Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
2 BÉKÉS 1906. deczember 23. hajdan a Jézushoz vezető biztos utat, az ő evangyéliuma ma is az idők végtelenségéig szövetnek marad, hogy fényénél járva megtalálni lehessen ama tündér kertet, melynek remek palotája a szivek igaz boldogsága . . . Mikor a czél részben, vagy egészben elérve van, méltán zendül meg az ajkakon : »Az Isten megjelent ä testben!“ . . . Ugyanazért a karácsonyi öröm nem egy népé. hanem az egész emberiségé ; nem szorítkozik egy helyre s időpontra, hanem kiterjed széles e világra s átkarolja a múltat, jelent és jövőt. . . Midőn egy család körében gyermek születik, a szülők szivét megdobogtatja az öröm; mikor Jézus születésére gondolunk, arról emlékezünk, méltán ébred fel lelkűnkben az Isten iránti hála, hogy Megváltót küldött e világra, a ki lön >e világ világossága* . . . Igen, mert Jézus születésével »az Isten megjelent a testben* . . . Isten jelenlétét látjuk a természet színes pompájában, bölcsességéről beszél a teremtmények milliója; kegyelmének nagy voltát, szeretetének végtelenségét hirdeti, hogy el- küldé a megígért. Messiást . . . Oh, isteni szeretet! alakítsd át a sziveket, hogy legyen: „Dicsőség a magasságos mennyben Istennek, e földön békesség és az emberekhez jó akarat“, hogy a karácsonyi fényes csillag jelezze a jobb jövő hajnalának közeledtét; hogy jöjjön el ama boldog idő, mikor „minden lélek dicséri az Urat!« . . . Akkor nemcsak, hogy »az Isten megjelent a testben,“ de állandóan ott fog lakozni a szivek rejtőkében . . . Imádkozzunk ezért eképen : „Nyisd meg, Uram, szivünket, Hogy szállásul adjuk S Jézust befogadjuk Abba, mint vendégünket, Csak 8 éljen mi bennünk, Minket ö szeresseen, Nekünk is lehessen Hittel ő benne élnünk.“ Dombi Lajos. Mig ide bent néma csendben Az a halk dobbanás beszél.. . II. Így estenden, mikor sorra lefektetem Árván maradt fészkünk pelyhes kis fiait, Es megűli a csönd mi kicsi szobánkat S álmodja az alvó, ártatlan álmait — Ügy érzem olyankor, te itt vagy mellettem, Lelked megérinti gyöngéden leltemet, Csukott ajkad mintha kérdezne, beszélne, A mig én könnyezve panaszkodom neked. Olyan jól is esik ez a panaszkodás! Apróra elmondom a nap minden szakát. Mi fájt, ki bántott meg, min aggódtam félve, Hogy mért virrasztottam át a múlt éjszakát. Te talán, ki földi nyűgöktől mentve vagy, Már meg is mosolygod ez apró gondokat, Csüggeteg asszonynak fogsz majd még tartani, A ki már elfáradt, a ki már megroskadt. Oh nem! — de hallgasd meg csak! a kis asztal eltört, Hogy vigyáztunk rá, hisz kezed munkája volt! Szöget vertem belé, az ujjamat érte, Látnád a keszkenőm, csúnya csupa vérfolt. Ugy-e édesem te leesókoltad volna, Kalapács nem való gyönge asszonykézbe! De lásd, a szivemet is érte tüszürás, Sértettek, bántottak tulajdon szemembe. A kicsi fiad is, szegéuy hogy megjárta! Megütötték fejét éles, hegyes kővel. De milyen bátor volt, nem sirt, 8 vigasztalt, Mikor bekötöttem a vizes kendővel. Mennyit kell még értök reszketnem, aggódnom, A csöppnyi lányod is lázas volt az éjjel, Hol a kis ágy előtt, hol a bölcső mellett, Imádkoztam egyre összekulcsolt kézzel. Mindenütt kereslek, mindenütt hiányzol . . . Bolyongok, mint hajó kormányosa nélkül. Megyegyiilés előtt. A