Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

i környékén levő szanatóriumok valamennyien a sík­ságon épültek és az azokban elért gyógyeredmé- nyek éppen oly jók, mint a hegyvidéken épült sza­natóriumoké. A József szanatórium fekvése ebből a szempontból kifogástalannak mondható. Távol a vá­ros zajától, legalább egy kilométernyire távol az országuttól, kelet, nyugat és északfelől hatalmas lombos erdő által övezve, alig egy kilométernyire a nagy uradalmi és a kies város erdőtől, levegője majdnem teljesen pormentesnek mondható, a leve­gőnek állandóan frissen tartásáról pedig a telep mel­lett elfolyó Körözs-vize gondoskodik. A hatalmas erdőségek azonban nem csak a por ellen védik, ha­nem a szelek ellen is, ha az ember végig megy az akáczoktól övezett s a telephez vezető sarkadi ország­úton s innen letér az intézet által épített műútra, azonnal szembetűnik a levegő áramlásában való nagy különbség; mig az országúton sokszor bizony elég erős szél sivit végig, a telepen enyhe, kellemes szellő lengedez, A másik tapasztalati tény, mely a József sza­natóriumnak az Alföldön való létesítésére jogosult­ságot adott az, hogy a tüdőbetegek a klimatikus viszonyoknak hirtelen változását nem jól tűrik. A József szanatórium ugyanis az Alföldön épül/e, leg­nagyobb részt alföldi betegek befogadására számit, akiknek az Alföldről a hegyvidéki szanatóriumokba s a kúra befejezése után ismét a hegyvidékről az Alföldre való hirtelen átmenetei káros is lehet. Az alföldi tüdőbetegek meggyógyulva az alföldi József szanatóriumban s visszatérve otthonukba, a hirtelen klímaváltozás megrázkódtató hatásának nem lesznek kitéve. Egészen másképen áll a dóig a hegyvidéki betegekkel. A zordabb kiimához hozzászokott hegy­vidéki beteg ugyanis az Alföldre kerülve, enyhébb klimatikus viszonyok közé kerül s igy a klímaválto­zásnak csak kedvező hatását érzi. Visszakerülve ott­honába, a szanatóriumi kezelés által megerősödve és megedzve s mivel szervezete otthonának zordabb klimatikus viszonyaihoz amúgy is accomodálva van, az enyhe klímából a zordabb kiimába való átmene­tei jól fogja tűrni. Ezt a tapasztalati tényt legjob­ban igazolja az Európába kerülő s tropikus éghaj­lathoz szokott négerek sorsa, a kik nálunk majdnem valamennyien tüdővészesek lesznek, mert az enyhe éghajlatból a zordabbra való átmeneteit nem tűrik. Mi zordabb éghajlati viszonyokhoz szokott európaiak pedig tropikus vidékekre küldjük tüdőbetegeinket gyógyulni és mindenki előtt ismeretes, hogy milyen jó eredménynyel. Az intézet több épületcsoportból áll s a telep mellett elhaladó vonatról nézve nyerstégla diszitmé­2 __________________________ nyeive l s piros cseréptetőzetével, körülövezve az erdő koszorújától impozáns és elragadó látványt nyújt. Körülbelül a telep közepén van a főépület, melynek rézbádoggal fedett tornya messzire ellátszik. Az egy emeletes főépület földszintjén van a betegfelvételi iroda, rendelőhelyiségek s a vizgyógyintézet, az eme­leten a laboratórium s a kápolna. Az összes helyi­ségek világos falfestésükkel, piros doloment padlójuk­kal, nagy ablakaikkal, igen barátságos képet nyúj­tanak. A falak sarkai a könnyebb tisztogatás czél- jából mindenütt levannak kerekítve s a falak maguk ember magasságnyira csillogó zománczfestéssel bo­rítva. A vizgyógyintézet falai teljesen zománczolva vannak s vakítóan fehér és czélszerüen berendezett terem az intézet egyik látványossága. Egy tengelyben a főépülettel, fronttal délfelé van a két beteg pavilon, melyek a főépülettel fél­kör alakú nyitott fekvőfolyosókkal vannak összekap­csolva, úgy, hogy a két betegpavillon a főépülettel és a fekvőfolyosókkal egy nagy félkört alkot, mely­nek átmérője kelet-nyugoti irányban van. A beteg- pavillonok is egyemeletes épületek, melyeknek déli pontja előtt fekvő-kúrára szolgáló loggiák vannak, olyképpen megépitve, hogy a mögöttük elhelyezett betegszobák mégis levegősek és napsugarasak. Be­lépve a betegpavillonba, a tágas közlekedő folyosóra jutunk, mely barátságos bambusz színűre festett szek­rényeivel, zománezozott falaival, nagy, a park északi részére néző ablakaival kellemes hatást kelt. Erről a közlekedő folyosóról nyílnak a különböző helyisé­gek és betegszobák. Maguk a betegszobák valameny- nyien délfelé néznek, tágasak, faluk embermagasság- nyira zománezozott, padlójuk piros doloment, búto­ruk halaványsárgára festett, A legtöbb betegszoba 6 ágyas, a földszinten 3, az első emeleten 4. Azon­kívül minden egyes betegpaviilonnak keleti, illetve nyugoti szárnyában 2 kétágyas betegszobája van úgy a földszinten, mint az emeleten, melyek közül az egyiknek külön kétágyas fekvőterassza is van. Min­den egyes betegpavillon földszintjén tágas, kényel­mesen berendezett társalgó van a betegek s azok látogatói számára. A ruhatáron, ápolónő és segéd­orvos szobáján kívül különösen megemlítést érde­mel a közös mosdóhelyiség, ahol minden egyes b e- tegnek különálló fehér, teljesen letompitott sarka parczellán mosdómedenezéje van, fölötte hideg, me­leg vízcsappal. A köpet desinficziálására minden be- tegpavillouban külön helyiség van s mindegyikben két gőzdeszinfektor. Az egyik betegpavillon nőbete­gek, a másik férfibetegek részére van fenntartva s építésében és berendezésében teljesen egyforma. A főépületben, szemben a főbejárattal, van az _____ __________BÉKÉS________________ ebé dlő benyílója, jobbra ettől a kézmosó. Maga az ebédlőterem hatalmas arányaival, keletnek és nyu­gatnak néző ablakaival az intézetnek legnagyobb és legszebb helyisége. E mögött van a tálaló, mely észak felé a hatalmas, két tűzhelylyel biró konyhára nyílik. A konyhából jobbra és balra ismét emeletes szárnyépületek vannak, melyeknek keleti részében a nagy gőzdeszinfektor, a mosókonyha, vasalószoba, száritó és lakások, nyugati részében a ruhatár, kam-. rák és személyzeti lakások vannak elhelyezve. A konyha mögött van a gépház külön épülete, hatal­mas motoraival s dinamógépeivel. A telep keleti részében, közel a kapuhoz van a kertészlak s a főorvosi lakás, nyugati végpontján az istállóépület a kocsiszínnel. A főépület és a betegpavillonok előtt hatalmas szabad tér van, mely zöldelő pázsitjával, dús növény­zetével s fenyőgrudjaival szemgyönyörködtető látvá­nyul szolgál a földszinti fekvőfolyosókon kúrázó be­tegeknek. Az emeleti fekvőfolyosókról a kilátás való­ban elragadó. A közelben a Körözs folyót körülvevő töltés zöld pázsitja, távolabb a szántóföldek rengő vetései s még távolabb a gyönyörű városerdő s Gyula városának kimagasló tornyai változatos és szórakoztató képet nyújtanak. Télen is gyönyörű e kép, amikor minden hóval van borítva. A telep északi fele gyönyörű dús erdőből áll s kavicsosai borított park-utaival, a természet által alkotott lugasaival, árnyas, hüs sétahelye lesz a be­tegeknek. Ahol a természet nem adott elég árnyé­kot, ott az intézet ültett fákat s szinte 50.000-re megy azoknak a csemetéknek a száma, melyeket az intézet elültetett. Különösen fenyőket telepitett át óriási számban, mindenütt, ahol a park kanyargós utai találkoznak, kies fenyőfa-csoportok gazdagítják a telepnek amúgy is dús flóráját. Az emberek azt mondják, hogy a Lúgos-erdőnél termékenyebb terü­let széles ez országban alig van s ezért az intézet 30 holdas területből nagy veteményes területet is kihasított, ahol a különböző zőldségnemüek terme­lésében a munkára alkalmas betegek is közreműköd­hetnek. Az intézet artézi-kutból nyeri vizét, mely elő­ször egy 66 m3-es földalatti medenczébe folyik, innen azután a 24 m. magas s 25 m3 ürtartalmu rezer- voirba lesz felszivattyuzva, a honnan az egész telepre kiterjedő vízvezeték csőhálózatába kerül. A főépület s a betegpavillonok alacsony nyo­mású gőzfűtési berendezéssel bírnak, olyképpen, hogy minden egyes épületnek külön kazánja van a pin- czében elhelyezve. A kazánok fűtése kokszszal tör­ténik, miért is füstnek nyoma sincsen. 1907. junius 23. áll; magas szerepköre és nehéz munkája mellett megyénket soha sem feledte el, millennáris tör­ténetéből is a tudós szerénysége mellett az anya­föld iránt érzett benső és mély szeretete árad felénk. Zsilinszky Mihály az egyetlen, ki a történe­lem művelése mellett a politika nagyobb sikereit is magáénak vallhatta, az egyetemes történe­lemmel foglalkozik. 1838-ban Békéscsabán szü­letett, 1861—78. a szarvasi gimnázium történet­tanára volt, 1876—87. Gyomát és szülővárosát képviselte a parlamentben, 1889—92. Csongrád- és Zótyomvármegye főispánja, 1895—1905. a val­lás- és közoktatásügyi magyar királyi minisz­térium államtitkára volt, de a munkakör mellett történelmi tanulmányait abba nem hagyta, sőt időnkint visszatért ahhoz a szorosabb munka­körhöz is, melyet Békésvármegye fiának megyéje története adhat. Szarvas története és Haan Bé­késvármegye oklevéltárának harmadik kötete, megyei tárgyú értekezések, az Egyesület év­könyveiben, a legkisebb köre működésének. Csongrádvármegye millenáris monographiáján át a magyar protestantismus fejlődéséhez jutunk, melyet egyháza hű fiaként kutatott. Szarvasi tanár korában kezdte művelni az egyetemes tör­ténelmet is, akadémiai székfoglalóját pedig Lecky egyik müvének lefordítása után a nagy emberek történelmi szerepéről tartotta meg. Márki Sándor 1853-ban Kétegyházán szüle­tett, 1877. aradi főreáliskolai, 1886. budapesti gimnáziumi, 1888. a budapesti egyetem maigán-, 1892. a kolozsvári egyetem rendes tanára lett. Gyermekkorától kezdve fáradhatatlan munka­kedvvel és szellemi energiával dolgozik, talán a legtöbbet ma és a legtávolabb fekvő kérdé­sekről munkásságának egész folyamán. Első pillanatra nem Írhatnánk előnyére, hogy tanul­mányainak tárgyai egymástól is távol esnek, de közelebbről vizsgálva látjuk, hogy azok concen- trikus körökben a magyarság körül helyezked­nek el. A legkisebb ilyen kört három pont ha­tározná meg, a szülőföld, melynek nyoma, bár nagy távolságok után, mindig visszatér, Nagy­várad, hol az ifjú képzeletét egy régi kultur- város sikerrel termékenyítette meg és Arad, hol tanárságának egy évtizedét töltötte el, é köré helyezkedik az, melyben Budapest a hazai tör­ténelem általánosabb és egységesebb impressiói mellett meghozza a nemzeti haladás állandó diadalát, Kolozsvár pedig annak állandó küz­delmeit. Sarkad története példát ad a legkisebb körre, Nagyváradon egy sereg értekezés, Aradon a megye és város monographiája, Budapesten két királyné élete, Kolozsvárott a szabadság- harcz értékes és minden izében modern tárgya­lása született. De ő még egyetemesebb irány felé törekedett. Mélyen a múltba hatolt, mikor a középkori krónikások és a longobardok fog­lalkoztatták és a távoli jelenbe, mikor a kül­földi magyarság történelmi kapcsait tanulmá­nyozta. Ezen a széles mezőn gyűjtötte azo­kat a benyomásokat, melyek alapján tankönyvet irt az egyetemes történelemről a tanulóknak és bevezetést azokhoz a tanulók tanárainak. Való­ban csak itt látjuk és érezzük az ő egyetemes­ségét. E müvei nagy hatással voltak a közép­iskolai történetoktatás átalakítására, messze ki­terjesztvén az egyetemes ismeretek körét és concentrikussá tevén azokat is a nemzet és haza fogalma körül. Végig tekintvén e második csoporton is, annak egy tagját sem találjuk vármegyénkben és ha közönségünk is érzi a szükséget, hogy a történettudomány művelését újra felvegye, kap­csolatot kell keresnie azokkal, kik már művelik, sőt e művelés révén a tudomány díszei lettek, Ha a történettudomány barátainak társasága it életre kel, annak élétrevalóságát is kell biztosí­tanunk. És ha lesz, inkább legyen az a munka szerény otthona, mely erejében izmosodni, alko­tásaiban hatni fog, mint szerepelni vágyóké, kik maguknak külön tisztségeket creáltatnak és az anyagi tőkével az értelmit is estélyekbe ölik, Amerika minden államának van egy kis akadé­miája, mely az illető állam értelmi munkásait összegyűjti. Szabad egyének szabad társasága ez, mely a munka révén vagyonra és tekintélyre tett szert, a sikert jutalmazta, a törekvőket egye­sítette, népes gyűlések és viták, előkelő szemlék születtek bennök. A mi vármegyéink amazoknál jóval régibb intézmények, társadalmunk törté­nelmi érzéke is nagyobb, ennyi tudományos igyekezet és kiváló férfi után csak a szervez­kedés komoly kezdése és a kitartás kívánatos

Next

/
Oldalképek
Tartalom