Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-25 / 47. szám

6 BÉKÉS 1906. november 25 »majd megmutatjuk mi az uraknak, ha nem szabad az aprójószágot kivinni a városból, nem visszük ki a piaczra sem, nem adunk el egyet sem, megesszük magunk.« — Helyes, senkitől e jogát elvenni nem lehet, hogy a saját csirkéjét meg ne ehesse. Akinek nincs, az nem eszik, legalább leszokunk a csirke­evésről, eszünk nyulat, őzet, fáczánt, fogolvt, sza­lonkát, amit a vadászok lőnek. A gyulai úri vadász- társaság ugyanis felajánlotta, hogy amit hetenként lőnek, ugyanazért az árért, — amennyiért eddig el­adták, — hajlandó a lőtt vadakat Gyulán is árúba bocsátani, csak legyen annyi jelentkező, hogy az összes készletet itt el lehessen adni. Előjegyzéseket a vadvételre a gyulai fogyasztási szövetkezet üzle­tében lehet eszközölni. S egy nyúl például, mely 3-4 kiló, kerül 2 korona 40 fillérbe, a bőréért adnak 40 fillért, (hisz felment a bőr ára), marad tehát 3—4 kiló finom hús 2 koronába, vagyis egy kiló hús esik 50—60 fillérbe. Csak szövetkezni kell 1 Újabban mindent a szövetkezéssel lehet ki­vinni ! Lám a földmunkások összetartása is minde­nütt az országban üdvös eredményekre vezet, meg­indult országszerte a parczellázás. Ez helyes, mert hisz furcsa is az. hogy a föld, népének ne legyen földje. Gyulán a múlt héten volt a remetei föld szétosztása; a földosztó bizottság először felbecsülte az egyes parczellákat, s aztán kisorsolta, hogy igy a sors döntsön a felett, kinek melyik parczella jut. Ez a legigazságosabb. Sors húzás után mindenki el­indult felkeresni a maga parczelláját. S azok, akik­nek soha életükben még egy talpalatnyi földjük nem volt, de azért földhöz ragadt szegények voltak, s a költőnek legfeljebb azok a szavai illettek rájuk, hogy »a nagy világon a kivül nincsen számodra hely — itt halnod kell«, ha földhöz akarsz jutni, azok sírva borul­tak az anyaföld keblére, amelyből most már egy egész parczella jutott számukra s a melyre már elmond­hatják, hogy »itt élned kell«. Bizony ha a nemes grófnő, a kinek jó szive juttatta e szegény embere­ket földhöz, látta volna e drámai jeleneteket, bizo­nyára még inkább érezte volna azt a jól eső érzést, a melyet a jótett által fakasztott örömkönnyek kel­tenek szivünkben. Számos családot mentett meg az ö nemes s követésre méltó példája a nyomorban való elveszéstől — vagy a mi reánk még rosszabb — a kivándorlástól. így lehet a földhöz ragasztani a mi szegény népünket s visszatartani attól, hogy ne itt e hazában éljen s haljon"meg. A szegény nép pedig, ha boldogul, ha jó megy sora, tanulja megbecsülni azt, akinek vagy akiknek a boldogulását köszönheti. Nincs rútabb a hálátlan­ságnál. Főképen a vezető embereket, a hatóságokat kell megbecsülniök azoknak, akiknek érdekében el­járnak. Hej pedig, de szeretik szidni a hivatalnoko­kat, holott azok egész életüket annak áldozzák, az íróasztal mellett görnyedve, hogy egy-egy város, egy-egy község, vármegye s az egész ország népé­nek boldogulását, javát, megélhetését előmozdítsák. Még az adóvégrehajtók is, akik elviszik fejünk alól a párnát, arra ösztökélnek, hogy dolgozzunk szor­galmasan, hogy fizetni tudjunk, mielőtt végrehajta­nának. Mégis a tisztviselők elleu oly sokat beszélnek és Írnak, igaz hogy sokszor tévedésből. Ilyen téve­désnek tekinthető az is, hogy egyik vármegyei lap, »A köztisztviselők hozzáférhetetlenségéről« czikkezik s azt mondja róluk, hogy megvesztegethetők. Hát a mi kedves Márton barátunk nem olvasta ennek az »ollózott« csikknek «csak a czimét, s gon­dolván, na a békésmegyei tisztviselők nem össze­férhetetlenek, de igenis hozzáférhetetlenek, ez a czikk tehát pásszol rájuk, jó lesz az első számba, ezzel megnyerjük magunk részére a tisztviselőket. Csakhogy a tartalom nem pisszol a czimhez, vagy az is lehet, hogy azt egy másik lapból ollózta ki a czim ked­véért. Szóval, ez a czikk nem felel meg a czimének s a mi kedve« Jankó kollegánkat annyira dühbe hozta, hogy hivatalos órán kivül is pennát ragadott, irt egy olyan dörgedelmes ellenezik két, hogy ahhoz képest az