Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-03-05 / 10. szám
2 BÉKÉS 1905. márczius 5. tosabb tárgyakkal foglalkozzék. A szenvedélyesség másik része a békéscsabai választásból folyó ellentétekre vezethető vissza és Achim L. András, valamint Szeberényi Lajos között felmerült személyes vitában, valamint ismét dr. Berényi Ármin beavatkozása folytán lépte túl a tárgyilagosság korlátáit. így történt, hogy a közönség csak még a bizottsági tag választásokat ejthette meg délelőtt és nagyobb részében elszéledt, mielőtt a tulajdonképeni napirendre áttérhetett volna. Az ügyeket azután a délután folyamán kevés számú tag jelenlétében tárgyalták le. Jelen volt >k: Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt Dr. Fábry Sándor alispán, Dr. Dai- mel Sándor várm főjegyző, Dr. Berthóty István várni, tb főjegyző, Kiss László várm. Il-od aljegyző, Dr. Sál József várm. tb. aljegyző, Antalóczy Nándor várm. levéltárnok, Dr. Zöldy Géza várm. tiszti főügyész, Dr. Zöldy János várm. tiszti főorvos. Jan- csovics Péter árvsz. elnök, Lukács Endre, Dr. Wieland Sándor, Ambrus Sándor, Csanki Jenő, Seiler Elek, Popovics Szilveszter, főszolgabirák, Haviár Lajos kir. főmérnök, Sárossy Gyula árvsz. ülnök, K. Horváth János, T. Sztán György, Cs. Demkó József, Griecs T. György, Kukta Ferencz, Wilim István, Endrész András, Seres András, Zahorán Pál. Pfeiffer István, Dr. Tardos Dezső, K. Schriffert József, Hanó Pál, Sipiczki K. János, Kovács Mátyás. Kalocsa Lajos, Szénásy József, Zsíros András, Kovács L. Mihály, Morvay Mihály, Korcsok János, Dohányos János, Dr. Ladies László, Miklya Z. György, Belenta Mihály, R. Kovács Mihály. Gremsperger József, Kaczkó Mátyás, Béres Dániel, Laczkó András, Freuder Mór, G. Nagy László, Lipták L Pál. Kratochvill Gyula, Dr. Grósz Mátvás, Achim János, Múlt József, í)r. Margócsi Miklós. Galli .Mihály, Achim Tamás, Achim L. András, Ravai Gábor ifj. Toluai Ferencz, Jantyik Mihály, Veres József, Korossy László Németh Pál, Kóhn David, Szikes György, Ritsek János, Pettner József, Weisz Mór Dr. Hajnal Albert, Moldoványi János, Vangyel Szilárd, Jantsovits Emil, Benedikty Gyula, Szabó János, Varságh Béla, Dr. Bikády Antal, Sztraka György, Petneházi Ferencz, Ludvig Mihály, Südi István, Gróh Ferencz, Kocziszky Mihály, Beliczey Géza, Gerlein Reinhardt, Kitka György, Kolozsi Endre, Braun Mór, Névery Albert, Wagner József, Torkos Kálmán, Tábit Mihály, Kiss István, Tenner Lipót, Janicsád Jenő, Bottyánszki András, Schmidt Gyula, Ád. Schriffert József, Tobak István, Hankó F. Mihály, Maczák György, Czinczár Adolf, Pataj Z. András, Horváth Mihály, Dr. Kovács László, Dr. Szondi Lajos, Szeberényi Lajos, Harza Ferencz, Dr. Vass Vilmos, Szaszák Ádám, Lukoviczki János, Megyan Pál, Sebők Sándor, Szalai József, Kun Ferencz, Laczó János, Kitka János, Puskás László, Dr. Pándy István, Bohus M György, Gaj) ács János, Durkó Gergely, Aradszki Pál, Entersz Károly, Popovics M. Aurél, M. Grósz György, Kliment Z. János és Medovarszky Pál, stb. Kevéssel 9 óra után dr. Lukács György főispán megnyitotta a közgyűlést és szép szavakkal emlékezett meg a bizottságnak legutóbb elhalt két kiváló tagjáról dr. Bodoky Zoltánról és Rosenthal Ignácz- ról Mindkettő a nemes irányban való fejlődés és előhaladás lelkes és fáradhatlan munkása volt és a közgyűlés úgy áldoz legigazabban emléküknek, ha abban az irányban törekszik a vármegye javára munkálkodni, amelyet ők megjelöltek. Vita az alispáni jelentésnél. A lapunkban részletesen ismertetett alispáni jelentést, valamint az arra vonatkozó állandó választmányi javaslatot dr. IJnimel Sándor főjegyző terjesztette elő. Ez utóbbi szerint a közgyűlés megbízza a vármegyei főorvost, hogy a közegészségügy javítására irányzott részletes programmot terjesszen a közgyűlés elé, felír a földmivelésügyi ministerhez, hogy az aszály által sújtott ujkigyósi kis dohány- termelők előlegeit kamatmentesen vigye át a jövő évre. Dr. Berényi Ármin azt látja, hogy az alispán a közegészségügy állapotát igen sótét szemüvegen, a kivándorlás ügyét pedig rózsaszínű üvegen át nézi. Az előbbin annal is inkább csodálkozik, mert hisz a vármegyében a közegészségügy ápolása körül szerzett érdemekért királyi kitüntetések is történtek. Szerinte nem is aggasztó a közegészségügy állapota és nem tartja helyesnek, hogy vármegyénknek ily színben való feltüntetésével az idegeneket elriasztjuk tőlünk. Épen ellenkezőleg szóló aggályosnak tartja a kivándorlás nagyságát és azt tartja szükségesnek, hogy annak korlátozására mindent megtegyünk. Dr. Fábry Sándor vá aszol a felszólalásra, jelezvén, hogy jelentése hiteles statisztikai adatokon alapszik és igy nem egyéni impressiók szerint Ítéli meg a helyzetet. Tiltakozik az ellen, hogy jelentéséből közte és a vármegye főorvosa közötti ellentétet olvassanak ki, vagy ilyet akarjanak szítani. Ő e kérdésben a vármegye kiváló főorvosával együtt és egyetértőig jár el. Nem is azért rósz az egészségügyi állapota, mintha az arra hivatottak nem teljesítenék feladataikat, de azért mert egészségügyünk intézményes védelme terén még a kezdet kezdetén állunk országszerte. Jelentésében egyelőre csak az érdeklődést akarta felkölteni, de további czélja egy nagyszabású akczió, amelylyel vármegyénk példát mutatná a többi vármegyének. Hogy egészségügyünk megjavulhasson, óriási sok a tenni valónk, talajunkat, vizünket, kiimánkat kell javítani, csatornázást létesíteni, lakásviszonyainkat rendezni és sok más egészségügyi intézmény várja az áldozatkészséget. Azt tartja, ha minden más hasznos dologért, útépítés, katonaelszállásolás és egyéb czimeken megtudja magát terhelni a közönség, még inkább kell, hogy áldozzon a legdrágábbért az emberanyagért, annak egészségéért, és ezért előkészíteni akarja a közvéleményt egy egészségügyi pótadó kivetésére. Szavait, melyet az ügy iránti lelkesedés jellemzett, általános helyeslés kísérte. Dombi Lajos megütközik azon, hogy az alispáni jelentésnél az elismerés hangja helyett részlet- kérdések taglalását és alaptalan gáncsoskodást hall. Szóló gyülésről-gyülésre nagy élvezettel olvassa az bizottság áttért a tényleges megvalósítás munkájára. Gondoskodott arról, hogy a köz- igazgatási bejárás a vunalra nézve a keres kedelemügyi ministerium részéről mielőbb elrendeltessék és hogy annak kedvező kimenetele esetén az építésre az engedély nyomban megadassák. Ha — különösen a folyamatban levő politikai válság miatt — ennek lényegesebb akadályai nem lesznek, már a kora tavaszszal megindul a pályaépítés munkája és lehetőleg oly erővel folytattadk, hogy az idei termények szállításának idejére már a vasút üzembe helyezhető legyen. Támadhatnak e tekintetben nehézségek, a melyek a vasút forgalomba helyezését kés leltetik, de a remény meg van arra, hogy Gyula város és az érdekelt vidék még ez évben oly közforgalmi eszközt nyer, melynek közgazdasági jelentőségét most még csak megközelítőleg tudjuk mérlegelni. Tudjuk, hogy a Lunkaság községei várva várják a vasút tényleges kiépítését, mely őket mai elzárt állapotukból egyszerre megszabadítja, a legmodernebb eszközökkel és legalkalmasabb módon egyszerre bevonja a nagy közle fedési vonalak körébe és lehetővé teszi a nagy termékeny vidéknek intenziv gazdálkodásra való fejlődését. Hogy Gyulára nézve mit jelent az, hogy ennek a nagy vidéknek forgalmi központjává lesz és az egész vidék gazdasági élete Gyulán át szerzi meg összeköttetésit, hogy iparunk és kereskedelmünknek minő élénkülése, piaczainknak mily forgalom növekedése várhatéi, arra nézve nem tehetünk számításokat, mert értékben nem is fejezhetők ki a létesülő vasútnak e tekintetben várható biztos eredményei. A vármegye közgyűlése. Igen népes és a délelőtt folyamán rendkívül izgatott hangulatú lefolyása volt kedden a törvény- hatósági közgyűlésének. Az izgult hangulatot kezdetben dr. Berényi Ármin idézte elő, nem annyira felszólalásának tárgyával, mint inkább azzal, kogy az alis- páni jelentés során — szokása szerint — ismételt és véget érni nem