Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. márczius 17. n-ik szám. DÚFÚC TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak: Egész évre ______ 10 K -- t Fé l évre... _. _ _ 5 K — f Évnegyedre... ._ _ 2 K 50 f Hirdetési c>j előre fizetendő. Nyi Ittér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Gyula város szoczialis fejlődése. Sokszor és behatóan foglalkozunk Gyula városa. — mint erkölcsi testületnek, — anyagi helyzetével, amelyet az igazsághoz híven nehéznek, sőt vigasztalannak kell ecsetelnünk. Ez alkalommal a városnak szoczialis helyzete fölött elmélkedvén, ha azt az anyagi szituáczióval párhuzamba vonjuk, el kell ös- mernünk, hogy a szoczialis helyzet, ha nem is mondható, amint hogy abszolút mértékkel mérve nem is mondható rózsásnak, de hason- lithatlanul kedvezőbb a nyomorúságos anyagi viszonyoknál. Egy évtized óta ugyanis Gyula városa szoczialis szempontból többet haladt, mint azelőtt egy évszázad alatt. A lezajlott tiz esztendő vívmányának tudható be Gyula városának, mint székhelynek konszolidácziója. A kir. törvényszék, a pénzügyigazgatósági palota felépülése emberi számítás szerint végleg megszilárdította Gyula városa székhely jellegét és talán nem mondható az sem vérmes reménynek, hogy a vármegyék elkerülhetetlen kikereki- tése mellett Bihar- és Aradvármegyék közgazdaságilag már most is Gyulára gravitáló közeli községei, többször megújuló saját kérelmük folytán is, Békés vármegyéhez fognak csatoltatni s akkor a közlekedési viszonyok javulása folytán különben is kisjelentőségüvé zsugorodott ürügy is, hogy Gyula a vármegye szélén fekszik, teljesen meg fog szűnni. A székhely konszolidácziójának örvendetes ténye nagyjelentőségű dolog a város fejlődésére nézve. Gyula városának tagadhatatlanul óriási küzdelmet kellett e czél elérése FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID érdekében kifejtenie. Évtizedek hosszú során át ez a küzdelem kötött le minden erőt; másrészről tagadhatatlan dolog az is, hogy a székhely megóvása volt főrugója annak is, hogy Gyula városa meghozza mindazon áldozatokat, amelyek úgy kulturális, mint köz- gazdasági szempontokból részint elkerülhet- lenül szükségesek, részint ajánlatosak voltak, hogy a főczélt, a székhely jelleget részére biztosítsák. Tiz esztendő alatt a kir. törvényszéki s pénzügyigazgatósági palotákon kívül létesültek Gyulán az elmegyógyintézettel kapcsolatos uj közkórház, mely utóbbi a magyarországi összes vidéki városok között, úgy a nagy beteg létszámot mint a gyógykezelési jó hírnevet illetőleg első helyen áll; ez idő alatt létesült az Erkel Ferencz színkör; aminek évszázadot meghaladó időn át égető hiányát éreztük és elkerülhetetlen szükséggé vált: a főgimnázium, az állami gyermekmenhély; (e minőségben sorrendben szintén első a vidéki városokban), immár befejezett intézmény a pár hó múlva nemes és humánus rendeltetésének átadható a mérlegelhetetlen jelentőségű József kir. herczeg szanatórium, a fővárosiErzsébet szanatórium mellett ma az országnak a tüdőbetegség gyógyítására hivatott és sajnos még nagy időn át egyetlen egy népszanatóriuma. A múlt esztendő vívmánya az elemi fi- és leányiskola s polgári leányiskola is. Közgazdasági szempontból rendkívül becses, amennyiben ötszázon felüli munkás és ami lényegesebb: munkásnőnek szükségesés állandó keresetet biztosit, a kötött és szövött iparárugyár. A termelő s fogyasztó közönségre nézve egyaránt hasznos intézmény a tejszövetMegjelenik minden vasárnap. kezet. A mezőgazdaság és különösen a hanyatló állattenyésztés fokozására s fellendülésére rendkivül fontos, hogy a tavaszréti s henedeki legelők a város tulajdonába jöttek. A bene- deki földvételnek eddig még ugyan meg nem valósult, de a közeljövőben valószínű következménye lesz a Gyulán létesülő mezőgazdasági szeszgyár is. A földmivelés, ipar és kereskedelem fellendülésére szolgálnak az utóbbi évtizedben részint már tényleg kiépitett, részben kiépülés alatt álló kisjenő-gyulai, gyula-csabai, gyula-sarkadi, gyula-kigyósi, gyula-kétegyházi s gyula-eleki kőutak. Forgalmi szempontból jelentékeny intézmény, a város belterületén épitett betonjárdák és kőutak is. Az eddig is Gyulára gravitáló, de az év nagyobb felében járhatlan ut folytán városunkra nézve már csaknem elveszett Lunkút egyszer és mindenkorrahozzánk kapcsolja a gyula-simonyi- falvi vasút, amely minden valószínűség szerint rövid idő alatt tovább is kiépül és ez által nagykiterjedésü uj vidéket is Gyula városa érdekszférájába vonz. A múlt óv folyamán több Ízben behatóan méltattuk és e czikk keretében csak egyszerűen jelezzük a remetei földvételt, az első, mondhatni eddig egyetlen egészséges parczel- lázást, amely nemcsak közeli, hanem távoli vidékeken történt, amennyiben azokat juttatja földhöz és köti a hazai röghöz, akik arra legjobban rá vannak szorulva b akik e nélkül talán kivándoroltak és e városnak és e hazának vérvesztességei lettek volna. Tiz esztendő alatt tagadhatlanul sokat haladtunk, sokat fejlődtünk. Nem voltunk és nem vagyunk optimisták, de nincs okunk a TÁlOlá. Máncziusi legenda. ... A. börtön fenekén éhezve fázva, És szomjúhozva a napsugarat, Letűnt dicsőség fényén elmélázva Bilincsek közt hevert egy régi rab . . . Láncz sírt a kezén és láncz sírt a lábán . . . Tenger szenvedés tükrözött orczáján . ., A tekintete fénytelen .. . fakó! . . . Orozva, lesből törtek életére. . . Bogáncs koszorút fontak a fejére A föld alá záratta a bakó! . . . — S hogy. miért? . . . Tudja a Mindenható! ... Talán azért, mert akadt bátorsága Hogy igazságot mondjon szemtől szembe, Talán azért mert térdét megalázva, Nem akart élni bársonyba, selyembe! .... Talán azért, mert fájt a nagy igazság, Hogy az Igazon úrrá lett a Gazság! ? Ki tudná azt megmondani manap! ... — Ne bolygassuk a rég elmúltakat! . . . . . . S im egy éjszaka, kora hajnaltájon, Az Ég meghasadt a Börtön felett. . . Tündöklő angyal halk suhogó szárnyon Hozsannák közt hagyá el az eget! Kezében iángpallos suhogott, égett . .. A föld reszketett, a mikor rálépett. . A mező virágokkal lett tele . . . .Riadót fújt a szabadság szele! ... . . . A régi rab kábúltan néz a fénybe, A mely beárad rostély ablakán . . . Kig.yúl szemének hamvadt lángja, féDye, Valóság ez? vagy álmodik talán?! . . . S a másik perezben az ég hírvivője Ott áll arany sugáresőbe szőve, Mosolygva szó], az arcza ég, ragyog! . . . „Én a szabadság angyala vagyok!“ A Tavasztól születtem hajnalórán, Felhők felett, hol örök-kék az ég, HoJ viharfelhők tarajos hegyormán, A lángoló nap békecsókja ég . . . Az Ur mosolygva tekintett szemembe, Hajamba fonta legszebb csillagát, S e láugpallost azért adta kezembe, Hogy védjem az igazak igazát! .'. . Kelj föl! — Szabad, vagy! — Fogd kezedbe kardom, Alázd a porba elleiiségidet! . .. S amíg virág nyit Duna-Tisza parton, Le nem győzhetnek többé tégedet! Jöhetnek rád a Gyehennák tüzével, A poklok pokla minden seregével, Tiporhatnak pribékek lábai. .. E kard erőt ad talpra állani! Talizmán lesz e kard sújtó kezedben, Babér köríti büszke homlokod, Mig elvakúlva fénybeu, győzelemben, Az Istent megtagadni nem fogod . . . De ha ezt tennéd, jaj ezerszer néked, A porba hull egyetlen földi vérted, S nem lesz hatalom mely többé neked Kivívja régi dicsőségedet'“ . . . ... Az angyal eltűnt . . . oszló aranypára, Derengő fény jelezte csak nyomát . . . A rab ráborúlt a börtön falára, Hozzászorítva izzó homlokát, S a lángpallost kezében suhogtatva, Rohant a merre a lelke ragadta. . . A jövendő, a dicsőség fele! . . . Az ég is örömkönvet sírt bele! . . . . . . S most, amikor e sorokat leirom . . . Midőn az arczom lángban ég, ragyog . . . Szemem könnyével áztatom papírom . . . — Hiába ! ... én is csak magyar vagyok! AZ EGYEDÖLELISMERTKELLEMESlZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. I_1apTS.r1.l5: mai szára a IO old.al.
