hírek.

Dr. Karácsonyi lános czimzetes prépost. Ú

felsége a király, dr. Karácsonyi János nagyváradi kanonok, a in, tudományos akadémia rendes tagja, városunk jeles szülöttének, a hollókői czimzetes prépoatságot adományozta. Kiváló hisztorikusunknak egyházi téren ért eme ujabbi kitüntetéséhez szívből gratulálunk !

Kinevezések. A folyó hó 19*ére kitűzött megyebizottsági tagválasztások vezetésére a törvény- hatóság részéről megválasztott elnökök közül, mint annak idején közöltük, többen lemondottak. Ennek folytán a vármegye alispánja a békéscsabai I. alke- rület elnök helyettesévé a lemondott dr. Pándy István helyett Pfeifer Istvánt, ugyancsak Békéscsabán a negyedik alkerületben lemondott dr. Mar gócsy Miklós helyett elnökké Seiler Gyulát, a békési második kerületben a lemondott dr. Szegedi Kálmán helyett elnökké dr. Török Gábort, elnök helyettessé Sebök Sándort, a gyulavárosi első alke- rület elnök helyettesévé a lemondott Névery Albert helyett Sál Józsefet, a harmadik alkerületben lemondott Dombi Lajos helyett elnökké dr. Martos Józsefet, a szarvasi egyik kerületben lemondott dr. Nagy Béla helyett elnök helyettessé dr. Tischbein Somát nevezte ki.

A vármegyei igazoló választmány folyó hó 7-éu délután 3 órakor dr. Márky János elnöklete mellett, a vármegyeház kisebb tanácskozási termében ülést tartott, — melyen a november hó 19-ére kitűzött megyebizottsági tagválasztásokra való tekintettel, — az országgyűlési képviselővá-l lasztók névjegyzékéből a szavazókat az egyes kerületekbe beosztotta.

Szekér Gyula nyug. urod. felügyelő Gyuláról elköltözött Budapestre. Sajnálattal vesszük e tényt, mert Szekér Gyula távozásában, — akinek mint kiváló gazdásznak nagy és igaz érdemeit szolgálatának jubileuma alkalmából részletesen méltattuk — a vármegyei közéletnek súlyos vesztesége van. Kiváló munkásságát és szakértelmét évtizedeken át a békésmegyei gazdasági egyesületben, — mint annak egyik igazgató-választmányi tagja — és utóbbi esztendőkben mint a közigazgatási bizottságnak gazdasági előadója, nagy ambiczióval érvényesítette. Hervadhatlan, nagy érdemei vannak a Gyula városára nézve nagyjelentőségű Gyulavideki vasút létesítése s a szocziális szempontból mériegelhetlen fontosságú remetei parczellázás körül is. Mind a két ügyben hűséggel képviselte és érvényesítette az uradalmak jogos érdekeit, de ezek mellett élénk

érzéket tanúsított a két kiváló közgazdasági intézménynek a közérdek szempontjából való sikerre juttatása iránt, amely sikerekben azután neki kiváló érdeme s osztályrésze vagyon. A Gyulavidéki helyiérdekű vasútnak dolgai, a tervezés, épUés és berendezkedésnek évekre terjedő lázas időszakában jobbadán az ő vállain nyugodtak és amit e téren munkásságot, szorgalmat és ügybuz góságot kifejtett és pedig egy fillér honorárium nélkül, az, az önzetlen „nobile officium“ határát messze túlhaladta. Nagy érdemei vannak a József főherczeg szanatórium építése körül is, amennyiben az építés ellenőrzésére választott bizottságnak elnöke 8 egyben legmunkásabb tagja volt. Szekér Gyulának közéleti szerepléséről egyáltalán megállapítható, hogy valamennyi nagy fáradsággal járó önzetlen és altruistikus volt, amit a mai materiális korszakban ritkán találni s épen azért nem lehet eléggé honorálni. Amidőn körünkből távozik, és ezt ismételten is közéletünk veszteségének regisztráljuk, szívből reméljük és kívánjuk, hogy a fővárosban tehetségének és munkaképességének megfelelő teret találjon, hogy képességeit a közérdekben jövőben is érvényesíthesse. /

Díszes esküvő volt folyó hó 5-én délután a gyulai izraelita templomban. Dr. Berkes Sándor kórházigazgató-főorvos Irénke leányát vezette oltárhoz Schütz Félix m. kir. államvasuti gépészmérnök. A templomot zsúfolásig megtöltött előkelő közönség előtt Borsodi szarvasi rabbi csinos rövid beszédben mondott áldást az Ur ezine előtt kötött szent I frigy re. Az if|u párnak szívből kívánunk hosszantartó sok boldogságot.

Casinó estély. Jeleztük legutóbb, hogy a Békésvármegyei casinó az idei első estélyét, mely elé a tagok városszerte élénk érdeklődéssel tekintenek, folyó hó 16-én fogja megtartani a casino helyiségeiben. Az estélyre vonatkozó előkészületek már nagy méretekben folynak, melynek során tervbe vétetett, hogy az első estély kellemesebbé tétele czéljából vetített képek és felolvasás rendeztetné- nek az előreláthathatólag nagyszámú közönség nagyobb szórakoztatására. A terv ngy látszik, most már a megvalósítás statádiumába lép, mert a helybeli gimnázium igazgatósága készséggel felajánlotta a casinó részére a vetített képek kliséit és felszerelvényeit. Bemutatóra kerül ez alkalommal a „Svédországi utazások“ képsorozata, melyet a gyulai! hölgy közönség egyik igen tiszteletreméltó rokonszenves tagja felolvasással kisór. A képek előállítása körül szükséges műszaki teendőkre Künzl Ernő

!mérnök vállalkozott. Szóval a vigalmi bizottság a legszélesebb körű előzetes intézkedéseket teszi meg, hogy az estélyre készülő hölgy közönségnek az első összejövetelét kedvessé és emlékezetessé tegye. A közönség nagymérvű pártfogására minden előjel szerint biztosan lehet számítani.

Ország-szerte ünnepli a kath. egyház ez idén is árpádházi sz. Erzsébet születésének 700-ik évfordulóját mely alkalommal a magyar kath. püspöki kar kivételes ünneket rendelt el. Értesülésünk szerint ez ünnepek városunkban, a nagy templomban f. hó 16-án este 6 órakor kezdődnek s oly- formán, hogy 17-én és 18-án este 6 órakor esteli ájtatosság, 17., 18. és 19-én reggel [8 órakor szt. misék lesznek, utóbbi napon sz. Erzsébetet dicsőítő beszéddel.

A békésmegyei egyetemi ifjak körének elnöke Kalocsa István lemondott, mivel a Bethlen Gábor Kör elnökévé választották meg. Az igy megüresedett elnöki székbe Bolza Alfonz grófot választották, ki állását már el is foglalta.

A békésvármegyei kaszinó közöskonyhája —

mint azt lapunk múlt számában is jeleztük — november elsejével kezdte meg működését. 60 adag vau előjegyezve, s igy a konyha jövője legalább is hat hónapra biztosítva van. Mint az egyes tagoktól értesültünk az első napokban sem az ételek minősége, sem a mennyiség nem volt megfelelő, mire a tagok rendkívüli közgyűlésben sürgették a tarthatatlan állapotok megváltoztatását. Erre a közös- kouyha igazgatósága gyökeres reformokat léptetett életbe, többek közt a régi szakácsnőt elbocsájtotta s egy minden tekintetben megfelelő uj szakácsnőt fogadott, ami meg is hozta a kivánt eredményt, mert most a közös konyha ellen nincs panasz, s azt kifogástalannak és eredményeiben messze kihatónak tartják közöskonyhás polgártársaink.

Az első fagy. November eleje keményen rá- czáfolt az októberi aranyverőfényes, enyhe napokra. Eleinte dérrel próbálkozott, most pedig erős reggeli fagyokkal kedveskedik. Volt olyan reggel is, mikor — 5° K. volt a hőmérséklet, ami téli időben sem nevezhető valami enyhe időjárásnak. Hozzá még a hagyományos északi szelek garázdálkodnak úgy, hogy bizony a téli kabátokat, — akarva nem akarva, — elő kellett szedni hosszú pihenésükből. Szóval a tél már bejelentette magát és mielőbb várhatjuk érkezését.

A gyulai nőegylet ruhakiosztása ma délután 3 órakor lesz az árvaházban,'! ruhakiosztás után pedig választmányi ülés tartatik. Előbbire az érdeklődők, utóbbira a választmány tagjai ez utón is meghivatnak.

— Hogy tregy a sor ? — kérdém az öreget, ki megint neki látott a munkának.

— Szögényösen.

— De egészség van ?

— A vóna ... de nincs mivel táplálni.

— Ad az isten.

— Ad, ad . . . kinek, kinek; de nem min dönkinek. Rossz már a serpenyő amivel ott fönn mérnek. Egyiknek sok jot, a n ásiknak semmi.

