Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-12 / 32. szám
6 BÉKÉS 1906. augusztus 12. Milyen jó is lesz ezentúl, — különösen most, a színi szezon alatt, — Hajnallal takarózni. — SS —ó. Színészet. A legjobb időben és a legkedvezőbb időjárás aellett vette kezdetét a színi szezon, a mely az elő- elekből Ítélve úgy látszik, hogy igen élénk lesz s Somogyinak kilátása lehet rá, hogy az idén látoga ottabbak lesznek az előadások. A bérlet gyűjtés elég 61 sikerült, a mi a földszintet illeti sokkal jobban, aint az előző években, csupán a páholy bérlők fogy- ak meg szembetűnően. Nem tudjak, hogy ennek a iáholy bérletek drágább volta, vagy pedig az e az oka, logy sokan a páholybérlők közül nincsenek itthon még. dindenesetre kívánatos lenne, ha a páholybérlők is zámban megszaporodnának, mert ha bár a színháziak az igazi képét a telt földszint adja meg, az üres >áholyok mégis lehangolólag hatnak, de meg az gazgató kasszáját is a legérzékenyebben érintik. Már >edig Somogyi az idén igazán megérdemli, hogy pároljuk, mert eddig is jó társulata volt, de most, a nint az első előadásból következtetni lehet, miután i drámai erők kiválóságát már ismerjük, még jobb ársulattal vonult be az »Erkel szinkör«-be. Tekintve, logy az idén a gazdasági esztendő is kedvezőbb, a hzonyára élvezetesebbnél élvezetesebb előadásokat [özönségünk sűrű s tömeges látogatásával fogja ho- íorálni. A társulatnak, a mint a bemutató »János vitéz« dőadásából s a főszerepből kitűnt, egyik főerőssége Károlyi Leona primadonna, a kit már jó hire megfőzött s közönségünk is ennek megfelelően fogadta i első este kimutatta iránta érzett rokonszenvét. Síár puszta megjelenése a színpadon kedvező hatást reltetf, gyönyörű alakja s szép hangja, intelligens, nüvészi játéka, pompás beszélő orgánuma egyszerre megkedveltették. Az énekes darabok sikerét tehát az 3 személye már nagyban biztosítja. A férfi szereplők közül természetesen Palásthy Sándor a régiek közül az, aki a legnagyobb közkedveltségnek örvend közönségünk előtt, s erre a közkedveltségre mint ismert kiváló művész az idén is egész biztosan számíthat. Hasonlóan van Bérezi Gyula, aki még régebbi, s ugyancsak igen kedves ismerőse publikumunknak, s'az ő humora, mókái a színházba járók osztatlan tetszésének kielégítését képezik mindig. Sokat fejlődött, haladt Hajnal György tavaly óta, jól lehet már tavaly is kedveacze volt a közönségnek. Mindamellett természetesen Tihanyi Miklóst nem szívesen nélkülözzük, az ő művészi egyénisége nagy vonzó ereje volt a tavalyi estéknek és sajnálattal vettük tudomásul, hogy elszerződött a vígszínházhoz s már annak a kötelékébe is tartozik, jól lehet elŐhaladásának szívből örülünk. Az énekes daraboknak szintén oszlopos szerepzet egészen jól megállotta helyét és teljes elismerésre tarthat számot Rück Károly karnagy, aki mindvégig a legnagyobb praeczisitással dirigálta a darabot s a zenekart. Természetesen az érdeklődés a czimszereplő Károlyi Leona iránt nyilvánult meg legfőbbképen, a kit mikor a szinpradra kilépett, élénk tapssal fogadtak. A puszta megjelenésével, impozáns alakjával már lebilincselte a nézőtért, a hangjának pedig határozottan a legtöbben előnyt adtak a Fedák Sári hangjával szemben. Kellemes csengésű, tiszta, a magasabb régiókban is biztos, a közép és mély hang fekvése meg épen kifogástalan, a játéka eleven, kifejező, értelmes, szóval művészi, »János vitéz« alakítása általános tetszést keltett ugyannyira, hogy többször nyílt színen is hosszasan megtapsolták, az egyes felvonások végén pedig összesen mintegy 15— 20-szor lámpák elé hívták. A közönség is, ő is kölcsönös teljes megelégedés érzetével távoztak a színkörből. A főbb szereplők közül most mutatkoztak be Harasztiig Miczi mint Iluski s Sziklay Blanka miDt a király leány. Az előbbi kedves megjelenésű, vonzó külsejű, s hangja kellemes csengésű, a várakozásnak azonban, a melyet lluska szerepének alakításához művészi szempontból fűzni lehet, mindenben még sem felelt egészen meg, bár játéka elég eleven, temperamentumos volt s látszott rajta a komoly tanulmány. Az utóbbi, a királyleány nehéz ének szerepével már több sikert ért el, különösen tetszett s többször tapsot is kapott érte, tiszta soprán hangja, bár ének művészete még nem rendelkezik azzal a biztossággal, melylyel routinirozott énekes nők szoktak bírni. Megjelenése szintén kellemes hatást keltett. Hajnal György a király szerepét, mióta Tihanyi elment a társulattól, a kinek ez igen hálás szerepe volt, ma játszotta először és pedig egy pár próba után s dicséretére legyen mondva, játéka igen kielégítette a közönséget, mely nyílt színen is megtapsolta. Palásthynak a »Bagó«-ja a régi remek alakítás volt s mintha a hangja most még erősebb, tisztábban csengett volna. Ugyanilyen kiválóan elismert T. Pogány Jankának a gonosz mostohája, a kinél egész bátran elmerjük mondani, hogy az ország ban a legelső helyet illeti ez az alakítása. Igen meg kell dicsérnünk Oláh Gyulát, (Strázsa- mesler) szép bariton hangjáért s értelmes kifejező játékáért. Külön dicséret illeti a karban Bérczinét, a ki a harmadik felvonásban előjövő tündér tánezra a kart betanította. Az előadást mindvégig a legnagyobb figyelemmel tetszés nyilvánítással kisérte a közönég. Heidelbergi diákélet. Poetikus hangulat, üde, friss levegőjű tempe- ratura jellemzi a német diákéletből merített eme bájos, szép színmüvet, amely igen összevágd, példásan rendes és a tegnapinál talán öszhangzatosabb előadásban került pénteken színre. A darab egy-egy fontosabb szerepköre, mondhatni mind egy-egy önálló alakítás, amelyet alapjaiban átérezve reprodukáltak a szereplő játékosok. A közönség tetszését, — mely ezúttal sűrűbben és kitörőbben nyilvánult meg, mint a tegnapi előadáson, — a legnagyobb mértékben kiérdemelte Kovács Margit első bemutatójában, a jámbor, őszinte és naiv lelkű Katicza szerepében. Az érzelmeknek és gondolatoknak minden mesterkéltség nélküli kifejezésre juttatása adta meg Kovács Margit játékának legbecsesebb zomán- czát, amelyet eredeti, hatásvadászat nélküli megjelenése csak ragyogóbbá tett. Sikere teljes volt és első felléptével, — amelyen mint az természetes is, észrevehetőleg nagy elfogultsággal küzdött, — nagyon meg lehet elégedve ő is, a direktor is. Mellette Tóth Elek a czimszerepben — mint már tavaly is — igen perfect alakitast nyújtott s szintén teljesen rászolgált a közönség ovácziójára. Ezzel kapcsolatban kell még említenünk mint kiváló jellemszinészt: Fehér Gyulát (dr. Jüttner), akinek első és pedig igen sikeres bemutatója volt a csupa szív- és lélekből álló nevelő tanár szerepköre. Kiváló képességeitől jogosan várhatunk sokat. Ügyes alakítás volt Krasznay Lutz komornyikja, Nagy kormányelnökje és Bérczy Kellerellen nincs orvosság, azaz jogorvoslattal lehet csak ellene élni. Legjobban csinálta azonban a »mürnök« a hogy az élénk vérmérsékletű, a közgyűlésen örökké har- czias, a közgyűlésen kívül pedig mindig jámbor- szelid Eisele mondja, minden áron benne akart maradni a gyulavidéki vasúti igazgatóságban, jóllehet az igazgatóság inkább olyan tagot szeretett volna helyette beválasztani, aki kevesebbet ért a vasut- ügyekhez és nem beszél olyan sokat, szóval nem »akadékoskodik«, kapta tehát magát s bejelentette a lemondását, arra való hivatkozással, hogy sok a dolga. Nosza, amint felolvasták a jelentését, a városi képviselőkből kitört az ellenzékieskedés, micsoda, sok a dolga, hiszen azért fizetjük, hogy dolgozzék; szabadulni akar a munkától, azt nem engedjük, muszáj benn maradnia az igazgatóságban s a kis Eisele követelte a legjobban, hogy a »mürnök« tartsa meg továbbra is az igazgatósági tagságát. — S igy sikerült a mérnöknek, — akit máskor meg sem akarnak hallgatni, — vasúti igazgatósági poziczióját meg- ingathatlanná tenni. Ilyen ez a vasúti politika s ki- czirkalmazott okosság. De a legérdekesebb mégis az volt, mikor Gróh György képviselő beszólt s memorandum helyett azt mondta, hogy mamerundum s erre a jobboldal (az úgynevezett intelligenczia) elkezdett