Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-19 / 49. szám
6 BÉKÉS 1905. november 19. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Kincses kalendárium. Tizedik évfolyamát érte el az idén a „Kincses Kalendárium,“ melynek az 1906. évre szóló kötete ma jelent meg. A Kincses Kalendáriumot ma már az egész magyar közönség jól ismeri. Tizedik uj évfolyamába is megtaláljuk a műit esztendő politikai, társadalmi, egyházi, művészeti és irodalmi történetét s ott látjuk e czikkben a múlt esztendő huszonöt legnevezetesebb halottjának arczképét. E szomomoru lap után egész sereg ismeretterjesztő czikk következik valamennyi dúsan illusztrálva képekkel. Az állatvilág fejlődésé- ről Írott tanulmányt követi a magyar művelődés ujabbkori történet« a statisztikai és politikai czikk a föld népeiről és államairól, majd egy nagyobb tanulmány, mely a Habsburg családnak a magyar nemzettel való összeütközését ismerteti. A spanyol etikettről is olvasunk a kalendáriomban s megtaláljuk az uj kötetben Spanyolország történetét. A magyar katholikus püspökséget is ismerteti egy czik- kely. Egy másikban huszonhat leghíresebb olasz festő arczképét és rövid elemezését látjuk. Igen értékes a filozófia összefoglalása. Apró tanulmányok következnek ezután: a házasságokról, a születési statisztikáról s a válóperekről. A tudományt népszerűsítő czikk a növénytan, érdekes az arczképek- ről és a gyermekrajzokról szóló czikk, a kanári madár természotrajza. az 1905-ben kibocsátott uj levélbélyegek, a magyar csaták térképe. Le van Írva s képekkel illusztrálva az orosz-japán hábo:u befejezése. A kinematográfról, a városi színházakról s a gonosztevő-típusokról szóló czikkek után a japán testgyakorláslás rendszerének bemutatása zárja be a kötetet. Az 568 oldalra terjedő Kincses Kalendáriom kemény táblába kötve, 2 koronáért kapható. Fidibusz. Ötlet és vidámság köszönt be november 24-éu a „Fidibusz“ czimü uj fővárosi élczlappal, amely csupa vidámság, elraésség, ragyogós jókedv, pajkos gúny. Képei és rajzai is nagyszerűek. A péntek napjának babonáját töri meg az a kedves, mulattató hetilap, amelyet minden pénteken délben már kézhez kap a vidéki olvasó is. A „Fidibuszát a fényes tehetségű Heltai Jenő szerkeszti; főmunkatársai: Ambrus Zoltán és Molnár Ferencz, ez a két brillians talentum. Karikatúrái javát Cserna Rezső, Csók István, Garay Ákos, Gulácsy Lajos, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Márk Lajos, Linek Lajos, Veszsóczy Manó, ezek a kitűnő magyar festőművészek rajzolják. A lap állandó munkatársainak sora is fésnyes: Ábrányi Emil, Herczeg Ferencz, Ignotus Gergely István, Pásztor Árpád, Hajdú Miklós, Kemény Simon, Lövik Károly, Nádas Sándor. A „Filibusz“ legalább 16 oldal terjedelemben a legolcsóbb élczlap. Mesésen olcsó! Előfizetési ára: egy évre 6 korona, fél évre 3 koronát, negyedévre 1 korona 50 fillér, egy hónapra 50 fillér egyes szám éra (5 krajcár) 10 fillér. Mutatványszámot készséggel küld a „Fidibmz“ kiadóhivatala, (Budapest, Rökk Szilárd-utcza 9. sz ) Tarka képek. Színes képeket Írhatnék a megyei életről, csakhogy a megyék most mind tele vannak politikával. A mi meg nem politika az életükben, az szintelen. Hát a megyeiek is élnek színtelen mindennapi életet? Élnek bizony, ők is csak emberek, s nem csupa