Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-01 / 48. szám
2 BÉKÉS 1907. deczember 1. jogait az ipartestület, sőt határozottan védi azokat; továbbra is működhetnek az egyes ipartársulatok, mint szakcsoportok, sőt kívánatos is azok további működése. Az ezen alapon létesült ipartestület nem kiván ostorozni egyes iparszakokat s minden kisiparosnak egyaránt kiván segítségére lenni s érdekében működni, azt pedig nem kívánhatja egyetlen szakcsoport sem, hogy egyik, vagy másik iparostársa, mert szakmáját azon helyen egyedül képviseli, minden segítség nélkül álljon. Egyesülésben rejlik az^ erő, ezt mindannyian tudjuk s csak az egyesülés révén fogjuk elérni, — mi egyetlen iparosra sem lehet érdektelen — hogy ezt ipartestületté alakulva hamarabb elérhetjük, mint- magunkra hagyatva, erőinket szétforgácsolva. Mindenesetre az idő fogja bebizonyítani mindennek czólszerü voltát, mint azt már külföldön be is bizonyította s azért mindannyiunknak örömmel kell fogadnunk az uj ipartörvény javaslatot s kívánunk, hogy az mihamarabb törvényerőre emelkedjék. Schmidt György. T a n ü g y. Állami el. isk. gondnokság választása. Az 1907. XXVII-ik törvényczikk értelmében uj gondnokság alakítandó, melynek felerészét a képviselőtestület választja, felerészét pedig a főispán nevezi ki. A városi képviselőtestület november 23-án tartott rendkívüli közgyűlésén az uj gondnokságba tagokul beválasztotta: dr. Bucskó Koriolán, K. Sehríffert József, Kukla Ferencz, Künzl Ernő, Monori Mihály. Anuló Pál, Novák Árpád, Weisz Mór és Nádházi Gyulát. Ugyancsak ezen törvény értelmében a kir. tanfelügyelő felszólítására november 28-án tartott rendkívüli ülésen az állami isk. tantestülete is megválasztotta a gondnokságban való képviselőjéül Hazurek Ferenczet. Hírek. Advent. A mai vasárnappal beléptünk az Adventba, a Megváltó eljövetelének előkészítő idejébe. A róm. katholikus egyház különös gonddal készíti elő híveit a születendő Messiás illő és méltó elfogadására. Megnyílnak ezután naponta a kora hajnali órákban a templomok kapui és az úgynevezett rórátékon hajnali könyörgések és imák tartatnak a lélek megtisztítására, a szív megnemesbitésére, hogy a keresztény katholikus ember a Rorate coeli magasztos hangjai mellett porig hajló alázatossággal, teljes bünbánattal álljon a betlehemi jászol előtt, melyben az újszülött Isten ember a világ Megváltója álmodja első földi álmait. Megyei tisztujitás előtt. Azok a kilátások, amelyek a deczember hóban bekövetkezendő általános tisztujitásra nézve, a főispáni kinevezés tekintetében ezelőtt egy héttel fennállottak, ma is változatlanok és állandó tájékozatlanságban tartják az intéző és nem intéző köröket. Igaz ugyan, hogy az a szűkszavú távirat, amely alispáni felterjesztésre a napokban vármegyénkhez érkezett s amely szerint tudniilik a belügyminiszter felhatalmazta a vármegye alispánját, hogy a közeli dő tisztujitás alkalmából megüresedő tiszti állásokra vonatkozólag, a pályázatot a főispáni szék üresedése folytán kiírhassa, arra enged következtetni, hogy a főispáni kinevezés kérdése lassú menetben közeledik a megvalósulás stádiuma felé, ámde viszont a felhatalmazás tényéből arra is lehet joggal számítani, hogy a kormány bizalmasának kinevezése aligha fog deczember hó folyamán bekövetkezni. Minthogy pedig úgy a vármegye, mint az érdekelt tisztikar érdekeiből, valamint a közügyek szokott akadálytalan elintézése szempontjáról véve óhajtandó, sőt kívánatos, hogy a választások gyors lebonyolítása ne a szervezési szabályrendeletben erre kitűzött időszak utolsó napjaiban, vagyis deczember végén, hanem még a karácsonyi ünnepek előtt okvetetlenül megtörténjék, a legnagyobb valószínűség az, hogy a tisztujitószék vezetésére nem valóságos, hanem ad hoc megbízással ellátott főispán, küldetik ki. Ami pedig a választó- s ezzel együtt a rendes közgyűlés közelebbi időpoutját illeti, arra nézve az általánosan megnyilvánult köz- és magánóhaj deczember 21 ik napjára összpontosul, mely nap tudvalevőleg a karácsonyt megelőző utolsó hét szombatjára esnék. így vagy úgy, emez vagy amaz, a tétovázásra elég idő volt, mo3t már nincs. Nem lehet okunk reá, — de ez idő szerint felesleges is, — hogy a károk mérlegét már most fel - állítsuk, de annak az óhajunknak, hogy a választásokkal kapcsolatos óriási érdekhalmazok zökk- - ués nélkül terelődjenek a mindennapi rendes élei várva-várt medrébe’ — igenis, már most kifejezést adunk. Uj dolgot ugyan nem Írunk ezzel, do azt hisszük, hogy — legalább a dolgok eddigi folyása erre jogosít bennünket, — hogy ebben az ügyben egy hét múlva ismét csak a régi krónika húrjait leszünk kénytelenek pengetni. Halálozás. Egy fiatal, szép és boldog asszony váratlan, tragikus halála kelt osztatlan részvétet városunk közönsége körében. Gyula város rendőrfőkapitányának Tanczik Lajosnak viruló szépségű felesége Tanka Sarolta halt meg élete tavaszán, alig 28 évés korában, boldog házasságának 7-ik évében. Az elmúlásban, mely mindnyájunknak szomorú és közös osztályrésze, a maga vallása, saját hite szerint mindön halandónak meg kell nyugodnia. Ez ellen zúgolódnunk, ez ellen tennünk nem szabad, nem lehet! Mégis mikor fiatal életet tör lo a hervadás keze, úgy érezzük, hogy van valami rettenetes igazságtalanság ebben az életben ! . . . Három, magával tehetetlen kis árva hívja, keresi ezután az édes anyját — hiába ... A mélyen lesújtott férj, városunk derék, rokonszenves főkapitánya, Tanczik Lajos iránt általános a részvét mindenütt. Megnyilvánult ez a tegnap délutáni temetésen is a végtisztességet tevő közönség nagy számában s a virágok sokaságában, mely a kedves halottat utolsó útjára kisérte. A halálesetről a következő gyászjelentést vettük : Tanczik Lajos és kis gyermekei: Sárika, Tibiké és Magduska fájdalmasan megtört szívvel tudatják a felejthetetlen jó nő és anyának, a szerető gyermek, testvér és rokonnak Tanczik Lajosné szül. lanka Saroltának folyó évi november hó 28-án déli fél 1 órakor, életének 28 ik, boldog házasságuknak 7-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai folyó évi november hó 30-án délután fél 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a Szent-Háromság temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó évi deczember hó 2-án reggel 8 órakor fog érte a róm. kath. nagytemplomban a/ egek Urának bemutattatni. Gyula, 1907. évi november hó 28-án. Áldás és béke poraira! Tanka Gusztáv és neje Plank Gizella, szülei. Tanka Gizella férj. Vajda Károlyné, Tanka Sándor, Tanka Alajos, Tanka Lajos, Tanka Tibor, testvérei. Plank Géza nagybátyja. A képviselőtestület november hó 23-án délután dr. Lovich Ödön h. polgármester elnöklete alatt, gyéren látogatott rendkívüli közgyűlést tartott, amely Szaláczy István kérelmére a benedeki legelő egy részét juhoknak téli legeltetésére 50 koronáért bérbe adta. Farkas Lajos és V. Szakmávy Arisztid azt kérelmezték, hogy Árpád-utczai házukban az ártézikut felesleges vizét vezetéken levezethessék. A közgyűlés többsége azonban ezen kérelAzt feleltem neki : ' „Sajnos, a mi közönségünk nagyon szegény, minélfogva a mi könyveink nagyon drágák.“ (Hm, — gondolhatta ő, — hát ilyen logika van Magyarországon ?) * Ez azonban már néhány év előtt volt és tényleg igy álltunk akkor. Csak egy olyan legény akadt a magyar Parnassuson, aki annyira vitte, hogy az összes müveit meg lehetett venni egy forinton. Ez Petőfi volt. Néhány kiadó próbálkozott ugyan olcsóbb könyvekkel, de csak a Franklin Gyulai Pál által szerkesztett „Olcsó Könyvtár“-a birt megfelelni a czéljának. A többi kiadói vállalkozások úgy tűntek fel, mint a járványos öngyilkosságok. Rendellenes szervezetre vezettek vissza. Senki se csodálkozott tehát, vagyis hogy mindenki csodálkozott, midőn 1896-ban a Lampel-Wodia- ner ezég arra a merész ötletre jött, hogy Radó Antal szerkesztésében 15 krajezáros füzetekben jelentesse meg a hazai és a világirodalom egyes kiváló termékeit. Mikor az első füzetek (ezek a most már kedves, ismerős, apróbetüs könyvecskék) megjelentek és a trafikokban odalapultak a pulpitusokon a legkapósabb áru, a szivarok mellé, akkor azt hitte mindenki, hogy ebből a vállalatból is csak az lehet, ami a szivarokból : füst. Mert Radó Antal ugyan kiváló iró, nagy műveltségével és Ízlésével ki tudja válogatni a világ szellemi kincstárából, mit vigyen be a magyar közönségbe, de 30 filléres árak mellett, s ebből a trafikosoknak is provízió jár, hol vesz olyan sok olvasót, hogy a „Magyar Könyvtár“ megélhessen ? Az első tiz-husz füzet azonban olyan szerencsésen volt összeválagatva, hogy mindjárt megfogta az olvasót. Banne volt Katona „Bánk bán“-ja. „Bánk bán“ nemzeti büszkeségünk. Az egyetlen nagy magyar tragédia. És csak tizenöt krajezárba kerül. Egy másik füzetben az Arany János balladái voltak. Azok is 15 krajezár. Hiszen ez hihetetlen! Tizenöt krajezárt a pinezér- nek ad a kabátos ember, amiért azt mondja : „kumeson“ (kommt schon), nem hogy az Arany bűbájos balladáiért ne adjon! Volt továbbá Maupassantól, a legjobb franczia elbeszélő iró tói egy füzet. De Amicistől, a legjobb olasz elbeszélőtől szinte egy. Köztük volt a szenzá- cziós Trilby, jó öreg magyar póéták: Berzsenyi, Csokonai, — szóval olyan ördöngőseti voltak összeválogatva az első füzetek, hogy még a magyar se tudott nekik ellentállani, s azonfelül ott voltak a könyvek a trafikokban, ahol már úgyis kigombolkozott, kihúzta a tárczáját és visszakapott apró pénzeket. Csoda történt. Az első füzetek rohamosan elfogytak. A kiadók kénytelenek voltak újra nyomatni. Radó Antal szive az örömtől dagadó zott s még nagyobb leleménynyel, gonddal válogatta a többi füzeteket, melyek most még gyorsabb tempóban követték egymást. Dickens, Daudet, Dosztojevszky, a régibb irodalmi nagy- között siet megizleltetni közönségével az uj nagyokat: Kiplinget, Gorkijt, Wilde Oszkárt. Nem zárkózik el a divatok elől sem. Wells fantasztikus regényei, Conan Doyle Sherlok Holmes históriái élénken tarkítják a sorozatot. Azonban mértéket tart. Radót becsületes conservatismus vezeti. Nem vesz fel gyűjteményébe gyenge vagy léha müvet, ha tudja is, hogy óriás kelete lenne, viszont óvatos abban, hogy olyat ne vegyen fel, mely klasszikusnak van ugyan elismerve (a tanárok által), de az ördög se olvassa. Roppant ügyes, roppant körültekintő. Az egyik kezét a közönség ütőerén tartja, a másikkal az Akadémia hátgerinezét kenegeti hájjal. És igy van ez jól. Az egyikért kelendő lett a „Magyar Könyvtár“, a másikért tekintélyes. Csakis ily methodussal volt lehetséges elérni, hogy a „Magyar Könyvtár“ lassan-lassan úgyszólván szükségletté vált, mint a só vagy a sáfrány, és hogy ma, egy évtized után a félezredik füzetének megjelenését jubilálja, mely idő alatt a kiadók statisztikája szerint, több mint három millió példány fogyott el a „Magyar Könyvtár“-bői, úgy hogy egy évre közel négyszázezer példány esik. Ennél magyarországon már csak két nyomdai produktum fogy jobban, mely különben szepves összefüggésben van egymással: az adóintő ezédulák és a helvét-kártya. Az ötszázadik füzet megjelenése adja kezünkbe a tollat, hogy mi is mintegy megünnepeljük ezt a kerek számot, — és azt a büszke statisztikai adatot, hogy három és fél millió füzet kering a közönség kezén. S mig e kis sárga
