Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-04 / 9. szám

e BÉKÉS 1906. márcziús 4. Imre. Póttagok Breioer Sámuel, Stark Adolf, Brun­ner Ármin. Gyászhir. Reisz Hermann, a Békéscsabai Mii bútorgyár volt művezetője, szerdán délután 1 órakor 57 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunytban Porjesz Miksa bútorgyári igazgató apósát gyászolja. Reisz Hermann hült tetemeit csütörtökön délután temették el. Házasság. Omazta Béla kondorosi segédjegyző kedden vezette oltárhoz Kondoroson özv. Kiss Elekné Takács Etelkát. Halálozás. A vármegye ügyvédi karának leg­idősebb tagja dőlt ki szombaton Igaz Károly békési ügyvéd halálával a kartársak sorából. A megboldo­gult hosszabb ideig működött a köztisztviselői pályán és mint járásbiró vonult nyugalomba, azóta Béké­sen folytatván ügyvédi gyakorlatot. A sok érdekes egyéni vonóssal biró férfiút köztisztelet környezte, a mely a hétfőn végbement temetésen általános részvét megnyilvánulással jutott kifejezésre. ROSSZ ÍZŰ gyógyszert gyermekek nem vesznek be. Ha az orvos creosot-preparatumot rendel, a gyer­mekekkel mindig baj van, mert nagyon is kellemet­len izü. Ha ellenben az orvos „Sirolin Roche“ t ren­del, a gyermekek szívesen veszik, mert jó kellemes ize van. „Sirolin Roche“ a legjobb bükkfakátrány- preparatum, mely nem izgat és inéregtelen. A gyógy­szertárakban kapható Karácsonyi Károly női és férfi divat­áru üzlet tulajdonos tudatja a nagyérdemű közönség­gel, hogy külföldi kőrútjából haza érkezett, s dús választékú tavaszi és nyári divat kelme újdonságai megérkeztek nagy választékban. Kéri a nagyérdemű közönség szives megtekintését, minden vételi köte­lezettség nélkül. A szépség hatalom. Szép akar lenni mindenki. Mindenki használja tehát Magyarország első orvos­nője, gróf Hugonnay Vilma dr.-nő által legjobban ajánlott székelyhavasi bivalytejből készült .Alba“ szappant (ára 1 kor.) „Alba“ arczkrémet (ára 1 kor 50 fillér) és „Alba“ hölgyport (ára 1 kor. 50 fillér), melyek semmiféle ártalmas vegyi terméket nem tartalmaznak és szeplő, májfoltok, valamint minden­nemű arcztisztátalanságok ellen legjobb hatású sze­reknek bizonyultak. Kaphatók mindenütt. Készíti Balázsovich Sándor gyógyszerész, Sepsiszentgyörgy 105. szám. Nyers Háncs-selyem való, bérmentve és elvámolva 9 90 forinttól 48 25 forintig házhoz szállitva. Választékos mintákat küld postafordnlattal: Seiden fabrik Henneberg Zürich. Irodalom és művészet. Hegedüs-Bite Gyula, a legújabb Írói nemzedék tagja, megjelenő „Strófák három macskáról“ czimű tizenhárom elbeszélést tartalmazó kötetére előfize­tést hirdet. A könyvnek, mely a Komjáthy Jenő- Társaság kiadásában jelenik meg, ára 1 K 50 fill, mely a szerző czimére (Budapest, VII., Garay utcza 3.) küldendők, aki kívánatra gyüjtőivvel szívesen szolgál s 5 megrendelés esetén egy ingyen példányt ad. A könyvből lapunk mai számában mutatványt közlünk. A „Zenélő Magyarország“ most megjelent 306-ik füzete pompás négy uj zenedarabot hozott a zene- piaczra, melyek közt van: „Üres lett a madátfészek“ és „Nem bánom én ha kacsintasz, másra is“ két szép és hangulatos magyar dal Huber Sándortól. — „Magyar tánczok“ három népszerű magyar nótá­ból ügyesen öszeállitott egyveleg négykézre Heidl- berg Alberttól és egy, a fővárosi zenekarok által máris nagyon népszerűvé lett amerikai indiá jellem táncz Hager f. W.