Ucháczius ágyúk ünnepi mozsarak. — A czikk egyelőre nem jelent meg — de jó lesz tőle félni, mert — megjelenhet. —ss ó. Közgazdaság. Lemondás. Fata Sándor köröstarcsani gazda­sági tudósitó a földmiveléaügyi miniszterhez inté­zett kérvényében, miután a vármegyéből eltávozott, ezen megbízatásáról lemondott. A gazdasági egylet életéből. A Bókésvárme- gyei gazdasági egyesület a héten csütörtökön tai tolta választmányi ülését, melyen az időközben be­érkezett közgazdasági ügyeket és felmerült gazda­sági kérdéseket tette beható vita tárgyává, s azok­ban a közgyűléshez indokolt vóleményes javaslato­kat tett. Az elnöki előterjesztések során felhívás kibocsátását határozta el a gazdákhoz, s a nehe­zedő közgazdasági viszonyok között tömörülésre, összetartásra hívta fel azokat. Az állattenyésztés fontos érdekeire való tekintettel kimondotta, hogy a békéscsabai takarékpénztártól 50.000 korona köl­csönt vesz fel az egyesület, s abból az egyesületi tagok részére kisebb kölcsönöket nyújt, szarvas- marhák és faj állatok beszerzése érdekéből. A köl­csön után a tagok és gazdák 4°/0-os kamatot fizet­nek, az ezután fennmaradó 2%-ot államsegélyből fedezik. Tárgyaltatott a nemes baromfiak kiosztá­sáról szóló kimerítő jelentés, a jövő évi költség vetés és munkaprogramra, alapszabály végleges módosítása. A vármegye alispánja által megküldött és a házi ipar fejlesztése érdekéből hozott a tör­vényhatósági bizottsági határozatot, mely a házi iparok fejlesztésével, annak módozataival és rész- létkérdéseivel igen alaposan és behatóan foglalko­zik, a választmány közgyűlés elé terjesztette. Építőiparosok, fakereskedők és vállalkozók érdeke. A Budapesten Komor Marcell építész, La­katos és Sós Izor szerkesztésében megjelenő »Vál­lalkozók Lipja“ czimü félhivatalos szaklap előfize­tést nyit. Miután e komoly irányú szaklapban jeles és a nagyközönség érdekét szolgáló szakbavágó czikeken kivül az országban előforduló építkezé­sekre, faeladásokra és szállításokra vonatkozó ösz- szes árlejtési és árverési felhívások, valamint az összes e téren kibocsátott pályázati és tervpályá­zati hirdetések közöltéinek, úgy, hogy minden a vállalkozás terrénumán működő mérnök, építész, építőmester, építőiparos, szakmányos, fakereskedő, szállító és gyáros hasznos adatokat talál abban, ajánljuk lapunk nagyrabecsült olvasóinak, hogy a „Vállalkozók Lapja“ kiadóhivatalától (Budapesten, Vili., Kerepesi-u 29. sz.) mutatványszámot kérje- uek. melyet a kiadóhivatal a lapunkra hivatkozók­nak 3 héten át ingyen küld. A „Vállalkozók Lapja“ német kiadásban is megjelenik „Bauunternehmer und Lieferant“ czimen, melyből szintén kérhető mutatványszám. Alföldi gazdapárt . A lefdyt aratási munkála­tok szomorú és sajnos jelenségei nem hagyhatják a gazdákat közönyben arra nézve, hogy saját érde­keik hatályos megvédése és biztosítása érdekébeu szövetkezésre lépjenek. A vármegyében a mozga­lom jelenségeivel először Békéscsrbán találkoztunk a hol is gazdák annak idején először tömörültek, s megalakították a gazdapárt szövetségét. Az egye­sülésben rejlő előnyök és kilátások biztató remé­nye felkeltette a vármegye gazdaközönsóg figyel­mét is, s hol innen, hol onnan veszünk híreket, melyek arról adnak számot, hogy gazdáink az el­harapódzott gazdasági sztrájkkinövésekkel szemben védelmi álláspontot kívánnak elfoglalni, s vállvetve küzdenek a mesterségesen támasztott, s lelketlen izgatok által oktalanul szított tulkövetelések ellen. Legutóbb Gyomán Debreczeny Endre vette kezébe a szervező munkálatok vezetését s a közelmúlt na­pok folyamán értekezletet is tartottak a legsürgő­sebb teendők megbeszélése érdekében. Az értekez­let rendkívül népes volt s nemcsak gyomai, hanem endrődi és dévaványai gazdák is részt vettek azon, mintegy 30.000 hold földbirtoknak képviseletében. Az értekezlet első felszólalója Debreceny E dre volt s a gazdák általános helyzetének ismertetésé­vel nyitotta meg az értekezletet. Ajánlotta, hogy az értekezlet elnökéül Kovács L jóst, jegyzőjéül pedig Albrechtovics Zoltánt kérjék fel. Kovács La­jos az értekezlet megnyitása után felkérte Pálffy Bélát, hogy a „Gazdaszervezet* megalakítására vo­natkozó indítványát terjessze elő. Általános figye­lem között fejtegette Pálffy Béla a gazdák szervez­kedésének szükségét s a következők elfogadására kérte az értekezletet: Mondja ki az értekezlet, hogy szükségét érzi a gazdák szervezkedésének s ezen czélból minden községben „Gazdakör“ meg­alakításának. — E kör czélja : megbeszélni s időn­ként megállapítani a cseléd, napszámos és szakmány munkabérek minimumát és maximumát; gazdasági gépeket szerez be, hogy védekezni tudjunk a tá­madó bajokkal szemben; gazdasági kérdéseket ren­dez munkás és munkaadó között. Debreczeny Endre a munkabórszabályozásra a következőket javasolta: a szolgálati viszonyt minden egyes cseléddel külön kell megkötni ; az újonnan belépő cseléd kezdő fizetését 450 korona, maximumát 500 koronába állapítsák meg; az árpa, kukoricza és vetemény- föld kizárólag a julius deczemberi félév illetményét képezze, minél fogva sem az április 1-én, sem a julius 1 -ón kilépő cseléd erre semmiféle igényt nem tarthat. Kemónyffy János határozati javaslata szerint a gazdaközönség, mindazon ide g, mig az ezen határozatot kívánó okok fennforognak, fel­hagy a sok munkáskezet igénylő termelési ágak tnivelősével ; a megbízhatatlanság és tuldrága munkaerő pótlására gazdasági gépeket szerez be! a környékbeli munkások visszaéléseinek korlátozá­sára távolabbi vidíkről alkalmaznak munkást; jö­vőben nem lesz elnéző a munkás törvényellenes cselekedetével szemben s végül kívánatosnak tar­totta, hogy minden alföldi községben, amely nem járási székhely, a munkásügyekben való első fokú ítélkezési joggal az elöljáróság bizassék meg. Az értekezlet mindhárom indítványt egyhangúlag mi- gáévá tette. Az ÉlŐvizcsatorna. Ezen czim alatt a »Békés« november 4-diki száma Hoffmann Mihály ur aláírásával egy terje­delmes czikket közöl egy csomó adattal, melyeket egyoldalulag, czéljának megfelelőleg magyaráz s nem a valódi tényállás szerint. Ezért nehány állí­tását kívánom valódi értékére redukálni. Tény az, hogy az Elovizcsatorna czélja erede­tileg az volt, hogy az átmetszés kiásásával a már élővizétől megfosztott régi körösmedrtt a Gyula fölött beépített gát segélyével', friss vizzel lássa el a három községen keresztül. A csatorna ezen hiva­tásának úgy ahogy, az 1904-ik évig meg is felelt. Ezen év tavaszán azonban oly nagy szárazság lépett fel, amilyen talán 50 óv óta sem fordult elő; minek folytán a Körös vize nagyon megapadt s a Poirée- gát is csak kevés vizet terelhetett be az Élőviz- csatornába. Ugyanilyen bajok jelentkeztek akkor az ország összes folyóinál is A Maroson például még csak tutajozni sem lehetett, ami szintén köztudomású tény. Igaza van Hoffmann urnák abban, hogy az ÉlŐvizcsatorna vízviszonyaival az érdekeltség nincs megelégedve, de csak azért, mert nincs elég viz a Körösben, s nem azért, amint ő mondja, hogy »a régi világban soha sem volt panasz, hogy akár ma­gas, akár kis vízállásnál is, megbüzhódött volna a viz«, mert biz az éppen kis víznél volt nagyon is bűzös, hiszen éppen ezért kellett az 1893-ik évben kotorni az ÉlŐvizcsatorna medrét, s ezért kellett és sikerült is a Poirée gátat megépíttetni, föképen állami, hozzájárulással. A még régibb időkben pedig, — mint Hoffmann ur is tudja, — csapadékdús évek voltak általában, volt viz bőven s igy meg sem poshad- hatott! A nagy vízhiány volt oka annak is, hogy az 1904-ik évben 24 napig tartott, de csak egyetlen egy esetben a viz adása, duzzasztása, nem pedig mint Hoffmann ur állítja, egyszeri mégöntozése a rétnek. Azóta, valamint azelőtt sem igényelt a rét egyszeri megöntözése heteket, mint ön állítja, mert ha mi vizet kapunk, — természetesen a szükséges mennyiségben, — úgy én a rétet az ön szemeláttára, — öt nap alatt nagyon is játszva, kényelmesen dol­gozva, meg fogom öntözni. Ne sajnálja a fáradságot, hogy ón ezt bebizonyíthassam önnek. A 24 napos duzzasztásra különben, még egy más okot is tudok, amit sem ön, de a társulat sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom