Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
BÉKÉS 7 igen tud, de ezt itt szellőztetni nem tartom helyén valónak, de mégis kijelentem, hogy az ok nem a társulatnál, még kevésbé volt nálunk, annyira nem, nálunk, hogy ha én nem vagyok, az a sokat emlegetett 24 napos duzzasztás talán ad infinitum tartott volna ! Erről máskor beszélünk ! Az 1904-ik évben a Fehér-Körösben magában a Poirée felett, tehát Gyulánál, bizonyára, mint igen sokan mások is, Hoffmann ur is látta azt a gyönyörűséges zöid vizet! Talán ezt is meg lebe tett volna említenie? Ennek a békalcncsés víznek talán csak még sem volt az öntözött rét az oka ? A bajokon nem az ön javaslata, a duzzasztás nélküli vízkivétellel, hanem a betétgerendákkal való duzzasztással, mint azt a társulati igazgató-főmérnök ur helyesen javasolta, de legföképen a társulat kérelmére, a kormány által már igen komoly tanulmány tárgyává test völgyzárgátak felépítésével fognak gyökeresen javítani! Ne féljen tőle, hogy az valami nagyon is sokáig fog késni! Hiszen enél- kül hajózás sem lesz a Körösön, habár a hajózó kamrazsilip az Alsó-Körösön már épül is! Miért nem vett annyi fáradságot Hoffmann ur, ha a hangoztatott egyéb érdekeket annyira szivén viseli, hogy" meggyőződjék arról is, hogy a csabai felső korgátzsilipet a vizduzzasztásakor soha sem zárják el teljesen, mint ön állítja, s hogy a vészéi, medvesi zsilipek bizony talán még sem kerültek annyiba, — amit különben az ön helyében én fel sem hoztam volna, — mint a borjúréti öntözőtelep berendezése, s hogy ez talán mégis csak van olyan nagy közgazdasági érdek minden elfogulatlan egyén előtt, mint az ön által nagyon is hangoztatott uradalmi »erdei gazdaság«, »kerti vetemények«, »jószág«, amelyekből, kivált a két elsőből, még ön is csak a legnagyobb buzgösággal, de meg igy is csak nagyitó üvegen át nézve, láthatott a semminél talán valamivel többet! Ezen nem létező, képzelt »vízhasználat« miatt a borjúréti öntözött telepet, de a többi, még csak a jövőben létesítendő hasonló müveket, előre is lehetetlenné tenni akarni felelősség nélkül, mégis talán nem lesz helyes ! Ami az öntözött réten a víznek géppel való emelésének kötelezettségét illeti, Hoffmann ur a rét tervéhez csatolt műszaki leírásra hivatkozik. Nos hát én is arra hivatkozom! A műszaki leírás szerint a viz 85'35 méter Adria feletti magasságig duzzasztatik s ezzel a vízzel öntözhetik meg a rét 40 táblájának mintegy 3/4 része! Lásd a terveket! A magasabb táblákat, mivel a régi kigyósi vadvizcsatorna és torkolati zsilipé még fennállott a maga avult állapotában s a vészéi syphon s a hozzá vezető lecsapoló csatornák még kiépítve nem voltak, s igy ezek miatt a mai 86.00 méteres duzzasztást előállítani még nem lehetett, a kultúrmérnöki hivatal szivattyúval kívánta megöntözni ideiglenesen. Ilyennek is épült fel a szivattyútelep. Ezért'volt csak egy közönséges lokomobil ideiglenesen bet be véve ! Amint a fent jelzett akadályok megszűntek, az öntözés már csak duzzasztással történt hatósági engedély alapján s nem 1—2 év óta, de már több mint négy év óta. Ezen 86.10 méteres vizszint pedig csak a Fehér- Körös kisvizjárása idején állítja elő a társulat s nem akar mikor, mint Hoffmann ur állítja. A száraz évek kis mennyisége mellett, hogy ne jelentkeztek volna az Élővizcsatorna medrében a vízfelszínét beronditó piszkok, mikor minden ilyen, a városon keresztülvonuló folyó a lakosság szemetes- ládája szokott lenni, amelybe jogosítottnak érzi magát a lakosság jó nagy része udvarának piszkát,! döglött állatait bedobni, sőt még némely helyen i istállójának és árnyékszékének levét is bevezetni! i Némely gyárak pedig piszkos vizeiket vezetik be. < Nem kivétel e tekintetben egyik községünk sem. Hiába vannak a rendőri tiltó rendelkezések, ezt I teljesen megakadályozni sehol sem sikerült. « Ez