Egy kis szünet után hozzátette.

— Ámbár nekem is jutott egys/.er ... de hol van az!?

Az öreg felegyenesedett s ingujjával meg- törülgeté verejtékes homlokát.

— Igen, igen . . . annyi pénzöm vöt ne- köm eccő, mint a pelyva. Egész halom egy rakáson. Forintos bankókkal fizetőit ki a kormány Szép, sima, vadonatúj forintosokkal. Csak úgy ropogott az embör keze alatt . . . Akkor még járta. Jobb világ is volt az, aszondom.

Sóhajtott egyet, miközben a farakás tetejéről leemelte a vágás alá következő hasábot ; rátette a kecskelábra, akurátosan beigazitotta az élével lefelé, hogy ne mozogjon ; bütykös ujjaival kiaraszolta a vágás helyeit s aztán hogy a fűrészen taszított nehányat felütötte a fejét.

— Szép csomó piz volt . . . Igaz, hogy többet is adhatott volna, már mint az kormány, — tette hozzá magyarázólag — mert rászolgáltam embörül; de hát kézön-közön leolvadt.

Szógény embör móg hun keresse az igazát?

Gábor bácsi látta, hogy figyelemmel hallgatom, abba hagyta a fűrésze ést, elővette a csizmaszar mellé dugott pipát s lenyomkodá a benne aszalódé anyagét. Rásercentett.

— Igen a, — folytatá a kupak lecsetten- tése után — úgy a hetvenes évek végén egyszer csak kidobolták a faluban, h >gy mindé katonaviselt embörnek be kell rukkolni. De möggyütt az Írásban is. En is kaptam, őssze- g)üttünk a faluházánál. Tanakodtunk. Hát ott eccöribe kisütötték, hogy háború lösz. Úgy is lőtt. Azt még nem tudtuk, hogy kire, mire . . . némötre mögyünk-e, vagy mustkára. De a csabai állomáson már az is kitudódott. Itt már egyesek tudni vélték, hogy Bosnyák országra fáj a foga az osztrák sógornak.

A pipa jobbról balra vándorolt s aztán fontoskodva hozzátette az öreg :

— Nem értöm, mit szerethetött mög azon a hepehupás parlag földön a némöt; hisz nem teröm azon semmi böcsületös élnivaló.

— Hát a szilva, meg a dohány ?

— A dohány? Az igön ... az jóvágásu. De ögyéb aztán semmi.

— Hát bevonultak ? — kérdém az öreget, hogy a csapásra visszatereljem.

— Be, be . . . Szolnokra szólt a parancs, ott már sürt-fort a nép. Egész hangyaboly volt a határ. Egyik csapat gyütt, a másik mönt. A mi tranczportunkat vagy két hétig abriktolták s aztán leinditottak bennünket Bródnak. Samacnál möntünk át a Száván. Serajevóig alig akadt valami dolgunk. Hanem ott megbicsakolták magukat a bosnyákok.

Az öreg egészen belemelegedett az előadásba. Azt sem vette észre, hogy a pipája kialudt s csak úgy szárazon szopogatja a diófaszárat.

— Egy kis tisztáson álltunk. Onnan néztük a csete-patét, meg az illuminácziót. Hanem rossz nelyünk volt. Úgy hullott közénk a golyó, mint a polyva. Az őrnagy úr Lencz egy fa mögé húzódott; félt szögény. Hanem a kapitányunk az igön . . . Az kiált lóháton a legénység elé, s nyugodtan okulárézta az ellenségöt. Csak néha káronkodott, mi a legénységnek jól esött. Eccö aztán nekünk is rohamra fújtak. A kapitány úr megcsóválta feje fölött a kardját s ránk kiáltott; azzal neki a sáncznak. Vagy husz- harmincz lépésnyi mezőt futottunk be, mikor úgy éreztem, mintha halántékon csaptak volna egy kis füzfa-suhogóval. Odakapok, hát csupa vér lőtt a tenyerem. Erre forogni kezdett velem a világ s kidültein a sorból. Egy bosnyák golyó tévedt a fejembe . . . Itt a helye, itt ni . . .!

S nagy önérzettel mutatott az öreg a rég behegett sebre. Aztán felsóhajtott:

— Kétszáz pengőt kaptam érte a kormánytól . . . De hol van az már!?

Aztán, hogy a pipa sem szuperált, meg én is készülődni kezdtem, Gábor bácsi fölvette a fűrészt ... a dicső múltért egy sóhajt eresztett s nekilátott a munkának.