Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
2 BÉKÉS 1906. szeptember 23. kétségessé teszi az önsegély elvének a győzelmét. Hogy melyik vélemény a helyesebb, az iránt sokat lehetne pro et contra érvelni. A mai viszonyok között nem is az a lényeges, hogy akár az egyik, akár a másik irány mellett foglaljunk állást, hanem az, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel, mai viszonyainknak megfelelően köztárházat létesítsünk, még pedig mielőbb. Tény az, hogy az előbb említett törvény- javaslat sok üdvös dolgot foglal magában és valószínű az is, hogy a kérdés kellő megvitatása után meg is fogja jelölni tudni azon irányt, mely minden körülmények között, feltétlenül czélravezető. De a mai politikai viszonyok között el sem képzelhető, hogy a törvényjavaslat egy- általán kerül-e tárgyalás alá s ha igen, akkor is kérdés, hogy mikor? Ha erre várnánk, úgy egyelőre beláthat- ian időkre odáznánk el a kérdés megoldását és miután a szükséglet fennáll, annak kielégítése rögtöni, a jelenlegi helyzetnek megfelelő alapon való megoldást igényel. Az már részletkérdés dolga, hogy milyen befektetéssel, mely érdekeltség belevonásával volna a közraktár részvénytársasági alapon létesítendő? Részvénytársasági alapon mondom azért, mert mig a szövetkezeti alap nincs kellőkép-1 pen szabályozva, máris positiv adataim vannak arra nézve, hogy éppen részvénytársasági alapon, a Gyulán építendő köztárház feltétlenül jövedelmező üzletté volna, — a legrövidebb időn belül, — fejleszthető. Amellett, hogy elegendő rámutatnom arra, miszerint a közel fekvő s hasonló jellegű köztárházak, — még a legrosszabb termésű években, tehát a legkedvezőtlenebb viszonyok között is, — zárszámadásaikban még mindig megfelelő tiszta nyereséget tudnak felmutatni, kijelenthetem, hogy a köztárház ügye iránt a legszélesebb körökben máris oly aránya érdeklődés mutatkozott, mely mindenben hivatva van egy ilyennemü vállalatnak nemcsak megalakulását, hanem sikerét is biztosítani. Meg vagyok győződve arról, hogy az esetben. ha vezető embereink veszik az ügyet kezükbe, ha kereskedelmi-, ipari- és gazdaközönségünk kiváló alakjai állanak az ügy élére, úgy az eszme mihamarább testet fog ölteni s Gyula városa ismét egy fontos lépéssel fog közelebb jutni azon poziczióhoz, melyhez úgy földrajzi fekvése, mint politikai helyzete folytán, hazánk egyéb városai között — már természettől fogva, — jogosultsága van. Zerkovitz Rudolf, főmérnök. T a n ii g y. Beiratások A polgári leányiskolába összesen 95 tanuló iratkozott, az állami elemi fiú iskolába beiratkozott 66, a leány iskolába 63, összesen 129 gyermek, kik közül az I. fiúosztályba 30, a II. 10, a III. 6, a IV. 12, az V. 7, a Yl-ba 1. — Az I-ső leányosztályba: 26, a II. 17, a III. 6, a IV. 10, az V. 4, a VI. — A gyulai róm. kath. hitközség elemi tanodáiba a beírások véglegesen befejeztetvén, azok ered ményeként jelezhetjük, hogy beiratkozott összesen 1055 tanuló és pedig: 530 fiú és 525 leány; — minthogy e szám hitközségi r. kath. iskolák 16 tanterme között oszlik meg, egy-egy tanteremre átlag 66 tanuló jut. Városrészek szerint a beirottak száma a következő : Belvároson fiú 307, leány 251. Józsefvároson fiú 139, leány 186. Nayymayyar- városon fiú 84, leány 88. Kinevezések. A kultuszminiszter Molnár István békési főgimnázium! tornatanárt a szolnoki fősöm- náziumhoz rendes tornatanárrá, Szabd Árpádot pedig a mezöberéqyi polgári fiúi és leányiskolához igazgatóvá kinevezte. Ugyancsak a kultuszminiszter Teleki Jínos csabai áll. polgári fiúiskolái tanárt szabadságolta és utódjául ideiglenesen Újhelyi Imro bajai tanárt bízta meg. Általános tapasztalat a földrajzoktatás terén, hogy a tanulóknak — az idősebbeket sem véve ki — nincs tiszta és helyes képük az egyes államok alakjáról, nagyság áról, egy máshoz való helyzetéről, a határoló országokról, a folyókról, hegyekről, városokról stb. Tapasztalja ezt nemcsak a kevésbbé buzgó, hanem a lelkiismeretebb földrajzoktató is, aki minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál s a tanulókkal rendszeresen rajzoltak térképeket. E lapnak okát dr. Schuller Frigyes, a nagyszebeni ág. ev. gimnázium tanára abban találja, hogy földrajzoktatásunk mai alakjában nem eléggé a szemléltető. Sürgős szükségét látja ennélfogva annak, hogy a földrajztanítás miudinkább szemléltetővé váljék, s e czélból — egyenlőre csak Magyarországról — szétszedhető éa összerakható térképet készített a tanulók használatára. E térképből az egyes vármegyék, pontosan határaik mentén olyképan van- nac kivágva, hogy minden megye külön-külön kivehető és ismét visszatehető. Minden megye hátlapjára följegyezve találja a tanuló a szükséges statisztikai, földrajzi, történe'mi, esetleg az iparra és keieskedeiemre vonatkozó adatokat, úgy hogy egyszeri látásra fogalmat nyerhet a megye alakjáról, nagyságáról, folyóiról, hegyeiről, mig a hátlap szövege a kérdéses vármegyét illető legszükségesebb tudnivalóra megtanítja. A térképhez 1 fekete tábla van mellékelve, melyen a tanuló a térkép- rajzolást palairónnal gyakorolhatja. Kétségtelen, hogy a gyermekek ily térképről, mely egyúttal játékszer is, szívesen és könnyen fogják a földrajzot tanulni ee a szülők iskolás gyermekeiknek annál hasznosabb ajándékot alig vehetnek. Kapható Dobay János könyvkereskedésében, vagy a kiadónál Neuzil Ferencz papirnemii gyárában Nagyszebenben. Disz- kiadás ára 5 kor. 50 fillér, iskolai kiadás 3 kor. Hírek. A vármegye közgyűlése. A vármegyei szervezési szabályrendeletben előirt és október hó 9-ére összehívott őszi rendes közgyűlésnek az a 1 ibpáni jelentés után első tárgyát fogja képezni az 1907. évi házi- pénztári költségvetés, valamint az állandó választmány javaslatához képest az 1907. évre a szokásos l°/0 os vármegyei pótadó megszavazása takintetéban való határozat hozatal. Ezen l°/u os közigazgatási pótndónak az 1907. évre való megszavazása az 1904 évi X törvényczikk szerint a vármegyét terhelő személyi pótlékok valamint a dologi szükségletek kielégítésére, továbbá a vármegyei tiszti nyugdíjalapnál mutatkozó hiány pótlása czéljából szükséges. Az ezen szükségletek fedezése után esetleg fennmaradó pótadó maradványra nézve az állandó választmány legutóbb tartott ülésében azt javasolta, hogy a vármegye házi tartalékalap elkerülhetetlenül szükséges gyarapítására fordittassók. A közgyűlés egyébb tárgyát felölelő tárgysorozat a közgyűlés előtt 8 nappal fog szétküldetni és valószínűleg a hivatalos lap legközelebbi számában fog megjelenni. A vármegye állandó választmánya az őszi közgyűlés ügyeinek előkészítése czéljából október hó 5 én délelőtt 9 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tart. A vármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését október hó 8 án fogja megtartani. között koszorú és virágai közepette s úgy vélte, hogy most mikor elbúcsúzott a színpadtól, a közönségtől, elbúcsúzott az — élettől is. Óh, mert megszokta az ő közönségét és ezeket a pókhálós falakat, a szürkére mázolt díszletekkel s csak most látta, hogy a szürkére festett vászondarabokhoz hasonló szürke az ő élete . . . Ezeket kicserélik ha elkoptak, s ime felváltják őt is. Tépelődik, kesereg, ajkait össze- szoritja, egész testében remeg, kétségbeesik s ott áll a színpadon, mint a ki legkedvesebb halottját siratja. És az igazgatónak kellett oda jönnie, hogy lelkét mardosó tépelődéséből magához térítse. — Drága Cornélia, itt nagy a légáramlat s te meghütheted magad. Jer, siessünk a tiszteletedre rendezett bankettre. Ezek miatt a lomok miatt ne aggódjál, majd hazaviszik az embereim. És karját nyújtja a művésznőnek, ki neki hangjável egykoron vagyont szerzett. De Cornélia agyában csak e gondolat tánczol: ez az üzletember az ő bucsuelöadásának virágjait lomoknak nevezte. Szárazon felel : — Nem megyek el arra a bankettre s ha épp elvá'alja, megbízom, hogy kimentsen. Azután még egy utolsó kedves, fájdalmas, sokat mondó és érző pillantást vetve a falakra, kitámolyog a színpadról. A szűk folyosón a kardalosnők várakoztak reá. Hangos öröm zajjal fogadták s ő némán hagyta kezét, ruhája szegélyét csókolgatni, mialatt azt gondolta, hogy most már egyenrangúvá lett ezekkel a szánandó teremtésekkel, kiknek azonban ha nincs is hangjuk, de van legalább fiatalságuk . . . Lemegy a^csigaszerü lépcsőn. Lenn a múltért legjobban hálás fiatal nemzedék várja, mely csak betűkből ismerte nagy művészetét. És tombol az utcza, alig ül kocsijába, kifogják a lovakat és úgy vonszolják haza, otthonába. I.eteszik a kapunál. A portás már várja és az ajtó csakhamar bezáródik mögötte. Otthon van kétségtelenül és nem várja senki, egy szerető lény sem, csak fizetett cselédei . . . Milyen kietlenül s kegyetlenül rideg, vi- gasztalhatatlanul üres ez az otthon. És tépelődik, hogy szerezhetne itt békés megnyugvást, lemondást, enyhet adó vigaszt? Ha családja volna ! Volt férje, de csapodár, gonosz, durva em bér volt, ő ragaszkodott hozzá, szerette és mégis válnia kellett tőle, nem bírta ki romlatlan lelke és nőisége az ez emberrel való együttélést. Igen, neki nincs férje, nincs gyermeké. S most érezte, mint minden gyermektelen nőnek egyszer éreznie kell, anyaságtalanságát. Igen, ha ő most anyának mondhatná magát! Feje szédül, vére lüktet s kinyitja az erkély ajtaját. Kimegy a levegőre. Künn az erkélyen belebámul az éjszakába. Nézi a széles körúton fel és alá sietőket. Egyszerre egy sötét árnyék vonja magára figyelmét, szinte önkénytelenül tekint oda. Úgy három háznyira egy sarok mélyedésben női alak húzódik meg, rongyokba burkolt kis csomaggal. Az utcza egy perezre elélettelenedik. Lépés zaja nem háborgatja az éjszakát, a nő óvatosan kilép rejtekhelyéről, a légs.zeszlámpa reá veti fényét és a diva a színház egyik kóristanőjére ismer benne. Cornélia a lélegzetét visszafojtva várja, mit akarhat ez a leány? Talán a szeretőjét lesi? De a másik pillanatban látja a csúnya valót. Ennek a leánynak anyasága van terhére és most kiteszi lelencznek az ö bűnös szerelme magzatját. Igen, rongyokba burkolva egy kis csecsemőt tesz le az utczára s azután, mintha lelki- ismeretén kívül már a törvény emberei is üldöznék, elrohan. Pár pillanat, mig a művésznő megkövültén állt ott az erkélyen és a lelketlen anya már nem látható az utczán; elmenekült. Gyalázatos tettének egyetlen tanúja, Cornélia pedig szivéhez kapva kiabál ki az éjszakába. — Istenem, megadtad a kárpótlást, a békés megnyugvást, az enyhet hozó vigaszt, megadtad, mert — anya leszek! Rohant le cselédjével az utczára. Kinyittatta a kaput s rohant felvenni az útról a kitett porontyot, sietett keblére ölelni a kis siró-rivó csecsemőt, mely ezután be fogja tölteni lelke mélyét a lerombolt bálvány: a szinpadi dicsőség helyett . . . A boldogtalan divából boldog anya lett.