-től „Nevető viz“ (Laughing Woter) czimen. A rendkívül tartalmas zenelapot, mely a sivár politikai helyzet teremtette szomorú időkben is jókedvet és pezsgő vidámságot terjeszt melegen ajánljuk zenekedvelőink figyelmébe. Előfizetési ára (12 szám, 120 oldal modern és közkedvelt zenével) félévre 6 korona, negyedévre (6 szám) 3 korona. Előfizetések Klökner Ede zeneműkiadóhivatalához Budapesten, VIII., József körút 22-24 iutézendők. Tarka képek. Az idei bolond újság, akár hiszik akár nem, nagyszerűen sikerült és pedig azért, mert legelőször maguk a szerkesztők feledkeztek meg a kiadott jel­szavukról, hogy: bolond, a ki megharagszik, vagy, aki bolond ugrik a s még meg sem jelent a lap, úgy összevesztek s megharagudtak egymásra s másra hogy a jó, szelid lelkű Dobay, — aki különben köz­tünk legyen mondva, »kis alamuszi« — sem tudta volna őket kibékiteni, ha maguktól ki nem bé- külnek. De volt is okuk méltán a haragra, mert min­denféle kontár rosszvicczelők avatkoztak a dol­gukba s vicczeltek az ő rovásukra sületlenül, elfe­lejtkezvén arról, hogy hívatlan vicczelők épen olyan jutalmat érdemelnek, mint a fogadatlan prókátorok. Egy azonban kitűnt, hogy a szerkesztők maguk fél­nek legjobban a kivicczeltetéstől. — Mindazonáltal tisztelettel alólirott és — re társam belenyugodtunk a potyázásba, mert ennek csakugyan van alapja. — Hiszen amióta a gyulai tűzoltó-egyletnek évenként 160 -200 korona bevétele van az úgynevezett far­sangi vicczlapból, ezt mindannyiszor a mi potya közreműködésünknek köszönhette. így szoktunk mi kedves »ártéri énekes« potyázni. De nem folytatom tovább magunkról, nehogy azt higyjék, hogy harag­szunk. Mi nem haragszunk, az áldóját erre-arra annak a semmire kellő pernahajdernek . . . Legérdekesebb volt azért Mátyás bátyánk, aki vevén egy »Záptojás-«t, kinyitja s felkiált »Nini ökör« s kezdi olvasni. »Tyüh a teremtésit, hisz ez én vagyok,« Az sem rossz, amikor a trafikban olvassák a friss »Záptojás« pillanat fényképeit s a X. kép olvasása közben az épen jelenlevő dr. Alabonér bácsi közbeszól : »Hisz ez én volnék« s rögtön utána teszi a zsíros kalapra vonatkozólag : »igaz, igaz — csakhogy ki van fizetve« (nem viecz, annyi idő alatt.) Petur bátyánk meg legjobban haragudott a klisére. »Ismeri nagytiszteletü ur — fakadt ki a megyegyülés előtti estén a köröstarcsai lelkész előtt — azt a czudar, disznó klisét, nahát az én vagyok.« Yan azonban újabb, megírásra váró érdekesebb esemény is, ami kimaradt a farsangi újságból. Még tavaly történt, hogy a gyulai urak kimentek va­dászni, köztük a legjobb lövő : a postamester Javá­ban folyik a vadászat s ihol ni egy csomó fogoly (de nem olyan, mint amilyenekre Fáhni firer vigyáz) 's egyenesen a postamesternek tartanak, közzéjük dupláz, de a foglyok csak szárnyalnak tovább. Per­sze a vadásztársak érődnek az elhibázott lövés fe­lett, dühbe jön a postás s azt mondja a legfiatalabb kollegának: »Ugyan te tejfeles szájú, még azt a libát se tudod lelőni, amelyik ott áll.« »Lelőjjem, megfizeted?« »Meg.« Puff . . . s a szegény liba már felvette a néhai nevet, sőt már a liba gazdája is elő­került és ö koronát kér érte, mert tetszik tudni : »mag liba volt.« A postás erre még dühösebb lesz — s nem fizet, a szerencsés fiatal vadásznak kellett kifizetni a lelőtt liba árát. Most jön a java, a pos­tást beperelték a czimborák a liba áráért, mert volt tanú rá három is, hogy azt mondta: »No hát lüdd le te hires, megfizetem az árát.« Holnapután lett volna a tárgyalás, azonban nem került a sor rá, mert a postás egy udvarias levél kiséretében meg­küldte az 5 koronát a fiatal vadásztársnak, ki azt, nehogy azt mondhassák, csak az 5 koronáját akarta viszontlátni s nem a kollegáját kissé meghecczelni, Ibeküldte a »Békés«-nek a szanatórium javára. A lefolyt megyegyüléssel kapcsolatban meg­említésre méltó egy két megjegyzés. A helyzetet legjobban jellemző az, amit a főügyész mondott, aki ritkán szól, keveset beszél, de ha mond valamit, an­nak súlya van. Azt mondta: »Ellenállunk — de az állásunkhoz ragaszkodunk.« Az öreg Vámos bátyánk­tól meg megkérdeztük, hogy : »Hát ellenáll Vámos bátyám?« — »Áll a fene öcsém.« Az ellenállás sorába tartozik az is, amit a »B. F.«, a megyei ellenzék hivatalos orgánuma irt a következőkép : »Szarvason a községháza udvarán tartotta meg Haviár Dániel beszámoló beszédét a választók óriási tömege előtt. Ez a csodálatos szónok úgy bánt a nép indulataival, amint ő akarta. Az egyik pillanat­ban az elfojtott düh elementáris erővel tört ki a keblekből, a másik pillanatban már lecsendesült a tömeg a csillapító szavak hallatától s nem adott alkalmat arra, hogy a készenlétben álló katonaság kivonuljon Haviárt is egyhangú lelkesedéssel kép­viselőül jelölték a választók.« Holott az köztudomásúvá vált, hogy Haviár Dánielt erőszakosan megakadályozták abban, hogy beszámolóját a községháza udvarán megtarthassa. Ilyenek ezek a vidéki levelezők. Megbízhatók. Az azonban már megbízható értesülés, hogy Somogyi Károly nagyváradi színigazgató »bandájával« — amint ő Írja — a nyárára egész bizonyossággal eljön hozzánk. Ugyanis levelet intézett felelős szer­kesztőnkhöz, amelyben azt Írja, hogy amint hallja, — mert hát ő helyi lapokat nem szokott olvasni, — mostanában a nagyváradi lapokban annyi sok fur­csaság jelent meg a nyári színkörről. Dehogy kell a nagyváradiaknak nyári színkör, hiszen okulhattak Aradnak a példáján s nem is lesz abból semmi. — így hát minket sem fenyeget az a veszedelem, hogy színészek nélkül maradunk. S az idén annálinkább zokon esnék, ha Somogyi nem jöhetne Gyulára, — ami levele folytán immár ki van zárva, — mert uj kitűnő erőkből álló társulatot szervez s a társulat egyik foerőssége Károlyi Leona, primadonnája lesz, aki a »János vitéz« előadásoknak első nyertese volt a »Királyszinház«-ban a vidéki primadonnák közt és aki most is állandóan zsúfolt há zak előtt ven­dégszerepei a fővárosban. Mindezek után pedig azt mondom, hogy ne haragudjunk a bolond újságért, mert azok, akik nincsenek benne, annál jobban kaczagnak rajtunk. — SS — ó. N y i 111 é r. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. PcáQ7árfiirrln BudaPeston- Nyári és ÜuUufLul IUI UU téli gyógyhely, a magyar mmmmmmmmmmmm Irgalmasrend tulajdona. Elsőrangú kénes hévvizü gyógyfürdő; modern beren­dezésű gőzfürdő, kényelmes iszapfürdők, uszodák, török-, kő- és márványfürdök; hőlóg , szónsavas- és villamosviz-fürdök. Ivó és belégzési kúra. 200 kényelmes lakószoba. Szolid kezelés, jutányos árak. Prospektust ingyen és bérmentve küld 4 io az igazgatóság. Közgazdaság. A békésmegyei takarékpénztári egyesület Lukács György vallás és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt vasárnap délelőtt 9 órakor tartotta 42-ik évi rendes közgyűlését, a részvényesek élénk érdeklő­dése mellett. A közgyűlésen megjelent elnököt zajos éljenzéssel fogadták és a közgyűlés folyamán is többször lelkes ovácziókban részesítették. Lukács György a tőle már megszokott nagy gyakorlattal mintaszerűleg vezette a tanácskozást, amely külön­ben a legnagyobb harmóniában folyt le. Az igaz gatósági jelentést és zárszámadást — amelyek az intézetnek inult évi izmosodását is bizonyítják az egy óv alatt 402 ezer koronával szaporodott betét, 475 ezer koronával szaporodott váltó s 755 ezer koronával gyarapodott jelzálog állomány, úgyszin­tén arra körülmény, hogy a részvénytőke erejéig szaporodott rendes 200000 korona tartalék mellett a többi tartalék 140.000 koronára rúg és a tavalyi tiszta jövedelemből ujabbi 24000 koronával gyarapit- tatik — a közgyűlés felolvasottnak véve egyhangú­lag tudomásul vette, ugyancsak tudomásul vette a felügyelő-bizottság jelentését is. — A részvényesek körében a vidéki nagyobb takarékpénztárak példá­ját követőleg mozgalom indult meg újabb részvények kibocsátása érdekében; az igazgatóság maga is ujabbi részvények kibocsátása mellett volt, de konkrét javaslatot azért nem akart a közgyűlésnek tenni, mert az igazgatóság megbízatása most járt le s ildomtalanságnak vélte esetleges uj igazgatóság intézkedésének elébe vágni. A közgyűlés ezt a nobilis indokolást honorálva az uj igazgatóságot a részvénytőke felemelésére szükséges intézkedéseknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom