Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
6 BÉKÉS 1907. május 5. alatt a művészembereknek hatalmas tábora szegődött a nagy mű szolgálatába. Elárasztották az egész országot és megyéröl-megyére, faluról-falura járva, fényképező készülékkel, rajzónnal, ecsettel kezűken, kilesték a magyar nép művészetének titkait, megörökítették eddigelé legnagyobb részt ismeretlen termékeit. Összegyűjtötték az igazi zamatos magyar népművészet gyönyörű alkotásait a magyar paraszt építkezésében, házának berendezésében, templomának díszítésében, viseletében, faragcsálásában, fonásában, varrogatásában, hímzésében, ezerféle művészi kezemunkájában, kerítésének megfonásától kezdve megfaragta sírkövéig, úgy hogy a gyűjtés és megőrzés révén ezek az Írásban és képben megismertetett formák tovább fognak élni, és tovább fognak fejlődni művészetünkben és iparunkban. A nagyszabású mű, amely illusztrácziókban való rendkívüli gazdagságánál fogva természetszerűen páratlan diszmüvé válik, összesen mintegy 150—200 ívnyi terjedelemben fog megjelenni. Ezt a roppant ívszámot a szerkesztő és a kiadótársulat 5 kötetre osztja fel. Mindegyik kötet a közölt népművészeti anyagon kívül tartalmazni fogja az anyagnak minden alapossága mellett is vonzó, könnyed, közérthető, érdekfeszitő és élvezetes, igazi irómüvészettel megirt ismertetését. Az első, most megjelent kötet a kalotaszegi falvakban' összegyűjtött művészi kincsek ismertetését tartalmazza s behatóan tárgyalja a kalotaszegi vidéket, népét, viseletét, falusi életét, építészetét, házát, kertjét, bútorait, földmivelő,- pásztor- és iparoskészségeit, házi iparmüvészetét, (szövés, fonás, varrás, himzés, agyag-, fa-, csont-, bőr , fémművesség, mézeskalácsosság, szobrászat, stb.) templomait, ezek népi eredetét, klenódumait, temetője művészetét, stb. stb. Ehhez az első kötethez javamunkájukkal járultak Edvi Illés Aladár, Juhász Árpád, Körösfői (Kriesch) Aladár festőmővészek, Medgyaszay István müépitő, Telegdy Árpád, Groó István iparművészeti iskolai tanárok és dr Rósza Miklós iró stb. A II. kötet az erdélyi székelység és Toroczkó, a III. a dunántúli magyarság, a IV. és Y. pedig a Nagy-Alföld, a Felvidék és az északkeleti Hegyalja népének művészetéről fog szólni. Évenkint egy-két kötet jelenik meg, úgy hogy az egész mű négy-öt éven belül teljes lesz. A munka albumszerü, nagy kvart alakú kötetekben, rendkívüli finom papíron, ritka szép betűkkel, tiszta nyomással jelenik meg, ezrekre menő illusztrácziókkal. A helyszínén gyűjtött és készült rajzok, tervek, fényképek kitűnő és még sehol meg nem jelent reproduction a fej és záróléczek, szövegképek, mű- mellékletek, színes mülapok sokasága olyan változatossá teszik a munkát, hogy hozzá hasonló gazdagságú eddig nem is jelent meg a magyar köny vpiaczon. A Franklin-Társulat óriási nyomdája és művészi intézetei a legtökéletesebb technikák szerint készítették el az illusztrácziók anyagát s azoknak előáli- tásában a modern reproduktiv teknika minden válfaját és hangszerét teljes gazdagságban alkalmazták. A Magyar Nép Művészete 5 kötetben jelenik meg. Évenkint 1—2 kötet. Az 5 kötet ára bekötve J.20 korona, fűzve 100 koroDa. A lovagkor olyas valami, amit az ember inkább regényben, mint a való történelemben keresne, mégis a maga teljességében létezett. Csirája a germán szokásokban volt, abban a szertartásban, amelyből az ifjú nyilvánosan kapja a paizsot meg a lándzsát. Az érdekes lovagkor szokásait, a lovaggá ütést, a szertartásokat, a lovagvár beosztását, a lovag tornát és a többi abba a korba való érdekes dolgot igen szépen adja elő, képekkel gazdagon illusztrálva az Endrei Zalán-féle Világtörténelme e heti száma, melynek mümelléklete is igen sikerült. A népszerűén irt, szépen illusztrált, színes mümelléklettel gazdagon ellátott munkából kívánatra ingyen küld mutatványszámot a Világtörténelme kiadóhivatala Budapest, VI. Eötvös-utcza 26/D. Tarka képek. Itt a szép május. A vágyak és remények s igy a szerelmesek hónapja is. Dehát ki szeret a mai világban, vannak még szerelmes emberek, egyáltalában van-e még szivük az embereknek ? A máju3 azt mondja, hogy van. A gyakorlati életben azonban ritkán tapasztaljuk. Mind ridegebbek és ridegebbek lesznek a megélhetési viszonyok, az emberek mogorvábbak és barátságtalanok. Csak az öreg Fischl tata a „Komló“-ban tartja meg a maga eredeti humorát. Azt kérdi tőle a múlt héten Gyurka barátunk, akinek »virágos volt a kedélye«, hogy miért nem tisztittatja ki öreg a kabátjából a zsirfoltokat, van a Vinkler patikában kitűnő jó, finom benzin. — Bélszint — khérem — szaladok rögtön a Vinkler őrhöz s veszem azt a bélszint. Ennek a szép májusi hónapnak az eseményei közé fog tartozni a gyulai szanatórium megnyitása is. Most már teljesen készen áll, be van rendezve, csak be kell népesíteni. Azt mondtam a* elébb, hogy nincsen szeretet az emberekben, ime egyik legszebb gyakorlati példája az emberi áldozatkészségnek ez a szanatórium. Tisztán társadalmi utón, adakozásokból gyűlt össze az az összeg, amelyből felépült a szeretetnek ezen örökszép temploma. Segíteni szenvedő, pusztuló embertársainkon, megmenteni őket a biztos haláltól az életnek : ezt czélozza ez újonnan megnyíló közintézmény. S mily csodás szép a fekvése, mesés az elhelyezése s czélszerü, tükör tisztaságú a berendezése. A pornak az egész épület tömbben se hire se hamva. A szoba sarkok tompák, a bútor sarkok gömbölyűek, szóval nincs semmiféle szegelet, nincs egyetlen egy porfészek sem az egész épületben. A szekrények teteje résutos, hogy a tisztogató személy akarva nem akarva is kénytelen legyen mindennap letörölgetni s a por vastagon ne álljon a siffon tetején, mint a legtöbb: mondjuk úri háznál is. Hát még a konyha, mily tükör tiszta, a falak köröskörül porczellánozva, hogy moshatók legyenek. S a mosdó szobák pedig idylli helyek oly vonzó berendezésüek, minden beteg számára külön mosdó készülékkel, külön vízvezetéki csappal. Igazán mondom, hogy egészséges embernek is kedves üdülő hely lenne a gyulai sanatorium, hát még beteg embernek. Csak egy kifogás van ellene, hogy a telep ösz- szes szenyvizei, igaz, hogy derítve a Fekete-Körözsbe folynak be. S ettől, nagyon félnek a békésiek. Mert bár Békésen sok bort megisznak s ettől derültek az emberek, derített szenyvizet azonban, ha már egyáltalán vizet is kell inni, nem akarnak inni. Meg aztán mi lesz akkor a nótával, a melyik igy szól: Ki a Körözs vizét issza Vágyik annak szive vissza Ezután igy fogják danolni : Ki a Körözs (derített) vizét issza Vágyik az belőle vissza. A kis vasútra is ráillik egy népdal, az hogy : Jár ide, jár oda, jár, mert május 1. óta minden érkező vonatnál kin van a motoros, igy akarta ezt a városi mérnök. Szidják is érte a kis vasútnál, mert ez a sűrű motor-járat bele kerül naponként 27 koronába és jövedelmez 7 koronát, na de a közönség érdeke az előbb való s aztán majd hozzá szoknak az utasok, hogy motorosán ki s be járjanak. Csak lejebb kellene szállítani a helyi közlekedési viteldijat, illetve mindenkire egyformán 10 fillérben meg- állapitani, kiindulva a végállomásról és abból az elvből, hogy ha mindenki társadalmi állására való tekintet nélkül egyformán alá kerülhet a motorosnak, miért ne kerülhetne rá fel is egyformán, azaz egyenlő fizetési feltételek mellett. Az igazgatóság külömben a helyi közlekedési czélokra külön »trac- teur«-t szerzett be és ez alatt nem olyan vendéglőt kell érteni, ahol héber kosztot adnak, hanem egy külön szerkezetű motort, amely kitünően működik, szóval nagyszerűen szuperál. De nem szuperéi olyan jól, mint «Maros-Torda» vármegye hivatalos lapja, amelyben a hivatalos hírek közt a következőket olvastam: A legátus. Ünnep másodnapján délelőtt kijönnek a hívek a templomból s megvárják a legátust az ajtó- : ban, hogy mint a pap szokta, ő is valamit szóljon ott nekik. Ez derék fiatalember volt, vág is olyan talpraesett kis beszédet, hogy valamennyien elbámultak. Amint elvégezte, elő áll egy peckes javakor- beli atyafi és szól: — ügy szokás minállunk, hogy a szépen elmondott szózatra visszafeleseljünk. Azt a sok jót, amit nekünk kívánt, mi is a legátus urnák visszásán kívánjuk s adja az Isten, hogy végezze ki magát minél hamarább a pályafutásán s hál Istennek, hogy most közébünk jött. Az Isten éltesse! — Éljen, éljen — zúgta rá apraja, nagyja •és mentek hazafelé. S miután hivatalos hírek közt ritkán olvas az ember ilyesmit, kuriózumként ide iktattam, azt hiszem ide jobban illik, mint a hivatalos lapba. ________ (ss—Ó.) Kö zgazdaság. Az Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Részvénytársaság ápril 29-én délelőtt 10 órakor az igazgatóság tanácstermében Czinczár Adolf igazgatósági megbízott elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen 31 részvényes 2149 részvény képviseletében, továbbá a temesvári érdekeltség képviseletében Lendvay Sándor, az első magyar általános biztosítótársaság vezértitkára, Dr. Bessenyei Ferencz temesmegyei földbirtokos, dr. Várnay Ernő ügyvéd, városi ügyész és Székely László műépítész jelent meg. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésével dr. Márkus Mihály és Deutsch Vilmos bízatott meg. A tárgysorozat II. pontja értelmében elnöklő helyettes elnök bejelenti, hogy a kir. törvényszék a febr. 10-én tartott rendes évi közgyűlésen megejtett elnökválasztást formahiba miatt megsemmisítette, minek következtében kéri a közgyűlést a megüresedett elnöki állásnak választás által való betöltésére. A közgyűlés egyhangú nagy lelkesedéssel újra dr. Lukács György v. b. t. tanácsost választotta meg elnöknek. A tárgysorozat III. pontját az igazgatóságnak a részvénytőke felemelésére, a gyulai főtelep kibővítése, az orosházi kötődé és a temesvári gyártelep felállítására vonatkozó előterjesztése képezte, mely előterjesztés alapján a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette az igazgatóságnak ez irányban tett összes eddigi intézkedéseit. E határozat alapján, a tárgysorozat IV. pontja értelmében, az alapszabályok némely szakaszának megfelelő módosítása következett, mely javasolt módosítások több részvényes hozzászólása után egyhangúlag elfogadtattak. Három szakcsoport működésének beszüntetése. Ambrus Sándor, Békésvármegye alispánja az elmúlt héten a magyarországi vas- és fémmunkások, vegyészeti munkások, és czipész-csizmadia munkások helyi csoportjainak működését tiltotta be, mert megalakulásuk kőről az idevágó miniszteri rendelet vonatkozó határozmányait nem tartották be. lljabb munkásegyleti visszaélés. Ez a kérdés gyakran foglalkoztatja vármegyénk alispáni hivatalát s most újból időszerű e kérdés körül utazni. A gyulai szabómunkások ugyanis minden bejelentés és tudomásvótel nélkül még 1903. évben megalakították a szabómunkások helyi csoportját. A csoport- alakításokra vonatkozó újabban kelt miniszteri rendelet értelmében most ők is bejelentették működésűket, de az alispán, alaki hibák miatt, nem vehette tudomásul azt. Ezzel egyidejűleg elrendelte a szakcsoport könyveinek felülvizsgálását is, amikor kitűnt, hogy bár éveken keresztül horribilis összegek folytak a pénztárba, abban mégis csak 52 fillérnyi érték van. A csoport vezetői azt állítják, hogy a felesleget mindig beküldték a központnak, de az állítás nem igazolható. Az alispán, mert itt büntetendő cselekmény forog fenn, elrendelte a hivatalos vizsgálatot is. Háziipar fejlesztésére államisegély. A vármegye közönsége által a háziipar fejlesztése és felkarolása érdekéből megindított akczió során, a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésből kelt kérelem folytán a földmivelésügyi miniszter, a szervezendő tanfolyamoknál felmerülő költségekre, mesterek díjazására, nyers anyag, eszközök beszerzési költségére, helyi-
