Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-19 / 20. szám
.L. XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. május 19. 20-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — ( Fé l évre... _ _ _ 5 K — I cvnegyedre_ _ 2 K 50 f Hirdetési ó>j előre iizetendő. Nyilttér sora 2G fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megvigasztalódás . Jézus mennybemenetele miatt szomorúság töltötte el az apostolok szivét; a Mester nélkül maradt tanítványokon erőt vett a félelem ; várván várták, hogy valósulást nyerjen az ígéret, hogy kitöltessék reájok a vigasztaló Szentlélek, szivük vigasztalására, félelmük eloszlatására .... S ime: „A Pünköstnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték a búsongó tanítványokra.“ .... Gondoljuk el helyzetét az olyan családnak, honnan az útmutató, fenntartó, gyámo- litó fő eltávozott s a magukra maradottaknak szivében az aggodalom, félelem gyötrő érzete jelenik meg s önkénytelenül felmerül a kérdés a lelkekben, hogy hol és kiben találják fel a szükséges segítő' erőt .... Ilyen volt állapotuk a tanitványoknak is, miután látták mennybe felszállani a* szeretett Mestert, s midőn felhő takarta el őt szemeik elől, azon szomorú öntudatra ébredtek, hogy test szerint nem lesz többé velők a Mester, az útmutató, tanító, bátorító .... Különösen akkor fogta el szívókét a félelem, midőn elgondolták, hogy elkövetkezett azon idő, melyre vonatkozólag Jézus jóslatot tett, amikor az Ő nevéért üldöztetést, megvettetést kell, hogy szenvedjenek . ., De mint sötét éjszakában a hirtelen fel- ragyogó fényes csillag, úgy jelent meg lelkök egén a bánat felhőit oszlató ama gondolat, hogy nem hagyja Jézus magukra örökre, minthogy a vigasztaló Szentléleknek reájok kitöltetését megígérte s megbiztatta őket, hogy velők marad mind a világ végezetéig___ Mikor eljött a Pünköst s a tanítványok egyező akarattal egybe gyülekezőnek, a sebesen zugó szélben, kettős tüzes nyelvek képében „az Ígéret teljesedett, Szentlélek Isten küldetett.“ .... Eloszlott a félelem s helyét bátorság foglalta el; a csüggedés helyett remény töltötte el a sziveket .... Hangzott az ajkakról az örök ige .... Megalapította a földön Krisztus anyaszentegyházát Istennek kegyelme, az emberekhez való véghetetlen szeretet, hogy necsak keressék, de meg is találhassák a boldogságot a mennyei javakért epekedő lelkek s megszerezhessék az idves- séget, kik félik az Urnák nevét s cselekszik az ő akaratát életüknek minden idejében.... E csudás eseménynek emlékezetére szenteli a keresztyénség a Pünköst ünnepet.... Ámde midőn a visszaemlékezés és Isten iránti hála örömmel dobogtatja meg ma a sziveket, önkénytelenül felmerül lelkűnkben azon kérdés : „Vettetek-e Szentleiket?“ Mert nem elég csak az, hogy emlékezzünk, de feltétlenül szükséges, hogy gondolatainkban, cselekedeteinkben Istennek tetsző életet éljünk, a Szentlélek hathatós ereje munkálkodjék mindenkor mibennünk .... Mit érne az, ha az égbolton ott ragyogna a fénylő nap, de világosságát s melegét jótékonyság nem bizonyítaná meg a teremtmények millióinak életében; avagy : „lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?“ .... Elég lenne-e az, ha csak bimbót hozna a rózsafa, de illatárt nem szórna szét a levegőbe a piros és fehér rózsa?... Épen igy magában a múltban merengés nem merítheti ki az ember rendeltetését, ha sivár a jelen s a jövő kietlen .... Nem elég csak azon örvendezni, hogy hajdan a Pünköst meghozta a tanitványoknak a vigasztalást, ha a Szentlélek áldott ereje folytonos munkásságát meg nem éreznék sziveinkben, ha egyező akarattal arra nem törekesznek mindenek, hogy boldogságot szerezzen a krisztusi szeretet.... Necsak az ajkakon zendüljön ama fohász: „Jövel Szentlélek Ur Isten! töltsd be sziveinket épen mennyei szent ajándékkal, szivbeli