vármegye utolsó évnegyedes rendes közgyűlése csaknem az év utolsó napjára esik. A közgyűlésnek most kevesebb tárgya van a rendesnél, mert nem rég volt rendkívüli közgyűlés, a melyen a sürgősebb ügyek letárgyaltattak. Az alispáni jelentés részletesen kiterjeszkedik az október havi közgyűlés óta történt nevezetesebb eseményekre és intézkedésekre. A közegészségügy, közbiztonság, közgazdaságról szóló részeiben foglaltakat annak idején leközöltük az egyes havi jelentésekben. A kivándorlásról kell külön megemlékeznünk, mint a mely olyan jelenségeket mutat, hogy nem lehet figyelmen kivül hagynunk, S összegezve az egyes havi eredményeket, a kép mind szomorúbb lesz. A kivándorlók száma ugyanis, sajnos, folytonosan emelkedik. A folyó év szeptember 24-től deczember 1-ig kiadatott összesen 147 útlevél, 203 egyén távozására, melyből Amerikába szól 124, ez a szám a folyó év szeptember 23-ig terjedő időszakával szemben apadást mutat, de egybevetve a műit óv hasonló időszakában kivándorolt egyének számával, az emelkedés a folyó óv terhére kétszeres. A kiadott útlevelek egyébként hónapok szerint a következőleg oszlottak meg: szeptember hóban 24-től 7 nap alatt kiadatott 14, október hóban kiadatott 80, november hóban kiadatott 53. A 147 útlevél közül kiadatott Békéscsabára 25, Orosházára 24, Endrődre 15, Békésre 13, Gádorosra 12, Gyomára 11, Csor- vásra 11, Mezőberónybe 8, Szarvasra 7, Gyulára 6, Kondorosra 3, Nagyszénásra 3, Öcsödre 2, Dobozra 2, Gyulaváriba 2, Ujkigyósra 1, Tótkomlósra 1, Köröstarcsára 1. Megemlítendő, hogy a 147 útlevelet nyert 203 egyén közül csak 194 tekintendő kivándoroltnak, mert 9-en tanulmány, üzlet, vagy látogatás czéljából kértek útlevelet. A kivándoroltak közt 115 férfi, 32 nő és 56 kiskorú vegyes családtag van. A törvényhatóság által a kivándorlás okainak tanulmányozására s a kivándorlás csökkentése czéljából javaslattételre kiküldött bizottság a feladatául kitűzött kérdésekkel eddig még nem foglalkozhatott, mert azon adatok, melyek nélkül a bizottság tanácskozásait meg sem kezdheti, még nem gyűltek össze teljesen. A mint ezen adatok a kiadott rendeletek értelmében teljesen beérkeznek, a bizottság nyomban megfogja kezdeni a nagyfontosságu kérdés tanulmányozását. A közlekedósügy terén megemlítendő lenne a gyulavidéki helyiérdekű vasút megnyitása, erről azonban már múlt számunkban beszámoltunk. A közgyűlésnek egyéb fontosabb tárgyai még elsősorban a vármegyei egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyek betöltése, a mely tagsági helyek választás utján fognak betöltetni. A vármegyei közigazgatási bizottságban Beliczey Géza, Szalay József, dr. Ladies László, Veress József és gróf Wenckheim Dénes kilépésével megüresedett helyek kerülnek betöltésre s a mint előrelátható, mindannyian újra meg fognak választatni. Ezen kivül a vármegyei igazoló választmány s a borellenőrző bizottságok alakíttatnak ujja ; vármegyei tiszti főügyész helyettes lesz választandó és be fog töltetni a vármegyei közkórházi bizottságban megüresedett két tagsági hely. Tárgyaltatni fognak az egyes törvényhatósági átiratok és pedig: Nógrádvárme- gyéé a „papír“ búzával folytatott tőzsdei üzérkedés törvényhozási utón leendő korlátozása tárgyában, Udvarhely vármegyéé a