itt a főbaj, amelynek közegészségügyi hát- s rányai különösen vízhiány idején jelentkeznek na- f gyobb mértékben. Már most azt kérdem én Hoffmann ( úrtól, — aki tudtommal szintén nem közegészségügyi szakértő, — hogy kis vízállás idején, amikor a szabad- t jára eresztett kis viz úgyis csak a széles csatorna legfenekén csörgedezve, és igy a csatornába dobott s részben ennek oldalain lerakodott rothadó piszkot tovább nem birja szállítani, sőt a fenéken folydogáló viz csekély mélységénél fogva átmelegedve, a rothadási folyamatot s vele együtt a bűzhödést még jobban elősegíti, — azt kérdem én, hogy melyik állapot kedvezőbb az érintett három község közegészségügyére, ha a község hulladékai a csatorna fenekén, a csekély vízben lerakodva és oldalain felhalmozva, egész nyáron fejlesztik undorító gázaikat, — vagy pedig az az állapot, ha a szemetet a duzzasztott viz legalább koronként betakarván, rothadását a mélyebb viz alatt csökkenti; mikor pedig a nagyobb tömegű viz összegyűlt s a zsilipek felhúzásával koronként egyszerre szabadjára bocsájtatik ; azt a sok városi szemetet, piszkot lesodorja a Körösbe Békés alá. Én sem vagyok ugyan közegészségügyi szakértő, de azt hiszem, ez az utóbbi állapot mégis csak inkább megfelel a bygiénikus követelményeknek ; amit bizonyít az a tény is, hogy több nagy város csatornázása van ilyen öblítő rendszerre berendezve; s ha nem is ideálisan tökéletesen, de mégis jól bevált. Na de ezen kérdést adjuk át az orvosoknak. A vízjogi törvény főintencziója a vizhasználati szerzett jogok teljes megvédése és a víznek, mint közjónak minél szélesebb körben leendő kihasználása, örvendetes jelenség volna, ha a vizen teljesen jogosult érdekek védelmeért veszekednének már Magyar- országon az emberek, mert ez a mezőgazdaság, az ipar fejlődését igazolná s bizonyítaná, hogy a vizet, ezt az országból kifolyó közkincset, meg tudjuk már becsülni s fel tudjuk azt már használni! Fájdalom, ma még csak városi szeméttel kevert közfürdők, disznófürösztők, lóusztatók érdekeinek védelmére szállanak síkra. Fontos közgazdasági vízhasználatok ugyanezek is, de ezektől még nyugodtan lehetnénk a Körös csekély vízmennyisége miatt. »Fontosabb« érdekek is vannak azonban, mikor a vizélökerítést képez a birtok szélén, hogy át ne mehessenek az uradalmi birtokba, s a vadaskertben a dúsan táplált vadakat tükörrel és üdítő nedvvel lássa el a csatorna, és a vadakat kirándulásaikban a viz, mint élőkerités akadályozza meg, hogy a sokat védelmezett »kis« emberek vetéseit tönkre ne tegyék — illetve és főképen, hogy asztalukra ne kerüljenek. Ezen »fontosabb« közgazdasági érdekhez azonban még miudig csekélyebb mennyiségű viz kell, mint amennyit kap a holt meder, s amit a legkisebb vízállásnál is kielégíthet az Élővizcsatorna. Hoffmann ur az Élővizcsatorna vizét szívesen bocsájtja minél több érdekelt félnek rendelkezésére, »de csak duzzasztás nélküle,, mert a duzzasztás- szerinte a három érintett község közegészségügyét teszi tönkre, s nem engedi a lobbi érdekeltnek a viz jogos kihasználását. A közegészségügyi részét átadtuk már az orvosoknak, az utóbbi állításával, mely ugyancsak merész, még foglalkozom. Hoffmann ur ugyanis a csabai öntözést csak akkor tartja az Élővizcsatornához igényt formáló érdekeltekre türhetőnek, ha duzzasztás nélkül, szivattyúzás utján veszik ki a vizet Elfelejti Hoffmann! ur, hogy szivattyúval is ki lehet a vizet a csator-í nából venni úgy, hogy a nem duzzasztott, tehát! kis vízből, ugyancsak édes kevés fog a meder fene-j kén csörgedezni. Hogy ez aztán mennyivel lesz jobb! közegészségügyi szempontból a mai állapotnál, azt télje meg ő maga! De elfelejti Hoffmann ur azt is, aogy az Alsó-fehér-körösi ármentesitő-társulat feltette czimébe a »vizhasznositó« nevet is. A Bvizhasznositó* érdemes czimmel és abban ■ejlö s a társulatot terhelő kötelezettséggel ugyan kogy ' er össze Hoffmann urnák, mint a társulal volt jog- 1 anácsosának azon jogi tanácsa, melyei a társulat érdekeltjei részére a duzzazztás beszüntetését javasolja! De ha a dolog jogi oldalát tekintjük is, úgy tudom, íogy megtiltani, nem engedélyezni a duzzasztást * lem a társulat joga, hanem a hatóságé, amely ható- ^ ág annak idején bizonyára tudta mérlegelni az en- ;edélyezni kért vizimű közgazdasági fontosságát köz- ( gészségügyi vonatkozásaival együtt. Hoffmann ur czikkében végig, a csabai rét a ünbak. Ugyan kérem tisztelt olvasóim s különösen Hoffmann ur, nézzék meg már egyszer ezt az öntöző rétet! Ezt Békéscsaba községe állami segélylyel rendezte be, tehát annak a vizhasznositó társulatnak egyik legnagyobb adófizető tagja, s nem csupán a maga hasznára, hanem kísérleti települ, gyakorlati iskolául is, hogy Alföldünk óriás kiterjedésű, csekély értékű szikes területeinek hasznosabb értékesítését gyakorlatilag kipróbálják s a tanulságokat az egész alföldi gazdaközöuség s igy a remetei tervezett öntözött rét és kert birtokossága is saját javára értékesíthesse, s ezzel a magyar mezőgazdaság jövőjét, az intensivebb gazdálkodás alapját megvesse. Ez az érdek a mérleg egyik serpenyőjét — azt hiszem — nagyon is lenyomja, mikor a másik serpenyőben csupán a titkolt valódi czél, egy uradalmi vadaskert vizkeritése van elhelyezve. Szerintem jogos érdekeket az eddigi szükségletnek megfelelőleg, a társulati müvek kellő elkészítése, fenntartása és kezelése mellett, a csatorna kis vizével is tűrhetően ki lehet elégíteni, mint azt az 1905. évi — szintén eléggé vizszegény évben, — a zsilipek kezelése beigazolta. És most Hoffmann ur, csak annyi jóakaratot kérek a bajok elhárításához való segédkezésben, mint amennyi igyekezetei láttam a mi nyilt, igaz, hasznos törekvéseink akadályozásában és a tagadhatatlanul létező, szórványosan jelentkező, de mégis tűrhető bajoknak mesterségesen elefánttá való felfújásában ; akkor vállvetve együtt fogunk működni a közgazdaság, a haza javára anélkül, hogy a véres kardot körül kellene hordoznia s anélkül, hogy hangulatkeltéshez kellene folyamodnia a közegészség köpenyegébe bujtatott s közgazdasági szempontból nevetségesen kisértékü magánérdekek túlságos favorizálása czéljából. Ne fájjon, ha más megelőzött a jóban, de keljünk nemes versenyre a jónak, a jobbnak alkotásában s akkor több rokonszenv, több becsülés s positiv eredmény kiséri törekvéseinket. Ideje, hogy azt a sok kárt tett vizet már egyszer hasznosítsuk is ! Egyébként béke velünk ! Áchim Gusztáv. Heti p i a c z. Gyula, november hó 23. A budipesti árutőzsdén gabonanemüek be állandóin szilárd az irányzat. Heti piaczunkon élénk kínálat mellett eladatott : Búza . . . 1310—13-40 Árpa . . 10-60-10-80 Zab . 11-20— 11*60 Tengeri . . . 810— 8 20 737/1906. sz. M kir. állami gyermekmenhely Gyula. r Arlejtési hirdetmény. A gyulai m kir. állami gyermekmenhely részére 1907. évben szükséges marhahllSj borjúhús,sertéshús, hentesáruk, disznózsír, tej, kenyér, zsemle, fűszeráruk, tűzifa és pirszén szállítására az igazgatóság pályázatot hirdet. Pályázni óhajtók 1 koronás okmánybó- lyeggel és az ajánlathoz mellékelt 100 kor. értékű takarékkönyv, vagy értékpapír bánatpénzzel ellátott a in. kir. állami gyermek- nenhely igazgatóságához czimzett és „737/ )06. sz. pályázatra ajánlat* felirásu zárt ajánlataikat folyó évi deczember hó 10-én ielelött II Óráig annál is inkább nyújtsák be, nert a később érkezett ajánlatok figyelembe tétetni nem fognak. Az igazgatóság kiköti magának, hogy i pályázók közül — tekintet nélkül az aján- atban feltüntetett árra — szabadon választhat. Bővebb felvilágosítást naponta 9 — H iráig az intézet gondnoka nyújt. Gyula, 1906. évi november hó 22-én. Dr. Széli Imre, 311 1—1 igazgatófőorvos.
