Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-18 / 11. szám

BÉKÉS

1906. márczius 18.

fii

színészet számottevő tagja fájlalja. — Weisz Zsig- mond fővárosi kereskedő, "Weisz Mór, a kötött és szövött iparárugyár igazgatójának fivére, aki két évtized előtt városunk lakosa is volt, folyó hó 15-ón reggel rövid, súlyos szenvedés után meghalt Budapesten. Halála mély gyászba borítja özvegyét, egyetlen leányát és a kiterjedt nagy családot. Temetése pénteken délután volt nagy részvéttel. Nyugodjanak békében.

Gazdátlan Vizsla. Folyó hó 13-án a pósteleki útban egy vizsla kutya találtatott, mely a Dónes- majorban Endrődi gazdasági gyakornoknál gazdátlanul őriztetik, hol is az igazolt tulajdonos átveheti.

A gyulai iparos tanonczok által február hó

25-ón részben az „Általános Munkásképző Egylet“ javára rendezett műkedvelői előadással egybekötött tánczmulatság tiszta jövedelméből 10 korona 55 fillért az egylet könyvtára javára átvettem, mely jótékonyságért ez utón nyilvánítom köszönetemet. Az egyesület vezetősége nevében: Kiszel Antal, titkár, könyvtárnok.

Esküvő. Geese Albert ev. ref. segédlelkész es- peresi titkár szerdán délután esküdött örökhüséget menyasszonyának Jeszenszky Ilonának, Jeszenszky Béla magyarszabó polgártársunk leányának, nagy nászközönség jelenlétében az ev. ref. templomban.

Bérleti árverés akadályokkal. A városnak sit- kai mintegy 250 holdnyi földjét évenként két holdas parczellákban szokták haszonbérbe adni ; a bérbeadás, tekintettel a megadni szokott sokszor tulma- gas bérösszegekre, a városnak mindég tekintélyes jövedelmet biztosított. Ez évben hétfőn tartatott volna meg a bérleti árverés a város kiküldött tisztviselői által, azonban azt egy szervezkedett csoport megakadályozta. A város munkás népéből alakult egy nagyobb csoport, megjelent ugyanis a helyszínén és értésére adta a kiküldötteknek, hogy a kiadandó parczellákat ők értékük szerint felbecsülték és ki is jelölték egyeseknek mint olyanoknak, a kiknek semmi földjük nincs. Követelték, hogy az árverésből a földdel bírók kizárassanak és illetve, hogy a részletek a megállapított mérsékelt áron azoknak adassanak bérletbe, a kiknek ők maguk között kiosztották, A város kiküldöttei, miután látták, hogy a szervezett csapattal szemben az árverés sikerrel nem tartható meg, az eljárást abban hagyták és az ügyről jelentést tettek a polgármesternek, ki is a mozgalom vezetőit magához hivatta és felvilágosította őket, hogy kívánságuk nemcsak a városnak okoz nagy veszteséget, az eddigi jövedelemmel szemben, hanem hogy eljárásuk büntető törvénybe ütköző cselekedetet képez és már azért sem lehet az árverést mellőzni, mert a törvény megköveteli, hogy a város vagyona nyilvános árverésen adassák bérbe. Figyelmeztette őket, hogy az újból kitüzend : ' verésen hasonló erőszakoskodástól tartczkodjá’ná's. — A tanács hétfőre tűzte ki az uj árverés megtartását és gondoskodni fog arról, hogy hasonló meg nem engedett erőszakoskodásnak eleje vétessék.

Eljegyzés. Dr. Varga Lajos volt gyulai, jelenleg kaposvári rendőrkapitány eljegyezte dr. Kocsis János kaposvári főgimnáziumi tanár leányát Kocsis Madeleinet.

Hangversenynyel egybekötött igen sikerült táncestélyt rendeztek a gyulavárit urinök folyó hó 10-ón. A tánczestólyt megelőzőleg, a hangverseny első pontjául Hegedűs Gyuláné, Székely Sándor gyulai poétánk: „Prolog“-ját szavalta el, az ő eredeti és igen kedves hangsúlyozásával, s a közönség figyelmét mindvégig lekötötte a költői lendületű versecs- kével. Ezután Bagoly Irma a „Zene“ allegóriáját alakította, igazi hatást keltve. — Megele Margitka élőképben: „Szt. Margit“-ot mutatta be, melyhez az ő aranyszőke haja, bájos szabályos urcza annyira illett, hogy a közönség tetszésének többször élénk kifejezést is adott. — Tölczel Ilonka (Nagyvárad) Yincze Dénessel az „Idyll“-t alakította discróten és ügyesen, a kedves kép különösen a férfiak tetszését vívta ki, a kik a képet többször megismételtették. — Kádár Sándorné, a Székely öreg anyóka „Monolog“-ját adta elő, kitűnő alakítással adván vissza a jó székely mamóka aggodalmaskodásait és őszinte kitöréseit az anyai szív rajongásának. Nagy

Sárika „Aranyvirág“ volt; igazi aranyvirág, a ki feltűnő hatást keltett az egyéniségéhez illő képben, oly annyira, hogy a közönség tetszésének szavakban is többször lelkes kifejezést adott (és pedig nemcsak házas emberek). Végűi Örley Gyuláné mutatta be az „Erdei nymphá“-t, ép olyan vonzó alakítással, mint a milyen igazi sikert ért el. — Ezek után kezdetét vette a táncz, a szó szoros értelmében kivilágos kivirradtig, igazi őszintén kedélyes tánczmulatság volt, a mit bizonyít, hogy női ágon a sok tánczot alig győzték s másnap a hölgyek állítólag nehezen tudtak talpon lenni. Ott voltak asszonyok: Bay Józsefné^Bagoly Ferenczné, Balogh Jánosné (Gyula), Bene Ferenczné (Gyula), Hecks Miksáné (Gyula), Csete Györgyné, Hegedűs Gyuláné, dr. Hódi Jánosné, Megele Bóláné, Kádár Sándorné, Nagy Jenőné (Gyula), Örley Gyuláné (Gyula), Osvald Sándorné (Gyula), Ruff Ferenczné (Gyula), Somossy Zsigmondné. Szabó Sándorné (Makó). Leányok: Böszörményi Róza, Bagoly Irma, Balyi Ilona (Szentes), Czirbus Ilona (Makó), Megele Margit és Ilona (Kétegyháza), Nagy Sárika (Gyula), Tölczel Ilona (Nagyvárad). Felülfizettek : gróf Al- másy Dénesné 20 korona, Sárosi Gyula, Weisz Mór 10—10 korona, Dubányi Gyula, Megele Béla, Bagoly Béla prilipeczi körjegyző 4—4 korona, Ondrus Cyrill, Varga Géza, Fábián Lajos, Kalmár Ignácz 2—2 koronát és a Dobay János czóg pedig minden nyomtatványt ingyen állított elő. Fogadják e helyen is a rendezők köszönetét.

A „Vezeri8tye“ halomról. A „Lopos-halom“ régészeti kincseinek fölfedezője és a csabai muzeum részére ésatója, Marjai Szabó István renegátosko- dott. Néhány halomnak megvizsgálása után, a lopos- halmi ásatáskor varsándi lakosok által földicsért Vezeristye halmot bolygatta meg és mig az előbbiekben mit sem talált, ebben a kőkorszak számos tárgyaira bukkant. Ezen újabb ásatásnak hírét hallva, tavaszi első szabad napomat arra használtam, hogy kibiczikliztünk lányommal a Vezeristyó- hez. A Vezeristye halom közvetlenül a Fehér Kö- rözs jobb partján van, Varsándon felül vagy 5 kilométernyire. Nagyon lapos és körülbelül egy kát. hold területű. Mivelés alá ezelőtt 16 — 18 évvel fogták, araikor az első években az eke annyi kőbaltát, kővósőt, kőfurót, nyil- és dárda-hegyet fordított ki, hogy kosárszámra szedték össze. Hová tették ? senki sem tud vele számolni. Leginkább belehajgálták a Köröz8be. Az ilyen helyekhez a tudomány mindig későn érkezik. Most ugyan — hála a csabai muzoum áldozatkészségének — a még megmenthető tárgyak mégis a tudomány szolgálatára fognak állni. Láttam az ásott tárgyak között a kőkorszak fejlettebb szakából vagy nyolcz czeltet, ezek azonban többnyire sérültek; nem most, hanem használatkor tört, pattant le belőlök egy-egy darab és igy érdekességük még nagyobb, mert tanúsítják, hogy az embereknek valóban szükségük volt rájok. Bizonyosan csere- kereskedés utján kerültek az alföldre. A halom belsejéből sok égett agyag kerül elő, bizonyítványai annak, hogy az akkori emberek lakásukat a halomra építették. Vagy 12 kis vasaló alakú égetett téglát is láttam. Ezek felső részében egy lyuk van és hálo-nehezókül szolgáltak. Amennyiben egy helyen találták őket, azt hirdetik, hogy nem használták még, mert a lelőhelyen kiégetés végett voltak összehalmozva. Minő katasztrófa érte készítőjüket, hogy soha sem tudta még az égetőből sem kivenni ? Láttam egy valódi parittya követ, néhány átlátszó obsidiánból készült nyílhegyet és négy áldozati edénykét, úgynevezett talpastányérkát, ezek egyike épen olyan, mint egy jól kifejlett vargányagomba. Alul egy tönk, melyből előbb félgömb alakban nő a tányér, de végül négyszögüre válik. Felső része kissé homorú, külső része két egybe fonódó hullámos vonal — mint valami koszorú — által kétrészre osztott mezőt tüntet elő, melyeknek belsejét dülényeket képező s egymást keresztező vonalak ékítik. Olyan kezdetleges ez az ékítmény, hogy mai napság egy kis cserép darabbal akármelyik hat éves gyermek rajzol ilyet. Ki tudja minő szép volt az, annak idejében ? Ki tudja, hogy a hódolatnak milyen fokát tolmácsolta az az Istenség irányában ? A megilletődésnek szent érzelmét

