Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
BÉKÉS 1906. julius 22. tek nagy erővel az oltáshoz, úgy hogy sikerült is nekik a tüzet elfojtani. Mikor azután az oltás bevégzése után nyugodtan elszéledtek, egy óra múlva a tűz a tetőn újra kiütött s az egész ház földig leégett. Vigyázatlanság áldozatai. Nagy A. Ferencz szeghalmi lakos Zsigmond nevű fia, a tanyán a lovak körül foglalatoskodott s miközken herét vetett a jászolba, az egyik ló oly szerencsétlenül rúgta meg, hogy eszméletlenül terült el a földön. Midőn rátaláltak s ápolás alá vették a vérrel borított fiút, egy pillanatra magához tért. Életben maradásához nagyon kevés a remény. — Puskás Sándor békési lakosnak Zsuzsánna nevű leánya, szappan- főzés közben a forró lúgba esett, s annyira összeégett, hogy irtózatos sebeibe a napokban belehal. A nyomozás megindult olyan irányban, hogy terhel-e valakit s ha igen, milyen mérvben felelősség a 7 éves kis leány halálesetében. Halál fürdés közben. Gyomán a Körözs hullámaiban találta halálát Király Perenczné 50 éves asszony. Lement a Körözsre, 8 ott tagjait hűsítette, miközben az ár elkapta, s magával ragadta. Aznap fogták ki holttestét, Cséplőgép áldozata. Kalocsai Ferencz orosházi gépész az orosházi utón cséplőgépet vezetett. Útközben a ruháját az egyik kerék elkapta, miután azonban a ruha szerencsére elszakadt, a gépész nem került a kerekek közé, azonban a lendítő kerék nagy Ívben eldobta s az útra vetette. Súlyos sérülést szenvedett fején és ezenkívül 2 bordája eltörött; azonban komoly következményektől nem lehet tartani. A kút áldozata. Bartyik Mihály békési föld míves kis leánya, a 7 éves Mari, valamelyik nap vizet meríteni ment a saját udvarukban lévő kútra Miközben a vedret húzta, beleesett a kútba. A háznál senki sem volt otthon s igy segélykiáltását sem hallhatta senkisem. Oda is veszett a szerencsétlen kis leány, mert mire szülei haza érkeztek, eltorzult holttetemét húzták ki a kutból. Gondatlanság áldozata lett Barna József gá dorosi lakos másfél éves fia. Hogy-hógynetn ? marólúghoz jutott, s abból oly mennyiséget ivott, hogy belső sérüléseibe belehalt. Az eljárás a gondatlan ságot terhelő hozzátartozók kipuhatolása iránt folyamatban van. Betyárvilág. Vásáros időben meg meg jelenik a régi betyárvilág egy-egy epizódja. Most meg az aratási munkák során, mikor az emberek a téli élelem keresésével teljesen elfoglalva vannak, köny nyebbon megy a lókötők dolga. Legalább is Pet- rovszki István és Darabos István tanyájáról négy illetve két lovat loptak. A tettesek még nincsenek kiderítve. Hymen. Erdélyi János szarvasi községi bírónak szép leányát Eizsikét, eljegyezte Valky Béla kon- dorosi evang. tanító. Égő szalmás szekér. Fehér Antal pusztaföldvári lakos tanyájáról szalmát vitt be a községben levő portájára. Útközben a szalma — valószínűleg a rajta ült emberek pipázása közben kiejtett szikrától — tüzet fogott s meggyuladt. A járműbe fogott lovak megbokrosodtak s sebes vágásba ragadták magukkal az égő szekeret. A járókelőknek sikerült a szekeret megállítani s ügygyei bajjal eloltani a tüzet, minek folytán a kocsin ülők élete a komolyabb veszélytől megóvatott. Aratósztrájk. Az aratási, hordási munkálatok során tapasztalt munkásmozgalmakkal még most is van tenni valója a hatóságoknak. Legutóbb Wolfin- ger Miksa sámsoni gazdaságában a cséplőgép mun kára szerződött összes munkások tagadták meg szerződésszerű kötelességeik teljesítését s mindaddig mig munkaadójuk a méltányosságon messze felül haladó magas béreket javítani nem akarta, a munkát beszüntették. A hatóság azonnal intézkedett a tényállás kiderítése czéljából szükséges kihallgatások 8oronkivüli foganatosítása iránt s a tényállás meg állapítása után próbálkozott békésen elsimítani az ellentéteket; azonban ez a munkások ellenálló ma gatartása miatt csak részben sikerült, minélfogva szükséges volt az engedetlenkedő és törvényszegő munkásokkal a törvény büntető tételeit alkalmazni — Ezenkívül a vármegyében még Nagyszénáson Berchtold Lajosnó uradalmában elégedetlenkedő munkások szüntették be a munkát mintegy 40-en. A hatóság közbelépésére e helyütt is szükség volt, azonban a munkások igényeinek érvényt szerezni a gazdaság méltányossága folytán sikerült s igy az elégedetlenkedő munkások az abban hagyott mun- rát felvették s most minden akadály nélkül folytatják. Szőlő Otthon, mint a hazai szőlészeti alkalmazottak menhelye van alakulóban, ahol a vinczel- ér, munkavezető, telepkezelő, pinczemunkás, pineze- mester stb aggkorára, vagy baleset esetén otthont talál, lakást, élelmezést, ruházatot, pénzsegélyt stb. élvez. Az évi tagsági dij aránylag csekélyre van szabva, mert jövedelmező szőlőművelést, gyümölcs- l'atenyésztést, konyhakertészetet, mezőgazdaságot, 8zőlőszeti ipart, sertés, baromfi és móhtenyésztést tehenészetet létesít. Felhívjuk az országban működő szőlőszeti alkalmazottak figyelmét ezen emberbaráti intézményre; saját jól felfogott érdekükben kérjenek alapszabálytervetet, hogy meggyőződhessenek annak mivolta felől. Czim: „Szőlő Otthon“ Kecskemét, II. tized 31. szám. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay ános könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. A Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár és Döntvénytár f. évi julius hó 1-én kiadott 13. számában dr. Steineker Ferencz befejezi „A mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilal- mazásáról szóló 1895. XLVI. t.-cz. és a vonatkozó jogszabályok magyarázata“ ez. müvét, melyet szak- törökben osztatlan tetszéssel és helyesléssel fogadtak. z a könyv nemcsak a közigazgatási tisztviselőket érdekli, kik a törvény végrehajtása körül eljárni hivatva vannak, de érdekli a mezőgazdákat, a fűszer és élelmiczikk árusokat, kik néha akarva, nem akarva, összeütközésbe jönnek ennek a törvénynek rendelkezéseivel és úgy védelmökre szolgálhat a törvény alapos ismerete. A „Könyvtári kép“ log- íözelebbi újdonsága „A vadászati jo.>“ szól, mely különös tekintettel lessz a községi vadászbérletekre. „ Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár és a Döntvénytár“ előfizetési ára egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy hóra 1 korona. Legczélszerübb az előfizetési dijakat postai utalványon, a szerkesztő és kiadó; dr. Dolenetz József ügyvéd, Budapest VIII , József-körut 74. sz. a. czimére küldeni. Az érdeklődőknek szívesen küldenek mutatványszámokat. Tarka képek. A szalmaözvegyek szezonja tetőfokára hágott, tegnap éjjel volt a leghosszabb napjuk, akarom mondani, a legkorábban kelt fel a nap s ezentúl már hosszabbak lesznek az éjszakák, de erre való tekintettel az asszonyok is megrövidítik a fürdőzési idejüket s sietnek haza bús özvegységben levő kedves férjeiknek karjaiba. Az idei szalmaözvegykedés ugyan nem sokat ér. — Nincsenek még itt a színészek s a szalmaözvegyek védöszentje, — akire mindig a legszemte- lenebbül hivatkoztak eddig a férj urak, ha üdülő nejeik »éjjeli elfoglaltságaikról« értesülvén, levélileg felelősségre vonattak, — ami (persze kedves a szalmaözvegyeknek, nagyon is kedves,) — Szilvi bátyánk már elment. De félre a mókával, nincs helye a vicczelődés- nek, szivünket elnyomja a bú. Mert a mi kedves Szilvi bátyánk ezúttal nem úgy ment el mint máskor, hogy hiszen majd visszajövök még s itt maradok köztetek, hanem most azzal ment el, hogy ha visszajön is hébe-korba, megint csak elmegy s minket ezentúl már csak látogatni jár. Mert hát a mi kedves Szilvi bátyánk nyugalomra vágyik s hat hónapi szabadsága után nyugalomba vonul s innen végkép elköltözik. Pedig mennyi szép emlék, milyen szép napok, (az éjszakákat nem is számítva), fűződnek ittlétéhez, hozzá s mi hozzánk. Annyira szi vünkhöz volt nőve s mi az övéhez, hogy nélküle nem volt az a pohár sör, bor, fekete kávé, a »ki« volt tapasztalható sztrájkmozgalom, a hol gróf jól esett volna, de neki sem nélkülünk. Hát még a »pikszis«, kire marad a »pikszis«, a szegény gyermekek »pikszise«, amelyből minden karácsonykor felruházott 15—20, sokszor több szegény gyereket is aszerint, amint a jószivü adakozók kisebb-nagyobb érdeklődést tanúsítottak a »pikszis« iránt. — Ez a »pikszis« pedig, ne tessék hinni, hogy valami kegyszer-féle, nem, ez egy bádog sporkassa (magyarul), amelyet a mi kedves Szilvi bátyánk gondozott s amelybe a vidékieknek többet (mert ritkábban jutottak hozzá), nekünk többször kellett beletenni filléreinket a szegény gyermekek felsegélyezésére. Az ő nemes szive még mulatás közben sem feledkezett meg az emberbaráti szeretetről, amelynek mindenkor s mindig áldozott s jó példával járt elől, hogyan kell szeretni szegény elesett embertársainkat. Soha sem felejtem el, hogy a többek közt az egyik karácsonynap előtti délután, amikor az ő »gyermekeinek« volt a karácsonya, nagy társaságot hivott egybe erre az alkalomra, többnyire az »agglegény sorban« levő fiatalság köréből. A kiosztás előtt gyönyörű, szivreható beszédet mondott a kicsinyeknek, ami annyira meghatotta a nagyokat, hogy a kiosztás alatt minden sarokban félre fordulva, sirt egy-egy »híve.« Ilyen egyszerű, ilyen nemes, ilyen puritán, ilyen megható volt az ő közéleti, társadalmi tevékenysége. Azt, hogy szerette a társaságot, hogy a társaság kedvéért mulatott s a mulatság kedvéért ivott is, nem lehet neki hibául felróni, mert hisz ki a fene látott mulató embert, ivás nélkül. Hogy tiz évi itt léte után, a rá vonatkozó vendéglői statisztikának mi az összeredménye, erre nézve álljon itt mentségéül azok előtt, akik szeretnek túlozni, hogy akinek 5000 darab »Margit«- vizes üvegre vaD szüksége, az lépjen vele érintkezésbe. íme »vízben« ilyen nagy rekordot ért el. De a legnagyobb rekordot abban érte el, hogy sze- retetünket, tiszteletünket, barátságunkat, becsülésünket egész ittléte alatt kinyerte, biztosította s nem fogja elveszteni távozásával sem. Aző távozása legközvetlenebbül érinti a »Komló«- beli s az »Ősz«—ba, (igy hívják a vasúti vendéglőt kedves — re!) járó társaságot, amelyeknek állandó törzsfőnöke volt. Az »Osz«-ban bucsuzásulis egy sikerült rossz vicczel váltak el tőle. Midőn ugyanis azt kéidezte Zerkovitz a kis vasutat épitő mérnöktől, hogy hát aztán mérnök ur nem fél, hogy ez a kis gőzös, (amelyik most jár az építés alatt), valakit egyszer elgázol, Zerkovitz azt válaszolta rá, hogy ez lehetetlen, mert a kis mozdonyt szénnel fűtik s igy nem y^olhaö el senkit. Erre aztán Szilvi bátyánk szó nélkül »gurult« tovább, mint ahogy ő szokta volt mondani. Mérnökökről lévén szó, nem lehet szó nélkül hagyni a kaszinó építését sem, meg a város czime- rét sem. A kaszinó építésénél az a nevezetes dolog történt, hogy János mérnök az utczán levő fákat szépészeti szempontból megnyiratta s ezért egy másik mérnök kollegája, aki a várói mérnököt is helyettesítette, mint a városi szépészeti szakosztály elnöke, a rendőrkapitányságnál kihágásért feljelentette. A fáknak a rongálása igaz, hogy mezőrendőri kihágást képez, de a fáknak szépészeti szempontból való meg- nyiratása, — hacsak az iparigazolvány nélkül való borbélyiparba ütköző nyírásért nem büntettetik, — milyen kihágásnak minősíttetik, igen kíváncsian várják kaszinói s egyéb körökben. Még kiváncsiabban várják azonban a városnál, hogy mi lesz a város egyesitett czimerével, amelyet a városi mérnök mint czimer szakértő elkészített. A cziiner különben most ő felségénél van és pedig a városi hatóság annyira figyelmes volt, hogy ez iránta fslségfolyamodványt a következő czimre adta fel a helybeli postán : Ő Felsége I. Ferencz József urnák magyar király Budapesten a várban. S most a belügyminiszter is várja, a város is várja, hogy mi történik a város czimerével, vájjon Ő Felsége elfogadja-e a Gyula városával való közvetlen levelezést s sajátkezüleg fog-e a város levelére válaszolni, megengedvén, hogy a Szűz Máriás czimer a régi czimerrel egyesittessék.
