Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
I BÉKÉS 1906. márczius 11. értőleg a megfelelő helyiség biztosítása iránt úgy, hogy a város a legközelebb tartandó képviselőtestületi ülésen a vonatkozó szerződést is megköthesse. Ennek megtörténte után tegyen az ügy állásáról a szükséges foglalkozási eszközökről jelentést s azonnal rendelje meg a szükséges bútorzatot, melyre ezennel 400 azaz négyszáz koronát engedélyezek. A csatolt kinevezési okmányt nevezett óvónőnek akkor kézbesítse, majd ha az óvoda 'működését megkezdheti. Az óvónő a hivatali esküt a felügyelő-bizottság előtt teendi le s ennek megtörténte után jelzett módon a város által megállapítandó illetményeit a kisdedóvodai pénztárból veendi fel. Nevezett óvónő okmányait, amennyiben szükséges, az országos tanítói nyugdíjintézetbe való felvétele végett terjessze fel. Az óvodai összes, tehát a személyes járandóságokra is kiterjedő költségvetés szerkesztendő, melynek fedezeti részébe a jelzett államsegély is felveendő. A csatolt törzskönyvi és minősitvényi táblázatot megfelően kitöltve s hitelesítve szintén mutassa be. Budapest, 1905. évi márczius hó 1-én. Lukács. Örömmel állapíthatjuk tehát meg és Gyula városa közönsége, különösen pedig az első sorban érdekelt nagymagyarvárosi rész még nagyobb örömmel vehet róla tudomást, hogy a nagymagyarvárosi óvoda, a képviselő- testület legmesszebb menő óhajánál is kedvezőbben fog létesülni. Lukács Györgynek városunk iránti páratlan jóakarata, mely alig egy hónap alatt Gyulán egy állami polgári leányiskola, a tanyai iskolák államosítása, állami elemi fiú s leányiskola létesítésének biztos alapját vetette meg, ministeri működésének úgyszólván utolsó óráiban még egyszer megnyilatkozott Gyula városa iránt, amidőn az óvoda ügy elintézéséül nemcsak az óvónői fizetést, hanem az óvoda épület és és annak felszerelését is a közoktatásügyi minisztérium terhére vállalja át, úgy hogy a várost jóformán csak az óvoda fűtésének költsége fogja terhelni. Lukács György azóta már felmentetett a közoktatásügyi miniszteri állástól, rendeleté azonban jogérvényes és a képviselőtestület legközelebbi közgyűlése elé fog terjesztetni. _____________ T a n U g y. Az ifjúság erkölcsi védelme. Nem közönséges kíváncsiság vitt el engemet a »Gyulai iparos tanonczok által 1906. február 25-én az újvárosi olvasókörben tartott műkedvelői előadással egybekötött tánczvigalomra«, a serdülő fiatalság mulatságát akartam megtekinteni. Előadtak egy felvonásos színdarabot Patkó Bandi életéből s bizony Bandi csak úgy puffogott, durrogott pisztolyából, hogy még egy igazi betyárnak is becsületére válhatott volna az a vitézkedés s a gyengébb idegzetűeknek bizonyára hosszú ideig emlékökben fog maradni ez a kis rablókaland. Előadattak még: kupiék, monolog és szavalatok. Ezek után kezdetét vette a nemes mozgás, természetes hangversennyel egybekötött írásgyakorlat, a maga nemébeu párját ritkító konfetti csata, no meg egy kis nemzetközi szocziális politika s ami még ezek után is következett, az már igazán csak következmény számba vehető. Nincs okom a serdülő fiatalság mulatozását irigyelni, sőt annak örülnék jobban, ha a fiatal korhoz illő, nemes szórakozásból, kedves mulatságokból bővebben jutna ki nekik. Hiszen azok az úgynevezett inasévek lehetnek mindenesetre emlékezetesek, mély nyomokat hátrahagyok, de semmi esetre sem kedvesek, vagy szeretni valók. S ha egy évben, egyetlen egyszer rájuk is mosolyog az élet, van egy estéjük, melyen boldognak érezhetik magukat, amikor igy argumentálhatnak: »inasbál ez és nekünk itt mindent szabad csinálni«, — hát ugyan ki venné tőlük rossz néven ezt a kis szabadságot, jólélekkel haragudhatnánk-e, vagy csak meg is szólhatnánk-e őket, mikor az ifjúság a valódi élet. — Azért, mert