Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-03-05 / 10. szám
1905. márczius 5. 3 BÉKÉS alispán jelentéseit, amelyekben nemcsak a vármegye ügyei vannak nagy gondra és fáradságra valló részletességgel ismertetve, hanem a közjóra irányuló következtetések, kezdeményezések és uj eszmék teszik azokat igazán értékessé. Ilyennek találja a mostani jelentést is, azért inditványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki elismerését és köszönetét az alispánnak jelentései megszerkesztésénél tapasztalt gondosságáért és különösen most az egészségügy fejlesztésére irányzott kezdeményezéseért. (Általános élénk helyeslés.) Herényi Ármin hosszas »Eláll« kiáltások után és általános türelmetlenség között indokolja első felszólalását, amire az alispán röviden válaszolt. Achim L. András a kivándorlás kérdéséhez szólva fejtegeti, hogy annak oka a keresethiányban van, de hozzájárul ahoz a tisztviselők magatartása a néppel szemben. Tiltakozó közbeszólásra kijelenti, hogy a békéscsabai viszonyokat érti. Fel is sorol egyes eseteket, ahol szerinte a tisztviselők nem támogatták a nép érdekeit és részletesen beszél a hétfői csabai tumultusról, mely alkalommal szerinte a népet szabadságában korlátozták és ok nélkül vezényelték ki a katonaságot. Fábry Sándor alispán jelzi, hogy apróbb köz- igazgatási panaszok nem tartoznak a közgyűlés elébe, kijelenti különben, hogy a felhozott eseteket vizsgálat tárgyává tenni és a törvényt alkalmazni fogja. Szeberényi Lajos Zs. felszólal azért, hogy egy közbeszólását megmagyarázza, szerinte itt az alföldön kevésbé a gyáripar fejlesztésére, mint inkább a mezőgazdaság fellendítésére, intenzivebbé tételére van szükség. Azért inditványozza, hogy bizassék meg az alispán e fontos kérdés tanulmányozásával és javaslattétellel. Az elhangzott felszólalásokkal szemben, a legteljesebb elismerés hangján szól a vármegye tisztviselői karáról kijelentvén, hogy az ország sok részében megfordult, de ily kiváló és a néppel szemben ennyire előzékeny köztisztviselői kart nem talált. A vezetőknek szerinte nem az a kötelessége, hogy a népet elégületlenségre, tiszteletlenségre izgassák, hanem hogy tanítsák a hatóság iránt való tiszteletre. Pettner József az ebadó eltörlését kívánja, amit szerinte a tisztviselők nyugdíjalapjára szednek. (Derültség. Ellenmondás.) Fabry Sándor alispán kitanitja Pettnert, hogy az ebadó szedését országos törvény Írja elő és hogy az nem nyugdijakra, hanem állategészségügyi czélok- ra fordittatik. Achim L. András válaszol Szeberényinek, visz- szautasitja az izgatás vádját és hivatkozik a lefolyt választásokra, amelyen pártja a legnagyobb rendben viselkedett. Ezzel szemben Szeberényi a választás tanulságaira és arra hivatkozik, hogy ő és többen fenyegető levelekkel voltak elárasztva. A személyes vita itt kölcsönös sértésekre ragadtatta a felszólalókat, melyekért Szeberényi a maga részéről nyomban sajnálatát fejezte ki, hogy megsértette a közgyűlés méltóságát. Seiler Elek főszolgabíró ismerteti a hétfőn sége tudatában kellett gondoskodnia arról, hogy az!miként az elnöki jogok szoros alkalmazására van ok és czél nélkül összegyűlt tömeg szétoszlattassék.'sokszor szükség, hogy a vita a tárgyilagosság kereteit Maga is kéri, hogy az ügy vizsgálat tárgyává tétessék, túl ne lépje. A jelen esetre támaszkodva kijelenti, Békéscsabán történteket és igazolja, hogy felelősDr. Bábry Sándor alispán sajnálja, hogy a vita oly szenvedélyessé vált és kéri, hogy a politikai harczok emlékét ne hozzák he a vármegye termébe, felejtsék el azokat és egyetértéssel, szeretettel igyekezzenek dolgozni a vármegye javára. Kéri erre Achim L. Andrást is, aki a népre való befolyását a nyugalom és béke érdekében érvényesítse és amint eddig nem volt működése ellen panasz, czáfolja meg ezutáni működésével is azt a feltevést, melyet sokan képviselővé választásához fűznek, hogy Csabán az izgatás, elégületlenség korszaka következett be. — Tartsa mindig szem előtt, hogy egyéni felelősségén kívül, most magas tisztének felelőssége is irányítja tetteit és exponált állásában fokozott jóakarattal igyekezzék azon, hogy a béke és bizalom megszilárduljon, egyetértés és egymás megbecsülése tegye lehetővé a hasznos közügyek előmozdítását. A szép szavakat általános taps követte és már mindenki azt hitte, hogy a helyén nem levő személyes vita befejezést nyert, amikor ismét felállott dr. Berényi Ármin és indulatos hangon bírálja az alispán felszólalását és tiltakozik az ellen, hogy ő itt egy országgyűlési képviselőt »terrorizáljon. Fábry Sándor teljes felháborodással utasítja vissza Berényi hívatlan beavatkozását, aki roszakaratulag félremagyarázza szavait és mindenáron békétlenséget szít akkor, amidőn felszólalását mindenki és bizonyára maga Achim is megnyugvással fogadta Személyes ellenszenvből fakadó kötekedésnek nyilvánítja Berényi folytonos alap és czélnélküli felszólalásait ; eddig éveken át a legnagyobb fokú türelmet tanúsította azokkal szemben a közgyűlés iránt való tiszteletből, de amidőn azt látja, hogy a legjobb szándékú szavai elferdítésével zavart akar Berényi csinálni a szándékos rosszakarat ellen tiltakozik. Achim L András kijelenti, hogy köszönettel és megnyugvással fogadja az alispán szavait és a közbéke és a közjó érdekében való munkájában, melynek folytatására Ígéretet tesz, magát semmi befolyásolással eltántorítani nem engedi. Hamar Lajos Berényi szavaira, aki őt egy közbeszólása miatt apostrofálta, tiltakozik az ellen, hogy egyes apróbb vélt sérelmekért az egész tisztviselői karról beszéljenek. Tessék megnevezni a maga nevén a sérelmes ügyet és nem arra igyekezni, hogy az egész tisztviselői kar, amely odaadással dolgozik hivatásában, tekintélyében és érdemében kisebbittessék. Dr. Berényi Ármin csak hosszú perczek után jutott szóhoz és folytonos ellenmondás között igyekezett kimagyarázni szavait. Verese József általános helyeslés között kéri, hogy szakítsák félbe az áldatlan szóvitát és óhajtja, hogy a közönség kölcsönös türelemmel, higgadtan intézze a vármegye ügyeit. Elnöklő főispán konstatálta végül, hogy akarattal nem élt elnöki jogaival és engedett szabad teret a vitának, egy részt hogy a politikai szenvedelmek idejében a szólásszabadság korlátozásának panaszát ne hallja, másrészt, hogy meggyőzze a közönséget, hogy a tanácskozási rend szabályait a jövőre a legszorosabban fogja alkalmazni és reméli, hogy a maihoz hasonló esetek nem zavarják meg a közgyűlés higgadt tárgyalásait. Ezután kimondta a határozatot, hogy az állandó választmány, úgyszintén Dombi Lajos és Szeberónyi Lajos indítványai elfogadtattak. A napirend. A nyugalmas tanácskozás bevezetését egy nemes, kegyeletes és humánus határozat meghozatala képezte. Ladies György és több társa dr. Bodoky Zoltán érdemeinek szép méltatásával indítványozták, hogy az elhunyt férfiú özvegye és gyermekei részére a törvényhatóság évi kegydijat szavazzon meg. A közgyűlés az indítványnak egyhangúlag való elfogadásával évi 1200 koronát szavazott meg a fentartó nélkül maradt család részére, anyagi erejéhez képest igy viszonozván a kiváló tisztviselőnek a vármegye javara kifejtett hasznos tevékenységét. A választások következtek ezután. Az állandó választmányba beválasztották egyhangúlag dr. Bácsy Lajost és KociÁszky Mihályt, majd szavazatlapokkal szavaztak két külön küldöttség előtt a közigazgatasi bizottsági és központi választmányi tagságra. A köz- igazgatási bizottsági tagságra nézve igen szétoszlottak a szavazatok. A beadott 128 szavazatból megválasztattak Szalag József 55 és dr. Ladies László 46 szavazattal, rajtuk kívül Fabry Károly, Haán Béla. dr. báró Drechsel Gyula és dr. Berényi Armin kaptak nagyobb számú és sokan egy két szavazatot. A központi választmány tagjává a szavazatok túlnyomó többségével Dombi Lajos választatott meg. Az adófelszólamlási bizottságba megválasztattak Schmidt József, Kohn Dávid, dr. báró Drechsel Gyula és Moldoványi István. A beruházási hitel terhére építendő utak földmunkáinak megkezdésére az alispánnak 80000 koronát bocsátottak rendelkezésére és elhatározták ezy gőzhenger beszerzését. A mezőberényi hid építési költségeiről való elszámolást a közgyűlés tudomásul vette. A siketnémák aradi intézetének felügyelő bizottságába dr. Zöldy Jánost és Benka Gyulát választották meg. A Békésen engedélyezni kért negyedik gyógytár ügyét dr. Zöldy János felszólalása után elutasító véleménnyel terjesztették a belügyministerhez. Az Orosháza—szentes—csongrádi vasút engedélyesének kérelmére a megszavazott 140000 korona hozzájárulást megadja