nevetni. — Na, hiszen lett erre zavarodás, a szembenülők s a műszavakban Gróhhoz hasonlóan járatosak azt követelték, hogy az elnök állapítsa meg, kik nevettek s utasítsa őket rendre, mert hát könnyű az »uraknak« az egyszerű, tanulatlan embereket kinevetni, ez nem járja, ez ha nem is vért, de megrovást kíván. íme a klotiir (egy újabb műszó, ajánlom Gróh polgártársnak a becses figyelmébe) legveszedelmesebb fajtája, mikor már nevetni sem szabad $ sajnos, akadt olyan »uri« ember, aki szintén a nevető emberek rendreutasítását kívánta. Nevetséges. Nemde régen megvan Írva, hogy: »aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul», tehát tanulják meg a tisztelt városi képviselők, különösen azok, akik minden ülésen legtöbbet beszélnek, (tanácsosok szeretnének lenni!) az idegen szavak használatát s ha már annyira ellene vannak az uraknak, ne majmolják őket abban, hogy minden áron urasan akarják magukat kifejezni s akkor nem fognak rájuk nevetni. — De meg három perez múlva a tisztelt túloldal nevetett legjobban az urakra mondott viczczeu, haj, nekik szabad, mert ez hozzátartozik a népszabadsághoz. Lám, a vasárnapi »diák ünnepélyen«, melyről részletesen komolyan is beszámolunk, már szabad volt nevetni, urnák, parasztnak egyaránt s derék diákjaink olyan jó kedvre hangolták a publikumot, hogy mindenki, — aki ott volt, — megelégedetten gondol vissza a minden ízében kitűnő mulatságra. S e mellett áldoztak a jótékonyságnak is. Persze, a mulatság rendezése a Székely Lajos s Mérey tanár ur kezébe volt letéve s a Székely vér csak Székely vér marad, harmadiknak beállt közéjük Székely Pisti, ilyen triumvirátus mellett a sikernek fényesnek kellett lennie. Csak a Tóni bandája »czigány- kodott« ismét, nem tetszettek neki a tamburások s reggel felé megbicsakolta magát, hogy vagy a tamburások mennek el, vagy ök maradnak ott s a vége az lett, hogy ők mentek el, persze a novét azért követelték. De hát ez már hajnalban volt, a mikor a villany már nem égett. A villany és Hajnal különben ezentúl állandó összeköttetésben lesznek egymással, mert a mi derék villanyosunk arra való tekintettel, hogy a hajnali világosság minden villanyossági mizériának mindenkor egyszerre véget szokott vetni, csupa hálából »Hajnal«-ra magyarosította a vezetéknevét s igy most már, ha a villanyosvezeték ellen állandó is a panasz, legalább az ő vezetékneve ellen nem tehet senki kifogást. A városszerte közmegnyugvást keltő névmagyarosítás alkalmából Hajnal ur meghívta jó barátait pompás halvacsorára, amely villanyvilágítás mellett hajnalban, Hajnalnál ért véget. A vig társaság, — mielőtt szétoszlott volna, — karban elénekelte : »Hajnalban, hajnal előtt« s a házas emberek otthon azzal mentették ki magukat, hogy Hajnaltól nem lehetett hajnal előtt haza jönni. vivője T. Pogány Janka, a ki .ez évben is visszajött, úgyszintén a kis Anday Terka, a kit nagyon szívesen láttunk tavaly is a színpadon. A többi uj tagokról még ez idő szerint általá- , nosságban nem nyilatkozunk, majd ezt akkorra hagy- j juk, ha egyéb szerepeikben is bemutatkoznak s minden oldalról megismerjük őket. Ennyit bevezetésül az énekes szereplőkről, mi- után az első bemutató előadás a »János vitéz« volt. , JAnos vitéz. A darabot magát a közönségnek csaknem min- < den színházlátogató tagja ismeri. A múlt évben sorozatos előadásokban vagy hétszer került színre, a fővárosban és más vidéki társulatoktól is igen sokan s többször látták már. A darab ismertetése s méltatása tehat teljesen felesleges, hogy mennyire vonzó még mindig és még jó ideig minden felújításnál az marad, legjobban mutatta a nézőtér, amely eltekintve a csekélyebb számn páholybérlőktől, csaknem zsúfolásig megtelt ezen az estén, nem különben a karzaton sokan szorongtak, de e mellett élvezték ezen kiváló, remek magyar daljátékot. Az előadás az eddigi előadások közül, amelyekben a »János vitéz« az »Erkel Ferencz« színkörben színre került, határozottan mondhatják, hogy kiemelkedett. Az összjáték kifogástalan volt, a kar személyf