népoktatás ügyének és a néptanítók anyagi helyzetének rendezése tárgyában, Nyitravár- rnegyéé a magyar nyelvű ez ég feliratok használatára vonatkozólag, Pozsony szab. kir. város átirata a husdrágaság ellen, és Kecskemét város kérelme II Rákóczi Ferencz és kora történetének megiratása czéljából az arra szükséges összeghez való hozzájárulás iránt. Bennünket közelebbről érintő tárgya lesz a közgyűlésnek a vármegye alispánjának előterjesztése, hogy a vámszedési jog a gyula- vidéki helyiérdekű vasút áruira is terjeszBéveteg a tettem, hinni se tudok már, Az élet harezába agyam beleszédül.' Le se teszem többé fekete gyászkendőm, Elfelejtem, hogy még vállamon van a nyár — Elhervad a virág, megfagy a mosolygás, Ha nincs hozzá napfény, ha nem éri sugár ! . , . Olga. A legszebb karácsonyfa. Vagy hat-hét család, akiknek anyáit még az iskola pad kötötte össze, évek óta úgy rendezte be a szent estét, hogy minden évben egy másiknál verődött össze a többi hat familia. A növeldében a tánezpróbai ruhák, később az utczai és báli toilettek, most pedig az képezte náluk a versengés tárgyát, hogy a többi lukszus közt, melyik rendez fényesebb Jézuskát az ő apróságai számára. Nem lehet azt leirni, hogy az elmúlt évben mi minden feküdt Sallayék karácsonyfája alatt amaz egyetlen agyonbeczézett, elkapott nyáfka kis baby részére, akit már az Eldorádóról szóló mese se érdekelt bizonyára, mert hisz eféle csodavilágot teremtettek számára minden alkalommal a módos szülők. Ez a hét család mind olyan helyzetben volt, hogy marékszámra szórhatta a pénzt, de szórta is úgy, hogy föl se birta szedni senki a mieink közül. Mert hát az a sok értéktelenség, — ami egy-egy ilyen alkalommal egész kis vagyont el, nyelt, — még nem is magyar ember fáradozásait jutalmazta. A magyar kézművesben azt mondják : nincs az az ügyesség, találékonyság, Ízlés, na meg az a mersz sem, hogy aféle ostobaságnak olyan horribilis árt szabjon, mint a külföldi játékgyáros. Kalotayékon volt az idén a sor. Most az ő karácsonyfájukat fogják megbámulni, ők sem maradhatnak hátra. Rendesen este tervezgettek, mikor a két kis csemetéjük már nyugodni tért. Vacsora után hányták-vetették meg, hogy mit vásároljanak a három esztendős és nyolezadik életévét taposó Pistike részére. Tervezgetésük közepette nagy dissonancia volt egy este az a szomorú történet, amit vacsorázás közben olvasott a lapból Kalotay Ákos, a férj. Egy szegény asszonyról számolt be a napihir, aki a Dunába ölte magát három gyermekével, mert már nem birta el a nyomort. Kalotayné előtt épen ott feküdt a jegyzék, amelyet akkor készített a játékszerekről, nyalánkságokról, amit a következő napokon fog bevásárolni a Sárika és a Pista részére. — Elég lesz négyszáz korona ? — kérdezte a férje, letéve az újságot. — Azt hiszem, elég. Kivette a nyolez darab ötven koronást az Íróasztal fiókjából és átadta a feleségének. A fiatal asszonyka eltette gondosan. Holnap majd megkezdi körútját. Sokáig nem aludt el. Zakatolt a fejében a sok terv: mi mindent kell összevásárolnia. Jóval éjfél után jött csak álom a szemére. De ahelyett, hogy ugyanaz a kedves, kellemes semmiség töltötte volna be álmát is, valóságos rémlátomásai voltak. Tudja Isten, hány alakban jelent ro “ -»ncsétlen asszony, aki-
