Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-02-19 / 8. szám

XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. február 19. 8-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadnhivafal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megyegyülés előtt. — AIÍ8páni jelentés. — A vármegye hivatalos lapjának tegnap megjelent száma közli a meghívót, mely a vármegye törvényhatósági bizottságát a folyó hó 28-án megtartandó rendes közgyűlésre összehívja, valamint egyúttal a közgyűlésnek — ezúttal a szokottnál rövidebb — tárgy- sorozatát, úgyszintén a vármegye alispánjá­nak a vármegye ügyeiről a közgyűléshez intézett jelentését. Az alispáni jelentés ezúttal nemcsak a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt események­ről ad számot, de visszatekintést vet az egész 1904. óv közállapotaira, egyúttal újból alkalmat vesz nehány közérdekű eszme fel­vetésére és hasznos irányú akczió megindí­tására. Mindjárt a közegészségügyről szóló első részében a múlt év egészségügyi adatainak részletes ismertetése után a vármegyére nézve a halálozási okok statisztikájához fűz érdé kés fejtegetést, melyre vonatkozó adatokat három évre visszamenőleg a központi statisz­tikai hivatal bocsátotta az alispán megkere­sése folytán a vármegye rendelkezésére. E statisztikai adatok szerint az 1901 —1903. évek átlagában meghalt, a vármegyében éven­ként 8009 egyén és pedig 4019 egyén (59T°/0) 7 éven aluli korban (az országos átlag 49'3%). A 15 — 64 év között, tehát munka­képes, kereső korban meghalt évente 2247 egyén, vagyis az összes elhaltak 27°/0-a (1903. évi országos átlag 28,74°/0). A halál­okokat tekintve évente1 1262 egyén (15%) hal meg tüdővészben? mig a többi fertőző betegségben csak 412 (5%). A tüdővész okozta halálozások országos átlaga 1903-ban 14 6%, 10 év előtt pedig 11% volt, vagyis nemcsak rosszabb nálunk a helyzet az orszá­gos átlagnál, de fokozatosan növekvő vesze­delemmel is állunk szemközt. Úgy a tüdő- vészre vonatkozólag, valamint a másik leg­inkább pusztitó veszedelemre, a gyermekkel veleszületett gyengeségre vonatkozólag köz­ségenként közölvén az összehasonlító ada­tokat, a következőket mondja a jelentés: „Mind e viszonyokat behatóan tanulmá­nyozni s a segítség útjait megkeresni a vár­megye hivatalos orvosainak feladata. A sta­tisztika beszerzése és ilyetén feldolgozásának czélja részemről csak a figyelem felköltése volt azon rossz közegészségügyi viszonyokra nézve, melyeket általában eddig is ismertünk, melyek adataival azonban eddigeló ily kimé ritöen nem számoltunk s intézkedéseinket is ennélfogva csak általánosságban tettük meg. Az egészséges népben van a közüleí legfőbb ereje, vagyona, fejlődésének, felvirág­zásának, boldogulásának legbiztosabb alapja, ennek megóvására, erősbitésére minden erőnk­kel törekednünk kell s e tekintetben a költ­ségeket sem kiméivé körül tekintő, szakava­tott erélyes és részleges munkaprogrammot kell magunk elé tűznünk. Köztudomású, hogy a jó ivóviz, a jó táplálkozás, a tiszta levegő, általában a köz- tisztaság, a kedvező lakásviszonyok a köz egészség biztosításának leghatékonyabb fel­tételei és tényezői. Törekednünk kell a teltételek lehető legtökéletesebb biztosítására. Jó ivó s használati vizről az alföldön jóformán csak mély furásu kutak utján gon­doskodhatunk s vármegyénkben e téren buzgó tevékenység is észlelhető. Ily kutak fúrásával a feladat azonban még megoldva nincs, mert a vizet hozzáférhetővé is kell tenni a lakos­ságnak s lehetőleg a községek minden részébe elvezetni. Szaporitani kell tehát mély furatu közkutainkat s azok vizének ivásra, közfür­dők létesítésére, a köztisztaság előmozdítá­sára való bő használatát vízvezetékek létesí­tésével biztosítani. Uj építkezési szabályrendeletünk jelen- tőségesen viszi előbbre az egészségesebb la­kások építésének ügyét. Tovább kell azonban fejlesztenünk az egészségügyet általános ren­delkezésekkel is, melyek alkalmasak a köz­ségek, illetve lakóhelyek levegőjét is javí­tani, fákat kell ültetni, közkerteket létesí­teni s a mi legfontosabb s a mire nézve nálunk alig történt még valami, tisztán kell tartanunk a