Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-25 / 8. szám
1906.ruár feb 25. BÉKÉS 3 miniszteri tárczára vállalt kötelezettségei t. i. a tanerők fizetését, — mert minden iskolának ez a tőköltsége, amely mellett a dologi kiadások eltörpülnek — évenként harminczezer koronára értékeljük. Ez a 30000 korona nagy megtakaritást képez Gyula városa költségvetésében, módot ád községi pótadónk enyhítésére s az a paedagogiai nyereség, mely az iskolák létesítése révén Gyula városa társadalmára, Gyula város jövő nemzedékére háramlik, értékben egyáltalában nem is fejezhető ki. „Gyula városa nagy kérdései“ czimli czikkhez.* A ma egy heti »Békés« a fenti ezim alatt elősorolja Gyula kulturális szükségeit, melyek ez idő szerint felszínre kerültek. Én a magam részéről cseppet sem csodálkozom azon, hogy ilyen fölszinre kerülő szükségletekből ki nem fogyunk. Fokmérői ezek a haladásnak. Mint csöndes szemlélője a város fejlődésének, a rendezett tanács megalakítása óta sokszor eltűnődtem amaz intézmények szüksége fölött, melyeknek megvalósítását czélul tűzte ki most képviselő- testületünk. Nem is czélom azok szükségességét festeni, hiszen annak elismerése nélkül nem volnának ma sem fölszinen, csak azt a fátumszerüséget akarom megemlíteni, mely minden kulturális intézményünkön borong. Itt van például a polgári fiúiskola, hát okvetlenül megkellett annak szűnnie azért, mert gimnázium létesült a városban ? Hiszen az ipari, a gazdálkodói és kereskedői osztály érdeke nem a gimnázium felé gravitál, hanem épen a polgári iskola felé. A gimnázium csupán a tudományos pályára lépők iskolája. A földmives iskolára elsőrendű szükségünk volt. Nem a jobbmódu gazdák számára, hanem a néhány holdas kisgazdák és földmives napszámosok, béresek számára, hogy a belterjes gazdálkodás csinját-binját és a külterjes gazdálkodás fogásait tanulhatták volna benne és általa. Addig szándékoztuk aztán a föld- mivesiskola felállítását, hogy elhalászta elölünk Csaba. A polgári leányiskolára, vagy egyátalan felsőbb leányiskolára égető szükségünk volt és van, hogy a város társadalmi képe megváltozzék. Csaba már évtizedekkel előbb létesítette azt. Most néhány lelkes iparos a polgári iskola helyett fém- és faipari szakiskolát szeretne létesíteni, hogy ez által a Körözs—Maros közötti síkon az ipart föllenditené. Én a magam részéről a fém és faipari szakiskolát szövő-ipari és bőrcserző-ipari szakképzővel Is megtoldanám, hiszen ezekre nézve az alföld úgyis predesztinálva van. A tervezett ipari szakiskola áldásos voltát az iparos osztály előkelő, intelligens állásfoglalásával és meggazdagodásával a közművelődésre nézve kibeszélni talán nem is lehet. Vájjon nem fogunk-e itt is elkésni? Nálunk az elemi iskolák nem nyújtják az életben legszükségesebb ismereteket, mert nincsenek betetőzve. Hiányzik az 5-ik és 6-ik osztály tananyagukkal, életre ható segitségökkel. Bátorkodom tehát úgy közbevetőleg megemlíteni, hogy ha a kért állami iskola létesül, hát az 5-ik, 6-ik osztályt méltóztas- sanak államivá tenni és legalább is három helyen, három példányban létesíteni; egyet a Józsefvárosban, egyet a Belvárosban, egyet a Nagyváradi-úton. Méltóztassanak azután ugyanitt felállítani — mint állami iskolát, — a gazdasági ismétlő iskolát, mely a fiuknál is, a lányoknál is pótolni fogja a földmi- vesiskolát, a közerkölcsiségen javítani fog és végül mindkétnemü, de különösen leánycselédséget fog képezni, melyre ma olyan szükség van, hogy ki sem mondható. Városi szabályrendelettel is el kell vonni a 12—15 éves leánykákat a gyufagyár és kötött- szövött-árú-gyár test- és lólekrontó pénzkereséssel csábító hűvös köréből és csak a 15 éven felül levőknek engedni meg az ottani pénzszerzést, mert egy évtized múlva a munkából hazajövő férjnek magának kell