akaró felszólalásaival hosszú időt lefoglalt magának és ezzel provokálta a jelenlevők és különösen a vidéki bizottsági tagok türelmetlenségét, amely zajos »Eláll« kiáltásokban és perczekig tartó zúgásban jutott kifejezésre, ezzel tiltakozván a közgyűlés a már többször megismétlődött eset ellen, hogy dr Berényi felszólalásai lehetetlenné teszik, hogy a közgyűlés az összegyűlt tagokat érdeklő fonSzéles vállu, egészséges gyerek volt, de egyébként semmi. Igazán, csak az égszínkék attilla, meg az arany csillag. Feszengett, pödörge.te a bajuszát, alig szólt egyet hozzá, a szép leány már pirult. — A tacskó ! — sajnálta őt Friczi bátyánk is. — Hát ez mit akar ? ! — A csacsi! — mosolygott rajta a kamarás is. — Jó helyt kereskedik, — mulatott Friczi bátyánk. — Az a leány majd megtanítja kez- tyübe dudálni. De a szép leánynak mintha tetszett volna a kis hadnagy. — Zsozé nagysád, mit akar maga ezzel a huszárocskával ? Tán kisdedovodát nyit ? gúnyolódott a kamarás. — Szegényke azt se tudja melyik lábára álljon! Csak pirul maga mellett s keresi a könyökét. — Lássa, kedves barátom, kaczagott a szép leány, — éppen ilyen kell'nekem. Maguk, olyan ügyesek, maguk olyan okosak, maguk olyan egyformák ! ... Ez nem olyan, mint maguk Friczi bátyánk négyszemközt megmondta a kamarásnak : — Ugratni akar téged, az az egész ! Fel ne ülj neki, gyerek! . . . Haszontalan fruskája! A kamarás is tisztában volt a helyzettel. Öt ugyan nem teszi bolonddá senki ! Pedig hát a szép leány igazat mondott, hogy neki olyan kell: az övé lett a piruló hadnagy égszínkék atillájával, arany csillagával együtt. Férjhez ment hozzá. Friczi bátyánk panaszkodott nekünk: — Nem így, — mondta igen komolyan Dini. — Hát hogy ? — csodálkozott a leány. — Édes apjával már beszéltem, — szólt halkabban a kamarás és azon, a bizonyos férfiasán meghatott hangon, amit ilyen esetekben szoktunk használni. Mintha megcsiklandozták volna, nagyot kaczagott a szép leány. — Értem!... Maga megkért... És az öreg nyomban odaígért, ugy-e? Megcsóválta azt a boglyas, szép fejét. — Lássa, mindig ilyeneket csinál... De maga kedves barátom, ne hallgasson az öregre. Tudja, magának bevallom, ő szeretne szabadulni tőlem. Szeretne lerázni a nyakáról. De én nem hagyom magam. Vigyáznom kell még rá. Ha magára marad, lefőzik : képes lenne megnősülni. Ö pedig egy cseppet sem ért a házassághoz. Nem neki való találmány. Egy hét alatt papucs alá kerülne s aztán mind hozzám járna panaszkodni. Lássa, barátom, én nem mehetek férjhez. Az öregre kell ügyelnem. A szeme kaczagott, az ajka komoly volt. Dini mélyen sértve érezte magát s tűnődött, kit lőjjön keresztül ? . . . Maid gavalléros nyugalommal szólott : — Zsozé nagysád, én szeretem magát. Szavamra, ami azt illeti, szeretném most magam főbe lőni. Szavamra. — Ne tegye, kedves barátom, — esedezett a szép leány. — Nem teszem. De — — (roppant ünne- pies lett a Dini hangja) jól ide hallgasson, Zsozé nagysád ! A szép leány jól odahallgatott s oly aranyosan komoly maradt a nézése. Dini pedig, mintha testamentumot diktált volna. — Bár ki lesz a maga férje: én megtán- czoltatom azt a frátert. Szavamra. A szép leány bólintott. Meghatottan kérdezte : Hogyan tánczoltatja meg őt, kedves barátom? A kamarás habozás nélkül kijelentette: — Elhódítom magát tőle. Szavamra. A szép leánynak nagyon tetszett e lovag- korias fogadalom. Kezet nyújtott a kamarásnak. — Kezet rá! Bartos Dini kezetadott és aztán várt. Friczi bátyánk vigasztalta: — l-ásd mindig mondtam neked ! Mert az ilyen leány. De igazad van fiam ! A te helyedben én sem tennék egyebet. Meg kell tánczol- tatni a frátert! Az a fráter azonban egyelőre nem mutatkozott. Tisztelt barátunk, Bartos Dini, mintha spanyol tőr markolatát szorongatta volna, mihelyt valaki a szép leány környékén megfordult, Lakjánál csak a szándéka lehetett sötétebb. Friczi bátyánk pedig biztatta : — Csak vigyázz, fiú! . . . Eközben egy ártatlan képű, fiatal huszárhadnagyot vetett sorsa a szép leány közelébe.
