Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
8 BÉKÉS 1906. deczember 23. elárusitásából származó tiszta jövedelemből a közművelődési egyesületnek a tagsági dijakat messze felülhaladó szükséges jövedelmet megszerezni, Oláh György nagy ami) czióvul és fáradhatlan ügybuzgósággal munkálkodott eszméje megvalósításán. A hazai történelemből tiz olyan mozzanatot választott ki, melyet képben akart szemlélhetővé tenni; azok megfestése czéljából érintkezésbe lépett a haza kiváló művészeivel, első sorban az eszméért lelkesülő feledhetlen emlékű Jantyik Mátyás békésmegyei festőművészünkkel, aki a kápcziklus elsejét a »Hon foglalás«-t rövid idő alatt ingyen meg is alkotta s az egyesület < zt a képet a fővárosi »Cosmos« mü- intézetnél tízezer példányban el is készíttette. A vallás és közoktatásügyi minisztérium, amelynek az egyesület a képeknek tervezetét a hozzájuk fűződő kettős czél kapcsán bejelentette, magát az eszmét életrevalónak találta, olyannyira életrevalónak, hogy azt — noha az eszme a közművelődési egyesületé, illetőleg Oláh Györgyé volt — ön maga akarta megvalósítani, természetesen nem a békésmegyei közművelődési egyesület javára, illetőleg nem annak jövedelmére. Igaz, hogy csak az akaratnál maradt és noha később tanácskozások is vo'tak ez ügyben, nem cselekedte meg. Arra azonban nem vállalkozott, hogy a ministerium az állami iskolák részére rendelje s vegye meg még a »Honfoglalás«-! sem, de nem vállalkozott arra sem, hogy a képeket az iskolafenntartó hitfelekezeteknek megvételre csak ajánlja is. Pedig a képekkel kitűzött kettős czél csak akkor lett volna elérhető, ha a minisztérium mindakét dolgot megcselskszi. Oláh Györgyöt ez a váratlan balsiker rendkívül elkedvetlenítette. A 10.000 kép elkészítése több ezer korona kiadást okozott az egyesületnek és nem volt rá fedezet. Az egyesület tehát maga kereste meg az ország összes hitfelekezetü hazafias főpapjait, a kir. tanfelügyelőket és a törvényhatóságok közigazgatási bizottságait, felkérve őket, hogy a.valameny- nyiük részére egyideűleg küldött mutatványképet az iskolák részére az egyesületnél rendeljék meg, illetőleg azok megrendelését az iskolafentartóknak ajánlják Az eredmény az volt, hogy hazfias phrásisokban bővelkedő elismerés ugyan esőstől, de nem jött any- nyi megrendelés sem, mint amennyi mutatványkép költséges expediczió mellett ingyen szétküldetett. Hogy tehát a képek az egyesület raktárában ne maradjanak és különösen hogy azok előállítási költsége fedezve legyen, az egyesület kénytelen volt az egész képállomány értékesítését városról városra, faluról falura járó kolportörök utján megkísérlem, ami nagy fáradság, nagy vesződség árán részben szerencsésen sikerült is. A »Honfoglalás« szomorú esete azonban a többi kép sorsát és a hozzáfüzödő reményeket és várakozásokat egyszersmiudenkorra meghiúsította. Kóhn Dávid. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlőit mü/ek kaphatók Dobay János könyvkeraskadásében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Magyarország legolvasottabb lapja, a „Pesti Hírlap“, ez idónis beküldötte jövő évre szóló prog- rammjáf. Megemlítjük belőle, hogy lap jeles iró gárdája, uj erőkkel szaporodva, fog a tárczavovat és a regónycsarnok változatosságáról gondoskodni. Az uj é ben Gárdonyi Géza uj regénynyel köszönt be s a regénycsaruok a legérdekesebb külföldi regények mellett több hazai szerző müvét is bemutatja A lap politikai iránya változatlanul radikális szabadelvű: demokratikus alapon minden irányban független. Népszerűségét nagyban emeli, hogy naponta annyi szerkesztői üzenetet közöl, mint más lap egész héten vagy hónapban : ami — az apró hirdetések nagy tömegén kivül — egyben legjobb bizonyítéka a lap rendkívüli elterjedettségénak: hirdetők érdekeinek pedig legmegfelelőbb. A „Pesti Hírlap Naptára“ az 1907-ik évre — a lap karácsonyi ajándéka az előfizetőknek - inár megjelent, diszes kemény táblába kötve s valóban érdekes tartalommal. írtak a naptárba : Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, (Bernáték kikocsiznak). Kazár Emil, Murai Károly, Szabóné Nogáll Janka, Tömörkény István, Homok, Sas