sehol sem érzi az ember úgy. mint ilyen régi történelem előtti ember-telepen. Én legalább a magam részéről, hálával és hódolattal adózom a Gondviselésnek, aki térdre kényszeríti a mostan élőt annak elgondolására, hogy ezidő szerint a koldus is gazdagabb ruházatban, lakásban, munkaeszközökben, ételben, italban, mint abban a korban a népek fejedelmei voltak. De vájjon adunk-e úgy hálát a Mindenhatónak a sok jóért, mint a kőkorszaki emberek adtak az elemektől kiküzdöttekórt ? A kis áldozati edényke azt meséli: nem! A Vezeristye- halom tárgyai sokkal előbbi korszaknak a maradványai, mint a Lopos-haloméi. Az eddig találtak legalább azt tanúsítják, hogy a bronz korszakba nem nyúlt bele az itten lakott nép élete. Most még csak ennyit tudok a Vezeristyóről, mely alighanem Vezérhalom nevet viselt akkor, mikor még oláh atyánkfiái nem telepedtek le ezen a vidéken. A név teljesen dokumentálja ezt. Domonkos János mn- zeum őr.

Színészet Szeghalmon. Fekete Miksa jól szervezett operotte színtársulata e hó 13-án kedden kezdte meg előadásait a községi szállóban. Műsoron vannak a következő újdonságok: János vitéz, Arany virág, Drótostót, Én te ő, Katinka grólnő, Szulamith, Lili, Gülbaba, operettek. Jani és Juczi, Kukoricza Jónás, Smólen Tóni. Vigéczek, Nőemanczipáczió, Diplomás kisasszonyok énekes bohózatok. Arany patkó, Kölcsönként feleség, Szaharai konzul, Végre egyedül, Szabinnők elrablása vígjátékok. Boszorkány, Szentbernáti barátok, Takarodó színmüvek. A falu rózsája, Selyembogár, Menyecskék, Flórika szerelme, Vadorzók, Fehér Anna énekes népszínművek.

Színészet Szarvason. Szarvas község szinügyi bizottsága e hó 3-án tartott ülésén négy pályázó direktor közül dr. Farkas jelenleg Lőcsén működő szabadkai direktort választotta, a ki a jövő szarvasi színi szezonban működni fog. —- A kiválasztott direktor által benyújtott tagnévsor ugyanis olyan neveket tartalmaz, hogy Szarvas szinügyi bizottságának gondolkodás nélkül belekellett mennie a Farkas meghívásába. Nem kisebb színpadi alakok, mint Ruzsinszky Ilona, Aradi Aranka, Markovics Gizella, Székely Gyula, Molnár József, Könyves Jenő szerepelnek a gárdában, kik a vidéki színészet elitjei. Csak aztán úgy ne járjon Szarvas, hogy ezeket a tagokat akkor küldje a direktor szabadságra, mikor a szarvasi szezon kezdődik.

Csaba színészet nélkül. Csaba szinügyi bizot- sága márcz. 10 ón délután ülést tartott Haan Béla elnöklete alatt. A bizottság a czabai színházra “pályázó szinidirektoiok ajánlatait tárgyalta. Kimondta, hogy miután a színpad és a nézőtér alkalmatlan volta miatt a legjobb színtársulat sem tudna az igényeknek megfelelően érvényesülni, a most következő évre a színi szezont a színházban keiesztülhajtandó gyökeres ujitások miatt feláldozza éi értesíti a pályázókat, hogy ajánlataikat ezokból nem veheti figyelembe. E határozatot örömmel veszik a szinügy barátai, akik régen érezték a csabai színház nagyfokú technikai és berendezési hiányát, amelyek mind a színjátszás és a közönség kényelmének rovására estek. A bizottság egyben kimondotta, bogy a színháznál végrehajtandó munkálatok: tervének elkészítésével alkalmas szakembert biz meg, s amint a tervek és költségvetések elkészülnek, előterjesztést tesz a képviselő testületnek, hogy a szinház átalakítási költségekre 2000 korona évi annuitást biztositó határozatot effektu- álja. A szinház átalakítási munkálatait a Fiume szállónak, a nyári étteremnek és az udvar rendezésének munkálataival egyidöben hajtják végre és pedig lehetőleg még a óyár folyamán, amikor is azután Csaba színészete legalább harom-négy évtizedre alkalmas otthont nyer.

Kitett csecsemő. Békésen, folyó hó 1-én egy három hónapos csecsemő hulláját találták meg a sírásók a malomvégi ref. temető árkában. Az erélyes nyomozás daczára még nem derítette ki a bűn elkövetőjét, de remélhető, hogy sikerül kinyomozni a súlyos beszámítás alá eső cselekmény elkövetőjét.

Halálozás. Südy Erzsiké, Südy István békéscsabai gyógyszerész leánya, 17 éves korában el-