a közgyűlés az esetre is, ha nem az államvasuti díjszabást alkalmazza Az állandó választmány a hozzájárulás leszállítását javasolta, de a közgyűlés Veress József, az alispán és Vangyel Szilárd felszólalása után a kérelem teljesítése mellett döntött. A gyulai főgimnáziumi segélyező és tápintézeti alap javára 1200 koronát, néhai Szilágyi László nyugalmazott tisztviselő temetési költségére 220 koronát szavazott meg a közgyűlés. — Hát nem lefőztek, gyerekeim engem is! Nyakamba sózta a huszárját. A fene hitte volna! De ilyen ez a leány ! . . . Mit kezdjen az ember efféle tacskóval ?! Képzeljétek: sóba életében tarokk se volt még a kezében. A kamarás vállat vont. Jó! jó! Csak várjunk ! Majd elékerülnek s addig megnő a kis hadnagy is. De biz azok nem mutatkoztak. A szép Zsozé fölpakolta és vitte a huszárját falura. Az égszínkék atillát elrakta kánfor közé, a sifonba s a huszárból gazdát nevelt. Eleinte sok furcsát tudott róluk Friczi bátyánk, amikor felnézett Pestre néha egy csöppet korhelykedni. — Képzeljétek, gyerekek, már tört számokkal is tud szorozni a huszár. A feleséire minden nap órát tart vele s ha nem tudja a leczkét, egy tál étellel kevesebbet kap. Papucs alatt van a fráter, keservesen. En nem megyek vele semmire. Fél esztendeje vesződöm, tartlizni se tud még ! . . . Abszurdum. Igaza volt Dininek : csacsi. Aztán hirét hozta Friczi bátyánk, hogy osztani is tud már törtszámokkal a huszár, már rá lehet bizni, hogy ő vigye vásárra a csikókat s a zsidóval ő alkudjék a gyapjúra. De tarokkozni, — panaszkodott az öreg, soha életében meg nem tanul a szerencsétlen. — Jó, jó! — gondolta a kamarás. Majd elékerülnek! Nem kerültek elé. Csak várjunk ! Aprankint Friczi bátyánk is elmaradozott. — Mit csináljak, gyerekeim ? Nem ereszt a leányom közétek. Minduntalan talál valami dolgot a számomra. Nem élet ez, fiuk, higyjétek el. Ha leányotok lesz, vigyázzatok rá jobban. E közben, — mert szemtelenül nycrgal az idő, — tisztelt barátunk, Bartos Dini is elhatározta, hogy valamit csinál. (Utóvégre ez nem gátolja, hogy beváltsa annak idején fogadalmát.) Elhatározta, hogy ő nem experimentál tovább az élettel, nem lopja az időt itt Pesten : körültekint az országban s ha egy arra való fehérnépre akad. Hogy milyen az arra való fehérnép (mert itt Pesten nincs arra- való), azzal körülbelül eleve tisztában volt. Mindenekelőtt legyen a fehérnépnek százötvenje, kétszázezerje azonnal. Legyenek továbbá ehhez arányban biztos kilátásai. Ha több van, annál arravalóbb. Az egyebe pedig ; az már Ízlés dolga. Beosztotta az országot. Két-három év alatt körülbelül végzett a Duna Drávaközzel. Nem talált arra valót. így járt a Csallóközben is, pedig ott már hajlandó lett volna némi engedményekre. Tavaly aszondirozta a felvidéket s irgalmatlanul szidja a hazai viszonyokat. — Kastély elül, hátul ! Csak győzzétek azt a sok inast, komornyikot borravalóval, — de ha alaposabban tudakozódol, a mennykő nagy park mögött már nem is kastélyhoz tartozik a föld. Az már a héberé. Nekem ugyan elvem, hogy az ember ne tágítson, de annyi bizonyos, hogy csinos zsidólányokat láttam a felvidéken. Szavamra. Külom- ben ez elvi kérdés. A múltkor Zemplénből került haza. — Gyerekek ! — újságolta nekünk, — emlékeztek még a szép Tassy Zsozéra ? Tudjátok, akit az a huszár csípett el? -Szavamra: bomlottam utána magam is. — És kaczagva tette hozzá: Megfogadtam, hogy elhóditom az urától, akárki legyen. Ostobaság ! Hat gyereke van. A vén Friczi most dajkálja a legkisebbet, szoptatja cucliból. Panaszkodik az öreg, hogy az a fráter máig sem tanult meg tartlizni se, hogy ez nem élet s azt üzeni ; ha lányotok lesz, vigyázzatok rá jobban ! Sza- vamra, a huszárt megsajnáltam : ma is úgy pirul. Ma se tudja, melyik lábára álljon a felesége előtt . . . Csacsi! szegény, mit csináljon az ember ilyen fráterrel ?! És még nekem áradozott, hogy ő milyen boldog. Az asszony hallgattatta el : Hallgass csacsikám ! ne blamirozz bennünket. Szép engedelmesen elhallgatott szegény. — Hát az asszony ? A bálkirálynő! Akibe mindnyájan szerelmesek voltunk?! Dini vállat vont. — Nem adok neki három esztendőt: vége. Elhízik. Aztán morgott valamit : — Szavamra, az embernek a háta borsódzik, ha elgondolja, micsoda ostobaságokat követ el fiatal korában.