Ede, Porzsolt Kálmán, Krúdy Gyula, stb. stb. A közhasznú részben : egészségügyi tanácsadó, kertészeti és mezőgazdasági teendők az óv 12 hójára vásátokjegyzéke, stb. Aki egyszerre negyedévre fizet elő, ha csak most lép is az előfizetők közé, megkapja ingyen és bérmentes küldéssel a tartalmas álmán chot. A lap ára negyedévre 7 korona; egy hónapra 2 kor. 40 fillér. A „Divat Szalon“ czitnü diszes kiállítású és igen praktikusan szerkesztett divatlappal együtt negyedévre 9 kor. A kiadóhivatal czime, hova az előfizetéseket legczélszerübb postautalványon küldeni, a következő : Pesti Hirlap kiadóhivatala, Budapest, V., Váczi-körut 78 sz. A Divat Szalon XX. óvfolyai át járja. Mialatt az asszony-szabaditó, asszony-boldogító apostolok szószékekről hirdetik a felszabadulás, a boldogulás igéit, a mi egyetlen magyar asszony újságunk csendes munkálkodással, dobszó és trombitaharsogás, nélkül körülbelül czélhoz is ért: felszabadította az asszonyainkat s megnyitotta előttük a boldogulás útját. Eelszabaditottta őket a tudatlanság, a tótlen - aég járma alól s megismertetvén őket a munkával és kötelességekkel, utat nyitott nekik az egyetlen igaz boldogulás felé. Azok, akik eddig e derék, komoly irányú női lap sorait 20 év óta olvasgatják, nem lettek tudósok, ügyvédek, szónokok, nem lettek tnég csak választó és választható polgárok sem, hanem asszonyok lettek a szó ama nemes, hasznos, áldott értelmében, a mily< onek a magyar assyonyt, a férfi feleségét Szabóné Nogáll Janka, a „Divat Szalon“ munkás szerkesztője képzeli. A divatlap csábitó és kedvelt jeligéje alatt komoly, szentczélu tanítások jutottak el a magyar úri házak asszonyszobáiba és elvégezték becsülettel az asBzony-szaba- ditás és asszny-boldogitás munkáját. Ezért meg kell becsülnünk a „Divat Szalont“, a derek asszony újságot, mely a mi becsülésünket busásán viszonozza is. Szebb, díszesebb, tartalmasabb s főképen nemesebb irányú lapja nincsen az asszony-világnak, jobb tanács adója, vagy hűségesebb támogatója sehol. Ebben a lapban mindent megtalálhatunk, a mire a dolgos, szorgalmas, tudni vágyó nőnek szüksége van, mindent, még a takarékosság példáját is, mert hiszen ebben is előljár s az ingyen-mellékletekkel, gyermeklappal, szabásivekkol bőven ellátott fényes kiállítású és dús tartalmú lapot a lehető legolcsóbban adja. Negyedévre 3 koronáért. A „Divat Szalon“ kiadóhivatala, mely Budapest, IV., Eskü-ut 5. sz alett van, mindenkinek ingyen és bérmentve küld mutatványszámot, ki e végett hozzá fordul. Gyulai élet. Még egyet alszunk, -- ahogy a gyerekek számítják — és itt a karácsony, . . . amelyet a szeretet ünnepének szoktak nevezni azok, akik még hisznek a szoretetben. Akik pedig nem hisznek, azok épen olyan szürke napnak tartják ezt is, mint a többit, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor többet eszik az ember a rendesnél — mintha bizony ünnepi alkalmakra nagyobb gyomrot viselne az ember — és a diós és mákos patkó állandó programmja az asztalnak. Oh ! diós ! Óh ! mákos ! Ha ti nein volnátok, talán magasz- tosabb eszmék jutnának eszembe a karácsony ünnepéről, de mert hogy ti vagytok a karácsony prózája, amely diák koromban mindig nyomta karácsonykor nem annyira a lelkemet, mint inkább a gyomromat, s mert most a hangulat pajkos koboldja épen a prózai részét juttatta eszembe a szeretet magasztos ünnepének, engedtessék el nekem az idén a karácsonyi elmélkedés e czikk elejéről. TJgy is érzi a karácsony ünnepének lelki rnegilletődöttségét mindenki, aki inklinál a lelki életre — (ezek tulajdonképen az emberiség boldogtalanabbik fele) — aki pedig nem, annak úgyis arabusul van mindenféle lelki elmélyedés, ezek legfeljebb csak kinevetik a naiv ujságcsinálót, aki azt hiszi, hogy efféle »hülyeségekért« járatja ez ember az újságot. Hogyha elmélkedni akarunk, arra úgy is adnak tápot sokkal közelfekvőbb dolgok, mint az ókori történelem szent mithósza. S a kétezer év előtt született istenember sorsa, aki annyira szerette az emberiséget, hogy érte kereszthalált szenvedett, megismétlődik ma is az életben. Ma is keresztre feszítés a sorsa annak, aki lelkének nemesebb indulataival szerencsétlenittetett e világra jönni. Az életért tülekedés, az álhumanizmus, a hivalgó jótékonyság s az egymást kizsarolni törekvés e hazug korszakában legkevesebb becse van a szívnek, az igazi ember- szeretet apostolai keserves kálváriát kell hogy járjanak ma az életben a hazug Messiások közön. Ezek a dolgok különben csak a „Magyarország“ csütörtöki számának olvasása után jutnak eszembe, amelynek egyik minden jóizlésü embert kellemetlenül érintő czikke a politikai elvakultság otromba dorongjával megy neki egy a szeretet jegyében megindult titáni küzdelemnek s a politikai rövidlátás szemüvegén keresztül lekicsinyli a nagyot, megtépázza az érdemet s politikai gyűlölettől meghibbant Ítélőképességében ellenséges indulatot szít egy olyan törekvés iránt, amely minden politikai irányzatnál nemesebb czélt szolgál s a politika salakkal teljes szférája felett dolgozik tisz'a, nemes légkörben az emberszeretet igazi liiveinek nagy táborától környezve. A »Magyar- ország« czikkirója nem vette magának a faradságot, hogy foglalkozzék tárgyával, különben észrevette volna, hogy a gyulai kórházzá lekicsinyelt alföldi nópszanatórium létrehozásában a magyar társadalom szine java dolgozik vállvetve s nem a szanatórium ügyének, amint akarta, amely ma már az egész ország társadalmának közös ügye, hanem saját magának tett rossz szolgálatot, hogy ebbeli tudatlanságát leleplezte; Mert ha egyszer elolvasta volna a szanatóriumi lapokat, talált volna azok közt illusztrisnál illuszlrisabb neveket, akik talán az ellentáborban küzdöttek Lukács Györgygyei a politikai élet terén, de kezet fogva működtek közre s működnek közre ma is Lukács Györgygyei a népünket tizedelő tüdő- vész elleni küzdelemben. Megtudná, hogy a lekicsinyelt »fényes ötletek« igenis beváltak s a »József kir. lierczeg szanatórium egylet« Lukács György »darabont« ur agitálása révén százezreket hozott össze a uemzi tmentés oltárára. Megtudhatná, hogy Lukács György már 1900-ban, tehát akkor, amikor még sem hazaárulók, sem nemzeti hősök nem voltak, amikor tehát Lukács Györgynek nem volt szüksége e réven »befurakodni a tisztességes magyar lársa- dalomba« emberfeletti munkát fejtett ki a szanatórium ügyében s hogy egy politikai rendszer bukása nem szabad, hogy bukása legyen egy ilyen politikán felül- álló nemes ügynek s csak elismerés, nem gáncs illeti ezért Lukácsot, hogy továbbra is ott maradt, ahol a magyar társadalom őt látja legszívesebben az ügy érdekében is. Sőt, ha egy kicsit tulnézne a mindenható politikai horizonton, észrevenné azt is, hogy igen sokan vagyunk ugyan még, akik együtt lelkesülünk azokkal a esekélyszámu naiv lelkekkel akik komolyan veszik a politikai jelszavakat és az egész politikai életet nem a hatalmi és egyéni érdekek balanszirozásának akarjak látni, mintahogy van, de azért mindannyian elítéljük azt a rendszert, mely- politikai lében tálal fel mindent és kész lekassabolui e kerti virágokat is, mert nem nyitnak nemzeti színűt. Elvégre is, ha mindennap jambusokban beszélünk a hazafiasságról, hát hétköznapivá lesz az ódái szárnyalás is, s hovatovább megokosodunk annyira, hogy többre fogunk becsülni egy megmentett tüdővészes magyart, méteres hazafias beszédeknél. Hagyjanak hát kérem békét a tüdövész elleni küzdelemnek, mert ezt nem zászló lobogtatással, tollas kalappal és adóleengedö Ígéretekkel kell megvívni, mint a képviselő választási kampányt, hanem komoly kitartó munkával, energiával és ne fizzuk el azokat onnan, akikben ez meg van és akiknek elvégre is szerzett joguk van ahhoz, hogy ne adják át a kész munkát befejezése előtt a mások dicsőségére s ne karmoljunk a politikai gyűlölet fegyverével a társadalmi szeretet ellen. A József kir. herczeg szanatórium egylet vezetősége »vagy elnöksége vagy gyüjtőbizottsága« ahogy a »Magyarország«' nagy fumigalva tudomást vesz róla, fog még találni ötletet, de egyet sem olyat, amely a politikai circulusokat zavarná s boldog lesz, ha egy pár száz magyar családapát megmenthet a tüdőrésztől és visszaadhat családjának, és hazájának. Elismerem, hogy ennél sokkal »fényesebb« eredményeket lehet elérni a
