Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
1907. április 7. BÉKÉS 3 falai között, hogy amit Te megkezdettél, — folytatjuk. Amint Neked az volt a vezérlő eszméd, hogy növendékeidből Istent félő és tisztelő, királyukhoz, hazájukhoz és nemzetükhöz törhetetlenül ragaszkodó, felebarátaikat szerető férfiakat nevelj, kik életük minden viszontagságai között lássák és kövessék is kötelességeik csillagát: azonképen vezet minket is ez az eszme, úgy fogjuk mi is ezt a czélt szolgálni. A Te áldott lelkedért pedig imádkozni fogunk mindaddig, mig a Gondviselés minket is szólit, hogy kövessünk Téged ! Addig is Isten Veled ! A viszontlátásra !« Azután megindult az ezrekre menő tömeg a szent Kereszt temetőbe. A sírnál az egyházi szertartás befejezte után Hoffmann Mihály IV. oszt. tanuló mondott rövid, de szívből fakadt közvetlen búcsúbeszédet a tanítványok nevében, azután lebocsátották a koporsót a sírba, a dalárda pedig egy négy szólamu férfi karéneket adott elő összevágó együttesben . . . Azalatt pedig omlottak a hantok a koporsóra, elfödték egészen, betakarták a sírba dobált koszorúkat, az utolsó szalagot is . .. Szabad Endrét eltemettük ... de emlékét híven meg fogják őr zni annak a főiskolának falai, hova ő a hazaszeretetei, a tudományok iránti lelkesedést vitte egykor . . . ezelőtt alig pár esztendővel! Emlékezni fognak reá a nehezen pótolható veszteség és a kartársi szeretet melegével tanártársai, emlékezni fognak reá áldó emlékezéssel kedves tanítványai és emlékezni fogunk reá mi: Gyula város társadalmának minden rendű és rangú tagjai!... Korán bevégzett földi küldetése után nyugodjék boldogan, békességben ! 1894—1907. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1907. évre előirt földadó kivetési lajstrom a kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 188:3. évi XLIV. t.-cz. 16. §-a értelmében április hó 8-tól április hó 16-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, a kik eme lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első ízben lettek megróva adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1907. évi április hó 6-án. Dr. Lovich Ödön, 167 1—1 h. polgármester. 165—1907. Zfcv'Eeg'Ih.lTró. Az Alsó-fehér-körösi ármentesitő, belvizsza- bályozó és vizhasznositó társulat Gyulán, 1907. évi április hó 22-ón délelőtt 10 órakor rendkivüli közgyűlést, ezt megelőzőleg délelőtt 9 órakor pedig választmányi ülést tart, amelyre az érdekeltség, illetve a választmány tagjait tisztelettel meghívom. Gyulán, 1907. évi április hó 4-én. Haan Béla s. k., 160 1—1 aleluök. Tárgyak: 1. Meghatalmazások bejelentése. 2. Az élővizcsatorna, az ezzel összefüggésben jlévő tápláló csatorna és műtárgyai kezelési szabályzatának megállapítása. Tanügy. A fögimnáziumi bizottság múlt hó 29-én tartott ülésén az igazgatói teendők végzésével Mérey Gyula főgimnáziumi tanárt bizta meg. Ez igazgató helyettesi megbízást a negyváradi lat. szert, püspökség megerősítette és a tantestületi főigazgatóság tudomásul vette. Mérey Gyula az uj igazgató kinevezéséig fogja vezetni a főgimnázium ügyeit. Az uj igazgató valószínűleg csak a jövő tanévben kezdi meg működését. Az uj igazgató személyét illetőleg annak tudatában, hogy a kinevezés joga a nagyváradi püspöké, aki szerződésben biztosított jogánál fogva szuverénül rendelkezik a kinevezésben, meddő minden kombináczió; nincs azonban okunk kétségbevonni, hogy a megyés püspök kinevezési jogát a főgymnasium jól felfogott érdekében az igazság és méltányosság figyelembevételével fogja gyakorolni. A gyulai r. kath. főgimnázium tanári kara ezúton mond őszinte köszönetét mindazoknak, kik jó emlékű igazgatónk elhunytéval a nagy veszteség fölött érzett fájdalmunkban részvétükkel osztoztak. Segélyezés. A kereskedelmi miniszter a vallás és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg a gyomai iparos tanoncz iskola javára 906—907. tan- évbeu 500 korona államsegélyt engedélyezett. séges béke honol ma szivünkben. És ezt a békét épen hosszú szenvedésének és halálának emléke önti szivünkbe. — Betegségének első napjától ott állottam ágya mellett. Láttam testét sorvadni fokról- fokra, menthetetlenül ; hallgattam szavait az elsőtől az utolsóig; hallottam végső rendelkezéseit, és itt e koporsó előtt tanúbizonyságot teszek róla, hogy utolsó perczéig kötelességének teljesítése, felebarátainak segítése és Isten volt minden gondolata. — A történelem lapjai és életemnek változatos eseményei megtanítottak arra, hogy az ember lelkének mily hatalmas erőssége, milyen nagy kincse a hit. De az ő halálos ágyánál élő bizonyítékait láttam ennek. — Elvesztette én előttem is rémes voltát a halál és béke szállt szivembe, mert láttam, hogy nyugalommal lehet készülni arra az órára, mikor átlépjük a múlandóság határát, s megnyílnak előttünk az örökkévalóság kapui; mert láttam, hogy mig a test kínos tusáját vívja az elmúlással, a lélek szállhat fokról-fokra, megtisztulva a magasságba, mindennap közelebb alkotójához és végczéljához: Istenhez ! Láttam és hallottam, hogy mikor lelkét már csak vékony szál tartotta testéhez, mikor már el-el- távozott öntudata erősségétől, akkor is, lázálmaiban is a zsolozsma szavait hangoztatta : »Regi saeculorum immortali et invisibili soli Deum honor et gloria. — Az idő örökkévaló és láthatatlan királyának, az egy Istennek dicsőség és tisztelet . . .« — Igen, a mi lelkünk is békével és megnyugvással fordul hozzád ma, mindenható Atyánk és Teremtőnk. Itt a ravatal előtt is, fájó szívvel is mondjuk : Dicsőség és tisztelet neked áldásaid kiapadhatatlan forrásáért csakúgy, mint sújtó kezed műveiért. Te vagy a mi mindenható Atyánk és Urunk, akaratodban, végzéseidben alázatos szívvel megnyugszunk. Ajkaink folytatják a zsolozsma szavait, amelyeket az ö kihűlt ajkai többé nem mondhatnak már : Neked láthatatlan és örökkévaló királyunk, egyedüli Isten, dicsőség legyen és tisztelet! És fiúi bizodalommal és alázatos szívvel esedezünk Előtted, hallgasd meg könyörgésünket, add örök világosságodat elhunyt társunknak; engedd, hogy majd trónod zsámolyánál folytathassa a zsolozsmát és a Te dicsőítésedet! . . . Búcsúzunk már Tőled, kedves igazgatónk és szeretett társunk ! Tested találjon pihenést és békét ott, ahonnan Alkotód vette, az édes anyaföld méhében. Emlékezetedet megőrizzük szivünkben, s szellemedet azzal tartjuk továbbra is itt, az iskola Dárdy urnák ismét eszébe jutott a falusi liba. Gyakran Írtak egymásnak. Eleinte sűrűbben, azután ritkábban. Balambér levelei tele voltak hévvel, lelkesedéssel és ezekkez hasonló modern hazugságokkal. Etelka röviden, szinte hidegen irt. Minden héten egyszer. És irt akkor is, amikor már csak minden harmadik levelére kapott választ . . . amikor egyáltalán nem kapott választ. Mert ostoba falusi liba volt. Elmúlt két esztendő, Dárdayék már rég elköltöztek Nagyökörfalváról. Etelka nem is látta többet Balambért. Azért minden héten irt neki egy levelet. Röviden, szinte hidegen irt, úgy mint egy falusi liba. Nem sokat változott a két esztendő alatt. Megszépült, termete nőiesebb lett. Csak a szeme vesztett valamelyest fényéből. Kérője is akadt már. Nem is egy. Elutasította. Csodálkozva kérdi az öreg jegyzöné: — Mi bajod drága szivem ? — Nincsen nekem semmi bajom . . . Odakünn zivatar van készülőben. Hatalmas felhőóriások mérgesen, tüzokádva kergetik egymást a levegőben. Fehér Jóskáné és leánya leülnek a kis ablak közelében és félve, bátortalanul nézik a vihar dulását. Csöndesen vannak. Csak egyszer szólal meg Etelka: — Sötét felhők tornyosulnak , . . — Maga nagyon szép ! — Ugyan ne csufolódjon ! A szegény jegyzöné nem győzött eléggé mentegetőzni ; — Szegény emberek vagyunk, fiatal ur . . . nem is tudom már hogy hívják , . . — Balambér ! — Balambér ur. Messze estünk Pesttől, kedves Balambér ur. Etelka csak elnézte ifj. Dárday urat és nem telt be a nézésével. Valami homályos, ismeretlen melegség kezdte átjárni lelkét. Feszü t figyelemmel hallgatta minden szavát és úgy találta, hogy nagyon okosan beszél. Pedig igen banális ostobaságokat mesélt össze-vissza. Mig a jegyzöné egy kis uzsonnát készített, a fiatalok magukra maradtak. — Ha megengedi, majd többször is találkozunk, amig itthon leszek ! — Meddig lesz itthon ? — Három hónapig. — Csak? Kár. — Köszönöm, Etelka. Magában pedig azt gondolta : — Mégis csak ostobák ezek a falusi libák. Lám, ez is. Mindjárt beleszeret az emberbe. Szerelmes leánnyal lehet flirtö!ni . . . Hát igen. Olyanok a falusi libák. Egyebot sem tudnak, mint szeretni és szenvedni. Ezt sem könyvből tanulták s nem gyakorolták b de magukat a zsurokon, mert sem iskolába, sem zsu- rokra nem jártak. Az ösztön, a természetes, romlatlan női ösztön diktálja rájuk és ők engedelmeskednek. Etelka néhány nap alatt átment azon a bizonyos processuson, melynek végeredményét nem hivatalosan meggabalyodás szóval szoktak jelezni. A gyakorlott szerelmesek ilyenkor Rómeó vagy Júliára gondolva Dodó-féle szerelmi moll- ban suttogják : szerelmes vagyok. S evvel oly állapotot akarnak megjelölni, mely körülbelül egyenlő, vagy legalább is hasonló ahhoz, midőn valaki azt kiáltja : „Beteg vagyok !“ Ezeket a hypokellenes reflexiókat azért vettem be, mert észrevettem, hogy minden valamirevaló, jóizlésü elbeszélés elengedhetetlen kiegészítő részét képezik. Aki ilyen szellemeskedésre nem képes, ne Írjon tárczát, hanem inkább Zubhegyezéssel vagy más hasonló elmés mesterséggel foglalkozzék. Mikor egyszer Balambér ur virágos szavakkal, suttogó hangon megvallotta neki, hogy imádja és ha az övé nem lessz, ő (t. i. Balambér) meg fog halni, Ete'ka elmosolyodott, ő nem is tudta azt másként elképzelni. A szeretet viszont szeretetre talál. Aki szeret, megszerettetik, ó szerette Dárdayt, következéskép annak is szeretnie kell őt. Ezt fölösleges is volt mondani. Ifj. Dárday megaprehendált ezért a mosolyért : Kilátszik belőle az ostoba falusi liba. Egy jól nevelt leány mindent csinálhat szerelmi vallomás közben, csak nem mosolyog. Elpirul, zavarba jön, meghagyja magát csókolni, hivatkozik a mamára ... de nem mosolyog. A három hónap gyorsan repült. Etelka egyszer csak arra ébredt, hogy Balambér elutazik. Kezet fogtak és evvel vége. Amiről ifj.
