Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 41. szám
1906. október 14. bek: E S 3 szólván Jogérvényes“ becslés után kell és szabad lesz csak megtörténni. Reméljük, hogy ez a sorshúzás is megtörténhetik a hét végéig és hogy az „ujgazdák“ a jövő hét folyamán már őszi munka alá is vehetik földjeiket, amire kívánjuk Istennek áldását ! A vármegye közgyűlése. — Október 9. és 10. — A vármegye őszi rendes közgyűlése mint már az előrelátható jelenségekből is következtethető volt, nagy arányú volt; számos, úgy a vármegye közönségét, mint annak tisztikarát érdeklő fontos ügy került tárgyalásra. Már maga az alispáni jelentés, mely ama bizonyos népgyülésre tett vonatkozásánál fogva hosszúra eresztett felszólalás tárgyát képezte, nagy arányú vita anyagául szolgált. Bármennyire is számolnunk kell az egyéni elfogultság határt nem ismerő emotió- ival, mely ennek folytán a tárgyilagos álláspontra helyezkedő szemlélő előtt komoly érdeklődés keltésére alig számíthat, már itt konstatálnunk kell, a históriai hűség kedvéért, hogy a közélet tisztaságát és a közügyek illő ellátását czélzó alispáni méltóságos tiltakozás jelentőségét legutóbbi közgyűlésében a vármegye közönsége is elfogadta s annak tartalmát minden reetificatió nélkül egész terjedelmében magáévá tette. Távol áll tőlünk, hogy a hozott vármegyei határozatot az álláspont azonosságánál fogva különös megelégedéssel akarjuk üdvözölni, valamint nincs szándékunkban az sem, hogy a tisztviselői összeférhetetlenség kérdését, melynek számadásai a történtek után remélhetőleg hosszú időre le vannak zárva, — az elfogultság szemüvegén keresztül akarnék bonczkés alá venni, azt azonban a közügyek és azok tárgyilagos, higgadt ellátása érdekéből ki kell emelnünk, hogy személyes motívumokra alapított, rendszeres és ízléstelen hajszával indított erőszakos politikával a közélet színpadán szerepelni nem lehet. Mindenki levonhatja a konzekvencziát, a szerzett benyomások birtokában, haladjunk tovább tisztultabb és elfogulatlanabb felfogással a közélet előttünk álló virányain. A közgyűlés első tárgyát képező alispáni jelentésből kifolyólag hozott határozatban különben a vármegye először is törhetetlen bizalmáról biztosította a tisztviselőket, egyszersmind a kivándorlás kérdésének tanulmányozására az alispán eluöklete mellett egy állandó albizottság küldetett ki. Az árva- ínternátus létesítését a törvényhatóság kezébe vette. A háziipar fejlesztésének tanulmányozására szintén bizottságot küldött ki, s e czélra 15.000 korona állami támogatást kér. A politikai átiratok egész halmazát tárgyalta le még s azok tekintetében felirati és inditványozási jogával mindenütt élt. A két napos közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Első nap. A szokatlan számban megjelent érdeklődők éljenzése között nyitotta meg 9 orakor az elnöklő főispán a közgyűlést. Jelenvoltak : Dr. Eábry Sándor, Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, dr. Margonyay Gyula, dr. Zöldy Géza, Sárossy Gyula, Szabó Emil, Ludvig József, A. Sohriffert József, Veres József, dr. László Elek, báró dr. Drechsel Gyula, Viskovics Ignácz, Varságh Béla, Szalay József, Seiler Elek, dr. Berthóty István, Lukács Endre, Szabó János, Kis István, Perszina Alfréd, Horváth János, dr. Be- rényi Ármin, Fábry Károly, Torkos Kálmán, Erkel (János, dr. Török Gábor, Jantyik Mihály, dr. Bácsi Lajos, Pjkó Béla, Emperl Ernő, Reisner Emánuel, dr. Zöldy János, Somogyi Ákos, Beliczey Géza, Korossy László, dr. Wieland Sándor Gally Mihály, Jeszenszky Károly, dr. Hajnal Albert, K. Sohriffert József, Vidovszky Károly, Batizi Eerencz, Schmidt Iván, Weisz Mór, Popovics Szilveszter, Kohn Dávid, Sailer Vilmos, dr. Szondi Lajos, Argyelán J. József, Beles Vazul, dr. Kiss László, dr. Márki János, Antalóczy Nándor, Morvay Mihály, Múlt József, dr. Ladies László, Haan Béla, Kecskeméti Ferencz, Szathmáry Gábor, dr. Berkes Sándor, Acbim Gusztáv. Endrész András, dr. Bucskó Koriolán, Ritsek János, Hoffmann Eerencz, Névery Albert, Hoffmann Mihály, Pettner rJózsef, Ravai Gábor, Körber Tivadar. Az elnöki széket meleg ovácziók között elfoglaló elnök üdvözölvén a szép számban megjelent bizottsági tagokat, a következő megnyitó beszédet mondotta : Mélyen tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! A május havi rendes közgyűlésünk óta lefolyt időszaknak a mezei munkák adták meg jellegét. Az idén végre jó termést adott a Mindenható, dúsan jutalmazva a gazdák és munkások fáradozásait. A jó termés és a kötelező munka szerződések daczára sokhelyütt jogosulatlan követelésekkel léptek föl munkásaink, a mi szokatlan módon megzavarta az idén az aratásnak békés lefolyását, s veszélyeztette ezáltal nemcsak a gazda jövedelmét, hanem még inkább a munkás keresetét. Ugylátszik, a kétségtelen izgatásnak behatása alatt nem gondolták meg eléggé munkásaink, hogy a föltétlenül kötelező szerződés megszegése által elsősorban önmaguknak ártanak, s a sztrájkok rendszeressé tételével mintegy maguk kényszerítik a gazdákat, a mi pedig végzetes hiba volna, arató gépek beszerzésére. Nem mindig jogosulatlan fegyver a sztrájk a méltányos béremelés kivivására, s az ipari munkában, mely a sztrájk után ott folytatható, a hol elhagyatott következményei időlegesek és részlegesek : de végzetes és nemzetgazdaságilag káros az a mezőgazdaságban, mert ha veszni indal a tengernyi búza kalász, azt az óriási kárt nem lehet helyre hozni többé soha, s azt az egész ország sínyli meg. Országos, és nemzeti érdek ekként, hogy az aratási sztrájk veszedelme ne szakadjon hazánkra, miért is indokolt volt és kötelesség volt a hatóságok részéről azon pártatlan szigor, melyet a szerződések mindkét oldalról való betartása körül kifejtettek ; de másrészt az idei év tanulságai talán meg- győzendik munkásainkat arról, hogy a szerződéseknek indokolatlan és jogosulatlan megszegésével első sorban önmaguknak ártanak. Remélhető ez annál inkább, mert a kifogásolt szerződésbeli biztosítékok a munkásoknak teljesen kielégítő keresetet nyújtottak. A munkás népnek, melynek érdekeit gondozni hatóságaink egyik legfőbb kötelességükül ösmerik állandó munkaalkalmat óhajtván biztosítani, Darányi Ignácz földmivelésügyi minister ur O nagyméitósága egy 3 — 400 munkást foglalkoztató selyemfonó gyárnak megyénkbe való létesítését vette tervbe kapcsolatban a csabai selyem gubó raktárral. Már intézkedés történt a gyár épitése iránt, e részben már az árlejtés is megtartatott, a midőn a gubó raktár munkásai között sztrájk tört ki, s ez, valamint a jelenlegi izgatott csabai munkás viszonyok kétségessé látszottak tenni, hogy a leendő selyem fonó gyárban a békességes muuka biztosítható legyen. E körülmény arra késztette a minisztert, hogy a gyárben óhaja, arra ő sem nem elég komoly, sem nem elé? érdemes. — Ohó, apám, kiáltá élénken a fiú, ezt nem mondtam ! De ha ez a dolog annyira a szivén fekszik, ám fogok gondolkodni rajta és talán meg tudom tenni ezt az elhatározó lépést. Ámde ez utóbbi szavakat már nem hitte el Lőrincz gróf, azt vélte, hogy fia most csillapítani akarja s azért, mikor Gyurka eltávozott, bebújt ágyába, fejére húzta takaróját s a falfelé fordulva dörrr.ögte: — Jól van, ha te nem akarsz, majd én elvégzem helyetted. * * * Gyurka gróf mikor kiment atyjától, lesétált a kertbe. Elméjét a Lőrincz gróf által mondottak tartották elfoglalva s ily véleményt alkotott arról most magában érett megfontolás után : — Ebben az egyben mégis igaza van az öregnek. Mit is ér nekem ez az élet, mely megad mindent, csak a boldogságot vonja meg, a családi élet melegét. Pedig talán csak ez az egy Leli nekem. Jót akarhatott velem atyám. Voltaképpen azt tanácsolta, hogy kárpótlást keres sek és találjak egy lény szeretetében azért, hogy az anyát annyit kell nélkülöznöm. S Gyurka gróf most már nem idegenkedett ha társaságokba hívták. Hátba akad egy hozzám húzódó lélek, gondolta. Váljon akadt-e? Tény, hogy igen gyakran járt el a tönkre jutott Szerény báróék házába, hol nem egyszer összetalálkozott atyjával is. A még mindig szép Sze- rinynének udvarol, vélekedett Gyurka. — Egy este, újabban kivételesen az éjjeleket odahaza is szokta tölteni Lőrincz gróf, újra hivatta fiát. — Még nem jött meg, felelte az inas. Félóra múlva megint hivatta. — Még mindig nincs itt, volt a komornyik válasza. — De hol a fenében időzik ? kérdezte mérgesen a gróf. — Szerény öméltóságáékhoz hivatalos. — Úgy úgy ? mondotta elégülten a gróf s ingerültsége tűnni látszott. Magában pedig ezt gondolta: Szeretem, ha a fiú odajár, legalább szimpatizálni fog a családdal s különösen Ilmával. íny inkább megérti szándékomat. Úgy éjfélkor érkezett haza a fiatal gróf. Apja még mindig ébren várta, valami franczia pikántériát lapozgatott, mialatt egymásután szívta az erősebbnél erősebb szivarokat. A fiú csakhamar megjelent apjánál. — Ah, ilyen korán ? kérdezte mosolyogva. — Három órája már,, hogy leheveredtem. Szerényéknél mulattál ? — Ott. — Tetszenek neked? — Nagyon rokonszenvezem e családdal ; tönkre jutásuk meg nem törte őket, sem el nem sülyeztette, sem úri koldulásra nem kényszeri- tette. Az öreg gróf most dolgozik és a vállalatok, melyek az ő kapaczitásságát és tisztakezü- ségét jól ismerik, jól is megfizetik. — S Ilma bárónő hogyan tetszik ? — Kedves teremtés. — Én is úgy találom. De áttérek arra, hogy tulajdonképpen miért hivatlak ily késő este. Fiú, a múltkor házasságodról beszéltünk, nos, ugyebár hogy nem szívlelted rr.eg az akkor mondottakat ? — Nem lehet olyan gyorsan, apám. — Jól van, jól, te rossz fiú, csak ne men- tegetődzél. Látom, hogy minden áron megmaradsz régi elhatározásod mellett. — Azt nem mondom apám, de még elég időm van. Jól van, ma őszinte lehetsz, mert nem vagyok rossz hangulatban. Csak ezt akartam tudni és most aludni térhetsz fiam. S Gyurka gróf távozott. Az öreg gróf pedig ezt morogta magában : — Aszkéta! Hogy is tételezhettem fel, hogy ez az ember nősülni akarhat 1 Nyugodt lehetek felőle és immár nyugodt lélekkel határoztam. Szerényéknél, mikor a fiatal Szitár gróf eltávozott, egy kis szalonban nem érdektelen társalgás folyt. Az öreg Szerény kérdezte leányától : — Hogy tetszik Gyurka gróf? — Jól apám, de az édes apja még jobban tetszik! — Ug yan, ne légy bohó! — No igen, mert Gyurka, tudom, úgy sem akar nősülni, barátai határozottan állítják ezt, míg atyja éppen nem megvetendő férfi s ha talán ifjúságában és nemes tulajdonokban nem is állja ki a versenyt fiával, de külsőben igenis a mi a fő, igazi gentlemann, gavallér ember. — Apád leánya vagy! nevetett Szerény, ki szintén gavallér volt egész életében. A leány pedig azt gondolta, hogy minek is futna olyan kocsi után, mely úgysem veszi fel. Hát talán Lőrincz gróf szekere venné fel ? Alig múlt el egy hét, Lőrincz gróf újra beszélni akart a fiával. Ekkor már ő kereste fel Gyurkát szobájában.
