Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
2 BÉKÉS 1906. november IS. kellemesen érintette s- ezt hálás szívvel megköszönve, biztosította a bizottságot, hogy a vármegye köz- ' ügyeit ezentúl még fokozottabb munkakedvvel és i buzgalommal látja el. A bizottság ülésén felvet-1 tetett az a közismert tény is, hogy a vasúti közforgalom, — főleg a személyforgalom lebonyolítására berendezett személyvonatok menetrendje, — semmi tekintettel sincs arra, bogy a személyforgal-i; mat a lehető legnagyobb mértékben a vármegye székhelyére terelje. Ez iránt tett indítvány folytán a bizottság felirt a kereskedelemügyi miniszterhez. A póttartalékosok segélyezése tárgyában leérkezett honvédelmi miniszteri rendelet folytán, az átlagos napszámokat járásonként állapította meg. Az ülésen dr. Pábry Sándor főispán elnöklete mellett jelenvoltak: Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza vármegyei tiszti főügyész, dr. Zöldy János vármegyei tiszti főorvos, dr. Liszy Viktor kir. főügyész-helyettes, Grvneusz György kir. pénzügyigazgató-helyettes, Schalter Flórián kir. segédtanfelügyelő, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Beliczey Géza, Szalay József, dr. Ladies László, dr. Márki János, gróf Wenckheim Géza, Morvay Mihály. Az ülés megnyitása után Szalay József bizottsági tag üdvözli a vármegye főispánját a bizottság nevében abból az alkalomból, hogy ő felsége Hódmezővásárhely város főispánjává is kinevezte és kívánja, hogy működése mindkét törvényhatóság javára és közvetve hazánk üdvére szolgáljon. Dr. Fábry Sándor főispán elnök, hálás szívvel köszöni meg a megemlékezést és a bizottság üdvözlését. Érzi a megbízatás súlyát és lélekemelőleg hat reá a bizalomnak ez újabb megnyilatkozása, ami ambiczióját és munkakedvét, valamint tevékenységét csak fokozza. Ezzel a fokozott tevékenységgel fogja mindkét törvényhatóság érdekeit istápolni és újabb megbízatása nem fogja őt korlátozni abban, hogy ennek a vármegyének javát ezentúl is teljes odaadással és erővel mozdítsa elő. Ezután dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző ismertette az alispán rendes havi jelentését, mely a következő : Méltóságos Főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság ! A múlt hóban történt közérdekű eseményekről szóló rendszerinti jelentésemet a következőkben terjesztem elő. A személybiztonság a vármegye területén kielégítő volt, amennyiben mindössze 9 esetben zavartatott meg csekélyebb jelentőségű verekedés által Ezenkívül külön említem meg a személy- és. közbiztonságot nagyobb mértékben veszélyeztető esetet, amely Kétegyházán a múlt hó 4-én történt, ahol az egymással már évek óta halálos ellenségeskedésben álló Argyelán é.s Simonka család tagjai az utczán fejszékkel egymásra támadtak, egymásra lövöldöztek, a járó-kelőket feltartóztatták és fenye- jgették annyira, hogy a botrányt és vérengzést csupán a rendőrség megjelenése akadályozta meg. A főszolgabiró az esetnek a kir. ügyészséghez való feljelentésén kívül, a csendőrséget és községi rendőrséget nevezett családok tagjainak állandó figyelemmel tartására utasította. • Az öngyilkosságok száma 6 volt, öngyilkossági kísérlet nem fordult elő. Baleset 8 alkalommal történt s ezek közül 4 halálos kimenetelű volt. Ezenkívül előfordult még két szivszélhüdés okozta hirtelen haláleset. A vagyonbiztonság állapota nem mondható ki-} olégitőnek. Az előfordult zavaró esetek száma ugyanis 62 volt. Igaz, ho»y a lopott tárgyak túlnyomó részben élelmiszerek, csekélyebb értékű ingóságok, kisebb összegű készpénz stb, azonban betörés utján egy esetben 1056 korona értékű ékszer, egy esetben 200 korona, egy esetben pedig 300 korona készpénz lopatott el. Kóbor czigányok 26 drb ágyneműt 600 korona és 2 drb lovat 760 korona értékben loptak el. Az eljárás az ismeretlen tettesek kinyomozására folyamatba tétetett, a kinyomozott és kázrekerült tettesek pedig a büntető bíróságnál feljelentettek. Tűzvész 26 esetben fordult elő. Gazdasági termények, beltelkes házak és tanyai épületek hamvadtak el 120—3000 korona értékben. Nagyobb károsodás Gvomán történt, ahol G. Szabó József gőzmalma 46940 korona értékben égett el. Az okozott károk biztosítás révén nagyobbrészt megtérülnek. A tűz keletkezésének okát a legtöbb esetben megállapítani nem lehetett. Többnyire gondatlanságból eredt, csupán egy alkalommal volt gyújtogatás a tűz okozója. Közgazdaság. Az elmúlt hóban a gazdasági munkák közül a szántás, vetés, kukoriczatörés és répaszedés voltak folyamatban. A vetések állása általában jónak mondható, bár a korai vetések nem elegendő csapadék híján, kissé ritkán keltek. A munkások helyzete kedvező, mert még mindig magas munkabérek mellett, elegendő foglalkozást találnak. A napszámbér 1 korona 60 fillér, egész 4 korona között váltakozott. Az aratás megkezdésével egyidejűleg fellépett s az egész nyári munkaidő alatt folytonosan tartó mezőgazdasági munkásmozgalmak még a múlt hóban sem értek véget. A szeghalmi járásban a munkahelyen meg nem jelenés miatt 3 esetben 2L munkás, munkahelyről jogtalanul való eltávozás miatt pedig 2 esetben 8 munkás vezettetett ki a munkahelyre s miután közülök öten a munka teljesítését megtagadták, egyet 10, négyet pedig 15—15 napi elzárásra Ítélt a járási főszolgabiró. Az orosházi járás területén október 10-én egy csapat cséplőmunkás a munkát megtagadta és a résznek 3 és fél°/u-ról 5%,-ra való felemelését követelte, mely követelést a munkaadó teljesítvén, hatósági intézkedésre szükség nem volt. Október 12-én már előbb elitéit, de feltételesen szabadlábra helyezett 23 cséplőmuukás a munkának szándékosan hanyagul és rosszul végzése miatt hátralévő 17 napi elzárás büntetésük kiállására köteleztetett. Október 13-án 22 cséplőmuukás tagadta meg a munkát, kik közül egy 20 napi, 21 pedig 14 napi elzárásra Ítéltetett. Október 15-én 19 cséplőmunkás Ítéltetett 14—14 napi elzárásra, de a munkások az Ígért bérjavitás elfogadásával az Ítélet kihirdetése után munkába állottak. Végül október 16-án Wenckheim Antal gróf örököseinek csorvási birtokán a szerződött répamunkások egy része tagadta meg a munkát és az oda sereglett nem szerződöttekkel szövetkezve, a dolgozni akarókat háborgatták. Lényeges bérjavitás mellett azonban, a nem szerződöttek közül is sokan munkába állottak, a munkába nem állottakat pedig a helyszínére kiszállott főszolgabiró onnan eltávolította. Ezen nyílt szerződésszegéseken kívül, a nap- számmunkások részéről általánosan tapasztalható a lassú munka, a munka mesterséges lassítása az oka részben annak, hogy a cséplési munka sok helyen még mindig nincs befejezve. Ipar és koreskedelmi téren különösebb fellendülés nem észlelhető. ' Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen panasz nem merült fel. Vármegyénk főispánja dr. Fábry Sándor, O Felsége által Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város főispánjává neveztetvén ki, beiktatása folyó hó 5-én délelőtt 10 órakor Hódmező— Tehát azt akarja, hogy végképen elváljunk ? — Azt akarom, amit mindkettőnk bélátása helyesnek, okosnak és logikusnak Ítélt. — Jól van Ella, de feleljen előbb a kérdésemre. Maga mindég csak rólam beszél. S ez nem igazság. Ön nem közönséges leány. Ereznie kell talentumát s ha nem erezné, mesterei tudtára adták, hogy mily sokat várnak öntől. Nos hát beszéljünk önről. Képes volna-e ön a megalkuvásra és lemondásra ? Elfogadná-e nyárspolgári háziasszony szerepét, ha elég könnyelmű volnék megkínálni magát vele? — Mivel nem kínált meg, hát felelhetek teljes nyíltsággal. Amit ón tennék, az nem lehet mértékadó önre nézve. Ha Duse babérjai várnak is reám, akkor sem áldoztam századrész annyit, mintha ön egy nagyon közepes művészi karriert dob e! értem. A nő életében, — történjék vele bármi, — mégis csak a legnagyobb karrier, ha feleség és és anya lehet. Önöknek pedig sok mindenféle rendeltetésük van a világon. Ha én lemondanék önért művészi álmairól, csak nyernék a dologgal, ha ön lemond értem, csak veszteség éri. Elvégre is a világ tele van asszonyokkal, szőkékkel, barnákkal, gyöngédekkel és szenvedélyesekkel, da a dolog végeredményében egyre megy. — Na beszéljen igy, — vágott közbe ideges kedvetlenséggel a férfi. — Miért ? Nincs igazam ? — Még ha igaza van, akkor se beszéljen. Hallgatva mentek egymás mellett, aztán megint a férfi kezdte. — Nincs rettenetesebb dolog, mint a haszontalan, késői bánat ! Az emberi gyávaságnak eme kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Ebben a pillanatban kezünkbe van jövendőnk. Nem volna-e rettenetes, ha tiz év múlva itt állnánk egymással szemben, nem fájdalommal, de gyűlölettel nézve egymást, eltemetett művészi álmainkért? — Rettenetes volna, — bólintott Ella, — ne beszéljünk többet erről a dologról, — Nem tehetek róla, beszélnem kell. Látja Ella, én most arra gondolok, hogy egyszer talán elérjük mindazt, ami ma még csak álom. Akkor aztán, távol egymástól, felmerül szeműnk előtt egy kép. Két fiatal, egymásnak teremtett lény sétál egymás mellett e Dunaparton, A szivük, a lelkűk kívánsága az, hogy egymásért, egymásnak éljenek és mégis elválnak. Miért? Nyomorult gyávaságból, hitvány kishitűségből ! Ki tudja, nem azért fog-e majd vádolni a lelkiismeret ben nünket, mert nagyon is okosak voltunk? Ki tudja nem követünk most el egy szörnyű, természetellenes gyilkosságot, melyet aztán nem tehet jóvá semmi, semmi. Nem gondolkozott még ezen a dolgon, Ella ? — De gondolkoztam, — felelt fakó arczczal a leány — és tudom, hogyha érzésünkre hallgatnánk, én mindenesetre nyernék, ön mindenesetre veszítene. Velem nem történhetik soha-soha olyan szép és nagy dolog, ami kárpótolna azért, hogy nem lehetek feleség és anya. De ön férfi 1 Ön előtt ott áll az egész világ s úgy érzem, hogy nem volna nobilis dolog csak egy szót is kiejteni magamért, mert én nem adhatok önnek semmit, ön pedig egy egész világot ajándékozna nekem. Azzal a kegyetlen, rideg kemény őszinteséggel beszélt, amivel talán csak egyszer beszél az ember életében. Halálsápadt volt arcza, fakó volt az ajka és a szemében a lemondás fanatikus tüze égett. A férfi gyöngéden megfogta a kezét. A leány arczát forró vérhullám öntötte el. Energiájának végső fellobbanásával megpróbálta kezét kihúzni a férfiéból.-- Ella . . . Ella . . . — Menjünk haza . . . — És ha most elválunk . . . — Ez az okosság . . . — Holtig fogjuk siratni . . . A leány lehajtotta fejét és halkan mondta: — Az ember mindig sirat valamit. Valamelyik régi poéta mondta, hogy nem szabad túlságos figyelemmel vizsgálni az emberi dolgokat, mert rendesen köny rejtőzik alattuk. Menjünk haza ! A férfi válasz helyett erősen magához ölelte a leányt. Ella, mintha egy pillanatig szabadulni akart volna. De csak egy pillanatig, aztán mosolyogva, halálos szégyenkezéssel odahajtotta tejét a férfi vállára.
