Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
1906. november 4. BÉKÉS 7 két hangulatos magyar dalt. II. Két közismert népszerű olasz népdalt, '). Fortureüa és 2). Lu Cardilló. III. Chopin Frigyes op. 55 N° 1. örökszép Nochtur- neját. E pompás zenemüfolyóiratot, melynek minden egyes száma szakavatott megválasztással mindeD zenei vállfajt felölel, s meghozza mindenkinek a maga Ízléséhez megfelelő zenei újdonságot — mint ilyet — minden zongorázó figyelmébe ajánlunk. Havonta 2 füzet, negyedévenként 6 füzet 3 korona előfizetésért. Egyes füzet és mutatványszám ára 1 korona. Előfizethetni a most megindult IV. évnegyedre, valamint az előző évnegyedekre is — és kimerítő árjegyzéket az eddig megjelent 320 füzetről ingyen és bórmentve kapni a „Zenélő Magyar- ország“ (Klökner Ede) zenemű kiadóhivatalában, Budapest VIII. Józsefkörut 22., hol egy úttal a legolcsóbban szerezhető be az összes tan és zene- intézetekben használandó hangjegyek. A „Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár és Döntvénytár“ f. évi október hó lö-iki 20. száma érdekes és változatos tartalommal jelent meg. A „főlapon" Kiss Árpád a közigazgatási hatóságok elé utalt kihágások szabályainak egyszerűsítéséről értekezik. Ezen felül számos szakkérdésre szakszerű feleletet adnak. A „Könyvtári részben“ egy valóban hézag pótló, közhasznú munka kezdődik, dr. Dole- necz József ügyvéd és szerkesztő tollából. Czime : „A kéményseprő-ipar gyakorlásának különös sza bályai“. Az ipartörvénynek ezen része most van először feldolgozva külön monográfiában. Közölve vannak erre vonakozólag az összes elvi határozatok. A „Döntvénytár részben" a pónzügyminisernek az adóhátralékok késedelmi kamatai, a rendezett tanácsú városok tisztviselői adótartozásának lerovása, az egyházi adótartozások telekkönyvi biztosítása, az ev. lelkészek és tanítók adója, a konzulok cseléd adója, a községi jegyző által élvezett ingatlanok adójának elévülése táigyában, a kereskedelmi miniszternek munkaszüneti napon az állatok levágása, az egyesületi alapszabályok felülvizsgálati joga 8tb. tárgyában hozott h itározalai közöltetnek. A „Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár és Döntvénytár“ előfizetési ára egész évre 12 K. félévre 6 K. '/4 évre 3 K., egyhóra 1 K. Az előfizetési dijakat legczélszerübb postai utalványon a szerkesztő és kiadó dr. Dolonocz József ügyvéd, Budapest, VIII., Jósef hörut 74. szám a II. em. 11. cziinére küldeni. Közgazdaság. Nagylaposi vasúti kitérő állomássá alakítása. Dr. Bácsi Lajos és társai a m. kir, kereskedelmi miniszterhez beadott kérelmükben az iránt folyamodtak, hogy az állam vasutak aradi vonalán fekvő Nagylapos forgalmi kitérő az összforgalomra berendezendő álomásként a közönség részére nyittassák meg, A miniszter egyik most érkezett leiratában a kérelemre nézve oly értelemben nyilatkozott, hogy a forgalmi kitérő jelen alakjában az összforgalmat lobonyolitó állomásként nem használható, mert erre még mintegy 100.000 koronányi befektetés volna szükséges. E miatt egyelőre elegendőnek találja, ha a forgalmas kitérő kocsirako- mányu áruk kezelésére alkalmas rakodó vágány nyal és rakterülettel egész!ttetik ki, jóllehet a személy és podgyász forgalom lehetővé tétele a keletkező tanyákra való tekintettel szintén megfontolásra érdemesnek mutatkozik. Minthogy azonban erre már az idén fedezet nincs, arra hívta fel az államvasutak igazgatóságát, hogy az erre szükséges költséget, lehetőleg a jövő évi munkaprogrammra hozza javaslatba s a kitérőt annak idején személy, pod gyász és kocsirakományu áru forgalomra nyissa meg. Az Éiövizcsatorna. Most amikor az egész világ arról beszél, hogy a kerti és mezei gazdaságokba a vízhasznosítást is minél nagyobb mérvben kell bevezetni, sőt annak is hire jár, hogy a Gyula város által 3 holdas részletekre felaprózandó remetei birtokon rétóntözéssel kapcsolatos vetemény és kerti kis gazdaságokat óhajt a^kormány létesíteni és ebből a czélból, vagy ezen czéllal kapcsolatban az Alsó-fehér-körösi-társulat a remetei pusztán a belvízcsatornát már ásatja is, engedtessék meg nekem, mint Gyula város jövője iránt őszinte érdeklődéssel viseltető bennszülöttnek és mint olyan embernek, a ki az Alsó-fehér-körösi társulat ügyeivel már évtizedek óta hivatalos minőségben foglalkozom, hogy azok előtt a tényezők és vezérférfiak előtt, a kik a Fehér-Körözs vizének, akár a Fehér-Körözs medréből, akár a Gyula—Csaba és Békés városok belterületén keresztül vonuló Élővizcsatornából való vízkivételre tervezik a vízhasznosítást, — felvethessem azt a kérdést, — hogy honnét veszik, avagy miként állítják majd elő, azt az élővizmennyiséget, a mely szükséges leend az általuk öntözésre berendezni kívánt területeknek vízzel való ellátására ? Annál is inkább a teljes nyilvánosság előtt kell ezt a kérdést szellőztetni, mert az Alsó-fehér-körösi- társulat éppen ez időszerint vesződik a zsilipkezelési szabályzat megalkotásával és mert az esetben, ha az érdekeltség a megalkotandó kezelési szabályzatban a Fehér-Körözs és az Éiövizcsatorna medrén lefolyásra kerülő vizeknek duzzasztás utján való kiemelését egyszer és mindenkorra elvileg meg nem tiltja, nyíltan ki merem mondani, hogy az évek hosszú sora óta tapasztalt szűk viz-viszonyok miatt, nem csak a jövőben öntözésre vállalkozni kívánó érdekelteknek élővíz szükséglete absolute nem lesz kielégíthető, hanem még a három nagy város, nevezetesen Gyula, Csaba és Békés lakossága se kaphatja meg a folytonosan mozgásban lévő egészséges élő vizet, azt a vizet nevezetesen, a mely vizek e három város részére és minden időre való biztosítása czéljából tartatott fent 1856 után, vagyis az anya Fehér-Körözs irályának a szanazughoz történt elterelése után, a városokon keresztül vonuló Éiövizcsatorna medre és 'a mely víznek nagyobb mérvű előállítása czéljából jlétesitette az érdekeltség nagyon nagy áldozatok árán Gyula város felett, az úgy nevezett Poirré-rendszerü duzzasztó müvet. Hogy ez az állításom és vélekedésem se nem |agyrém, se nem kishitűségből származó pessimismus, hanem a való tényekből vont okszerű következtetés, az Alsó-fehér-körösi társulat gyűlésein és értekezletein nemcsak a társulat szakközegei, hanem a folyamszabályozási hivatal képviselőinek a szakértői véleményei is mindenkor igazolták. Ezekről a szakértői véleményekről azonban e helyen beszélni se akarok. Beszélni kívánok azonban magukrólazokról a tényekről, a melyek a mostani helyzet tarthatatlanságát bizonyítják, — és pedig — első sorban hivatkozom Gyula Csaba és Békés városok összlakosságának a közvéleményére, a mely az én tudásom szerint egyáltalán nincs megelégedve nyáron azokkal a viz viszonyokkal, a melyek a csatorna mentén észlelhetők ; másodszor hivatkozom azokra a panaszokra, a melyeket részint Gyula város polgármestere, részint mások 313, 320/1905. és 346/1906. sz. a'att a csatornának élővízzel leendő ellátása czéljából, az 1 évre készített ideiglenes zsilipkezelési szabályzat ideje alatt beadtak; hivatkozom a saját magam által 10—15 esetben személyesen bemondott, élővizet sürgető közbenjárásomra, hivatkozom a csabai és a békési járás főszolgabirájának a megyei alispánhoz beadott hivatalos jelentésére hivatkozom, dr. Szegedi Kálmán érdekeltségi képviselő békési háztulajdonosnak a társulat legutóbb megtartott közgyűlésén közre bocsájtott és mindenki által helyeselt szónoklatára, a mely adatok kétségtelenül bizonyítják azt a tényt, hogy az Éiövizcsatorna viz viszonyaival manapság se a felső se az alsó érdekeltség nincs megelégedve mert az élővízre szerzett és biztosított jogok kielégítését fel nem találhatják és folytonosan keresik azon kérdésnek a megfejtését, hogy mi lehet ennek az oka, hogy a régi világban, vagy is akkor a mikor az Élővizcsatornába csak egyszerű zsilipeken folyt le a viz, soha se volt panasz a miatt, hogy a 3 város területén akár magasabbb akár a legkissebb vízállás mellett is megbüzhődött volna vagy a köz- használatra, fürdésre, itatásra, házi szükségletekre használhatatlanná vált volna az Éiövizcsatorna medrén lefolyásra kerülő viz, és most a mikor rengeteg pénz árán és az élővíz fokozása czéljából felépített Poirré rendszerű duzzasztó készen áll, és működik akár magas az Élő vízcsatornában a viz, akár a legkissebb fokra szált, az mind a két esetben úgy a felső valamint az alsó érdekeltségre nézve használhatatlanná, a közegészségre pedig veszélyessé válik és egyáltalában senkinek se elégíti ki az élővízhez való jogos igényét ? Az én meggyőződésem az, miszerint ezen tarthatatlan állapotot egyedül az idézi elő, hogy a borjú- rét legjutányosabb öntöztetése végett a vármegye alispánja a 4414/1904. számú határozata szerint a Csabai öntöző érdekeltségnek jogott adott arra, — hogy ez az érdekeltség az 1904 ik év előtt gyakorolt szivattyúzás helyett duzzasztás utján vegye ki az Éiövizcsatorna medréből az öntözésre szánt vizet; — nevezetesen pedig engedélyt adott arra a csabai felső körgáti zsilip teljes elzárása mellett az öntöző érdekeltség a csatorna medrében a vizet -- a hatóságilag engedélyezett legmagassabb vizszinnél 10 vagy 20 centivel magasabbra duzzaszthassa és ezt a maximális vizszint napokig sőt hetekig is fenttarthassa, — vagy is hogy fenttarthassa mindaddig, a mig csak az öntözőlelep egy-egy elárasztása be nem fejeztetik. Ennek az engedélyezett jognak és öntözési módozatoknak azután a reális életben az az eredménye — hogy miután a Fehér-Körözs anya-medrén magán se folyik le másodperczenként 4—500 vagy talán 1000 liter víznél több, — a borju-rét egy-egy öntözése nyáron 8 — 10—14 napot is eltart, — sőt volt rá eset, hogy 24 napot is igénybe vett, a telepnek egy izbeni megöntözése. Tessék most már figyelembe venni, hogy ha ezt a különben is csekély mennyiségű folyó vizet az Élővizcsatornának helyenként széles és nagyon csekély mélységekkel biró medrében napokig, hetekig raktározva tartjuk és annak szabad folyását a Csabai felsővégi zsilip lezárása által teljesen megakasztjuk, természetszerűleg elő kell államok a mostani állapotoknak és a duzzasztás felett nincs meg a víznek a kellő és természetszerű szabad lefolyása és mert a duzzasztás folytán a meder közepén levő vezér árokból a csekély mélységű hullámtérbe is kiszorul a viz és a két-három ujjnyi mély víznek a maga csekélysége miatt is el kell meleg nyáron romlania, — a szabad folyást elzáró zsik'p alatt pedig feltétlenül állóvíz fog a mederben képződni a mi azután Csaba és Békés város közönségének a közegészségét veszélyezteti és ezeket az érdekelteket is megfosztja az Élővízhez való jogoktól, illetve az Élővíz hasz- nálhatásától. Ezeken az állapotokon csak az anya természet segíthetne azzal — ha Fehér-köröst nyáron át is bő vízzel látná el, — erre azonban egy hamar reményünk se lehet nekünk; azonban a kik szűk viz viszonyok között is kénytelenek vagyunk az Élőviz- csatorna mentén élni, gondoskodnunk kell arról, hogy a legmostohább viz viszonyok között is megakadályozzuk azt, hogy a csatorna környéke és an- uak kis vize a közegészségre káros eredményeket idézhessen elő és oda kell törekednünk, hogy a tényleg lefolyásra kerülő kis viz élő viz maradhasson és lehetőleg kielégítse első sorban azokat a jogos igényeket, a melyek az élő vízhez fűződnek. Az én véleményem szerint csak egyetlen egy mód segíthet a fenforgó bajokon, — az nevezetesen ha az Alsó-fehér-körösi ármentesitő belvíz szabályozó és vizhasznositó társulat érdekeltsége, — a legközelebbi közgyűlésen megalkotandó végleges zsilip kezelési szabályzatában elvileg kimondja, hogy az Éiövizcsatorna medréből duzzasztás utján való vízkivételt magán czélokra egyáltalán nem engedélyez ; és a csabai öntöző érdekeltségnek se fogja megengedni, hogy jövőre is duzzasztás utján emelhesse ki a csatorna vizét! Erre a radikális elhatározásra el kell szánnia ulagát az érdekeltségnek, mert ha ezt nem teljesiti, a legutóbbi évek szomorú tapasztalatai szűk viz viszonyok között természet szerüleg évenként ismétlődni fognak, sőt a szabályzat megalkotása után már a társulat érdekeltségének a saját akarata és elhatározásából folyóknak lesznek tekintendők ezek a vizi nyomorúságok, mert a duzzasztás megengedése és eltűrése esetén a zsilipkezelési szabályzat utján maga az érdekeltség teremti meg azt a helyzetet, a mely a viz megromlásának az okát képezi. A végleges zsilipkezelési szabályzat megalkotása előtt azonban vizsgáljuk meg először azt a kérdést, hogy a társulat az esetben, ha a végleges szabályzatban, elvileg és tényleg megtiltja a duzzasztást, vájjon nem követ-e el igazságtalanságot, vagy méltatlanságot azok ellen, a kik a társulat kebelébe tartoznak és jövőben gazdaságukat vizhasznositással kívánják üzemben tartani, 2-szor vizsgáljuk meg azt a pontot is, hogy a társulat ezen tilalmával nem fog-e különösen a csabai öntöző érdekeltség szerzett jogai ellen, főben járó vétket elkövetni, mert hát tény dolog az, miszerint a csabai érdekeltség a duzzasztást már 1—2 év óta tényleg gyakorolja! Itt e helyen van a kérdésnek szerintem is a csomó pontja és mint a társulatnak volt jogtanácsosa magam is a legszigorúbb lelki ismerettel és hosszú ideig foglalkoztam ennek a pontnak az elbírálásával, de hát akárhogy csűrtem és csavartam is elmémben a kérdést, arra a meggyőződésre és arra az igazságra kellett jutnom, hogy a társulat érdekeltsége, se az ezután vizhasznositással foglalkozni kívánókkal, de különösen a borjurét érdekeltségével szemben nem lesz igazság- jtalan vagy méltánytalan, —ha a duzzasztást egyszer és mindenkorra megtiltja is! Ezen kijelentésemet kötelességemnek tartom a nyilvánosság előtt meg is indokolni s ezt a következőkben teszem meg: A mikor én a fentebb papírra tett meggyőződés és állítás előzményét képező, — adatok keresése és kutatásához- hozzá fogtam, első sorban azt kerestem, — hogy mi czélból, létesittetett a három nagy várost keresztül metsző Élővíz csatorna, és mi ezen viz levezető medernek a tulajdonképpeni rendeltetése és végczélja ?
