Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-02-05 / 6. szám
2 BÉKÉS 1905. február 5. nem a jobb módúak és ezekkel együtt a jólét előfeltételeinek gyűlöletében merítsék ki pártállásuk külömbözőségét, de az igazi szoczia- lista tanokhoz' híven támogassanak minden olyan törekvést, a mely a nép egyedeinek és összeségónek művelődésére vagyoni megerősödésére vezet, kövessenek bizalommal mindenkit, ki e törekvésben hivatottsággal és jóakarattal munkálkodik a nép érdekein. Kölcsönös bizalom és egymás megbecsülése, elismerése az egyéni kiválóságnak, a hasznos munka által szerzett érdemeknek méltánylása és támogatása az egyéni és társadalmi műveltség és gazdasági jólét előmozdítását czólzó intézményeknek, megked- veltetése a haladás eszközeinek, ezek azok a módok eszközök és feltételek, melyek a múlt választás kinövéseit feledtetni, káros befolyásukat ellensúlyozni tu Iják és a melyek n választás említett tapasztalataival szemben a nemzetet erősitő törekvések irányát meg szabják és eredményét biztosítják. Képviselőválasztás Gyomán és Orosházán. A vármegye két választó kerületében Gyomán és Orosházán hétfőn zajlott le a képviselőválasztás. Mindkét helyen kettőnél több jelölt volt és igy már azért is érdekes volt a választás lefolyása, hogy nem kerül-e valahol pótválasztásra a sor. A győztes pártok azonban mindkét helyen annyira túlnyomó erővel vonultak fel, hogy jelöltjüknek biztosították az absolut többséget. A választás mindkét helyen teljes rendben folyt le. A két választás lefolyásáról tudósításunk a következő : Orosházán. Két küldöttség előtt folyt a szavazás, amelynek tagjai voltak, az első küldöttségnél elnök dr. Nagy Elemér ügyvéd választási elnök, dr. Berthóty Károly ügyvéd hely. küldöttségi elnök és Torkos Kálmán helyettes jegyző, a II. küldöttségnél ennek elnöke dr. Berthóty István vármegyei tb. főjegyző egyszersmind helyettes választási elnök, dr. Külley Pál ügyvéd küldöttségi helyettes elnök, dr. Sál József vármegyei tb. aljegyző, küldöttségi jegyző és Bán Zsigmond helyettes jegyző. A választók három jelöltet ajánlottak és pedig Veres József és dr. Bikády Antal függetlenségi pártiakat és Farkas István szoczialistát. Reggel 9 órakor mindkét küldöttségnél a Veres párt kezdte meg a szavazást és pedig az I. küldöttségnél Orosháza, a másodiknál Tótkomlós község. Orosházai egész alkonyaiig szavazott, itt a Bikádi párt ekkor száz egynéhány szavazattal megelőzte a Veres pár- ; tot, de a második küldöttségnél Veres kétszázon felüli előnyben volt és igy a Veres párt mindig meg tartotta a vezetést. A vidéken határozottan a Veres párt volt többségben. A második küldöttségnél gyorsabban ment a szavazást és itt dr. Berthóty István küldöttségi elnök fél nyolcz órakor 9 órára kitűzte] a zárórát, a mikor is itt befejeztetvén a szavazás Veres Józsefnek 689, Bikádinak 371 £és Farkasnak 21 szavazata volt. Az I. küldöttségnél este a vidéki községek, majd az orosházi elmaradottak szintén Veres javára döntötték a szavazatok arányát. Itt V4 1 órakor ért véget a szavazás és Veres 622, Bikádi 555, Farkas 31 szavazatot kapott. Végeredményben tehát Veres József a kerület volt képviselője 1311 szavazattal dr. Bikádi Antal 926 és Farkas István 52 szavazata ellenében, 333 absolut szótöbbséggel az orosházi kerület képviselőjévé újból megválasztatott. A jegyzőkönyvek elkészítése után kevéssel 1 óra után dr. Nagy Elemér választási elnök nagy néptömeg előtt hirdette ki az eredményt, majd a meg- bivott képviselőnek üdvözlő szavak kíséretében átnyújtotta a mandátumot. Veress József köszönetét mondott a választás pártatlan, mintaszerű vezetéséért az elnökségnek, majd megköszönte a választópolgároknak a beléje helyezett bizalmat és egyetértésre, békére intvén őket ígéretet tett, hogy képviselői működésében mindenkor a haza javát fogja tekinteni. A szép beszéd után a választók fáklyákkal zajos éljenzés közben kisérték haza képviselőjüket. A rendet a választáson a 101. gyalogezred másfél százada és Márialaky hadnagy parancsnoksága alatt 50 csendőr tartotta fenn. Gyomán. Gyomán négy jelölt is volt és pedig Fábry Károly függetlenségi, dr. Zsilinszky Endre szabadelvű, Varkonyi István és Eri szocziálisták. Ez utóbbit bár tizen ajánlották, azonban egy szavazatot sem kapott és igy a mérkőzés az előbbi három jelölt között folyt le. A választási elnök dr. Bácsy Lajos ügyvéd volt, egyszersmind az I. szavazatszedő küldöttség elnöke, az első küldöttségnél helyettes elnök Reck Géza, jegyző dr. Debreczeni Lajos szolgabiró, helyettese Viskovics Ignácz ; a II. szavazatszedő küldöttség elnöke volt dr. [Jhrin Endre ügyvéd, egyszersmind helyettes választási elnök, helyettese Kiss László vármegyei aljegyző, jegyző Házy Imre, helyettese Kolozsy Eudre. A szavazást mindkét küldöttségnél a Fábry párt kezdette meg Gyoma és Endrőd községekből, a másik két párt csak később került sorra, de már kezdettől fogva állandó volt a Fábry párt többsége, a mely nagy erővel szervezetten vonult fel a választásra, mig ellenkezőleg a szabadelvű párton szemmel látható volt a bizalom hiánya és az ebből folyó lanyhaság. A Fábry párt már kezdettől mutatkozó fölénye mindinkább növekedett, mig a másik két párt és Zsilinszky Endre pártja a szavazástól visszavonulni látszott. Mindkét küldöttségnél kevéssel 10 óra előtt ért véget a szavazás. Leadatott összesen 2620 szavazat, amiből Fábry Károly 1638, Várkonyi István 621 és dr. Zsilinszky Endre 363 szavazatot kapott, és igy Fábry Károly 652 absolut többséggel a gyomai kerület képviselőjévé választatott. A győztes párt fáklyás diadalmenetben kisérte a megválasztott képviselőt a községházához, hogy a mandátumot átvegye. A jegyzőkönyvek megszerkesztése hosszú időt vett igénybe, és dr. Bácsy Lajos választási elnök csak egy órakor hirdette ki több ezer főnyi közönség előtt a választás eredményét, majd talpraesett beszéddel üdvözölte a megválasztott képviselőt átadván neki a kerület megbízó levelét Fábry Károly lelkes szavakkal mondott köszönetét megválasztatásáért, a mivel a tömeg zajos éljenzése közben véget ért a választási mozgalom. Gyomán a szegedi honvédgyalogezred két százada és Adámossy Béla főhadnagy parancsnoksága alatt erős csendőrszakasz tartotta fenn a rendet, a mely különben meg nem zavartatott. Ezek szerint a lefolyt általános választás eredménye az, hogy Gyulán K. Schriffert József, Békésen Kecskeméti Ferencz, Szarvason Haviár Dániel, Orosházán Veres József és Gyomán Fábry Károly — mindannyian függetlenségi pártiak — lettek a képviselők, mig Békéscsabán Zsilinszky Mihály szabadelvű és Achim L. András szoczialista jelöltek között folyó hó 16-án pótválasztás lesz. A tanítók és a tüdöveszedelem. Irta : Lukács György. Hazafias magyar szívvel hívom hazánk tanítóságát egy nemzetsorvasztó kór ellen. Segítsék az elnökletem alatt álló József Főher- czeg Szanatórium Egyesületet a tüdővész elleni küzdelemben. Minden, még oly kevés fáradozás a humanizmusért égbeszálló ima. Mert a harangszónál, zsolozsmánál is szebb imádság az emberi jótett. le poros czipőire. Én utána szaladtam és csúfoltam : eső lesz, eső lesz . . . — Ebből támadt minden veszedelem. Boriska úgy megcsavarta érte az orrodat, hogy nénéd nem győzte borogatni. — Igen, az orromat. Mindig csak azt. Egyszer, diák voltam már és az ő szoknyájára fodrot toldtak, megint neki esett az orromnak. Közel jött egészen, válla a mellemhez ért. Haragos tekintete a szemembe lobbant, gyors, pároló lihegése megbizsergette a bajuszom helyét. Akkor, amikor az orromhoz nyúlt, megharaptam a kezét. A fiatalember ivott, de meg sem törölte a száját, folytatta: — Aztán nem volt nyugtom. Csak egyet akartam: csavarná meg még egyszer az orromat. Mindent elkövettem, hogy érdemet szerezzek rá. Bajuszt festettem a bábuinak, letéptem a virágait, füstöt fújtam a czirmos Miczu szeme közé. ö tűrt, vörös arczczal, elkékülő ajkakkal, félre fordítva a fejét. De a mikor egyszer, mint egy nagy kisasszony, a virágágyak közt sétálgatva, módosán lépkedett felém, mégis csak czélt értem. A régi csufolkodás hangján kiáltottam rá, hogy eső lesz, pedig most már igazán arasznyira látszott ki a harisnyája a szoknya alól. Felforrt a vére és felém rohant. Én védtelenül, szédülve, remegve tartottam feléje az orromat. Lehunyt szemekkel vártam vállának érintését, azt a forró, bizsergő lihegést a szájam körül. Azt hiszem, nagyon sokáig vártam igy. Mikor végre föltekintettem sértetlen arczczal, ébredő szemekkel, Boriska mozdulatlanul állott előttem. Daczos ajka remegett, arcza fehér volt mint a szobor. Leszorította a szemét, szétzúzta a könyeit. Keze a torka körül babrált. — „Már nem lehet, már nem tudom“ — mondta szepegve, aztán elsírta a többit. — Már nem lehetett, — szólt elgondolkozva az öreg ur és belemosolygott a szivarja füstjébe. — Ettől kezdve verseket Írtam, — folytatta a fiatalember. — A mi elég ostobaság volt. És csak egyet jelentett. Azt, hogy a mai nemzedék nem tud latinul, nem olvassa Ovidiust, aki megírván Arsamandi-ját, ezt a módot, ámbár ő is tehetséges költőnk volt még akkor, egyáltalában nem javasolta. — Nem is értem czélt vele. Bárdos ur csak bérleti szerződéseket irt és neki adták a szőke Borist. Koczintottak, ittak. A fiatalember megpödörte a bajuszát s szólt : — Ennek már tiz éve, bátyám. De hát a szőke Boriskák nem azért mennek férjhez olyan urakhoz, akik hasznos bérleti szerződéseket Írnak, hogy soha se találkozzanak azzal az elsővel, aki érettük rossz verseket ir. Mi is találkoztunk. — Mi a manó? — Nem kerestük. Csak a végzet hozott össze bennünket. — Az asszonyok külön végzete, amely folyt on ilyen ügyekben szokott, átpakolás nélkül liferálni, tudom. — Boriskának nincs végzete, bátyám. Hogy is lenne, mikor soha nem ér rá regényt olvasni. Innen ered az én nagy bajom. A nyár végén kerültünk össze; ősz elején én azt hittem, már megkérdezhetem tőle, hogy boldog-e, nem hiány- zik-e abban a komor, nagy lakásban, amelyben üzletek után futkosó férje jóvoltából, mindég egyedül üldögélt, éppen semmise ? — És ö a szokás szabályai szerint felelt ? — Nem egészen, csak részben. Azt mondta : igen, hiányzik valami, ami gyönyörűségére lenne. De a részletekből kitűnt, hogy az nem én vagyok. Nem én, hanem egy lim-lom mindenféle porczellán, bronz, selyem, arany, üveg apróság, amit szétrakhatna a szobában, amit rendezgethetne, rakosgathatna, ami kellemesebbé, asszonyosabbá tenné a szobáit. De a szegény kis Boriskának szigorúan el kellett számolnia [a konyhapénzből és egy bérlő utoljára sem hiheti el, ami más férjre nézve aligha lenne teljesen csoda, hogy például egy káposzta fej, amelynek egyik fele porczellán ördögökből van, ötven krajczárba került. — Te aztán, remélem, elárasztottad nip- pekkel ? — De milyen szívesen. Szereztem neki legalább is húsz olyan porczellán-macskát, amely a megboldogult, régi Miczura a megszólalásig hasonlított. Kipótoltam neki százával azokat a virágokat, amelyeket egykor elpusztítottam.
