Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. január 14. 2-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre —---------10 K — f Fé l évre— ---------5 K — f Év negyedre— — — 2 K 50 f Hirdetési díj eíőre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Iparfejlesztési feladatok. Irta : Szterényi József. Itt, ebben az országban ne lehetne ipart fejleszteni ? Itt, ebben az országban kellene tétlenül nézni a teremtés két leghatalmasabb tényezőjének, a földnek és a népnek egyoldalú érvényesülését ? Itt kellene eltűrni, hogy a magyar faj egyes vidékeken talajt vészit saját ősi területén ? Nemzeti, fajfen- tartási és közművelődési érdekek követelik az ipari erők kihasználását. — Nemzeti érdekek azért, mert a nemzet megerősödése vál- hatatlan kapcsolatban van a lekötött erők gazdasági érvényesülésével. Közművelődési érdekek azért, mert a szellemi gyarapodást rá kell helyezni az anyagi erő széles bázisára Akinél hiányzik a megélhetés feltétele, akinek küzdeni kell a lótfentartás nehézségei vei, az nem fordíthat kellő gondot szellemi képességei kifejlesztésére. Ez a tudat nyomja szellemileg és erkölcsileg az ország lakosságának egyrészét, amely egy helyes és sikeres iparfejlesztési akczió keresztülvitelével megszabadulna szellemi és anyagi nyomorától. Nagyot tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy az iparfejlesztés kérdésének sikeres megoldásához az állam tevékenysége egymaga elegendő. A hatóságok működésén kívül szükség van a közvetítő kereskedelem és a fogyasztó társadalom összefogó erejére, harmonikus összemüködésére. Hogy csak egy példára utaljak, rámutatok azokra a nagy szolgálatokra, amelyeket a kereskedelem az iparfejlesztés ügyének tehet. Nem azt értem ez alatt első sorban, hogy a kereskedő maga legyen egyúttal iparos. A kereskedő nehezen szánja rá magát, hogy egyúttal iparos is legyen. Sem ideje, sem — a mai viszonyainkra mondom anyagi ereje nincs a legtöbb esetben. Ha pedig szétforgácsolja erejét, gyengítette önmagát. Arra tehát, hogy a magyar nagykereskedőosztályból ipari termelő legyen, a legtöbb esetben nem lehet számítani. De az is nehezen megy, hogy a kereskedő régi üzleti összeköttetéseit újakkal cserélje fel. Nemcsak a szokás hatalma játszik itt nagy szerepet, hanem a bizalom kérdése is. Aki évtizedeken át beszerzéseiben való nagy óvatossággal és eladásában való reális voltával bizonyos üzletkört biztosított magának, nem egykönnyen koczkáztatja azt beszerzési forrásainak felcserélésével. Nem mondom, hogy koczkáztatná, ha megtenné, sőt megvagyok róla győződve, tapasztalatok alapján beszélhetek, hogy igen sok czikkben ma már feltétlenül és sikerrel megtörténhetnék ez a változás. Csak a tényt akarom konstatálni, hogy a legtöbb kereskedő annak tekinti. Azért határozza el magát oly nehezen rá s nagyrésze éppenséggel nem tudja magát rászánni. Pedig, ha akarunk ipart, el kell határoznunk magukat kereskedőinknek erre. Természetes, hogy ennek ára van az iparra nézve. Nem szabad az iparosnak kereskedőnek is lenni. Nem szabad a közvetítő kereskedelemben ellenséget, vagy versenytársat látni, hanem keresni kell benne azt a barátot, akinek őszinte rokonszenve biztosítja a legnagyobb eredményt. Nem szabad ebben hazafias áldozatot kívánni a kereskedőtől — ily értelemben. ' Az egyedüli alap a feltétlen verseny- képesség lehet csak, minden más ideig-óráig tartó. Ha jár is valami siker nyomában, múló szalmatüz, mely fel lobban, de ép oly gyorsan el is alszik és még csak nyomokat sem hagy maga után. Egy pillanatnyi fellobbanás csak, görögtüz, mely lehet tetszetős, lehet hatásos, de minden gyakorlati érték nélküli. Ha van hazai ipar, mely versenyképes — és ma már igen sok czikkünkben van, a kereskedelem egyrésze fel is karolja már — és még sem térne át a kereskedelem ennek használatára, hanem inkább a megszokott- ságot vonná előnybe a hazai érdekekkel szemben ezekkel is, ott áll elő a bazafiság kérdése. Ott már súlyos csorba is esnék rajta, mert ez azt jelentené, hogy a kereskedelem nem akar részese lenni a nemzeti vagyonosodás előmozdításának. Ezt pedig a magyar keres- kedő-osztálj'TÓl nem tételezheti föl senki, ráczáfol erre a múltban, ráczáfol erre ma is nap-nap után és bizonyára rá fog czáfolni a jövőben is. Van rá alkalma bőven, mert iparunk erősödik és versenyképességében öregbedik. Ámde a kereskedelemnek a mi viszonyaink között nem csak ez irányban vannak feladatai. Fontos szerepe lehetne az ipar tényleges fejlesztésében is. Éz ez az, amire ez alkalommal különös súlyt fektetnének. Bármennyire fejlődjék is majd iparunk — ismétlem, az állam és társadalom kitartó munkájának ez az eredménye meglesz -— ha rz eddigi mértékben megy ez tovább, hosszú dőbe fog telni, mig a kereskedem szükségleteinek legalább nagyobb részét hazai termelésből fedezheti. TáRCli |földrajzból minden intelligens ember. Óriási hajózási területet nyújtanak ezek a tavak ; környékükön, partjaikon virágzó kereskedő, iparos városok vannak, mint példáéi — csak éppen kuriozumkép említem — a gyújtó- dobozokról ismerős Jönköping a maga gyujtógyárai val. Hogy ipar, kereskedelem egy csapásra óriási lendületet vegyenek, csak egyre volt szükség: össze kellett kötni ezeket a tavakat hajózható csatorna révén a különben is közellevő Kattegat tengerszorossal egyrészt, másrészt pedig a Balti-tengernek Oroszország felé eső részeivel. Persze, a dolog kényesebbik, nehezebbik oldala a hajósható csatornán fordult meg, mert hiszen ezek közül a tavak közül a Wener-tó 44 m. magasságban fekszik a tenger színe fölött, a Wetter-tó meg éppen 88 méternyire. Nincs a világnak az a csatornája, amely — ha 20 kilométernyi úton 44 méter esése van (a Wener-tó körülbelül annyira van a tengertől), biztos hajózási utat nyújtson. Másrészt meg a talaj hirtelen esik; ahhoz, hogy egyenletes esést biztosítsanak az ásandó csatornának, 10—15 méter mély árkot kellett volna egyes helyeken vájni a legkeményebb kőzetbe. A svédek azonban a modern mérnöki tudomány segélyével megoldották a kérdést. A Wener-tónak van egy természetes lefolyása a tenger felé: a Göta- Elf, olyan vízböségű folyó — hozzávetőleges megítélésem szerint — mint a Sebes-Körös Nagyvárad táján. Wenersborg mellett folyik ki a hatalmas tóból s mintegy 70 kilométernyi észak-déli futás után ömlik a tengerbe; Trollhättan mellett azonban hirtelen megszakad alatta a talaj s öt külön esésben összesen 35 méternyit zuhan hirtelen; nem hajózható tehát. Ezt a folyót használták fel mégis a hajózás kérdésének megoldására. Onnan kezdve, ahol a víz folyása még nyugodt, a vízesésen alúlig vájtak a kemény kőzetbe csatornát, amely félkör alakban megkerüli magát a vízesést. Mivel azonban három kilométeren belül még így is 35 méternél nagyobb esésű ez a csatorna, 11 zsilip zárja el, egyenletes szakaszokra osztván az egészet. Ha aztán a hajó fel akar menni a csatornán, beeresztik az utolsó szakaszba s elzárják háta mögött a zsilipet. Az elzárt folyó természetesen elkezd duzzadni; nem is sokáig kell várni, már a második szakaszban is olyan magas a vízállás, hogy a hajó könnyedén beleevezhet. Akkor aztán ismét a következő zsilipet zárják el, és így halad a hajó szakaszról szakaszra, mig bele nem ér magába a Göta-Elfbe. Ha nem lenne olyan mesésen egyszerű és mégis olyan megdöbbentően elmés, szinte kémikusnak mondhatná az ember, amint a hajó lépésről-lépésre, nagy lassan kapaszkodik fel — a hegy tetejére. Visszafelé valamivel gyorsabban, de lényegében azonos módon teszi meg az útját. A Wener-tóból a 88 méter magasságban levő Wetterbe ugyanilyen csatornán kapaszkodik fel a Sirolin Emeli az étvágyat é« a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékét, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti c»omagolást. F. Hoffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc). „Roehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara iivegenkint á.— korona. t .m.pnnte ma.1 száma, ÍO old.a,l. Az éjféli nap vidékein. Irta : Korponay István. Trollhättan és Göteborg. Búcsút vettünk Norvégiától és visszatértünk Svédországba, még pedig annak délibb, termékeny és tavakkal bővelkedő részébe. Kissé otthonosabban kezdtük érezni magunkat; ismerősebb, hazaib 1 vegetáció köszöntött, az éjszakák hosszabbak, söté- tebbek lettek, elmúltak a hosszú, huszonnégy órás nappalok. Első megálló helyünk Trollhättan volt, a vizeséséröl és hajózási csatornájáról híres kis városka. A svédek praktikus eszejárása és vasakarata talán ezeknél a nevezetességeknél nyilatkozik meg legjobban, ipari, kereskedelmi érdekek iránt való érzékük legfényesebben itt tűnik ki. Félek ugyan, hogy kissé unalmassá találok válni, de mégsem tudom megállani, hogy valamivel alaposabban ne ismertessem különösen a hajózási csatornát. Már említettem egyszer, hogy Svédországnak mily megszámlálhatatlan mennyiségű tava van különösen a délibb vidékeken. Nagyságban kiváltképen négy tűnik fel: a Wener-, Wetter-, Hj elmar- és a Mälar-tavak; ismeri különben ezeket a neveket a
