Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-17 / 11. szám

1907. márczius 17. B É K É iá 3 — és az előző hónaphoz viszonyítva jobbak is, — amennyiben a heveny- és ragadós bajokban töitént összes megbetegedések száma 69-,el volt kevesebb és az elhalálozási százalék 3-al kisebb. Leginkább a légzőszervek hurutos és gyuladásos bántalmai for­dultak elő. A leggyakoribb halálok: a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult : a diph­theria 31 megbetegedéssel és 8 halálozással; a vör- heny 57 megbetegedéssel s 2 halálozással, a kanyaró 73 megbetegedéssel s 2 halálozással, a hasihagymáz 13 megbetegedéssel és 5 halálozással. A diphtheriás betegek közül gyógyszerummal beoltatott 18 beteg, kik közül meggyógyult 14, meghalt 4. A kit. tanfelügyelő jelentése szerint meglá­togatta a Gyula város határában levő szabadkai tanyai iskolát, a gyomai és kondorosi ág. hitv. és róm. kath. iskolákat s a magyar nyelv tanításában kiváló eredménnyel működő Drevenyák Tamás sza­badkai községi és Czirbusz Endre kondorosi evang. tanítót jutalmazásra ajánlotta. A gyomai német anyanyelvű gyermekek is jobban beszélik a magyar nyelvet, mint anyanyelvűket. A jelentés tudomásul szolgált. A pénzügyigazgató jelentette, hogy egyenes adóban befolyt 841529 korona, hadmentességi díj­ban 949! koronával több, mint a múlt év hason szakában. A jelentést a bizottság szintén tudomá­sul vette. A legélénkebb vita fejlődött ki a békési hat tantermü községi iskola építési ügyében. Ugyanis Békés község már évtizedek óta huzza-halasztja en­nek az iskolának a felépítését. Tulajdonképen egé­szen a község terhét képezné ennek az iskolának a felállítása, az állam azonban, — helyesebben a val­lásügyi miniszter, — hajlandónak nyilatkozott a köz­séget az iskola létesítésében államilag segélyezni, méltányolva a községnek az iskola felépítésére szük­séges telek szabad megválasztására irányuló óhaját, azonban azt kijelentette, hogy az úgynevezett Ibrányi- féle telket erre a czélra alkalmasnak nem tartja. A község az iskola telkéül a három bánhidai telket már meg is vette, azonban aligha nem abból a őzéi­ből, hogy az iskola építési ügyet elodázza, újabban ismét az Ibrányi-féle telek mellett foglalt állást, illetve kimondotta, hogy a már megvett bánhidai telken az iskolát nem építi fel, de ugyanakkor nem jelölt meg más telket. A közigazgatási bizottság végét akarván vetni ennek a huzavonának, a község legutóbbi határozatával szemben elrendelte, hogy a hat tantermü községi iskola a már elkészített és felsőbb hatóságilag is megerősített tervek alapján, valamint az építés czéljaira rendelkezésre álló összeg felhasználásával a község által már megvett három bánhidai telken még a folyó év tavaszán tel­epíttessék, kimondván, hogy a községi elöljáróság tartozik a határozat értelmében tekintet nélkül a felebbezésre, az árlejtést az építkezésre azonnal ki­írni, s az építkezést 30 napon belül megkezdetni, mert ellenkező esetben az elöljáróság ellen a fegyelmi eljárás megindítása mellett a vármegye alispánja fog az államépitészeti hivatal közbenjöttével intéz­kedni, hogy az építkezés a község terhére és veszé­lyére megkezdessék és befejeztessék. Ennek a hatá­rozatnak végrehajtása elől tehát a község semmi­képen sem térhet ki s igy az iskola létesítése biz­tosítva van. Kénytelen volt a közigazgatási bizottság ily erélyesen fellépni, mert e nélkül még tovább húzódott volna az iskola építés ügye s úgyszólván a felsőbb hatóság vált volna nevetségessé, hogy nem tud érvényt szerezni rendeletének. Ezen kívül több magán természetű ügy letár­gyaltatok. A közgazdasági előadó igen fontos javas­lata, a gazdasági munkástörvény módosítása tárgyá­ban, minthogy már a bizottsági tagok dél felé jár­ván az idő, teljes számmal nem voltak jelen, a jövő ülésre halasztatott. Az árvaszéki elnök helyettes jelentésével kap­csolatban elnöklő főispán indítványára a bizottság felszólítást intézett Orosháza községhez, hogy tegye megfontolás tárgyává külön önálló, községi árvaszék felállításának kérdését, a községnek is nagy érdekét képezvén egy önálló községi árvaszék létesítése. Ezzel az ülés délután I órakor véget ért. Márczius tizenötödike. (Sz.) Amint minden halandó embernek életében — ifjú, vagy férfikorába essék bár — vannak feled­hetetlen napok, melyekre istenadta késő öregségében is fiatalos szívvel, büszke, boldog öntudattal emléke­zik vissza : úgy minden nemzetnek (mintha a kép­zelet világában élő óriási ember lenne) megvannak a maga múltbéli kedves perczei, mámoros órái, di­adalmas napjai, mikre büszke öntudattal, önmagát megbecsülni tudó lelkesedéssel, s a jövőbe vetett erős bizalommal tekint. A mi nagy időink régen letűntek . . . Évtize­dek, évszázadok porából kell őket napvilágra hoz­nunk, és csodálatos: a múltak fátyolán át nemhogy halaványúlna, de egyre fényesebben ég, lobog a rom- badőlt szabadságoltároknak áldozati tüze ! S hogy ezeknek a nagy nemzeti örömünnepek­nek javarésze csírájában és keletkezésében a kikelet­tel van összeforrva, az nem a véletlen játéka, hanem az emberek, a nemzetek évezredes történelmének sarkalatos alaptörvénye ! . . . Yirág a szabadság, legalább a poéták égő pi­ros rózsaszálnak nevezik ... és van-e a szabadság, a hazaszeret megtisztító érzeténél nemesebb érzés, van-e ezeknél szebb, tündöklőbb virág abban a gaz­dag és hatalmas kertben, amelynek mívelője, gondo­zója a szeplőtlen ideálokért lángoló emberi lélek ! ? . . A mi örömünnepünk Márczius Idusa ! . . . Egy csodákban gazdag tavaszi misztériuma ez a nemzet megifjodásának 1 Dicsőséges előjátéka annak a hatalmas, héroszi küzdelemnek, amit imádságunk­ban az ezernyolczszáznegyvennvolczadiki [szabadság­harcznak nevezünk ! . . . Szomorú dolog, hogy a szabadságért harczolni kellett . . . még szomorúbb, hogy érte most is har­czolni kell . . . Más nemzetek úgy kapták az istenektől aján­dékba, őseinknek vérüket kellett ontani érette ! Mi reánk — a sajtó igénytelen munkásaira — kettős jelentőséggel bir ez a nap ! Egyszerre köszönt­jük benne nemzeti ujjáébredésünket és — a sajtó- szabadság születését .... Távol álljon tőlünk minden politikai vonatkozás ! A sajtószabadság nem politikai elv, hanem em­beri jog, s abba a magasságba, hol a sajtószabadság ideálja ragyog, a politika hulláma, a pártviszályok zene-bonája el nem érhet, föl nem hathat! Avagy meg tudták-e közelíteni valaha a felhők a Nap elér­hetetlen magasságát! ? . . . Márczius Idusa ! . . . A te fogantatásodnak, a te áldott születésed­nek perczére fiatal szívvel, büszke, boldog öntudattal, önmagát megbecsülő lelkesedéssel s a jövendőbe vetett rendíthetetlen erős bizodalommal emlékezett vissza'ebben az évben is a magyar! . . . Téged megillető ünnepséggel várta Jöveteledet, megülte Ünnepedet, s megáldotta ezidén is Emlékedet! * * * A nemzeti újjászületés ünnepét megyeszerte megülték az egyházak, iskolák, hatóságok és a nagy közönség . . . Gyulán Ragyogó napfényben, tarka lobogódiszben éb­redt föl a város. Az útczákon nagyobb volt az élénk­ség, az arczokon több volt a derű, olyan üdén, jó­kedvűen ébredt föl a természet is, mintha valami nagyon szépet álmodott volna . . . Reggel 8 órakor úgy a róm. kath. nagytemp­lomban, mint az ev. ref. templomban hálaadó ünnepi istentiszteletek tartattak. A róm. kath. nagytemp­lomban Lindenberger János plébános, szentszéki ül­nök pontifikáit fényes segédlettel. Az iskolák ének­kara kettős szólamú egyházi éneket adott elő, s istenitisztelet végével a templomot zsúfolásig meg­töltő közönség áhitatosan énekelte el az »Isten áldd meg a magyart« ! . . . Az ev. ref. templomban tíecse Albert s. lelkész imája ébresztette áhítatra a nagv- számú hallgatóságot s itt is lelkesen énekelte el a kö­zönség a Hymnust és a Szózatot! Amit azonban e helyen meg kell említenünk, az a hatóságok érthe­tetlen csekély számban való megjelenése volt, úgy látszik, ez a régi szép szokás lassanként kimegy a divatból! . . . Délelőtt az iskolák tartották ünnepeiket, melyek közül első helyen kell említenünk a főgymnasium lelkes megemlékezését a szabadság napjáról, mely szavalatokban, alkalmi beszéd és ének előadásban nyilvánúlt meg, nagyban hozzájárúlván a tanú lóság hazafias szellemének ébrentartásához és fokozásához. A kora délutáni órákban zenés, lobogós kör­menet járta be a várost, s hatalmas tömeg hallgatta végig a gyulai 48-as kör pavilloni ünnepélyét, hol a város képviselője K. Schriffert József, dr. Berényi Ármin, Jeszenszky Károly és végül ifj. Névery Albert tartottak előadásokat a közönség lelkes éljenzésétől kisérve. Este a társaskörök a polgári kör, újvárosi olvasókör, 48-as kör stb. vették ki részüket az ünne pélyből társasvacsora keretében tartott beszédek és szavallatokkal róva le a hazafiság adóját a szabad­ság ünnepe iránt. Az idei márcziusi ünnepségek közül egyik első helyet foglalja el az Újvárosi Olvasókör estélye, melyen az elnöki megnyitót dr. Kun Pál, az ünnepi beszédet pedig Dombi Lajos ref. esperes és dr. Major Simon ügyvéd mondottak. Kiváló vonzó érdekessége volt az estnek, hogy az öreg honvédek nagyrésze is részt vett azon. A közönség, — melynek soraiban az intelligenczia is bőven képviselve volt, — lelkesen ünnepelte a szónokokat s a késő hajnali órákig ma­radt együtt. Békéscsabán. A köz- és magánépületeken lobogódisz hirdette márczius idusát, a templomokban istenitiszteletek, az iskolákban pedig lelkes szép ünnepségek folytak le. Ezek közül kiemelendő volt a Rudolf-főgímnázium és polgári fiuskola ifjúságáé, amelyekben szép számú és díszes közönség vett részt. A polgárság délután a Kossuth-szobor előtt rótta le kegyeletét, ahová zászlók alatt vonultak fel a körök. Az impozáns fel­vonulásban résztvettek a Tulipánkert lelkes hölgyei és a Márcziusi Bizottság tagjai is, akik külön-külön díszes koszorút helyeztek a szobor talapzatára. Az ünnepséget dr. Rell Lajos nyitotta meg gyönyörű szavakkal, majd dr. ürszinyi János tartott beszédet. Utána Majoros Józsefné a hölgy-bizottság koszorú­ját tette le a szoborra. Székely Béla »Uj márczius« czimii ódáját szavalta el, amelyben a nemzetközi szoczializmus elleni harczra hívta fel a nemzetet. Csorba László a »Nemzeti dalt« szavalta. A Polgári Kör igen sikerült társasvacsorát rendezett, amelyen Szalay József méltatta márczius 15 emlékét. Az Iparos Olvasókör szintén ünnepélyt rendezett, amelyen dr, Pándy István tartott beszédet, majd Galó Pál olvasta fel tanulmányát. Végül itt is bankett volt. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmauu-La Roche & Co. Basel (Svájc) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom