Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
1906. augusztus 19. BÉKÉS 7 szíj elkapta, oly erővel szorította össze az etetőt, hogy Dávid azonnal szörnyet halt. Uj segédjegyzö. Öcsöd község képviselőtestülete legutóbb tartott ülésében segédjegyzőnek Nyíri Bálint okleveles jegyzőt választotta meg. Színészet Orosházán. Tegnap kezdődött Oro9 házán az idei színi szezon, Makó Lajos szegedi társulatával. A társulat ismertebb erői Felhő Rózsi, Bárdos Jolán, Áldor Juliska, Mészáros Margit, Mészáros Giza, Koppán Margit, Almási Julia stb. férfiak Klenovics György, Krémer Jenő, Makó Lajos, Fenyérí Mór, Mezey Péter. A megnyitó előadás János vitéz volt. A gyermek-kolera és nyári hasmenés ellen kitűnő szer a Kufeke-féle gyermek-liszt tej nélkül vízben adva, mivel helyes arányban vannak meg benne az anyatejben foglalt alkotórészek, úgy, hogy csupán csakis vele lehet a gyermekeket táplálni. A fehérjéi igen alkalmatlanok azon gombacsirák tenyésztésére, amelyek a hasmenést okozzák, tehát megszüntetik a betegséget. Óriási szerencse Gaedickénél. Az imént befejezett IV. osztályú húzás főnyereményét 90000 koronát ismét Gaedicke bankháza, (Budapest, Kossuth Lajos u. 11.) szerencsés vevői nyerték. Ezúttal a 3184. számra, mint ismeretes, említett ezerencse- gyüjtőde magában az elmúlt sorsjátékban a 400.000 60.000 2 á 30.000, 20.000 3 á 15.000, 10 000,5000 stb. nyereményeket fizette ki szerencsés vevőinek. Nyers Bast-selyem 43 25 forintig teljes rult á hoz való szövet. Bérmentve és már elvámolva a házhoz küldve. Gazdag mintaválaszték azonnal. Selyemgyár Henneberg, Zürich. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlőit mii vek kaphatók Dobay János konyvkereskadásában Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. A Pesti Napló idei ajándéka, az 1906. évi karácsonyi album kiállítása fényével felül fogja múlni a megelőző évi kiadványokat. Minden kötet külömb volt az előzőnél, pedig azok az előző kötetek is egytől-egyig remek diszmüvek voltak. A Pesti Napló idei ajándékkönyve Rákóczi album lesz. Javairók fogják megírni a nagy szabadságharcz eleven krónikáját. És meg fog szólalni ebben a kötetben a kor költészete és izzó muzsikája. Nagyszabású festmények, elsőrangú illusztrácziók, kiváló mesterek alkotásai díszítik majd o müvet. 8 a miilapon kívül a sokszorosító művészet egész sor több színnyomású képben fog remekelni E diszes tarta lomhoz méltó lesz a keret. Bekötését a imgyar ipirmüvé8zet elsőrangú mesterére bizzák. Ezt az uj páratlan diszű ajándékot megkapja karácsonyra a Pesti Napló állandó előfizetőin kívül minden uj előfizető is, aki mostantól kezvdve egy évre megszakítás nélkül a Pesti naplóra előfizet, illetve aki karácsonyig lagalább egy félévi dijat befizet és egy további félévi előfizetésre magát kötelezi. Az előfizetés fél és negyedévenként, sőt havonta is eszközölhető s kívánatra külön órtesitést küld e módozatokra vonatkozólag a Pesti Napló kiadóhivatala Budapesten, VI. kér., Andrássy-ut 27. sz. Gyulai élet. — A színház körül. — Habár tudom, hogy igy színészet beköszöntővel kutyakötelességem lenne kulisszatitkokat és szini intimitásokat kifecsegnem, mert most, mikor minden élet a színház körül és minden érdeklődés a színpad köré csoportosul, nem is krónika az, mely a szinház tájékán nem kalandoz és tudtára nem adja mindeneknek, akiket illet és nem illet, hogy hány czukorral issza Károlyi Leona a kávéját és hány hatost vészit Krasznay bátyánk a polgári kör ben, engedtessék meg nekem, hogy csak a publikum körében maradjak és mellőzzem a szini intimitásokat. Nem annyira azért, mintha szalmaözvegyi létemre megtiltotta volna a feleségem, hogy a szinpad tájékára menjek, (elvégre is mit lehet megtiltani egy bús szalmaözvegynek), hanem azért, — mert idestova ón leszek a szerkesztőség nesztora s jó példával kell előljáruom a fiatalabb tagtársak előtt, — akik még nem annyira jártasak a családapai erényekben, mint jó magam. Maradjunk hát a publikumnál és ne szóljunk a Tóth Elek fogfájós voltáról, se arról, hogy a tár sulat egyik csillaga, Sziklay Blanka, az augusztusi csillaghullással együtt meteorrá vált és eltűnt a világűrben, t. i. eltávozott a társulattól, (amire legifjabb szini kritikusunk indignálódva jegyezte meg, hogy »nem alkotmányos módon bukott meg, a kamarilla buktatta meg* és meg akarja boxolni Erdélyi titkárt), se az uj csillagról, Dobsa Margitról ne beszéljük ki azt az indiskret dolgot, hogy szegény kicsi kezdő színésznő agyonsirta magát csütörtökön este a Komlóban, mert azt mondták neki, hogy nem nyerte meg első debütjével a közönséget, pedig hát aki ezért sírni tud, abból feltétlenül jó színésznő kell, hogy váljék, ha nem is lehet egyszerre Fedák Zsazsa belőle, sőt még a Komlóban gibiczelő szalmaözvegyekről sem rántom le a leplet, akik spricezer mellett szemlélődnek az állomány fölött és várják, hogy mikor fog tüzet a szalma, pedig hát szalmával nem jó a tűz körül járni, egyszerűen csak maradjunk a nézőtéren. Innen igen szép kilátás esik a színpadra, úgy látszik, szebb minta páholyokból, mert a páholypublikum is egészen ideszokott. A nézőtér, a földszint egészen szép képet mutat esténkint, egy szikrát sem látszik rajta a piaczi árak hatása, de már a páholyok javarésze ásit az ürességtől. Persze, nincs még itt a szeptember, nem szállingóztak haza a fürdőből a páholyképesek. Szeptemberre azonban majd itt lesz a »gyulai felső tízezer*, (akiket egyébként az ujjamon el tudok számlálni, ha épen nincs is tízezer ujjam), akkor majd megtelnek jobban a páholyok is. Egyelőre csak örülök annak a zsnrna- lisztikailag »élénk*-nek nevezhető pártfogásnak, amelyet a publikum zöme tanúsít a színészet ügye iránt, amely elvégre is a magyar kultúra szolgálatában állván, tulipános mozzanat a társadalomban. Csak már egyszer azokat a nagyhangú hazafiakat is ott látnám, akik a közélet porondján olyan nagy ellenségei annak az elemnek, melynek m nden kulturális és társadalmi kötelesség a vállára nehezül, de teszem azt, a dicső városatyák közül édes kevés vált bilétát a magyar kultúra hajlékába, a színházba, gondolván, hogy különb komédiákat insceni- roznak ők időnkint a zöld asztal mellett, mint aminőt a Somogyi truppja produkál. Ott látni a színházban a honvédtiszteket is, uj fényes gombos dolmányuk egész uj színezetet ad a publikumnak, mintha megannyi fiatal táborkari tiszt ülné a padsorokat. A közönség túlnyomó részét azonban mégis csak az operette vonzza a színházba, lévén mégis a zene a iegközvetlenebb közege a művészetnek, legkevésbé fárasztó módja a művészi élvezet szerzésének. Már a dráma, ahol érezni, gondolkozni a színpadról nyert benyomásokat feldolgozni kell, kevésbé alkalmas a nagy közönségnek s különösen a karzaton nagy a kényelem ilyenkor. De hát ez úgy van másutt is, még a fővárosban is. »Minek szomorkodjam én a színházban, szomorkodhatom én az életben eleget«, mondják a dráma nem kedvelők s ha a piaczi árakra, a csirkeszedőkre, a liúsdrágaságra, a nehéz megélhetési viszonyokra gondolunk, egy kicsit igazat is adunk nekik. Mert a drágaság szemtelenül növekszik. Hiába olcsó a búza, mégis drága a kenyér, hiába szűnt meg a takarmányhiáuy, mégis drága a bús s a jó vidék maholnap túltesz drágaság dolgában a fővároson s ha a drágaság még tovább is fokozódik, igaza lesz Fiúi tatának, aki azt mondja, hogy »ha nem theszönk valami, nem lesz vendéget a Komlóba és nem lesz egy szegény pharasztot se.« Adja az Isten, hogy teljesüljön a Fisli tata jóslata, de úgy, hogy maradjon azért vendég a Komlóban is. Mert különben hova menjenek szinház után a bús szalmaözvegyek ? !.. . __________ — re. Sz ínészet. Másfólhetes színházi élet után már kialakultak a közönség körében a vélemények a társulat értéke felől s ha ennek foka a színházat esténkint megtöltő közönség élénk pártolásában nyilvánul, úgy bátran mondhatjuk, hogy a közönség meg van elégedve Somogyi idei gárdájával. Tagadhatlanul észlelhető, hogy a drámai személyzet valamivel erősebb az operetténél, ami azonban most midőn a fővárosban az utóbbi évtized alatt számos olyan színház alakult, mely az operettre alapítja existencziáját s ennélfogva felszívja a vidék jobb operette erőit, országszerte észlelhető a vidék színpadain, hova csak kezdők jutnak az operette színészeknek, akik itt nyerik iskolázásukat a fővárosi színpadok számára. Hogy mégis akad egy-egy kiváló operett erő, mint például nálunk Károlyi Leona, aki a pesti színpadon is aratott babérokat, amellett bizonyít, hogy a vidék is megtudja azért becsülni a szini erőit s a fővárosba való törekvés nem föltétlenül jogosult. Az operett társulat is megfelel azért nálunk is a művészi követelményeknek, a karszemélyzet, a zenei vezetés semmi kívánni valót nem hagy főn, ha épen nem is áll csupa operett óriásokból a főszereplők személyzete. A közönség tőle telhető pártolásban részesíti a társulatot s ha nem lesz szalmaláng a szinpártolás s kitart mindvégig, úgy sikeres szini szezonnak nézünk elébe. A hét szini életéről a következőkben referálunk : Hoffmann meséi. Offenbachnak, halála után hagyatékában talált klassikus alkotása, a zenemű kiválóságához méltó kitűnő előadásban került színre. Feledhetlen emlékű ünnepi este volt, messze kimagasló azok fölött, amelyeket az Erkel színkörben évadok sora óta láttunk és élveztünk. A siker oroszlánrésze Károlyi Leonáé, ki a legnagyobb igényekkel fellépő hármas női szerepben valósággal excellált úgy remek hangjával, mint kiváló drámai játékával. Méltó partnere volt Toronyi (Hoffmann), ki valósággal meglepett bennünket a legkényesebb igényeket is messze felülhaladó gyönyörű énekével és amit tenoristánál különlegesen honorálnunk kell, akczeptábilis játékával. Ez este aratott nagy sikerével nemcsak meglehet elégedve, hanem valósággal büszke is lehet rá. A daljáték harmadik felvonásában (Károlyi, Toronyi s a szellemet énekelő Pogány Janka) klasszikus terczett pazar szépsége valósággal elbűvölte a közönséget. Oláh Gyula Lindorfban érvényesítette szép hangját, Palásthy (Miklós), Bérezi (András) és Yank (Luther) pompásan közreműködtek a jeles ensembleban. Kiváló elismeréssel említendő meg a kar és Rück szakavatott vezetése mellett működő zenekar is. TJgy tudjuk és helyeseljük is, hogy Hoffmann meséit a saisonban megismétlik. A kik most meghallgatták, bizonyára szívesen élvezik másodszor is, — akik pedig nem lehettek ott szombaton este, azoknak jó lélekkel ajánljuk a saison legkiválóbb énekes darabjának és legjobb előadásának hallgatását és élvezését. Fehér Anna. Messze mögötte marad a »Bor«-nak, de már csak azért is, mert elüt az elcsépelt sablontól, bizarr- sága mellett is tagadhatlanul értékes munka Fehér Anna, melyben a kiváló szerző a leghíresebb magyar népballadát dolgozta fel; erénye s egyben hibája ugyan, hogy nagyon is simul amennyiben absolute nem változtat a népballada általánosan ösmert és épen azért általunk nem is ösmertetett cselekvényén. Gárdonyi jól tette, hogy szinrehozta s Somogyi, hogy előadatta. A közönség nagy része ugyan elégedetlen volt a rá nézve idegenszerü darabbal, különösen a karzat zúgolódott érte, hogy a sablonos nótákban, amiket vasárnap este nem igen enged el, ezúttal nem volt osztályrésze. Pedig volt nóta is egy, az egyetlen darabban, a melyet E. Kovács Mariska (Anna) gyönyörűen játszott *1 az első felvonás végén, megremegtetve s egyben elbűvölve vele a közönséget. Ami különben a darabban és az előadásban osztatlan siker volt, az Kovács Mariska, e páratlan értékű, kitűnő drámai művésznő, közönségünk méltán beczézett ked- vencze remek játékához fűződik. Vezető szerepük volt még a darabban Tóth Eleknek (László) és Szarvassi- aak (Horváth) mindkettő játéka előkelő színvonalon állott. Az előadás zsúfolt szilikör előtt folyt le. Baccarat. Az újabb drámairodalomnak hamar kimagasló alakjává vált Bernstein, ez a német nevű franczia
