Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
1907. deczember 15. BÉKÉS 390 11-12 Gyulai gyermekvédő menhely-bizottság. Jegyzőkönyv. Felvétetett Gyulán, 1907 deczember 10-én d. u 3 órakor, az 1903. évi I—Y. c. számú Belügyminiszteri rendelet 68.'§. alapján szervezendő »Gyermekvédő menhely-bizottság« alakuló gyűlése alkalmából a vármegyeház kistermében tartott ülésen. Megjelentek: dr. Kun Pál elnök, dr. Ladies László, Schröder Kornélné, helyettes elnökök, dr. Lovich ■Ödön polgármester, dr. Bárdos Arthur városi orvos, Schröder István közgyám, dr.' Széli Imre állammi gyermekmenhely igazgató-főorvosa. A jótékony egyesületek képviseletében dr. Berényi Árminná, Hoffmann Mihályné, dr. Fáy Samuné, Rosenthal Adolfné, Weisz Mórné, dr. Berkes Sándor, Yarságh Béla. A törvényhatóság képviseletében: Dombi Lajos, dr. Foll- mann János, a telepbizottságok képviseletében: Braun Mórné, Nagy Jenő, dr. Hódy Jánosné, Csete %örgy. Dr. Kun Pál a gyűlést a következő beszéddel nyitja meg. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Évtizedek statisztikai adatai igazolták hazánk azon elszomorító helyzetét, hogy nálunk minden két újszülött gyermek közül csak egy éli túl életének (sőt 52°/0 az elhalálozás) 5-ik évét. — Elpuszultak gondtalan, helytelen nevelés folytán csecsemőkorukban, vagy áldozatul estek fertőző betegségeknek. — Tehát nálunk az 5 éven aluli gyermekek életviszonyai oly kedvezőtlenek, hogy ahoz hasonlót fejlett nyugoti müveit nemzeteknél nem találhatunk. Szerencsére fajunk születési viszonyai a múltban oly kedvezők voltak, hogy e tekintetbon a nemzetek közt csaknem vezetők voltunk. De ezen kedvező születési viszonyok lassanként csökkentek s előtűntek azon óriási faji veszteségek, melyeket kedvezőtlen halálozási viszonyaink létrehoztak; nem volt többé, ami ily utoni súlyos veszteségünket pótolja. — Már pedig egy nemzet szaporodásának, hatalmának alaptényezője az ember. — Örök igazság rejlik ama államférfi szavaiban ki a népszámlálás eredményeivel kapcsolatba hozza a nemzetek jövendő történelmi jelentőségét. Méltán aggodalom fogja el kormányainkat hazánk jövendő sorsa felett születési és halálozási statisztikánk adatai miatt. — Módokról kellett gondolkodni e bajok orvoslására. Mint a statisztika igazolja a születési viszonyok ■összefüggésben látszanak lenni jólét, vagyonosság szóval jó közgazdasági viszonyokkal. Anyagi jövedelmekben gazdag s az ezt követő évben több házasság köttetik, mint ha gazdálkodás, kereskedelem, ipar pangana. — De ez a tétel csak általános igazságot képez, mert fejlett, gazdag és müveit népeknél is fennállhat a születési viszonyokban következetes hanyatlás vagy stagnálás. — Szóval helyes gazdasági, kereskedelmi és ipari vezetés elősegiti egy nép vagyonosodását, a vagyoni elöhaladás bizonyos százalékkal emelheti a születési viszonyok javulását, de ez a javulás csak viszonylagos eredményt jelent a múlttal szemben s nem egyszersmind kedvező születési arány számot. Legközvetlenebb legkönnyebben elérhető ut. ami népesedési viszonyaink emelésére azon kormányaink által választott irány vezetett, törekedni magas gyermekhalálozási viszonyaink csökkenésére. Hazafias szempontok mellett ezen utat választani még egy más magasztos érdek, — a humauismus parancsolta. — Mert hiszen pusztuljon el a csecsemő, vagy magával tehetetlen gyermek, akár elhanyagolt hygiénicus viszonyok, akár gondtalan, helytelen neve lés, vagy nyomor folytán, nemcsak veszteséget jelent állam és társadalomra, hanem kell, hogy megmozgassa a társadalom lelkiismeretét maga azon körülmény, hogy kifejlett, humánus társadalmi intézmények keretében helyes nevelés, csekély anyagi támogatás, vagy czélirányos egészségügyi viszonyok mellett azok élete megmenthető lett volna. Ebben a társaságban, melynek tagjai értelmiség, műveltség, vagyoni és hivatalos állásuknál fogva hatalmas, vezetőszerep osztályrészesei; nem hiszem, hogy akadjon egy is, aki társadalmunk multbani tevékenységét gyermekhalálozásaink nagy arányával szemben elegendőn k s humanismus szempontjából megfelelőnek találná. Megczáfolja ezt a statisztika kérlelhetetlen adataival. Ily viszonyok között hozatott országgyűlésünk által az 1901. évi VIII. t.-cz , mely gondoskodik a 7 éven alóli elhagyott gyermekek állami gondozásáról és állami gyermekmenhelyekről. — Ezt kiegészítette ugyanazon évi XXI. t -ez a 7 éven felüli gyermekek gondozásáról, az illető községek terhére, a gyermek menhelyek kötelékében. — Ezen törvények jzélja egyrészről a szegény gyermekek jelentékeny ■észét megmenteni a nagymértékben dúló gyermek- aalálozástól ; másrészről a fokozott ellenőrzés mel- ett, államilag eltartott és nevelt gyermekek gondolása révén a helyes gyermeknevelés elveinek terjesztése által indirect utón is javulást elérni alsóbb nép- jsztályunk magas gyermekhalandóságának adatain. Ezen törvények jövendő fejlődésünkre kihatását méltányolni akarni, ma még korai volna. — Az elírt eredmények évtizedek után fogják leghívebben izokat igazolni. — Igazolta azok időszerű helyességét már is egy más népesedési viszonyainkat közelről érintő társadalmi betegség a munkás és iparos jsztály kivándorlása az uj világba. Társadalmi betegség ez népünk ezen osztályánál, melynek rugója a vagyonszerzés vágya, eszközök válogatása nélkül; hiszen a kereső, munkaképes családapa és családtagok legtöbbször vagyonuk utolsó maradványát pénzzé téve indulnak a tülekedő embervásárba, egy bizonytalan jövő reményében s drága pénzen szerzik meg azon szomorú tapasztalatot, hogy ipari munka és verseny nélkül, az újvilágban sem lehet megélni. 1901 — 1905. évig átlag évente kivándorolt 100.087 1905. évben kivándorolt 170.430 1906. , „ 186.000 1907. első felében „ 120.000 Pótolhatatlan veszteség ez hazánkra amit ily utón vesztettünk, még az esetben is, ha a kivándor- lottak nagyrésze visszatér. Három statisztikai adatot állítok egymás mellé. — Magyarországon az élve üjszlöttek száma 700000 körül ingadozik, de ez a szám az utóbbi években következetesen haladó csökkenést mutat. — 520000 körül ingadozik az elhalálozások száma s a folyó ívben kivándorolt több mint 210000 ember. Tehát i fenti számok szerint hazánk népesedése nemcsak staguálást, de apadást mutat. Ennél szomorúbb képet i magyarság s hazánk jövendője csak akkor mutatott fel, midőn őseink testvérharezok és külellensé- gek elleni háborúkban pusztultak el. A gyermekvédelem állami szervezése tehát, el- ídázhatlan szükséget képezett hazánk jövendője szempontjából, de parancsolólag támogatták ezt áumanus szempontok is. 1903. évben jelen meg az 1901. évi VIII. és XXI. t.-cz. végrehajtását szabályozó belügyministeri rendelet, mely az elhagyott gyermekek gondozása, nevelése, tekintetében oly ideális programmot ad, uogy annak keresztülvitele bármelyik müveit, gazdag, ayugoti államnak és társadalmának becsületére vál- lék. — A rendelet szerint minden szegény gyermek, kit az árvaszék ehagyottnak nyilvánít, az állami gyermekmenhelyek gondozása védszárnyai alatt nevelhetik, életének 16-ik évéig. — A rendelet kötelez minden az állam által gondozott gyermeket óvodába, skolába járatni, ellátja ruhákkal, taneszközökkel s skoláinak bevégzése után földinivelésre ipari ágakra kioktatja s keresetképesen állítja az életküzdelem elébe. Beteg gyermekek részére üdülő helyeket sanatóriumokat igér; testi-lelkifogyatkozásban szenvedő vak, siket, néma, eskóros gyermekek részére interna- tusokat tervez. — Sőt egyes kiváló tehetségekkel megáldott gyermekeknek a hajlamuknak megfelelő felsőbb kioktatását is kiátásba helyezi. — Magyarországon eddig a felnőttek közt az analfabéták száma 8°/0 volt s a tankötelesek 7%-a nem járt iskolába, de ettől eltekintve, aki ismerte a mi szegény népünk gyermeknevelési viszonyait, lehetetlen, hogy a belügyministeri rendelet áldásos voltát szive melegének jóleső érzésévelne üdvözölje. Az állam ma, a már működő 18 gyermekmen- helye által 30000 gyermeket neveltet s az országos betegápolási alapból ezen gyermekek gondozási költsége 5 millió koronát meghalad. — Az állam azonben a gyermekmentés munkájából joggal osztályrészt kíván juttatni a társadalomnak is. — E czélból azon helyeken, ahol a gyermekmenhely által kiadott gyermekek gondoztatnak, az említett belügyministeri rendelet Telepbizottságokat szervez. A Telepbizottság a hivatásos állami és közigazgazga- tási ellenőrzésen kívül a társadalom hivatásos tagjainak ellenőrizését és befolyását biztosítja, a gyermekek gondozására vonatkozólag. — Ez volna a társadalom végső tagozata, melyet a szabályrendelet a gondozott gyermekek érdekében igénybe vesz. — Ezen Telepbizottságok a gyulai állami gyermekmenhely keretében már megalakultak, ilyen van 14 és áldásos működésüket megkezdették. A második tásadalmi faktor, melyet ezen belügyministeri rendelet az állami gyermeknevélés ügyben contemplál, a jelen értekezlet czélját képező, a gyulai állami gyermekmenhely mellé alakítandó gyermekvédő Menhelybizottság. Ezen Menhelybizott- ság feladata elsősorban biztosítani az állami gyermekvédelem számára, a társadalom anyagi támogatását, e czélból a hasonirányu intézetek és egyesületek között kapcsolatot teremteni, kölcsönös össz- hangzatos működésre. A Menhelybizottság további feladata leend, a gyermekmenhely működése tekintetében és bizonyos irányú ellenőrizést gyakorolni, nevezetesen a gyermekmenhely konyháját, élelmezését, élelmiszerek beszerzését ellenőrizni. — Hivatása lesz az állam által gondozott s az iskolába járó gyermekek tanszer és ruhaszükségletéröl társadalmi utón gondoskodni. — Felügyeleti jog illeti meg a Menhelybizottságot a Telepbizottságok működésére. További hivatása a Menhelybizottságnak a csecsemőikkel telepekre kiadott anyák részére jövedelmező iparágakat (szövés, kosárfonás stb.) teremteni családi telepeket létesíteni, hol intelligensebb szegény családok, vagy tanítókhoz kiadott gyermekek nyáron, vagy az iskolai tanítási időn kívül más időszakban is, mező, kertigazdaság, télen háziipari foglalkozásra taníttatnának. A Menhelybizottság további feladatául tűzi ki a belügyministeri rendelet azon gyermekek életküzdelmét figyelemmel kisérni, kik életüknek 15. évét betöltve, a gyermekmenhely gondozása alól kikerültek, valamint azon gyermekek sorsának javításáról gondoskodni, kik mert nem elhagyottak, az állami gyermekvédelem hatásköréből kiesnek, de anyagi segélyre rászorulnak. Ezek volnának összevonva a jelen megalakuló Menhelybizottságnak feladatai. Vármegyénkben eddig 14 olyan humánus társadalmi egyesület működik, melyek keretében többé- kevésbé szegény gyermekek gondozása is kitűzött czél. Mondhatja-e egy is ezen humánus egyesületek közül, hogy működése a gyermekmentés körül statisztikailag is számbavehető eredményt ért el, vagy. hogy az általuk Reveit gyermekek jelentékeny részét, mint kereseti pályára alkalmas, a társadalomra és hazára hasznos egyéneket bocsájtott volna ki az életbe a gondozás alól? Ezen belügyminiszteri rendelet alapján az állam ma 30000 gyermeket neveltet, de ezen nagyszámnál nekem jobban imponál az a körülmény, bogy említett rendelet a felnevelt gyemekeket az előirt iskoláztatáson kívül munka és keresetképesen Ígéri kibocsájtani védszárnyai alól, mint a hazának hasznos, munka és életképes tagjait. Az általunk Újvilágnak nevezett rideg, kalmár szellemű Amerika Unió államában — holott kultúrájuk eredetét magunknak foglaljuk le — 1900 év-
