Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

9

B É K É S

1907. november 17.

nál értelmileg gyengébbet. Nem ! ellenkezőleg ! Minden a közélet terén előálló külső behatást — lett legyen az akármilyen erős, minden nagyobbszerü megilletődés nélkül fogadtak.

E mellett azután elkövették azt a hibát is, hogy a néppel —- az istenadta néppel — csak akkor foglalkoztak: — mikor szükségük volt rá.

S ezzel elértünk a provincziális alkotmányos élet legújabb történeti szakához, a mikor a népéleti jelenségek sajnos jelenségei egymást érik; hol itt, hol ott, de állandóan felütik fejüket.

Elértük az osztályharczok idejét.

Tehát a közönyt még rosszabb váltotta fel, az orvosság rosszabb lett a betegségnél: ma az osztályok közötti ellentét oly éles mint a milyen soha sem volt.

Szomorú és komolyan aggasztó jelenség, hogy ilyen auspiciumok mellett indulunk a törvényhatósági választások elé!

Bízunk azonban a többséget képviselő szavazók és különösen, ha ezek típusa még nem veszett ki, a népvezetők józan eszébe. Hisszük, hogy a választók értelmes része nem engedi magát tévútra vezetni üres és csábos jelszavakkal, nem hagyja magát fólre- vezettetni az izzó szenvedélyek által sugalt indulat káros megnyilatkozásai által, hanem alkotmányos és személyes jogát képező szavazatának leadásakor az egyedüli szempont: a közjó, a közérdek fog előtte lebegni, s ez irányítja lépteit.

Mert nem szabad elfeledni, hogy a köztörvényhatóság, a hova a választók most küldik képviselőiket, semmi magán, azaz egyéni hatalomnak alávetve nincsen, hanem az olyan testület, mely az alkotmányos törvényben magában rejlő és gyökerező hatalmánál fogva saját ügyeiről intézkedik, vagyis ez a municipális alkotmányosság egyedüli biztositéka.

Ha a holnaputáni választások ezzel a programmal, ennek javával szerzik meg a választók a népakarat többségét, akkor a törvényhatóság, bárha az államélet képződménye is, csakugyan nem puszta államkormányi orgánum lesz, hanem külön közjogi és magánjogi személyiséggel biró alakulat, mely megfelelő önállósággal fogja betölteni a közéletet.

A közigazgatási bizottság ülése.

— November 11. —

(yr.) A bizottsági tagoknak élénk érdeklődése közt folyt le vármegyénk közigazgatási bizottságának november havi rendes ülése. Nyugodt és magas színvonalú tárgyalás uralta mindvégig a hangulatot, mely a határozatra kerülő ügyeknek természetesen csak előnyére szolgálhatott. Meglehetősen fontos és igy közéletünket úgy mint közintézményeinket közelről érintő kérdések voltak szőnyegen, élénk bizonyítéka gyanánt annak a köztudomású ténynek, hogy ezen testületi szervezetre a helyhatóságból oly nevezetes rész, a helyi közigazgatás menetének biztosítása végett oly kiváló szerep hárul, hogy azt a közhatósági Organismus egyik elsőrendű szervének méltán tekinthetjük.

Az ülés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk a következő :

A főispáni szék betöltetlen lévén, Ambrus Sándor alispán mint elnök pontban kilencz órakor nyitotta meg az ülést a bizottsági tagok üdvözlése mellett.

Jelen voltak: dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnökhelyettes, dr. Zöldy János vármegyei tiszti főorvos, dr. Liszy Viktor kir. főügyész-helyettes, Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Mittler Sándor kir. tan- felügyelő, Perszina Alfréd kir. főmérnök, az állam- építészeti hivatal főnöke és Domhy Lajos, Haviár Dániel, dr. Pándy István, Szalay József, gróf Wenckheim Dénes, dr, Márky János. Morvay Mihály bizottsági tagok, Kiss László és dr. Konkoly Tihamér vármegyei aljegyzők, utóbbi mint bizottsági jegyző.

Dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző ismertette az alispánnak októberről szóló rendszerinti havi jelentését, mely egész terjedelmében a közetkező:

A folyó évi október havában vármegyénkben előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem:

A személybiztonság 17 esetben támadtatott meg és pedig 8 súlyos és 9 könnyű testisértéssel, mely utóbbiak közül 7 verekedés közben ejtetett, 1 pedig rablással volt egybekötve.

A vagyonbiztonság ellen 54 esetben intéztetett támadás 1 betöréses lopáson és 1 [csaláson kívül a többi 52 esetben legnagyobbrészt kisebb értékű tárgyak ellopásával.

A tettesek alig néhány eset kivételével, amelyekben a nyomozás folyamatban van, kinyomoztattak és ellenük a büntető eljárás megindittatott.

Az előfordult tüzesetek száma 30. Elégett 12

ház, ruhauemüek, egy cséplőgép, nehány melléképület és nagyobb mennyiségű takarmányfélék, amely utóbbiak közül különösen Szarvason gyakran gyújtogatás okozta a tüzet, mig a többi esetekben leginkább gondatlanság. A kár biztosítás révén 17 esetben megtérül.

10 baleset történt, amelyek közül 6 halállal végződött. — Öngyilkosság 4-szer és öngyilkossági kísérlet egyszer fordult elő.

Földmivelés és mezőgazdasági munkásügy. A múlt hónapban a szántás, vetés, czirokszedés, takarmány és czukorrépaszedés, fütőszalma és trágyahordás voltak folyamatban, a kukoriczatörés pedig befejeztetvén, megállapítható, hogy a termés néhány község határát kivéve általában gyönge.

A régtől fogva tartó szárazság nemcsak a szántás-vetés végzését nehezítette meg, de a jövő évre vonatkozólag a terméskilátásokat végzetes csapással fenyegeti. Az őszi vetések csak szórványosan keltek ki és meglehetősen silányak; legtöbb helyen az elvetett és kicsirázott mag kikelni nem volt képes és a szárazság következtében elpusztult. Előreláthatólag nagyon sok területet újra kell majd a tavasszal vetni.

A szüret eredménye gyönge mennyiség mellett jó minőségű bor.

A munkások helyzete a kínálkozó munkaalkalmak következtében kielégítőnek mondható, amennyiben a napszámbérek D40 2-40 korona között váltakoztak. A munkások és gazdasági cselédek s a munkaadók, illetőleg gazdák közötti békés viszony említést érdemlő módon sehol sem zavartatott meg.

Ipar és kereskedelem. Ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén föllendülés nem észlelhető. I

Orosházán a nagyobb malmokban alkalmazott molnárok és malommunkások egyrésze október hó

26-án sztrájkba lépett s a munkaidő szabályozását követelte. A munkaadók a követelményeket teljesíteni hajlandók nem lévén, békéltetési tárgyalásokba nem bocsátkoztak, hanem a sztrájkolókat elbocsátották és részben uj munkásokkal pótolták, de a sztrájkolok közül is pár nap múlva többen munkába állottak. A sztrájk csak részleges üzemkorlátozást okozott.

Az október 10-ére az általános választásijog érdekében tervezett munkaszünet nem volt általános, legtöbb helyen csak a nap nehány órájára szorítkozott. A rendezett tüntető felvonulások a munkások csekély érdeklődése mellett teljesen rendben, gazdasági és közforgalmi hátrányok okozása nélkül folytak le.

annak a népnek, aki előbb az enyém volt, azu tán a fiamé lett s akinek egész ifjúságomat, asz- szonyi életemnek legszebb és soha vissza nem jövő éveit feláldoztam, odaajándékoztam ? Szólj Maurus 1

— Még tartozol valamivel, — felelte az öreg nyugodtan. — Bocsánattal.

— Minő bocsánattal? — kérdezt a királyné kissé ingerülten s alig hallhatólag rácsapott a széke karjára. — Nem mindent megtettem a népért ? Értük éltem, szenvedtem, fosztottam ki magamat, mit kívánnak még ? Az életem most már az enyém. Húsz esztendei kormányzás alatt boldoggá tettem szellemileg, anyagilag és királyt szültem, kinek fejére koronát tehettek. Többet tettem országomért, mint tiz férfi-uralkodó, mit kívánnak még tőlem ? Letettem a kormányzás pálczáját, nem vagyok többé az ő sorsuknak királynéja, csak a magaménak. Engem nem gúny, de hódolat illet meg !

Az öreg Maurus hallgatott.

— Miért nem felelsz? — kérdezte a ki rályné csodálkozva. — Talán nem tartod jogosnak kívánságomat ?

— Nem — felelte keményen az öreg és felnyitotta a szemét. — Nem tartom jogosnak kívánságodat. Nem tartottad be a sorrendet a nép, az emberi lélek pszichológiájában és nincs jogod azt követelni tőle, amit nem adhat. Ami nem természete : a hála.

A királyné tágra nyitotta ki nagy, fekete gyémánt szemét.

— Nincs jogom a nép hálájához ? — kérdezte bámulva. — Nekem? Nekem, Maurus?

— Neked, királyné és senkinek, aki úgy gondolkodik, mint te. Ha valaki hódolatot kiván az emberektől, azt ne a jósága után, kívánja, hanem a kegyetlensége után. Ha nem hálálkodva, hanem rettegve mondanák ki nevedet, akkor a hódolat úgy fogna körül, mint ujjadat gyűrűid. A jóság nem fáj az emberi léleknek s csak ami fáj neki, arra gondol vissza. Ha boldoggá teszel egy embert, elfelejt. Ha roegkorbácsolod, gyűlölni fog, de elfeledni soha. A jóság a közöny porszeme, a szél tovasöpri; a kegyetlenség sziklagránit s az emlékezés monumentumát már élő korában felállitotta magának a kegyetlen szivü. A jóság, Mauna Leona: önzés. A gonoszság: bátorság. Jót elsősorban is önmagunkért teszünk, de rosszat: másokért.

A királyné lehunyta szemét, összerázkódott, és felállt. Párszor végigment a nagy, fehér termen, melyet mintha aranyhidakkal választott volna el a nap egy-egy fénysávja, azután megállt az öreg ember előtt és megfogta a vállát.

— Maurus, — mondta mélyen a szeme közé nézve — te megcsaltál engemet! Megcsaltad bennem a gyereket, a serdülő leányt, az asz- szonyt és a királynét!

— Igaz — felelte az öreg, — Megcsaltalak, mert nem arra tanítottalak, amire a királyokat tanítják: hogy önmagukban Istent lássanak, az emberek között az első személyt. Olyan királyt neveltem belőled, Mauna Loa, aki népe között

az utolsó személy legyen önmagára nézve. Megcsaltalak, mert embert neveltem beléd, a jóság önzésével teli szivet. Csak terád gondoltam, mert nagyon szerettelek és azt akartam, hogy ha boldogtalan leszel is, de a saját lelked maradjon meg a legjobb és legtisztább barátodnak. Nem a népet, nem az embereket szerettem, csak téged. Az embereket ismerem és nem szeretem, csak szánom őket. Láthatod ebből szegény királyném, milyen véghatetlen önzés a szeretet és a jóság. Szinte azt hiszem, amint most végig nézek itt magamban az életemen, hogy nagyobb a bűn, mint a gonoszság.

A királyné kétségbeesetten nézett maga elé.

— Jól van Maurus, értelek! Mindentértek s ha mégegyszer születnék, ismét az lennék, ami vagyok. De beszélj nekem a halálról, valamit, mert megőrülök! Mindent odaadtam népemért : ifjúságomat, leányálmaimat, első szerelmemet és annak hitvese lettem, akit a politika, népemnek java választott ki számomra. Hát beszélj nekem Maurus, a halálról, hisz lehetetlen, hogy ez a legszebb virága az emberi erénynek kihalt volna a szivekből?

Maurus sápadtan hajtotta le a fejét.

— Nem tudok arról beszélni, ami nincs — felelte szomorúan.

— Tudsz 1 — kiáltotta a királyné szenvedélyesen. — Ha tudsz az Istenről beszélni, akit csak sejtesz, belészuggerálod szivedbe, leborulsz láthatatlan képe előtt, akkor tudsz beszélni a halálról is! Nézd öreg Maurus, hisz „mi mind-