ők a műkedvelői előadás tárgyait nem tudták maguknak szerencsésen megválasztani, sem magukat azok előadására kellően előkészíteni; azért mert nekünk, a mi szemüvegünkön nézve, az ő szórakozásuk és mulatságuk semmiképen nem tetszik és nem tetsz- hetik : arról igazán csak ők, az iparos tanonczok tehetnek a legkevesebbet. Sokféle bajunk van nekünk s ezek között nem utolsó helyet foglal el az a vétkes mulasztás, melyet gyermekeink, illetve serdülő ifjúságunk erkölcsi életének megóvásával szemben követünk el. Ugyan ki törődik nálunk azzal, hogy az »ifjúság : élet«, mert azé a jövő? Ezt az igazságot pedig egy pillanatra sem volna szabad szemünk elől téveszteni, hanem a te mindég vidám természeteddel versenyre kelhetne ? Ne kívánd tőlem, jó öregem a feleletet. Te is tudod. Ott a csillár alatt van a mi ifjúságunk helye. A csillár a mai bálterem egyik legfontosabb tényezője. Ezelőtt io—15 esztendővel az öreg urak foglaltak helyet a csillár alatt, a táncz- terem közepén s onnan gyönyörködtek ifjaik mulatságában. Gyönyörködtek s irigykedtek. De szívesen is vegyülnének közéjük, de a lábak öregek, tessék csak ott maradni, ott a — csillár alatt. Ezeket a kényszerűség szegezi le a csillár alá. A mai tánczterem képe alaposan megváltozott. A csillár alatt ott látod hazánk jövőjét, nemzetünk díszét, virágát, amint ásitozva, hátra tett kezekkel tüntetőleg unatkoznak, őt ez már nem érdekli. Ez csak amolyan kötelességszerü látogatás, melyből talán még némi haszna is lehet. Igen haszna. Jenő ur már mégsem egészen közönyös. Egyszer csak meglöki a mellette álló „kollega urat“ (j gász vagy miféle lehet a szerencsétlen tere ntés) idegesen rángatja lábát, bámulatos ügyességgel, színtér- csapja monokliját és a „k >llega úrral“ együtt, fikszirozza — Margit kisasszonyt. Margit kisasszonyt érdemes fikszirozni. A mama már másodszor hozta a bálra, ő nagysága az eladó lányok sorába lépett. — 80.000 forintja van, mondják egymásnak. Szünórakor az asztalukhoz ülünk. Ilyen a világ a csdlár alatt. Az ifjak egykedvűsége: az ifjúság egykedvűségévé fajul el. Ettől a tétlen lagymatag társaságtól várjuk mi a magyar társadalom újjászületését ? Az a fényes csillár számtalan sog lángjává' szomorú jövőre veti fényét. A Jenők a hozományt nézik, a Margitok a diplomát keresik. Csak a tanult ember, csak az egyetemet járt, halandó „jöhet számításba“. A lányok nézetét értem nem is ők a hibásak. A papa, a mama beíratják a gymnasiumba, vagy ha közelben nem végezheti el tanulmányait, hát jár francziára, zongorára, aesthetikára és a jó Isten tudja még mi mindenre nem. A konyha? Ott van a szakácsnál A takarítás? Mire való a szobalány? A nagymosás? Hát a mosóné szájából is kivegyék a kenyeret ? Ezekkel a kérdésekkel elégíti ki Margit kasasz- szony aggódásunkat. Bizony ez igy nincs rendjén. A csillár alatt levő ifjú hozomány vadászok s a csillár körül röpdöső fiatal eladólánykák valóban egymásra akadtak. Egy-egy monokli még szép sikert is érhet el, mely siker koronája a házasság. Ez a házasság mély szomorúsággal tölti el mindnyájunk szivét. Az anyakönyv is, a pap is összeadhatja őket; örök hűséget is esküdhettek egymásnak, de hogy ennek a szeretet hijján való egybekelésnek boldogság legyen a kísérője, azt már nem hisszük. A csillár rideg fénye a családi tűzhely melegét nem tudja pótolna. El a csillár alól. az igazságnak megfelelőleg, nevelnünk kellene ifjúságunkat általában az életnek, különösen a tiszta erkölcsi élet megóvására. Isten, haza, társadalom, család és embertársaink iránt keblünkben táplált nemesebb érzelmek és indulatok egyaránt parancsolják mindnyájunknak és szent kötelességünkké teszik, hogy védjük meg az ifjúságot az erkölcsi romlástól, a rossz példáktól, a káros befolyásoktól. Nothnagel professzor szerint a gyermeknek 15 éves kora előtt ártalmas a bor, sör, pá'inka, tea, kávé és dohány, a bor sem táplálja a gyermeket s az idegességet idézi elő. S nem tapasztaljuk-e nap- ról-napra a 6—16 éves gyermekeknek ezen, nem nekik való kártékony élvezetekkel való visszaélését ? Nem szükséges azért egy évben egyszer történő ta- nonczbálba sem elmenni, vasár- és ünnepnapokon nincs korcsma, bál stb., ahol meggyőződést ne szerezhetnénk az ifjúság romlásáról. De aki soha sem fordult meg ilyen helyeken, bizonyára vannak ut- czai, vagy sétakerti tapasztalatai. Felnőtt darabos leányok és legények trágár beszédeinek, az »udvarlásoknak« hallgatása, az utczai duhajkodások, vitéz- kedések látása csak úgy megmételyezi az ifjúság erkölcsi életét. Teljes határozottsággal megállapíthatjuk, hogy a néposztály alsó rétegeiben tapasztalható végtelen nyomor és szenvedés, a testi egészség tönkremeuése, az erkölcsi züllés, a szellemi butaság csak egy okra vezethetők vissza : az alkohol élvezetének korai megszokására. S midőn ezt mint tényt megállapítottuk, ugyanakkor jobb érzésünk megbotránkozására, mély sajnálatunkra konstatálhatjuk azt is, hogy számtalan esetben a mételytelep levegője már a szülei háznál megfertőzted az ártatlan gyermeki lelket, mert az ilyen mélységesen szomorú szülei házaknál nem csupán a rossz példa látása, hanem az oktalan szülék meggondolatlan nevelésük által kész romlásba viszik ifjúságunkat. Valóban mélyen elszomorító és leverő a tankötelesek, vagy azt a kort alig átlépő ifjak korcsmába járása, ottani vigadozása. Az alacsony, egészségtelen, piszkos, füstös helyiségekben, a roppant hőségben átizzadnak, csurog róluk a veríték s ha ilyenkor jól felhajtanak a hideg italból, kész a legnagyobb betegség, a halál. Hány szomorú példát hozhatnánk fel ennek igazolására. S hogy mennyire elharapózott a tanköteles korban levő, iskolába járó gyermekek között is a koresmázás, a pálinkaivás, azt tanítói tapasztalataimból is beigazolhatom. Például egy alkalommal, — midőn iskolámba beléptem, — egyik 2-ik osztályos tanítványomat a többiek vállai- kon tartották, ugyancsak éltették és örvendeztek neki. Ez a fiúcska tókrészeg volt, egy pillanatra sem tudott lábáu egyenesen megállani s két nagyobb fiúval vezettettem haza szüleihez. — Ez alkalommal tapintatos kérdezösködéssel meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy iskolámban négy tanuló kivételével, — kik közül háromnak szülei a baptista felekezethez tartoztak, melynél a szeszes italok, különösen a pálinka és dohány élvezete tiltva van (!) mind kap otthon egy-egy korty pálinkát s ezt még az olyan gyereknek is muszáj elfogadni és meginni, amelyik azt nem szereti. — Előfordult az az eset, hogy egy tanulóm szüleit állandóan meglopta, tojást és kukoriczát hordott el hazulról, hogy a szokásos vasárnapi báli mulatságon néhány társával együtt, legények példája szerint, jól mulathasson, ugráljon, füstöljön és pálinkázhassék. Megjegyzem, hogy iskolámba a szegényebb és legszegényebb szülők gyermekei. járnak. De ilyenek, vagy ezekhez hasonlók nem csupán az én tapasztalataim. A nép tanítói már régen fájdalommal észlelik ezeket a káros állapotokat, a nép erkölcseinek megromlását pálinka, kártya és egyéb miazmák segítségével s látják az ifjúság romlását is. Azonban az ifjúságot a tanítók egymagukban meg nem javíthatják, mert hiszen a romlás is csak legvégül jutott a serdülő ifjúságig. A betegségek, ha nem is épen ebben a formában, de uralkodnak a társadalom úri osztályának is bizonyos hányadában. Mert mig a nagy szellemek, akik önön belső tűzök által égetik el önmagukat a közjóiét oltárán, hogy örökkön élő láng szellemük parányait az emberek miliői közt szerteszórván azon világosságból, melyet ők ragadtak le az égből, mentül több legyen az
