Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

1906. julius 8. BÉKÉS 5 a társulat Bostonban megkezdett mutatványait, úgy hogy a 4 évig tartó ottani szereplés és átázás után, egy részvénytársaság alakult, amely Cody ezred s vezénylete alatt, a társulatot 3 hajóra felpakol- tatta és európai körútra indította. Londonban 1887. évben volt az első európai előadás. Azóta, — tehát már 19 éve, — hogy a vállalat az európai államok lő- és vidéki nagyobb városaiban, a vad nyugat népeinek és lovainak, továbbá más merész lovas néptörzsek lovasainak „a Rough-Riders“-ek szer­vezett társulatának bemutatásával Európában sze­repel. A hétfői csabai előad sra az összes érkező vonatok nagy számban hozták a vidék közönségét, a délutáni előadás körülbelül 8—9000, az esteli valamivel kevesebb néző jelenlétében folyt le. Nagy tetszesse! fogadta a közönség mindjárt az első, -diszfelvonulásnak nevezett szamot, amely a tár­sulat összes lovas tagjainak, egyes csoportokra be­osztott, az óriási arena hátsó nyílt részéből, zene­szó meliert, versenytempóban történő fellovaglásá­ból állt. — Felvonult első sorban 5 — 6 különböző törzsbeli, egyenkint 6—8 lovassal képviselt, czif rára kifestett, feltollazott, felcsörgőzött indián lovas csapat őrült vágtatással és még őrültebb »Hui“ „Hui“ orditással. Utánuk jöttek az amerikai Cow- boyok, a mexikóiak, az arab, japán, néger és kozák lovasok, Cody ezredes volt ezredének, az amerikai 6-ik lovas ezred katonáinak, az Egyesült államok tüzérségének lovas csapatai, végül rövid galopp­ban, a többi lótól elütő fajtájú, jó! gondozott sárga lován, délczeg tartással Cody ezredes vágtatott, a festői, de éktelenül lármás, mintegy 140 lovasból álló csapat élére, akit az indiánok siketitő „Hui“ „Hui“, az amerikaiak „Hurrah“ kiáltásokkal és zászlólengetésekkel fogadtak és a kit közönség lel­kesen megtapsolt és megéljenzett. Az öreg levett kalappal, rövid angol beszédben üdvözölte a közön­séget. Gyors egymásutánban következtek ezután a merész es bámulatos ügyességgel előadott, szebb­nél szebb lovas produkcziók. Különösen tetszettek ezek közül első sorban az amerikai lovas katonák bravourös lovaglása, akik 12 szürke lóvon vág tattak elő, lovaikat sebes vágtatásból, a jobb kan­társzár egyetlen ügyes és gyakorlott erős meghu zásával, egy pillanat alatt a földre fektették, ők maguk pedig a ló mellé talpra esve, azonnal harczra kész állásban maradtak. Ezután lovaikat felkeltve, sík egyenes pályán, — nem körben, ahol a mutat­ványok sokkal könnyebbek, — rendkívül merész és plasztikus voltigeur mutatványokat, majd egy •és két lovon állva, 3 lovat vezetve, ugratva, bá mulatós ügyes lovaglást mutattak be. Meglepő mu­tatvány volt továbbá a cowboy ok társaságának rend­kívüli ügyes fegyverhasználat és tornászati gyakor­lottsággal párosult lovas mutatványa, akik a leg­sebesebb vágtatás közepette, apró papil'darabokat eltéveszthetlenül szurkáltak fel a földről dsidá- jukra, vagy szabad kézzel kapkodták fel a földiő a papírdarabokat és elhajított kalapjaikat lovaikról lehajolva, a legsebesebb iramban is. Élénk tetszést arattak a mexikói lassó vetők is, akik a száguldó lovaknak mind a négy lábát, vagy csak a két elsőt, vagy csak az egyik első lábát, a lóháton rohanó indián nyakát eltéveszthetlen biztossággal kapták el a hurokkal, több ízben úgy, hogy a kötólhurkot nem is a kezükkel, hanem lábukkal dobták az elfogandó lóra. Kellemesen lepte meg a közönséget az orosz Lucca herczeg kozák hetman személyes vezetése alatt berobogó kozák lovas­csapat. A rövidre nyírott, hegyes, szőke szakállu, arisztokratikus arczu, sugár termetű herczeg párat lan eleganczíával ült a magas kozák nyeregben, miközben kozákjai lóháton állva, a ló egyik ken­gyelvasán, — a ló által teljesen fedett helyzet­ben, — guggolva, hadakozva száguldtak ide s tova a hatalmas tér porondján. Nagyon érdekes hyp p kai mutatvány volt a vad lovak nyereghez és lovashoz szoktatásának előadása is. A vad lovakat itt ugyan szelid és tanult lovak helyettesítették, amelyeket először pányvával a földre rántottak és egészen hátul felszorzott hevederekkel és a nye­regbe alkalmazott szúró eszközökkel kényszeri- iettek arra, hogy a lovast, — miután annak súlya hátukra fájdalmas nyomást okozott; — magukról minden áron ledobni igyekezzenek. A földön fekvő állapotban ily módon felnyergelt lovat szétvetett lábakkal, készen várták a lovasok, úgy hogy a felkelő ló a lovast magára emelve, a vadító szo­rítást és szúrást érezve, őrült rugdalódzással és bockolással igyekezett lovasától rohanva szaba­dulni, de az erős lovasok kivétel nélkül, kérlel- hetlenül rajtuk maradtak, mígnem a lovak az aréna kijáratainál elfogattak és lenyergeltettek. A lovas mutatványok közül inkább látványos, nagy személyzettel és pisztolydurrogtatásokkal előadott lármás attrakcziói voltak a programmnak, a kiván­dorlók átkelése, a „Déad-Wood-Mall Coach meg- támadtatása és Custer generális utolsó harcza“ czimü mutatványok, amelyek mind az indiánok­nak, a Cowboyokkal, illetőleg a lovas katonákkal -vívott harczaiból, lassóval történt elfogásokból és különböző lovas bravourral véghezvitt harczi jele­netekből állanak. A lovasmutatványokkal egyenlő magas oiveaun állottak a lövészeti mutatványok is. A z első ilynemű mutatványt Cody ezredes produkálta, aki a Sitting-Bull (ülő bika) nevű indiánfőnök, — hajdan egymásnak legádázabb ellenségei — által vág­tató lóról a levegőbe dobált tojásnyi nagyságú üveg­gömböket, ugyancsak vágtató lóról, a ló hátán töl­tött Winchester ismétlő fegyverből csaknem hiba nélkül lövöldözte. A másik lövész Johnny Baker, aki mint egy elszegényedett amerikai család fia, Cody farmjában, nevelkedett és ott tanulta meg a lasso dobást, lovaglást, de különösen a lövészetet. Először egy ismétlő Winchester fegyverből szede­gette le művészi pontossággal, a 3—4 gépből egy­szerre repített agyagtányérokat, amelyeknek csakis az élük szolgált czélpontul, majd egy két csövű 12 es Hammerless vadász fegyverből legkülönbözőbb szinte képtelen helyzetekből, az irányzékával lefelé fordított fegyverrel, végre feje tetején állva lövöl­dözte le, — douplékat csinálva, — ugyancsak a gépekből eresztett agyag galambokat, több Ízben csinos távolságból. A társulat egyébb mutatványai­ból, elég érdekesek voltak, az ifjú araboknak kine­vezett angol tornászok és a japánok szerek nélkül előadott tornajátékai és a Delvin zuávok magas, sima falmegmászási produkcziói is. E mintegy 20—25 p-rczig tartó játékok tartama alatt, az aréna köze­pére kihelyezett egy négyszög méternyi területű deszkalapon egy őrült dervis egy helyben való szün­telen forgásával szédítette a publikumot. A mutat­ványok egy nagyon is burleszk, túlságosan amerikai izü varieté előadással végződtek. A külön sátorbau 50 fillér külön belépti dijért mutatott látványossá­gok közül említést érdemelnek egy jól táplált néger, aki egy lapos ládába hányt durva üveg cserepek közt mezítláb tánczolja a nemzeti támczot és fel­mutatja sértetlen talpait, továbbá a hajmüvész, aki mintegy 25 czentimótef hosszú hajába dugott vas fésűkre akasztott nehéz sulyokkal tornázik, végül Signore Givanni idomított kakaduival. A társulat szervezetére és időnként való kiegészítésére, lovaira, továbbá életére vonatkozólag megjegyzésre méltó, hogy az öreg Cody, aki az indiánokat mesés ügyes­séggel és bátorsággal hosszú időn át mint kérlel- hetien ellenség üldözte, midőn ezek később már a hóditó fehérek puskagolyóitól nagyon megritkitva, tanácstalanul lézengtek a vadonban, barátságába fogadva, igyekezett őket a cziviiizáczió áldásaiban részesíteni és részükre Amerika társadalmában he­lyet biztosítani. Most már az indiánok feltétlenül bíznak a fehérbőrű bivaly ölőben és készséggel vállalkoznak követni őt a távol keletre. Legutóbb 1890-ben a Bingen városban tartott téli állomásozás idejében a Scberidáu erődbe zárt felkelő indián foglyokból egészítette ki csapatát Cody, Miles ame­rikai tábornok engedelméböl. Ugyanez alkalomból vitte haza az elöregedettebbeket és hozott újabb lovakat is A társaság kizárólag az ottani farmerek spanyol eredetű, jellegzetes megállapodott tenyésző- tét mutató lovait használja. A lovak inkább kis termetű, jó csontozatu, elég ép lábú gyors mozgású kitartó állatok, amelyek daczára annak, hogy az összes előadások marsch marsch tempóban folynak le, soha meg nem botlanak, egyáltalán nem izzad­nak és rajtuk a fáradtság vagy „kimerültség leg- kissebb jele sem vehető észre. Őszszel a tátsaság visszahajózik Amerikába és feloszlik, mert a Civi­lizáció ottani rohamos terjedése lehetetlenné teszi azokat az ősfoglalkozásokat, amelyek gyakorlata nevelte fel és tette úgyszólván müvéczszé a társa­ság eddigi minden tagját. Sporting. Deutsch Jakab j Gyula város kereskedelmi életének egyik legtekintélyesebb tagja hunyt el a múlt szombaton Deutsch Jakab gyulai kereskedő személyében, ki városszerte általános becsülést és tiszteletet vívott ki magának, úgy is, mint a város polgára, úgy is mint "kereskedő szolidságával, hu­mánusgondolkozásával és emberszeretetével. Deutsch Jakab mintegy három évtizede nyitott Gyulán üz­letet, először Deutsch testvérek ezég alatt, majd ki­vált az üzletből és külön nyitott rövidáru norin- bergi üzletet, a melyet Ízlésével, üzleti előzékeny­ségével és munkásságával csakhamar a város sőt a megye első ily nemű üzletévé fejlesztett, úgy, hogy ma is első helyen áll minden tekintetben. Üzleti tevékenysége, páratlan becsül etessége, szolidsága csakhamar vagyonhoz s tekintélyhez juttatták s mint ilyen a város képviseletének virilis tagja a keres kedők és kereskedő ifjak társulatának igazgatója s a gyulai kötött és szövött iparáru gyár r. t.-nak, mely­nek egyik alapitója. igazgatósági tagja lett. Halála kiterjedt nagy családot boritott gyászba s szaktár­sai a gyulai kereskedők részéről szépen nyilvánult meg személye iránti nagyrabecsülés temetése al­kalmából, a mikor is bezárták az összes boltokat Gyulán a kereskedő világot ért veszteség jeléül. Temetése, melyen Büchler Márton orosházi rabbi mondott mindenkit könnyekig megható gyászbeszé­det, nagy közönség részvétele mellett, hétfőn dél­után ment végbe. Haláláról a következő gyászlapot vettük: özv. Deutsch Jakabné úgy a saját, mint gyermekei és alulírott rokonok nevében féjdalom- telt szívvel tudatja a felejthetlen jó férj, apa, test­vér, vő, sógor és rokon : Deutsch Jakab kereskedő, Gyulaváros képviselőtestületének tagja, az első gyulai kötött és szövött