Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-29 / 17. szám

2 BÉKÉS 1906. április 29. folyó évi április hó 21-én kelt legfelsőbb elbatáro-: zásával Békésvármegye fűispánjává dr. Fábry Sándor i kir. tanácsos alispán urat legkegyelmesebben kine-: vezni méltóztatott. A kinevezett főispán úr 0 méltóságának ősi ; szokás szerint való ünnepélyes beigtatása végett a ; törvényhatósági bizottságot a folyó évi május hó; 3-ának délelőtt 9 és fél órájára rendkívüli közgyü-. lésre ezennel egybehívom és ezen közgyűlésre, vala­mint azt megelőzőleg délelőtt 9 órakor a gyulai róm. kath. nagytemplomban, azt követőleg pedig az ev. ref. templomban tartandó isteni tiszteletre a t. Czimet tisztelettel meghívom. Gyülekezés 9 óra előtt a vármegyeháza nagy­termében. Gyulán, 1906. évi április hó 23-án. Alispán helyett: dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző. A vármegye központi tisztikara a beiktatási ünnep előkészítése czéljából hétfőn délután dr. Daimel Sándor elnöklete alatt értekezletet tartott, a melyen a főbb kérdésekre nézve megállapodván, a további intézkedésekre dr. Zöldy János főorvos elnöklete alatt egy szükebb körű rendezőbizottságot küldött ki, a mely nyomban hozzáfogott a rendezés keresztül­viteléhez. Az eddigi megállapodások szerint, Gyula város az ünnepnapra készülve már szerdán délután zászló- díszbe öltözik. Az ünnepségek szerdán este kezdőd­nek, a mikor Gyula város polgársága impozánsnak ígérkező fáklyás menetet rendez a főispán tiszteletére, a kit a város közönsége nevében dr. Bucskó Korjolán helyettes polgármester üdvözöl. A beiktatás napján a törvényhatóság tagjai és a vendégek 3/4 9 órára a vármegyeházán gyülekez­nek, a honnan a róm. kath. nagytemplomba vonulnak a pontban 9 órakor kezdődő Yeni-Sancte-ra. Innen a közönség az evang. református templomba megy át istentiszteletre, a melynek végeztével a vármegye­ház nagytermében kezdetét veszi a beiktató köz­gyűlés. A közgyűlésen dr. Daimel Sándor főjegyző fog elnökölni, a ki elrendeli a kinevezést tudató minis- téri leirat felolvasását és indítványt tesz, hogy a főispánt küldöttségileg hívják meg az eskütételre. A küldöttség élén megjelenő főispán előolvasás mellett leteszi a hivatali esküt és elfoglalja az elnöki széket, a melylyel a vármegye négy főszolgabirája ősi szokás 1 szerint a levegőbe emeli. Az esküvel hivatalba lépett í főispánt a törvényhatósági bizottság nevében dr. Bert- < hóty István várm. tb. főjegyző fogja üdvözölni, mire 1 az uj főispán megtartja beköszöntő beszédét. Az ebben 1 adott programmra a törvényhatóság részéről Dombi 1 Lajos ev. ref. esperes, megyehizottsági tag válaszol, a mivel közgyűlés véget ér. Rövid szünet után a beiktatott főispán egyik i mellékteremben a nála tisztelegni óhajtó küldöttsé- < geket fogadja, a melyek a fogadásra a nagyteremben ; gyülekeznek. A rendezőbizottság értesítette erről a < gyulai hivatalokat és testületeket, a melyek közül j már is igen sok, sőt a vidékről is számos testület: bejelentették az alispánhelyetteshez tisztelgési szán­dékukat és naponként uj jelentkezések történnek. Délben egy órakor a Komló szálloda földszinti helyiségében közebéd rekeszti be az installácziós ün-. népét, a melyre a jegyeket Moldoványi János gyulai szolgabirónál és a községi elöljáróknál lehet meg­váltani. Egy teríték ára 5 korona. A rendezőség kéri1 a közönséget, hogy a közebédre a jegyeket legkésőbb a holnapi napon megváltani szíveskedjék, hogy a résztvevők számáról előre tájékozódhasson. Az igen népesnek ígérkező bankett közönsége pohárköszöntők alakjában fogja ünnepelni a vármegye uj főispánját. Az ünnepélyre meghívott szomszéd törvény- hatóságok közül eddig Jásznagykunszolnok vármegye már értesítette a rendezőséget, hogy három taggal képviselteti magát a beiktatáson. Küldöttségileg vesz részt a kereskedelmi és iparkamara is. Mintegy az ünnep kiegészítéséül fog szolgálni az a hangverseny, melyet Fráter Loránd az ország legünnepeltebb népdalköltője, hegedűművésze és énekese fog tartani este a vármegyeház nagytermé­ben. A hangverseny körúton levő művész hangver­senyének nagy híre folytán igen nagy az érdeklődés és a vidékről is igen sokan készülnek bent maradni a nagy műélvezetet nyújtó estélyre. Az emlegetett nagyszabású bál megtartásáról a rendezőség techni­kai akadályok miatt lemondott. Képviselő választási mozgalmak. Már csak egy nap van hátra és a vármegye kerületeinek többségében lefolyik a politikai küzdelem a mely két hét óta tartja mozgalomban a vármegye közönségét. Holnap tartják meg a választást Gyulán, Szarvason, az orosházi és gyomai választókerületekben, csupán a békési és békéscsabai választások maradnak későbbre. A kezdetben lanyhának ígérkező választási harcz az elmúlt héten igen élénkké vált és Szarvast kivéve mindenütt érdekes választásra van kilátás. Gyulán. A vármegye székhelyén a megdönthetetlennek mondott Schriffert pártot Bartha István fellépése erősen megbontotta. Bartha István vasárnap délelőtt akarta megtartani programmbeszédét, de ebben az ellenpártiak [zajongásukkal megakadályozták. Ennek folytán Bartha hétfőn este 7 órakor a pavilonban mondotta el programmját, az óriási termet egészen betöltő közönség előtt. A kiváló szónoki rutinnal biró jelölt, több mint két óráig terjedő beszéde nagy tetszést aratott és sok hivett szerzett az uj jelölt táborának. K. Schriffert József vasárnap délután tartott programmbeszédét a Király előtti téren nagy tömeg előtt, a mely zajosan tüntetett jelöltje mellett és tetszéssel hallgatta Névery pártelnök és dr. Simonka György szónoklatát. A lefolyt hét a pártok szerve­zésével telt el, ma pedig mind a két párt még párt- gyülést tart, a melyen a jelöltek újból beszédet intéznek a választókhoz. A választás holnap mind­két szavazatszedő küldöttség előtt a városházán fog lefolyni. Az első küldöttség elé — az adóhivatalba — a főkapun, a második küldöttség elé — rendőrkapi­tányi hivatalba— a közép bejárón járulnak a választók. A rend fenntartására katonaság és megerősített számú csendőrség fog kivonulni. Békéscsaba. Legelkeseredettebb a választási küzdelem Békés­csabán, a hol a szövetkezett pártok mindent elkö­vetnek a paraszt szocziálista Achim L. András volt képviselő megbuktatására. A szövetkezett pártok Bakos Mátyás személyében oly jelöltet találtak, a kiben a lakosság bizalma fokozott mérvben egyesül és így a függetlenségi jelölt győzelmében erősen bizakodnak. Achim L. András, a ki személyesen vezeti a küzdelmet, viszont minden erőfeszítést meg­tesz, hogy elfoglalt poziczióját megtarthassa és az erőszakoskodás, terrorizálás nem egy példájáról hal­lottunk. Itt csak a jövő hétfőn — május 7-én lesz a választás és addig csak fokozódni fog a máris teljes erővel megindult elkeseredett harcz a két párt között. mert tisztességes „udvart“ vonzott. Vele átellen- ben egy szőke ur czihelődött le. Az első dolga volt a monokliiát kicsiszolni, aztán kezdett csak az ostromhoz. És ez az ostrom nagy hévvel in­dult. Mikor Pokrócz Ádám a jegyünket átlyu­kasztotta, akkor már többszörösen és csintalanul kaczagott az asszony. Az igaz, hogy a szőke férfi értette is a módját! . . . Annyi túlzással, oly kaczagtatóan beszélte el a megszeppent hentes legény zavarát és ijedtségét, hogy a fiatal gyászruhás asszony­nak könnyeket csalt ki szép szemeibe a kaczagás. És ez úgy illett neki. Talán azért is kaczagott úgy. A második megállónál a szőke ur egyenként öszesugott barátaival, mire azok kordialis meg­adással elpárologtak, mint a benzin. Hárman maradtunk. A fekete ruhás asszony, a szőke ur és én. Okvetlenül ki akartam tartani, noha vas­villa szemekkel méregetett a szőke asszonybolon- ditó, mindha váltig ezt mondta volna . . . — Mit akarsz itt szerencsétlen ? Nem tudod a teendődet, mamlasz? . . . És én talán éppen ez arczátlan követelésre makacskodtam. Nem nem 1 Akarom tudni, mi lesz ebből, mire Budapestig jutunk ? És mivel gondoltam, hogy így jobban czélhoz jutok, fárad­tan csuktam le pilláimat, mint egy kimerült, tűzkárt liquidáló [ügynök. Ez használt. A szőke ur azonnal elkezdte. Reszketve lesem régóta a pillanatot, hogy egyedül legyünk. És most egyedül vagyunk. Oh nem, nézze! (Bizonyosan rám mutatott a feketeruhás asszony) Ez az elfásult vigécz ? Hisz ez úgy alszik mint a bunda. Különben a legközelebbi állomá­son kitétetem innét. Engedje, hogy bemutassam magamat. Barlanghy Lajos vagyok. Megnevezzem magamat én is ? Kétségkívül. Nem uram ! Inkább elmondok önnek egy szomorú történetet, az én történetemet. Csupa fül vagyok és erre egy gyöngéd csók czuppanása hangzott föl. Kissé fölnyitot­tam szememet. Akkor emelte fel a szőke ur fejét a szép asszony kezéről. Az asszony pedig mosolygott lágyan, éde­sen, biztatóan. Nos hát én özvegy vagyok. Húsz éves és özvegy. Férjemet három hete temettük el. Fáj­dalmat megyek felejteni. (Mosolyogva mondotta, én legalább úgy éreztem.) Szerette férjét ? Hallgasson végig, aztán mondja, ha szeret­hettem-e? Férjemet Márton Istvánnak hívták. Az ireghi Mártonokból ? Azokból. Hisz azok mind a klinikán halnak meg 1 Ott. Férjem is ott halt meg. A tüdőbetegek osztályában. Családi körömben a nyarat töltötte csupán. Akkor is köhögött. Oh barátom az én családi életem csupa tragédia. Szeretett ez az ember nagyon, odaadóan, örültem. De megcsalt! Mert előttem az egészségeset játszotta. Pedig beteg volt. Esküvőnk előtt fél éjszaka a verendán ültünk együtt. Hűvös őszi szél fújt. Én fiatal edzett leány voltam, fölse vettem. Ő sokszor összerázkódott, de mikor figyelmeztettem, hogy meghüti magát, ellenált. Másnap esküdtünk. Vőlegényem arczán ekkor vonult végig a halott­sápadtság, amely nem hagyta el többé soha. És az esküvő? Oh az rettenetes volt. A házasság drákói! Drákói barátom. Hogy soha, semminemű nyavalyájában el nem hagyom ! Alig mondtam el ezt, ifjú férjem ájultan esett la az oltár sző­nyegére. Fejét megütötte az oltár sarkában. Az ütés kék helye még akkor is látszott, mikor kiterítettük . . . A szőke fiatal feszelegni kezdett. Nagyon feszélyezte ez a romantikus, hosszú história. De hát csak hadd panaszkodja ki magát az a fekete­ruhás asszony . . . Azóta férjem nem épült fel soha. Három évig viseltem a hitvesi eskü martyromságát. És ez a lassan haldokló férfi rémitő volt. Féltett. Kémekkel vétetett körül. Kínozott. Óh barátom, én végig szenvedtem a purgatóriumot itt a föl­dön, vágyakkal, ifjan s reménytelenül. Ez az én történetem. Ugyebár szomorú történet? Megható történet. Én szánom önt asszonyom. De nem veszi-e észre, hogy a gondviselés hozott össze minket? Én érzem. Életemnek az a köte­lesség jut, hogy elfeledtessem szenvedéseit. Ne tartson vakmerőnek asszonyom, mert szivem együtt zakatol a vonatkerekekkel és ellentálni nem tudok neki. Én kegyedet sze .... E perczben nagyott ásitva szétterjesztettem lábaimat. Szemeimet bambán meresztettem tár­saimra, mint aki hirtelen álmából ébred föl. Az idilből kizavart ifjupár bosszankodott. Szerencsére nagyot süvitett a vonat. A kalauzt megvesztegettem és más hely hiján egy har­madik osztályban helyezkedtem el. Ezeknek a históriájára nem vagyok kiváncsi többé. Két nap múlva a Dunaparton láttam a vasúti ismerősöket. A gyászruhás asszony sugár termetére már akkor világos selyem empire ruha simult — bizalmasan sétált a szőke fiatal­lal karöltve. Az asszonyka nevetett és azt vitatta hogy legjobb lesz a konvenczionális nászutat megtenni Olaszországba a Baedecker szerint . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom