Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. január 7. i-sö szám. Előfizetési árak: Egész évre — — _ 10 K — f Fé l évre— _ 5 K — f Évnegyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A hitelezők szezonja. Uj év beálltával a hitelezők szezonja következik. Nem kér belőle se a hitelező, se az adós, de szükség szerint bekövetkezik minden uj évben, úgy a hitelezők mint az adósok szezonja, A hitelező boszankodik először is azért, mert hiteleznie kell. Vannak vevők, akik egész éven át hozómra rendelnek. Nem szereti őket a hitelező, mert a kereskedő csak akkor csinál jó üzleteket, ha pénzét forgathatja, kamatoztathatja. De hiteleznie kell, mert készpénzen vásárolt vevőitől nagyon keveset kap, ilyenek kevesen vannak s ha vannak is, akkor is nem tud konkurrálni vagy éppenséggel nincsenek készpénzfizetői, a mikor tehát hiteleznie kell, mert különben becsukhatná egészen a boltot. Szükségképen aztán beáll a hitelezők szezonja. Az adós rettenetes lelki harczon megy keresztül ilyenkor. Mert vagy fizet, ilyen esetben a legtöbbször uj adósságot csinál, vagy nem fizet, ilyenkor aztán perelnek, a mi újból nagy kiadás. Sehol ilyen kicsiny országban nincs annyi sommásper, mint Magyarországon és alig van kultur állam, a hol oly költséges volna a jogvédelem, mint nálunk, a hol az árverési hirdetmények egész raja van kifüggesztve a bírósági hivatalok ajtain. E bajt a fentebbiekkel konstatáltuk. Most csak annak a kifejtése tartozik a lapra, hogy találjunk modus vivendit, valamely specziális gyógyszert a hitelező - adós bajainak orvoslására. Megvalljuk, hogy nekünk magunknak nincs valami megváltó ideánk, mert az adott körülmények között az volna az ideális állapot, ha valaki finanszírozná a hitelezők költségeit, kiadásait, ha tudnók előteremteni azt a sok pénzt, mely eltüntetné az emberek arczárói a sok felhőt. No de hol van az a kincsesbánya, a mely a teremtés e nagy molochjának kívánságait ki tudná elégíteni. Mesébe se illik ilyen idea, mert hazug volna minden betűje. A gondolkozás ereje azonban a pénznél is erősebb. Nagy baj az, hogy az emberek keresetükön felül költekeznek, de talán az is baj, hogy vannak talán olyan kereskedők bőséges számban is, akik könnyelműen hiteleznek, ugrasztják a vevőket, rábeszélik a közönséget, csakhogy üzletet köthessenek. Főleg piszkos konkurrencziával dolgozó kereskedők házalják be az emberek házát, hogy csak vegyenek, nem törődve hitelképességgel vagy szavahihetőséggel, ők csak árulnak. Ezzel tönkre teszik a tisztességes kereskedők hírnevét, de egyben a fizetni szerető, fizetni tudó közönség hitelképességét is. Az orvoslás tehát ezen a téren keresendő. Ez a gyógyszer biztosan ható, mindenki előtt világos. Az, hogy a kereskedő megvárhassa adott portékájáért a pénzét az [ jog, az hogy az adós fizessen kötelesség: de • viszont, hogy a vevő közönség meglegyen kiméivé a könnyelmű hitelezéstől, szintén jog, ez pedig, hogy a kereskedő tisztelje a . vevő közönség pónztárczáját és jövedelmi forrását, szintén kötelesség. Természetesen nem azt mondjuk ezzel, hogy a jó kereskedő jó áruit ne ajánlhassa tisztességes fizetségért, olcsó pénzért. A külföldi kereskedelem is csak úgy lett híressé odahaza is, nálunk is, mert széleskörben hirdették az áruk jóságát. Mi csak azt czélozzuk, hogy a köny- nyelmü hitelezésnek és a könnyelmű vásárlásnak a kellemetlen szezonja elmaradhat, ha vásárló és árusító egymás érdekeit tiszteletben tartja. Fontos kereskedelmi érdek ez mindenképen, mert a könnyelmű hitelezés termeli a kereskedők fizetésképtelenségeit, a köny- nyelmü adósságcsinálás kevesbíti a nemzeti vagyont és dúlja fel a családok békéjét. És habár gyógyíthatatlannak látszó is ez a baj, a társadalmi felfogás összetartó elhatározása ezen a téren is jelentős eredményeket érhet el és nem fog kínálkozni a kellemetlen téma sok rósz élez faragására és a mi fő, a hírlapok legszomorubb rovata az „árverési hirdetmények“ nem fognak nevelni árverési hiénákat, akik eladdig is annyi ember feje alól húzták ki a párnát. T Á H ö i A* A szárnyaskerék árnyékából. Irta: Kemény József. Vera kendét borított a vállára és varrásával lámpagyujtáskor átment a szomszédba Takácsékhoz, akik a pályaudvar közelében, soklakóju bérkaszárnyában laktak. Fejlődésben elmaradt vézna gyermek volt a sorompóör fiatal leánya. A nélkülözés, a korai gondok nyomait viselte. Apja a falatot vonta el szájától — mint mondani szokás — hogy Verát taníttassa. El is végezte a leányok kereskedelmi tanfolyamát; többnyire azonban nem volt állása. Szegénynek szegény a szerencséje. Hát otthon segített anyjának a háztartás körül, ráfért, a sok gyermekkel megáldott, korán elöregedő asszonyra a segítség. Egyetlen szórakozása volt a leánynak, ha ilyenkor munkájával átmehetett Takácsné- hoz, aki szívesen átengedte neki a varrógépét és jól tartotta szóval. Nem valami mulatságos dolgokról beszélgettek, hisz a szegény embert ritkán éri öröm, a baj meg árnyékként lépked a nyomában. Vera beteg apját panaszolta: meddig birja még a huszonnégy órás szolgálatot künn a sorompó mellett, szélben, fagyban?! A kocsirendezőné meg az urán sopánkodott, aki évek óta sza ladgál a vágányok közt forró nyáron, zivatarban, hóförgetegben egyaránt. Emlegeti is szegény feje eleget, mikor úgy reggelenkint fáradtan esik ágynak, hogy öregséget kezd érezni a csontjaiban. Másnap aztán megint csak nekiindul a szolgálatnak. Csak ezen a zimankós télen volnánk már túl! A vonatok rendetlenül közlekednek, a vágányok megtelnek nem továbbítható kocsikkal. Napról-napra bajosabb a rendezés. — A főnök ur lármáz a hivatalnok úrral, a hivatalnok ur lehordja a kocsimestert, a kocsimester ur leszidja a kocsitolókat. Hát ne átkozza meg a szegény azt a perczet, amikor a síneket meglátta? — Aztán tudja, Vera lelkem — sóhajtott tovább Takácsné — Gáspár sora sem indul jobban. A leány felpillantott varrásáról, színtelen arczán árnyék suhant át. — Ma kapta vissza a tizedik kérvényét. Másfél esztendeje dolgozik ingyen. Pedig, hogy biztatta az igazgató ur, mikor az érettségi után, a nagyprépost ő nagysága kártyájával alkalmazást kért. Hogy azt mondja : „Csak maradjon itt öcsém. Biztos a jövője. Majd meghirdetem a pályázatot, kinevezem díjtalan gyakornokká. — Néhány hónap se telik bele, ha levizsgázott, megkapja valahol a díjas állást.“ A város végén felsüvöltött a gyári kürt. — Jaj, hat óra már! Szegény fiam mindjárt itt lesz ts még hideg a vacsorája. Maradt délben egy kis főzelék. Azzal sietett is ki Takácsné a konyhába. Vera egyedül maradt. Vékony ujjai, melyekre a nehéz házi munka szürke barázdákat mélyített, szaporán forgatták a tüt. Amikor alkalmazásban volt, megtudott egy-két koronát takarítani. Egy kis vászonra „kelengyére“ valót. Most is Gáspárra gondolt, akivel együtt jártak be annak idején vonaton az iskolába, mikor még künn laktak a rendezőben. Együtt ebédeltek délben száraz kenyeret, ha az iskola- szolga jókedvében volt, egy tanteremben, másSirolin Emeli az étvágyat éi a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HoffmanH-La Reche & Co. Rasel (Svájc). Kapható orvosi rendeletre a gyógyarertáralcban. — Ára iivegenkint 4.— korona. Lap'O.rils mai száma ÍO oldal.