megfőzni a rántott levest. Kivész a főzni jtudó gazdasszonyok faja és épen annál a társadalmi osztálynál, amelyben a főzni tudás művészetével egy vöröshagymából, egy darabka szalonnából es egy me- szely lisztből az egész család számára kell tápláló levest az asztalra varázsolni. — Ne méltóztassanak mosolyogni állításomon, mert szomorú valóság az már most is. A szülői kényeztetésből származó élvezetvágy annyira uralja legszegényebb osztályunk nőnemét már serdülő korában, hogy semmiféle kötelességet nem ismer a maga számára, hanem magát gondolja a világ közepének és azért rósz cselédnek, azért rósz feleségnek. Gyula városa nagy kérdéseibe kulturális tekintetből az ilyen mellékesnek látszó dolgok is beletartoznak. Mindazonáltal nem ezekről akartam értekezni, mert ezek csak úgy eszmetársasitás következtében tolultak toliam hegyére, hanem olyan kérdésre akarom a közfigyelmet ráirányítani, amit — úgy látszik — egészen kikerült még eddig. Ez pedig a múzeum. m Semmiféle kultúrintézmény nem tanit, nem nevel úgy, mint a múzeum. A muzeum ásványai, kövületei a föld őstörténelmébe, paleolit tárgyai a földfelület lakhatóvá léte- sülésének korába, neolit tárgyai az emberiség bölcső korába, népvándorláskori tárgyai a hazaszerzés idejébe varázsolnak, mig a későbbi korok tárgyai az ember tökéletesedésének hirdetői és mind egyformán kötik le az ismeretekért rajongó ifjúságnak és népnek figyelmét. Tapasztalom, hogy egy-egy előadás alkalmával azok a falra akasztott fegyverek a képzeletben feltámasztott hősök kezébe illeszkednek és a szivekben a hazaszeretet tüzét lobbantják tettekben kész lángolásra, azok az illatszer tartó edénykék, a római nők hiúságának emlékei, azok a bronz fibulák, pity- kék, karpereczek, gyűrűk, függők az akkor is létezett szerelem néma tanúi, egy formán hirdetik a többi itt meg nem nevezhető tárgyakkal az emberi elme fönségét, az emberi szív gyarlóságát. Csakhogy a régiségtár magában nem elég a közönség igényeit kielégíteni. Ki kell azért a múzeumot bővíteni állat gyüjteménynyel, a növények képeivel és az ásvány gyűjteményt ki kell egészíteni amennyire csak lehet. Az állatok élete, a növények szépsége, az ásványok haszna, vagyis a természetrajz csodás dolgai, megfoghatatlan alakulatai és ezek változatai a gondviselésben való bizodalmát, megnyugvást, a szenvedélyek fékezését, az akaraterő mindenhatóságát szülik az emberben. A szépmüvészét és iparművészet tárgyai amig egyfelül a szivet lelket gyönyörködtetik, az utánzási, a vetélkedési hajlamot, a tenni vágyás ösztönét, a kitünés akaratát teremtik meg az arra fogékony kebleket. Az etnográfiái tárgyak a szülőföld becsülésén és a hozzá való ra gaszkodáson kívül az erkölcsökben, a fajszeretetében való conzervativizmust — meg- csökönyösödést — ápolják. Nem lehetek én eléggé ékesen szóló a muzeum érdekében ! Nem hiába létesítik azokat minden valamire való- helyen. Nem hiába koronázta meg Zsilinszky Mihály, mint közoktatásügyi államtitkár, élete tetteit avval, hogy 80 ezer koronát biztosított a csabai múzeumnak épületére. Valóban, a főiskolák mellé, tehát legkivált a gimnázium mellé okvetlenül szükséges egy minden tekintetben kifogástalan muzeum. A mi múzeumunk, mely az alapitó intencziói szerint a gimnázium mellett a nagy közönség nevelését, tanítását volt hivatva intézni, tárgyainak minősége szerint inkább régészeti és hadtörténelmi,i tehát a kultúra szükségleteit csak részben elégíti ki, és igy ámbár a többi fentebb külön megnevezett tárgyakból is van benne néhány, nemcsak kiegészítésre szorul, hanem gyökeres átalakításra. Amint azonban az átalakítás és kibővítés eszméje fölsziure vergődik, azonnal előtérbe áll a mostani épület elégtelensége és czélszerütlensége. A megye mint pártfogója a múzeumnak eleget tett a múltban, amikor ezen épületet emeltető, de hát az ma már kicsi és helyét vizsgálva, úgy tetszik mintha száműzve volna a társadalom kebeléből. A múzeumnak nevelő és tanító hatását mérlegelve, folytonosan nyitva kell lennie, erre nézve azonban a múzeumi őrnek és egy szolgának az épületben lakással kell bírnia. Amint elismerjük tehát, hogy Gyula városa nagy kérdései közül a muzeum kérdése még kimaradt, egyúttal el kell ismernünk att is, hogy a Gyulán létező »Megyei Muzeum« sem az épület által, sem tárgyainak minősége által nem felel meg annak a czélnak, melyet egy modern muzeum van hivatva szolgálni és igy mindakét irányban a kultusz miniszter gondjaiba ajánlandó. Domonkos János, muzeumőr. 977-1906. ikt. sz. Gyula város tanácsa. * Czikksorozatunk során megtesszük rá észrevételünket. Szerk. X3Zird.et22CLérL37-. Közhírré tesszük, hogy ifj. Steigervald Ferencz gyulai lakos Gyulán, a homokbánya mellett elterülő 3046. m. telkén gőzmalmot szándékozik építeni, üzembe helyezni és tartani. Kérelmezőnek e végett benyújtott folyamodványa a tervek és műszaki leírás egyik példányával a városi kiadói hivatalba közszemlére kitétetett, azok ott a hivatalos órák alatt megtekinthetők s az azokban megállapított tervezet létesítése ellen az érdekeltek észrevételeiket írásban vagy a folyó évi márczlus hó 5-én délután 3 órakor kezdődő helyszíni tárgyaláson szóbelileg is előadhatják, illetve benyújthatják. Gyulán, 1906. évi február hó 20-án tartott városi tanácsülésből. 60 i—i Dr. Bucskó Koriolán, Molnár Albert, főjegyző, h. polgármester. városi mérnök. Hírek. Lukács György, aki tudvalevőleg úgy a békésmegyei takarékpénztári egyesületnek, mint az első gyulai kötött és szövött iparárugyár részvénytársaságnak elnöke, miután mindkét intézet ma délelőtt tartja évi rendes közgyűlését, a közgyűléseken el- nöklendő, ma reggel Gyulára érkezik. — Lukács György mindig szívesen látott vendége városunknak, annál nagyobb örömmel üdvözöljük őt most, amikor a pár nap előtt nála tisztelgett gyulai küldöttségnek tett Ígéreteit, az Ígéreteken felülmenőleg, fényesen beváltotta és városunk közönségét annyira megörvendeztette. A vármegye közgyűlése. A törvényhatósági bizottságnak szerdán rendes közgyűlése elé nagy érdeklődéssel tekint vármegyénk közönsége. Kétség- tglenul igen sok a vármegye és a községek köz ügyeit érintő pontja van a tárgysorozatnak, de mégis a legnagyobb érdeklődést a politikai kérdések és az általánossá vált válság ügyének megvitatása foglalják le, ezek között is első hely jut annak az indítványnak, amely lehetővé tenni óhajtja, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselők a politikai küzdelem első harczvonalából kivonatván, úgy az ő érdekében, mint a vármegyei közigazgatás lehető zavartalanságának biztosításáért kikerültessék a néhány vármegyében már előállott helyzet, amely a régi kipróbált tisztviselők feláldozásával kétes értékű uj elemekre szorult a közügyek ellátásánál. Hasonlókép politikai természetű ügyekként kerülnek napirendre a belügyminiszternek rendeletéi, a melyekkel az önkéntes adók beszállítása és az önkéntes ujonczok kiállítása ügyében hozott vármegyei határozatot immár másodszor, továbbá a kinevezett főispánnal szemben hozott határozatot megsemmisítette és a katonai karhatalomnak a főispánok által való igénybevétele ellen hozzá intézett feliratot elutasította. A vármegye alispánjának rendszeres jelentése imeritően tárgyalja a vármegyei közállapotok helyzetét, visszatekintést vetve az 1905-ik egész esztendőre. A közúti építkezéseket érdeklő- lég fontos tárgy a kereskedelemügyi miniszternek rendelete, a melylyel a gyulai Pálinkaház utcza építésének és a tótkomlós—gézamegállói vasúthoz megszavazott hozzájárulásnak költségeire megállapított fedezeti módot kifogásolja; minthogy pedig
