Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
1907. deczetnber 8. BÉKÉS 3 hívása válik szükségessé, melyet ha a karácsonyi ünnepek előtt kívánnak megejteni, folyó hó 23-ára kell majd kitűzni, miután a reá következő napon már karácsony szombatja vagyon. Mindezek a kom binatiók majdnem teljes bizonyosságra vehetők, hacsak a főispáni kinevezés karácsony előtt nem lesz meg. Hanem ekkor már egy kis zavar lesz, mert a tisztviselők megbízatása az év végével lejár. Békésvármegye központi választmánya folyó hó 6-án délután 3 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tartott, mely alkalommal a gyomai és az orosházi választókerületek 1908. évi országgyűlési képviselő választói névjegyzékeit véglegesen megállapította és azok hitelesítését elrendelte. A vármegyei tiszti nyugdíjintézet igazgató választmánya f. hó 2-án Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésnek tárgya volt a várm. dijnokoknak a tiszti nyugdíjintézet kötelékébe való felvétele. A dijnokok úgyis még a múlt évben kérték a vármegye törvényhatósági bizottságát az iránt, hogy őket a nyugdíjintézet tagjai közzé vegye fel, azonban a vármegye közönsége kérelmüket nem teljesítette. A dijnokok felebbe- zéte folytán a belügyminiszter a törvényhatósági bizottság elutasító határozatát feloldotta és felhívta a vármegye közönségét, hogy a kérelmet vegye újból tárgyalás alá és azt lehetőleg teljesítse is. A tiszti nyugdíjintézet igazgató választmánya beható tárgyalás után az iránt tesz most javaslatot a vármegye közönségének, hogy a dijnokokat vegye fel a nyugdíjintézet kötelékébe, még pedig a mostan szolgálatban levőket, amenyiben katonai kötelezettségüknek eleget tettek a szabályrendelet jóváhagyásától kezdődő joghatálylyal, az ezután szolgálatba lépőket pedig 25-ik életévük betöltése után. Javaslatában gondoskodik ezután a választmány a dijnokok özvegyeiről és igényjogosult gyermekeinek ellátásáról és a dijnok nyugdijáról. Tárgyalás alá vette azután a választmány Viczián Mátyás szarvasi járási Írnok végkielegités iránti kérelmét és a munkaképtelenséget megállapító szakbizottság határozata alapján "Viczián Mátyásnak a végkielégítését javasolja, végül pedig özv. Kaudersz G. Sándorné nyugdíjaztatása és igényjogosult gyermekei nevelési járulékának megállapítása tárgyában adott véleményt a vármegye törvényhatósági bizottságának. Állami gyermekvédő menhely bizottság Gyulán. A gyermekvédelmet czélzó állami és társadalmi tevékenység összeköttetése czéljából a belügyminiszter, minden állami gyermekmenhely székhelyén a gyermekvédő menhely bizottságot alakíttatja meg. Ezen gyermekvédő menhely bizottság faladata a következő : a) alakit gyermekvédő menhely egyesületet, b) biztosítja az állami gyermekvédelmet a menhely egész területén, a társadalom emberbaráti tevékenységével is ; c) előmozditja az intézetek és egyesületek rendszeres s a menhely egész területére szóló összhangzatos működését az állami gyermekvédelemmel : d) a gyermekvédelemmel foglalkozó intézetek és egyesületek közt szerves és a menhely egész területére szóló összmüködést létesít akként, hogy ez intézetek és egyesületek szövetségbe lépjenek. Közreműködik annak a czélnak elérésére, hogy intézetek, egyesületek az elhagyott gyermekeket gondozásba vegyék, avagy rokonok jótevők eltartsák, örökbe fogadják. Közreműködik a gyermektelepek szervezésénél, berendezésénél ; javaslatot tesz családi telepek létesítése tárgyában. Telepeken társadalmi utón házakat építtet, hogy azokban elhagyott gyermekek tartása fejében megbízható családoknak ingyen lakás adassék. A gyermekvédő menhely-bizottság albizottsága, illetve a saját kebeléből választott tagjai megtekintik a menhely főzőkonyháját, a beszerzett élelmi czikke- ket, az elkészített eledeleket, gondoskodnak az iskolába járó gyermekek tanszükségleteiről, társadalmi jótékonyság utján lehető mennyiségben beszerzik az elhagyott gyermekek ruhaszükségletét, felügyelnek a telepbizottságok működésére. Feladata még a gyermekvédő menhely-bizottságnak, hogy azon gyermekek sorsán is igyekszik enyhíteni, kik nem elhagyottak, de segítségre rászorulnak, A 15. életévet elért gyermekek megélhetését biztosítják valamely családnál, vagy gazdaságban, ipari vagy kereskedelmi vállalatnál vagy jótékonyintézetnél, egyesületnél. A belügyminiszter a gyulai állami gyermekmenhely székhelyén Gyulán a gyermekvédő menhely-bizottság elnökévé dr. Kun Pál főorvost, társelnökké Schröder Kornélné úrasszonyt, alelnökké pedig Dr. Ladies László ügyvédet nevezte ki, kik tegnap az állami gyermekmenhely intézetében, — az alakuló gyűlést megelőzőleg, — előértekezletet tartottak. Az alakuló gyűlés deczember 10-én délután lesz a vármegyeház kistermében. Áthelyezés és kinevezés. A pénzügyminiszter Wertheim Béla lapunk munkatársa békési kir. adóhivatali tisztet saját kérelmére hasonminőségben Gyulára áthelyezte, az ő helyére pedig Csiszár Sándor orosházi adóhivatali gyakornokot Békésre adótisztnek nevezte ki. Amerikából hazatérő munkások Gyulán. A minisztériumból érkezett jelentések szerint e hónap folyamán ismét 5000-en felüli magyar munkás érkezik vissza Amerikából, természetesen csalódottan. Miután a munkásokra különösen a faipari szakban Gyulán is szükség van, lépések történtek, hogy a famunkásokbol 20—30 munkás napi 3—4 korona bérfizetés mellett elhelyeztessék. „A megtámadott tisztikar“ és „Most fáj nekik . . .“ czim alatt a „Békésmegyei Közlöny“ vasárnapi számában „Gyula városa költségvetéséiről irt czikkünk kritika tárgyává tétetik. Hogy minő alapon, azt az alábbi reproduktió tartalmazza : „Sajátságos és visszatetsző tehát, hogy a gyulai érdekeket szolgáló újság hasábjain épp e felelősségteljes törekvésnek idején olvasunk olyan diszo- náns hangokat, amelyek nagyban alkalmasak arra, hogy a bizalmatlanság színében tüntessék föl Gyula város derék tisztikarát. Laptársunk éppen a költségvetést és annak is éppen a legreálisabb rovatait szedi apróra s jobb ügyhöz méltó buzgalommal azt igyekszik kimutatni, hogy a bevételi rovatban feltüntetett összegek nem folynak be biztosan, de a kiadás tételei bizonyára áthágják az előirányzott összegeket. Nagyon természetes, mindezt nem teheti másképp, minthogy a város tisztikarát rossz gazdálkodással vádolja meg. Gyulai laptársunk szőrszálhasogató s minden indok nélküli czikkére egyáltalán nem fordítottunk volna figyelmet, ha nem tudnók azt, hogy a Dutkay-rezsim idején lelkiismerete nem buzogott úgy a figyelem miatt, mint most, amikor egyáltalán nincs szükségünk sem az aggodalmaskodásra, sem a bizalmatlanságra.“ A czikk konklúziója pedig a következő: „Gyula város ezidőszerinti tisztviselői a fáradhatatlan és lelkiismeretes kötelesség teljesítésének az ügyét szolgálják. Abban a labirintusban, melyet egy bűnös múltnak felületessége teremtett, csak kedvvel, szorgalommal és rátermettséggel találhatják meg Ariadne fonalát. És ha a közvéleményt mesterségesen, ezélzatosau e derék tisztviselők ellen akarják egyesek hangolni, könnyen megtörténhetik, hogy az ambiczió csődöt mond s akkor a kákán is csomót kereső laptársunk előállhat majd eszméinek kincses tárházával. Ma azonban nem indokolt és nem lelkiismeretes dolog kifogásolni a szorgalmat, a helyes, reális mnnkát és a lelkiismeretességet. Mert a tapasztalat igazolja, hogy a korholás köpeHalasy lecsüggesztette fejét. Valami fájó érzés nyilait át lelkén. íme a szomorú metamorfózis, a volt huszárja pénzt küld a mostoha fiának, ő meg a vejétől kap kegyelemképpen. Trebe Mihály észrevette az öreg lehangolt- ságát. Egy ideig némán haladt egykori gazdája mellett, aztán köhintett, s pödörte tömött tüskés bajuszát. Látszott, hogy nagyot akar mondani. Parasztszokás szerint példálódzáson kezdte:. — Úgy van az, tekintetes uram, úgy is volt mindig, kaparj, kurta neked is lesz . . . Csak a gaz, a dudva terem magától, az Úr Isten nem termeszt búzát, azt úgy kell elvetni, a kukoriczát is, annak meg háromszori kapálás kell. .. De aztán van is látszatja . . . Halasy nem értette, hogy mire czéloz Mihály, de tudta, hogy nem ok nélkül szaporítja a szót. Figyelmesen hallgatta. Trebe Mihály folytatta : — Nem öreg ember a tekintetes úr, ámbár az ember sohase öreg, csak hát olyik göthös totyakos. Csak az által vénül ki a munkából. De ha én a tekintetes ur helyén volnék . . — Mit tennél ? Trebe Mihály felkapta a fejét. — Neki durálnám magam valaminek . . . Aztán halkabban hozzátette: Nem átabotába beszélek, tekintetes uram, az a másik, a nagy téglaégető az özvegy Jánosi- néé eladó. Hatezer forintért megkapható. Suttogva folytatta : — Nem a téglaégető miatt kéne az, hanem huszonhat hold föld van hozzá, katasztrális, olyan disznóhizlaló telnék abból . . . — De ahhoz pénz kell . . . — Annyi csak kerül több is . . . Ha a tekintetes úr nem átallaná, hogy ilyen tökéletlen emberrel, ilyen paraszti néppel, már mint én, együtt ütnénk nyélbe a dolgot, hát néhány esztendő múlva csodát látna . . . Még mielőtt a postához értek, létrejött a társasüzlet. .Halasy lelkében valami ismeretlen energia mozdult meg. Az ötvenöt éves. ember egész nap talpon volt. Egyebet is tett, utazott, kupeckedett. Elment Szerbiába vásárokra s másnap Bécsbe útazott. Úgy levelezett, telegrafált, mintha abban nőtt volna fel . . . Ami pénzt a veje küldött, azt mind a disznóüzletbe fektette. Öt év alatt gazdag ember lett. Százezerre becsülték a vagyonát forintban. A legutolsó őszön visszavásárolta a nagy fehér házat. Tele volt derűvel, jókdevvel, s vacsora közben olyan jóizüen koczczintott társával, Trebe Mihállyal, hogy Juliskának, ki a gazdaságot vezette, könnybe lábadt a szeme az örömtől. Mindebből pedig veje, a követségi tanácsos egy betűt nem tudott. Utolsó levelében arról értesítette apósát, hogy néhány hétre hazajönnek, mert áthelyezték Londonba. Meg is kérte apósát, hogy vegyen számára két hátas lovat, lehetőleg erdélyi fajtát. Mehet, irta, kétezer forintig. A fehér házban erősen készültek a báróék fogadására. Az udvari lépcsőre szép eleven pálma is került. Az előtt leánder volt. A két hátas ló már ott nyugtalankodott az istállóban. Ezerhatszáz forintra alkudta ki Zsiga czigány- nál, a hires lócsiszárnál azzal a kikötéssel, hogy csak akkor fizeti ki, ha a bárónak tetszeni fognak. A vendégérkezés reggelén nagy szemet meresztett Halasy. Társa Trebe Mihály vadonatúj huszárdolmányban jelent meg a fehér házban. A dolmány úgy tele volt fehér sujtássl, hogy a posztó csak itt-ott látszott ki alól. — Hát téged mi lelt ? — kérdezte Halasy. — Parádé az egész.. . . ma én leszek a huszár . . . úgy mint hajdanában . . . Hadd lássa a báró- ur, hogy a cselédség se pity- poty nép. A vonat délben érkezett a vendéggel. Halasy saját könnyű fogatán hozta be leányát és vejét az állomásról. Mariska nagyot nézett, mikor a kocsi a fehér házba robogott be. — Hát megint itt lakunk ? — kérdezte csodálkozással. — Igen, tavaly óta . . . Halasy még ebéd előtt megmutatta vejének a két hátas lovat. Tetszettek. — Ezerhatszáz forintban alkudtam meg a Zsiga czigánnyal. — Nem is pénz, apám uram, köszönöm a szives fáradságot, — mondotta a követségi tanácsos. Azután ebédhez ültek. ízes, finom ételek kerültek az asztalra, de Mariska figyelmét főleg két körülmény kötötte le: a masszív ezüst