iparárugyár részvénytársa­ság igazgatósági tagja folyó évi junius hó 30-án éjfélkor, életének 67-ik, boldog házasságának 33-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos el­hunytét. A megboldogult hült tetemei folyó évi jul. hó 2-án délután 5 órakor fognak az izr. vallás szertartásai szerint a gyulai izr. sirkertben örök­nyugalomra helyeztetni. Gyulán, 1906. évi julius hó 1-én. Áldás és béke emlékére! Özv. Rosenthal Iz- raelné anyósa, Deutsch Dezső, Deutech Vilmos, Deutsch Ivánfiai. Deutsch József, Deutsch Hermann, Deutsch Amália férj. Gellért Károlyné, Deutsch Fanny testvérei. Deutsch Józsefnó szül. Hirschen- hauszer Lencsi, Rosenthal Ignácz és neje szül. Rosenthal minka, Schwarcz Márkusz és neje szül. Rosenthal Mina, özv. Beck Károlyné szül. Rosenthal Lina, Fuchs Gyule és neje szül. Rosenthal Lisa, Rosenthal Adolf és neje szül. Szmetán Flóra, Blau Samu és neje szül. Deutsch Eszti sógorai és sógor­női, valamint számos rokon. Munkásügyi felebbezések. Az arató sztrájkok­ból kifolyólag hosszuszigeti sztrájkolok ellen meg­indított megtorló eljárások során a szeghalmi járás főszolgabirája által hozott egyik Ítélet felebbezós folytán most került a közigazgatási bizottság mun­kásügyi albizottsága elé. A bizottsági ülés tegnap folyt le dr. Fábry Sándor főispán elnöklésével, s dr. Konkoly Tihamér vármegyei másodaljegyző előadá­sában a kérdéses Ítéletet megfelebbezett részében felülvizsgálat alá vette, s azt indokainál fogva helybenhagyta. A mezöberényi rendőrbiztos esete és annak fináléja még élénk emlékezetében van mindenkinek. A lemondás folytán megüresedett rendőrbiztosi állást Mezőberény képviselőtestülete a napokban töltötte be és arra 14 pályázó közül Erdei József debreczeni nyugalmazott csendőrörsvezetőt válasz­totta meg. Kinevezés. A vármegye főispánja Kiss Kálmán tragikus halálával megüresedett gyomai járási ir- noki állásra Kató József gyomai lakost nevezte ki. Állatias erőszak. Az elmúlt napokban Koch Mihály békéscsabai lakatossegéd erőszakkal von­szolt magával egy fiatal cselédleányt a kaszárnya melletti térre, hogy állati vágyának eleget tegyen. A kétségbe esett leány jajveszékelésére elősietett rendőrnek sikerült a merénylőt szándékának végre­hajtásában idejében megelőzni a ki is a leányt ki­szabadította a merénylő körmei közül, ezt az állatot pedig letartóztatta. Pocsolyába fűlt kisleány. Tragikus módon halt meg szerdáu Csorváson egy éves leányka, Góg Ma­riska. Az udvaron játszadozott, miközben beleesett a kút mellett levő emésztő gödörbe. Odahaza csak a kis leány édes anyja volt, a ki jó későre vette észre leánykája életveszélyes helyzetét. Azonnal ki­húzta a pocsolyából kis teremjóst, de akkor már későn volt, mire az orvos megérkezett, a leányka meghalt. Szülői gondatlansága miatt megindította a hatóság az eljárást. Az aratás, a hót folyamán, eltekintve néhány uradalomban bekövetkezett sajnos sztrájktól, zavar­talanulfolyik, megyeszerte örömmel állapíthatjuk meg hogy a termés kilátások az aratás folyamán is tetemesen javultak. Árpát már nyomtattak, az eddigi eredmény szerint egy kis hold termése 9—10 méter­mázsa, de helyenként 12 métermázsa is. Búzában még csak elvétve történtek próbacséplések, amelyek­ből azonban pozitív eredmény ez idő szerint nem állapítható meg; gazdáink általában kitűnő termés­ről beszélnek. Az aratás a buzaszár vastagsága s sűrűsége folytán az idén különben rendkívül nehéz munka, dőlt táblákban lévő búza takarására

Next

/
Oldalképek
Tartalom