szent buzgósággal“, de egyszersmind a mennyei tűz olthatatlan lángja hintse szét fényét s melegét az embervilágra, hogy legyen békesség, boldogság; s egyező akarattal mindnyájan betölteni törekedjünk Istennek törvényeit, legyünk a mennyei atyának hálás gyermekei s egymást híven szerető, igaz testvérek .... Zendüljön azért ajkunkon a fohász : »Szentlélek, ó! jövel, jövel, Lelkűnkbe uj erőt lövelj! Villanva szállj, mint égi láng, A szent tüzet áraszd reánk; Jövel te is látatlanul, Amint az ég harmatja hull, Áthatni bágyadt szivünket, Éleszteni csüggedt hitünket, Szentlélek, ó! jövel, jövel!« . . . Ha mi vettük a Szentlelket, ennek ereje megvigasztal, megsegít minket! így a Pünköst öröm ünnep lesz . . . Dombi Lajos. TÁRC2A, A Kálmán Farkas hangverseny. (Sz.) Impozáns, minden tekintetben magas nívón álló, gazdag -és változatos müsoru hangverseny keretében ünnepelte a múlt vasárnap este Békésvármegye lelkes, müértő közönsége a gyomaiak boldog emlékezetű, hires református papjának, Kálmán Farkasnak emlékezetét. Békésvármegye fiai egy régi, kötelességszámba menő tartozásukat rótták le akkor, midőn a gyomai parochiában a világtól, minden hiú földi dicsőségtől elvonulva élt és elhalt Kálmán Farkas emlékének áldoztak, hogy eddig jeltelen sirja fölé végre egy, az elhalt érdemeihez méltó síremléket állítson az utódok becsülése, kegyelete. Mert Kálmán Farkas nem volt közönséges földi halandó, ki pályáját észrevétlenül futja be, az ő alkotásai, munkálkodása és hatalmas, erős röptű, magyaros zamatu szelleme biztosították részére az utódok becsülését és emlékezetét már földi életében. Országos hirü szakembereink, mint Eötvös Károly, Thaly Kálmán, úgy beszéltek róla már akkor is, mint egy elrejtett gyémántról, melyet nem lát, nem csodál a világ kiváncsi szeme, s melynek értékét, fölséges ragyogását csak azok tudják becsülni és bámulni, kiknek szerencsés véletlen folytán, alkalom nyílott betekinthetni az ő poétikus lelkének végtelen gazdagságú kincsesházába ! Szerencsés véletlen kellett, — mint mondottam, — az ő értékének megismeréséhez, képességeinek, tudásának és alkotó szellemének! megértéséhez, megérteni tudásához. Mert Kálmán Farkas nem a világnak dolgozott, nem a nyilvánosságnak élt. Tuskulánumában, a Múzsák társaságában töltötte el életének legszebb napjai*-, nem a dicsőség elnyeréséért, de tisztán a lelke gyönyörűségére vette kezébe a lantot, melyen őseredeti dallamai fölfakadtak. Mikor ő kezét a lant idegére tette, az ö avatott és alkotásra hivatott ujjainak érintése alatt, csodálatos régi dallamok reszkettek ki a visszapattanó húrokból. Lelke magánya benépesült. Régi világok porló lantosai, igriczei, regősei, dicsőséges idők sírba omlott daliái rajzottak körülte!... Lehet-e csodálni, hogy olyan fölségesen szép énekek születtek ebben az olymposzi társaságban?! .. . Tinódy Sebesténytől kezdve, — sőt még azt megelőző időkből is, — ismerte a magyar a nemes faji muzsika minden sajátságát, kimerit- hetlen gazdagságú ütemeivel és változataival egyetemben. S nemcsak ismert*», meg is értette. Az ő lelkében egyetlen dallam sem maradt visszhang nélkül, s hogy ne lettek volna lelket megejtők a visszhangzó akkordok, ha, — ami sugallta őket, — szülő anyjuk az ősi magyar zene volt! A múlt kincsei között avatatlan kontár kezekkel kutatni, amellett, hogy az önhittség egy bizonyos, kivetendő faja, még nagy vétek is! Kálmán Farkas a szokrateszi mondás jelentőségének teljes tudatában, a biztos önismeret érzetében nyúlt a múlt kincsei közé, nem dúskált bennük, válogatva a csillogót, szemre tétSirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffnunn-Ls Roche & Co. Basel (Svájc) 99 jRoehe fi Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. —■ Ára üvegenkint 4.— korona. nLiapTAnls: mai száma oldal T