levegőt s közegészségügyi sza­bályrendeletünk felújításával s szigorú végre­hajtásával eltávolitani a községekből mindazt, ami a levegőt elrontja s beszennyezi. Gon­doskodnunk kell tehát a községek csatorná­zásáról s amennyiben ezt úgy megoldanunk,’ hogy a fecaliák eltávolítására is felhasznál­hassuk, nem volna lehetséges, gondoskod­nunk kell az emberi ürülékeknek a közsé­gekből más módon pl. a tőzeg rendszerrel való gondos eltávolításáról, melyek jelenleg községeink talaját fertőzik s a járványok baczillusainak főfészkei. Hisz köztudomású, bármely Lexikonból kimutatható (L. pl. Pal­iasz Lex. II. kötet 148 oldal), hogy évente egy ember ürüléke mintegy négy és fél mázsa, igy egy 10,000 lakosú község tala­jában egy év alatt — figyelembe véve, hogy mondhatni csakis kevesen hordatják ki az ürüléket — legalább is 35,000 mázsa trágya gyűlik össze a községben s ennek a föld felső rétegeiben felgyűlő szennyanyagnak leve befolyik kutjainkba, gőze bemegy a f Hlaó n. stlTo stn_ Irta: Goda Géza. A mint befordulok abba a kis utczába, mely­ben lakom, két ember jön velem szembe. Szót­lanul mennek s csak a nehéz, szöges csizmájuk kopogása hallatszik. Mikor a közelükbe érek, látom, hogy az egyik élesre fent szekerczét visz a hátán, a másik pedig, mint a katonák az össze­csavargatott köpenyeget, fűrészt kerített a nyaka köré. Favágók, — gondolom s hirtelen a nyaka­mon érzem az éles, villogó szekerczét. Annyit hallottam már az ilyen hajnal felé munkába járó, rongyos és nyomorult emberek rosszaságáról, hogy most arra gondolok, hogy itt menten meg­ölnek. Hangosan dobog a szivem, de azért úgy lépegetek, mintha semmi félős gondolatom nem volna. Közelükbe érek s akkor az egyik vastag, dörmögős hangon igy szól: — Jó reggelt adjon Isten ! Semmi egyebet nem mond, rám sem néz, csak tovább kopog a kövezeten a csizmájával. Reggel van, — gondolom s fölnézek az égre, melyen csakugyan nincsen már egyetlen csillag sem. Valami fakó kékség az egész s messziről, a Gellérthegy felől valami rózsaszínű sugár kéve kezdi föstögetni a világot. Csöngetek s aztán lábujj hegyen megyek föl a lépcsőkön. Behunyom a szememet, mert sötét van úgyis s számolom a lépcsőket. Minden emeletem tizenegy lépcső van s mire harminczhármat olvasok, kinyitom a szememet. Csönd van. Sötét van s érzem, hogy bent a pesti házak udvari lakásaiban most szörnyű melegségnek kell lenni. Már a folyosón megüt a nagy nehéz levegő, amely mintha valami fáradt madár volna s úgy szorult volna ide a szűk odúba s most nem tudna fölrepülni többé. Az egyik ablakban világosság van s amint el­haladok előtte, látom, hogy konyha van belől. Istenem, micsoda konyha ! A vízvezetékből hal­lom csöppenni a vizet s a falakra csikókat mázolt a füst, a gőz. Azon a sárga szekrényen már sokszor láttam, hogy húst vagdalt egy kövér asszonyság s most ime megtanulom, hogy ez egy csalafinta bútor. Ágy van benne. Tollas, puha ágy, melybe fehér-piros csikós ágynemű van beledobálva. A falakon sárgaréz edények csil­lognak és a közepén valami etazsért látok. Kicsi poharak állanak rajta sorban, a sor közepén pedig egy váza, melyben orgonavirág hervado­zik. A plafondon kormosán ég a lámpás. — Szép, — gondolom. — Ez egy konyha, melyben nappal főznek, este pedig egyedül alszik benne a cselédleány. A cselédleány csakugyan ott fekszik a föl­dön. Ruhástól, mindenestül, a két karja előre nyújtva amint egy kissé fölcsuszott a szoknyája, látom, hogy csizma van a lábán. Egy pillanatig nézem, sajnálom, gondolko­dom a sorsa íelett s lehetetlennek tartom ezt a helyzetet. Föl kell keltenem, mert a lámpás minden pillanatban kigyuladhat s mert a konyha kövétől meghűlhet ez a leány. Az ágy nyitva van, csak bele kell feküdnie. Kopogtatok az ablakon. . Semmi felelet. Még egyszer, kétszer, tízszer kopogtatok. Ez a leány csak fekszik csöndesen, a csizmás lába meg sem modzul, a karja most is Sirolin 5> A sKr S hathass te“?0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál «»»int idült? bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 32—52 IL.a.p'u.iils mai száma, 12 old.a.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom