Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-20 / 20. szám
8 1906. május 20. nyolcz méternyire leásták, de még nem kaptak vizet, Ebből látszik, hogy a talajvíz mélyen fekszik s a talaj nedvességétől nincs mit tartani. Az épület, mire készen lesz, körülbelül YOO.OOO koronába fog kerülni a teljes perfekt berendezéssel együtt. Ennek a nagy összegnek előteremtésén a sanatorium egylet vezetősége derekasan fáradozik. Az egyletnek már is mint egy 570.000 korona vagyona van, amely örvendetes módon gyarapodik, amiben nagy része van a köz ponti hivatal fáradozásának, agitálásának. Mióta ez fennáll és pedig tavaly junius óta, 180.000 koronát hozott össze, annyival gyarapodott azóta is az egylet vagyona s igy a szükséges összeg előrelátha tólag mihamarabb együtt lesz. Az egyletbe folyton uj és uj tagok lépnek be, de Verner László főtitkár panaszkodott nekünk, hogy épen Békésmegyében, ahol a sanatorium épül, spéciéi Gyulán, nincs arányban a pártolás az országszerte egyre emelkedő lelkes érdeklődéssel. Sokan, érthetetlen okokból kilépéseket jelentenek be s ez az indolenczia nem a legkedvezőbb színben tünteti fel közönségünket, úgy látszik, mintha nálunk a jótékonyságot is csak politikának tekintenék s addig űzik csak, mig egyéni hasznot várhatni tőle. A sanatorium üzemben tartása természetesen sok pénzbe fog kerülni. Nem lesz ugyan olyan népes, mint 600 betegre berendezett kórházunk, de a napi ápolási dijak jóval magasabbak kell hogy legyenek a kórházi ápolásnál, ami természetes is. A tüdőbeteg ápolásának első főkelléke a bő táplálkozás és kényelem, hogy a szervezet ellentálló erőre tegyen szert. A budakeszi Erzsébet sanatorium, mint lauszk dr. mondá 4 koronás ápolási dij mellett is alig képes szuperálni. Nálunk ez körülbelül elég lesz, tekintve hogy piaczunk valami kicsivel olcsóbb a fővárosinál. A szegény betegek után a költséget a kincstár fogja viselni. Nagy gondot okoz a tej beszerzés. A sanatorium valószínűleg a tejcsarnokkal, vagy a grófi tehenészettel fog szerződést kötni a tejszállitás iránt, mert hogy maga rendezzen be tejgazdaságot, ellene szólnak az intézet közegészségügyi érdekei. A szemlélő bizottság, — miután N. Szabadot József és Molnár Albert kalauzolása mellett — megtekintették a telepet és az építkezéseket, a tervet is szemügyre vette. Alaposan megnéztek, megbeszéltek mindent s az építkezés helye, előhaladása kedvezi hatást tett rájuk. Az első alföldi sanatorium igei szép utón van a megvalósulás felé s ha a társadalom lelkesedése, emberszeretete nem csökken, i nemzetmentő akczió ez első szép sikerét mielőbl fogja követni a többi tervbe vett népsanatoriun építése is. Szemle végeztével a társaságot az építkezés irodában a vendégszerető házigazda N. Szabadó> József építő vállalkozó látta szívesen vendégül, ho jóleső erdei ozsonna fejezte be a kellemesen eltöltőt délutánt. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobaj János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Ősi emlékek czimmel adta ki Kaczvinszky An dor pusztahidegkuti káptalani gazdatiszt, jóizü, ma gyáros elbeszéléseit, melyek közül mutatóba lapunl mai tárczarovatában adunk egyet közre. Nem nag; igényű ez a kis kötet, világrengető eszmék nin csenek benne, de egy pár órára kellemes szórako zást nyújtanak ezek az inkább adoma számba mení tárczák, melyek jóizü magyaros humorral, jó meg figyeléssel, egyszerű, keresetlen magyarsággal van nak megírva. Látszik, hogy aki irta maga is gyö nyörüséget, pihenést keresett és talált az Írásban ezt a gyönyörűséget, pihenést az olvasó is megta lálja a kötetben. Kapható a szerzőnél. Magyar Remekírók. A Franklin-Társulat nagy szabású remekiró-gyüjtemónye, a mely 55 kötetbe felöleli irodalmunk jeleseinek minden maradand becsű alkotását, újabb öt kötetes sorozattal gyara podott. Ez immár a kilenczedik öt kötetes soroza s igy a hatalmas gyűjtemény egy esztendő mulv teljes lesz irodalmunk remekeinek, páratlan kincses háza. Az uj sorozat legértékesebb kötete Deá Ferencz beszédeinek első kötete, a melyet Wlassic Gyula rendezett sajtó alá és látott el mintegy i ives bevezető tanulmánynyal. A tájékoztató bevezetésekkel ellátott beszédek 1829-től 1861-ig, az első felirati javaslatig terjednek. Az uj sorozat két további kötete Petőfi Sándor kisebb költeményeit foglalja magában, Badics Ferencz magvas életrajzi bevezetésével. A negyedik kötet Mikes Kelemen Törökországi leveleinek az eredeti kézirás alapján helyesbített hű kiadása, Erődi Béla bevezető tanulmányával és jegyzeteivel. A magyar próza ez egyik úttörő mesterének legnépszerűbb munkája igazi ékessége a sorozatnak. Az ötödik kötet a Magyar népdalköltészet jeles gyűjteménye. Endrődi Sándor, a kiváló lyrikus válogatta össze ezt a kötetet, az összes régebbi gyűjtemények szine javából. A sorozatban levő arczképek R. Hirsch Nelli művészi rajzónját dicsérik. A díszes, Ízléses kiállítású teljes gyűjtemény ára 220 korona. Megrendelhető havi részletfizetésre minden hazai könyvárus utján. _________ a G y u I a i é I e t. 1 így májusban olyan szép a mi népkertünk nap- ^ pal, hogy a nem szerelmes emberek is gyönyörköd- ^ hetnek benne. Este ugyanis csak a szerelmes embe- g rek gyönyörűségére szolgál, mert szuroksötét van benne, ami szerelmes pároknak igen alkalmatos. S miután világítás mellett is megesik, hogy egy-egy . csók elcsattan a lombok alatt, elképzelhető, hogy a szerelmes párok felhasználják a város legújabb spó - rolási sistemáját és miután a világítás szünetel a népkertben esténkint, ennélfogva Ámor istenke való- ^ szinüleg bőven szüretel most a népkerti lombok alatt. S bár több oldalról hangzik felém a panasz, hogy ^ Jgyulai életezzem ki a népkerti sötétséget és Ducskó g jKorjolánt, mint a város ez idő szerinti fejét, hogy világíttasson többet a népkertben, ezúttal belátom, hogy a városnak igaza van: minek zavarni a szerel * .meseket és minek pocsékolni a város pénzét, mikor f jugyis épen azon törik a fejüket a város atyák, hogy 8 lehetne egy kis pénzmagra szert tenni. Magyarul 3 úgy hívják az ilyet, hogy konverzió, de lényegében 1 ugyanaz, mint a mikor a polgárember befárad a ^ takarékba és két jószivü barát segélyével eloszlatja ' a költségvetés hiányát. A különbség csak az, hogy * a polgáremberre ilyenkor azt mondják, hogy köny- ^ jnyelmü, a városra pedig azt, hogy konvertál. Miután j ;azonban a város mostani konverziója 20 százalék ^pótadó csökkenéssel fog járni, természetes, hogy jujjongó örömmel üdvözlöm ez uj konverziót az adó- ^ , fizető polgárok nevében és belenyugszom abba is, hogy sötét van a népkertben és népkert megnyitás-1 kor pisztollyal lövöldöznek az adófizető és adóhátralékos sétálók közé. Erre már i gazán nem lehet mondani, hogy ne volna »kedélyes« s a jó kedély, hiába, az a fő . . . [ 1 A május nemcsak a természet megnyíltának, hanem sok más egyéb megnyitásnak a hónapja. Ilyenkor nyílik meg a népkert, ahol a vendéglős az ' idén ambiczióval akarja helyrehozni a népkert elromlott renoméját, de nemcsak ambiczióval, hanem jó- borral is. Ilyenkor nyitják meg a népkerti térzenék sorozatát is, melyet az idén a Bade Pista régi híres, • rekonstruált jóbandája szolgáltat, ilyenkor nyílik meg . Oszuszky is, meg a Komló kerthelyisége s a polgári .kör udvara az úgynevezett »Bulgáriát gesztenyefá. , alatt is friss sört iszik az úgynevezett »közvélemény . asztala.« Mindent megnyitnak ilyenkor, még a család- . fői bugyellárisokat is, mert az uj kalap, meg az uj ■ ; nyári ruha nélkülözhetlen kellékei a májusnak. Meg- . nyílik persze az uszoda is, még pedig az idén abban . a boldog tudatban fürödhetünk benne, hogy nem kell . szerecsenekké válnunk tőle, mert a kötőgyár szeny- j vizét a magyar ipar szent nevében, most már nem . a Körózsbe, hanem a homokbányába vezetik. Talán ettől szárad ki a homokbánya. Bizonyára a kötőgyár- lesz ennek is az oka, mert ez a szegény kötőgyár i akár dudál, akár nem dudál, mindenképen szidja 3 mindenki, akárcsak városi mérnök volna. Tudvalevő- leg a városi mérnök az oka mindennek. Annak is, t hogy dudál megint a kötőgyár, annak is, hogy sötét i van a népkertben, annak is, hogy sok a pótadó . . .- S ha a két Sándor közül valamelyik nem győz az í alispán választáson, annak is csak egyedül ő lesz az í oka. A májusi közgyűlés majd meghozza erre is a t feleletet, amely tagadhatatlanul a legérdekesebb kér_________BÉKÉS__________________ dé s most a megyében. »Ki lesz az alispán?« Ez^ hallja most az ember mindenfelé akármerre megy, folynak a tippelések és fogadások fent és alant egyaránt. Az Isten a megmondhatója, hány galléros szivar, hány liter bor, hány üveg pezsgő bánja, ha akármelyik Sándorból nem lesz alispán. Gyula Dóiméit szorítja, Orosháza Ambrust s Csabán természetesen nem azért van a legtöbb voks, hogy tisztában legyünk vele, kit akar. így hát az erőviszonyok meglehetős egyensúlyban állván, mindvégig olyan érdekes lesz a választás, mint egy kártyaguszta Persze igy kívülről érdekes gusztálni, de fent a megyén Kiss Laczi már minden poharat összetört, ami kezeügyébe került, ő tudniillik az úgynevezett »ügyes ember,« akiről a Pálffy-társaság legközelebbi matinéján monológot fognak előadni, ő az, aki a vörös bort rászokta dönteni az uj asztalfutóra, ha vacsorára hívják s ő az, aki különös hajlammal bir a talpas poharak megtalpatlanitására. Eddigi statisztikai becslés szerint 284 talpas, 20 talpatlan, 42 pálinkás és 2 sörös poharat, 4 eczettartót, 58 tányért, 1 szószos csészét és 8 vizes üveget tört össze 587 korona értékben. A poharak szerencsére mind metszettek voltak. Legújabban a Vida Pista lakodalmán, ahol Tanczik Lajos és Francsek István voltak a násznagyok, remekelt nem annyira szónoklatával, mint inkább azzal, hogy tósztozás közben beleejtette a poharat a habtórtába. Szerencsére nem a pohár tört össze, hanem a tortás tál. Ezt mások annak tulajdonítják, hogy Laczi nagyon örült a Vida Pista jó útra térésének, aki ebben a virágillatos, akáczviragos májusban búcsút mondott a legényéletnek, de azt hiszem az alispán választásnak több köze van ehhez a legújabb »ügyességi szigorlathoz.« A héten kedves vendégei voltak Gyulának. Régi kedves volt főispánunk Lukács György, akit politikai elvektől függetlenül kell, hogy tiszteljen és szeressen mindenki, aki a lelki műveltséget, emberszerető nagy szivet és széles látkörü tudást értékelni tudja, jött el Gyulára nehány pesti vendéggel, köztük Kúthy Dezső dr. és Tauszk Ferencz dr. a tüdővész elleni védekezés terén első rangú tekintélyekkel és Ferner László régi kedves »szerkesztőnk«-kel (akivel sokat veszekedtünk, de mindig nagyon szerettünk, mikor csabai ellenlábas szerkesztőnk volt), hogy megtekintsék az épülő »teketóriát,« ahogy Dobozon a szanatóriumot hívják. A hivatalos részét lapunk más helyén mondjuk el, itt csak arról akarok beszélni, ami azután történt, mikor a pesti vendégek, a mi igazi sajnálatunkra, elmentek a motorossal. (Ezek a fene pestiek mindig sietnek, nem csoda, ha beleidegesednek az örökös sietésbe.) Pedig azután kezdődött az igazi »hogy hívják« az erdőben, amikor a N. Szabados »Salaxia« bora megtette a hatást. Ennek is különben a városi mérnök volt az oka, no meg az idő is, mert elkezdett esni az eső és a társaság ott ragadt az erdőben. Mit volt mit tenni, mint danolni és kvaterkázni s a szegény építő munkásokat ott az erdőben rögtönzött barakokban nem hagytuk aludni. Ők is kapták tehát magukat és odajöttek az iroda elé és szerenádot adtak a társaságnak. Az eső zuhogott odakint és a munkások bőrig áztak, de azért ez a jelenet nagyon szép volt, úgy, hogy a társaság is kiment hozzájuk ázni. Most, mikor a »sztrájkok« és »bojkottok« idejében olyan nagy ellentétek merülnek fel a munkások és munkaadók közt, jól esett látni, hogy sem a munkások nem olyan világfelforgató szörnyetegek nem lehetnek, sem a munkaadó olyan embernyuzó pénzes zsák nem lehet ott, ahol ilyen szép egyetértés van a kettő között.. . Ezt az egyet sajnálom csak, hogy nem láthatták a pesti vendégek. — re. Közgazdaság. Az ökörjárás és az árendás. Hogy a városban ijesztő mérvben szaporodó földnélküli zsellór- sóg és napszámos osztály kisebb bérletekhez jusson, a város még a múlt óv folyamán felkérte özv. Almásy Kálmánná grófnőt, hogy a tulajdonát képező árendási s ökörjárási uradalmat a lehető legkisebb térfogatú parczellákban szíveskedjék a lakosságnak bérbe adni. A nemes grófnő, — akinek Gyula városához, mint szülőhelyéhez való vonzalma s ragasz-