házasságból álló hősök Még a hősök is — a kik legalább annak képzelik magukat — meghökkentek a belügyminiszter első elhatározó lépésére, mert hát a hazáért kenyér nélkül maradni lehet „szép és magasztos gondolat“, de ínséges állapot. S hogy néz ki egy hős — kenyér nélkül. Igaz, hogy gyűjtenek a számukra országszerte, de ez a gyűjtés hol nagyobb, hol kissebb szerencsével jár. De még ha ellátjuk is őket anyagilag, furcsa, igen furcsa, hogy hivatalban levő emberek elveszítsék hivatalukat, kidobják onnét őket, az egyikef alólról, a másikat felülről kifogásolt megyőződéséért. Hiszen akkor —egy megyei tisztviselőnek ma akármi a meggyőződése a haza boldo- gitása felől, lehetetlenné teszik, csakhogy 25-öt nem ütnek rá itt is-ott is, s úgy jár mint a kurucz-labancz világban a szegény paprikaárus tót járt, hogy ha kurucznak vallotta magát a labanczok verték meg, ha labancznak, a kuru czok látták el a baját s végre is kifakadt s kijelentette : „nem vágyom én sem kurucz, sem labancz, én vágyom egy szegény paprikaárus tót“ — hagyjanak nekem bikit, hadd keressem meg a családomnak a mindennapi betevő falatját. Mert hol vagyon az megírva, hogy csak a vármegyei tisztviselő álljon ki a gátra, és hős- ködjék, kuruczkodjék szegény paprikaárus tót létére oda hagyva állását, hivatalát, mig a többi közpénzből élő hazafiak : országgyűlési képviselők, államhivatalnokok, finánczok, papok, tanítók és harangozók, ugyanabból a megyeiektől megvont közpénzből élnek tovább vígan, s érdeklődéssel olvassák, hogy X és Y vármegye mint rezisztál. S még ha a vármegyék mind egyöntetűen járnának el, de a legtöbbje előbbre helyezi az exisztálást a resistálásnál. De nemcsak vármegyék vannak a világon, hanem költők is. A vármegyeházával szemben épült uj palotában is lakik egy alanyi költő, a ki egyébként fináncz-ör. íme álljon itt egy mutatvány „Dali“ az ő gyűjteményéből: DALL. (SM ERLING.) (Tenta, penna, kalamáris) Illeték kiszabási tiszt dalia. Atyám kereskedő volt de Hivatalnok én, O szabta az adás vételt Illetéket én. Fiam Izsó az illeték Rettenetes. Atyám édes az ily panasz Nem kellemetes. Fiam annyit nem fizetek S panaszt emelek. Apám édes az illeték Ki szabás rendes, Én az államot { Az természetes. Atyám édes az ily panasz Nem kellemetes. Az illetéket kiszabom , f alku után AZ ( ügylet Ezt ugyan megfellebezi Igen sok polgár. Atyám édes nékem ezért Jutalom jár, Azért ne fellebeze meg Ha jó hon polgár. Gyulán, 1901. január 25-én. FUredy. Ugye, hogy szép egy „ball-ada“ bár ugyan azt mondják a kik az egesz gyűjteményt olvasták, hogy van köztük még ennél is jobb-dali. És a dali-költő néha ir prózát is, onnan gondolom, hogy csak néha, mert ilyenkor az élőt is „néhai“-nak titulázza. De azért a prózája 's elég változatos, üde, s élvezhető. Álljon itt egyik legsikerültebb szerzem ínye: Néhai Dr. FÁBRY MÁRTONNÉ őnagyságához, mint a gyulai nőegylet elnöknőjéhez HELYBEN. Nagyságos Asszonyom ! ki mint a szétszórt tábor beli nagyszámú betegek, elzüllöt- tek, és bénák keserveit enyhítő, s könnyeiket különféle módon felfogni igyekvő kegyes szí- vüségben gazdag s odaadó egyesület, vezetőjének áldásos működése általam is ösmeretes lévén. Ki mély tisztelettel alólirott, egyes fekvő vagy ülő helyemből, vagy a könyörülök, vagy munkás botom segélyével keservesen birok helyet változtatni. Mindazon által igaz, hogy karjaim és szemeim erőssebb korában irigyelt tisztálkodásom s munka kedvemmel hóditólag bírtam hatni a könyörületes közönség munkaadó figyelmére, hogy ez által kevésbé vólt keserű az alamizsnával vegyitett táplálékom. De mióta hasznottevő tagjaim is gyengülnek, s a kenyér ha;sza időről időre erősbödik, valósággal, csak az ösmert szánakozók s szegényebb féle csekély munkabér fejében ker°s fel, mint nyomorékot, mert hiszen egymást múlja felül a helyében felkereső ép munkás nők sokasága. S igy öregbül korommal keservem is, melynek némi enyhítésére mély alázattal bátorkodom felhívni kegyes jóltevöm nagy úri befoljásoltsága utján, segélyeztetésemet, kegyes határozat szerint, előmozdítani, kegyesen méltóztassék. A lázattelyes kérésemet ismételve vagyok. Úgy nagyságos asszonyomnak, mint a jóttevő egyesületének. Gyulán 1900 év> októb. hó 2-án hálatelyes kegyeltje Szerk: Füredy. Körösi Rozália. Oh mily gazdag is ez a magyar irodalom, m-dyet nemcsak felkent papjai, hanem hivatal szolgái is ily sikeresen szóigáinak. így vívják ki a hallhatatlanságot ! Css -d.) Közgazdaság. Hogyan lehet a szikesföldeket termővé tenni.?* Pár hét előtt Vésztőn jártam, hogy az ottani tőzegtelepeket megtekintsem. Sajnálkozva láttam, hogy tanulatlanságunk s kényelmességünk miatt az előttünk tényleg porban heverő kincset sem tudjuk felhasználni. Vésztőn a pompás tőzegtelepeket felgyújtják, gőzekével az alatta levő kékagyaggal összeszántják, engedik, hogy a szomszéd városokba az övékénél sokkal rosszabb tőzegport tiz szerte nagyobb távolságról kétszeres árban vegyék. Nem tudják, mi a tőzeg, mire jó, mit ér. Ilyenekről beszélgetve a község igen intelligens jegyzőjétől hallottam, hogy egy tőzegtulajdonos gazda nálunk szikesföldjére hordatta a tőzeget, melyet máshelyt felgyujtogatott s beleszántva azt a szikbe, abból jó termőföldet csinált. A szik ilyetén meg- gyógyitásának máshol semmi nyomára sem akadtam, pedig ami a vésztői gazdának véletlenül már sikerült is, az a legtermészetesebb módon érthető. Az a szik, melyen Kígyós-Kétegyháza között gyermekkoromban magam is csak a délibábot láttam, mely a legszebb búzát termő földek között is foltonként megjelenni kezd, s ezer hold számra sivatagot alkot -• amint ezt Sigmond Elek dr. gondos vizsgálatai kimutatták — nem azért nem terem, mert sok a rossz sója, hanem azért, mert kiszárad mint a szikla, nem járja, nem hatol beléje a viz és kisorvad a növény gyökere. A szikes talajok ilyen kötöttségén ásványi anyagokkal: gipszszel, mészszel vagy homokkal segíteni nem lehet; a meglazitásra, a víznek, levegőnek átjárhatásra növényi részeket kell a szikesföldbe vinni. Ezt érte el, amint említettük, tőzeg- felhordás utján a vésztői gazda. Sigmond dr irja, hogy Szarvason a sziket digózással javítják. Sárga földet s bőséges istállótárgyát hordanak rá s a szik eltűnik. Azt hiszem, hogy ezt az eredményt más utón biztosabban s földfelhordás nélkül is elérhetjük. Az érett istállótrágya talajlazitásra nem eléggé alkalmas, mert szalmája már ellágyult, összeesett, másrészt hosszuszálu s igy a levegőnek, víznek elég utat nem nyit, nem eléggé lázit. Ellenben ha a szalmát apró szecskára vágjuk s még korhadása előtt keverjük a földdel össze, úgy abba igen sok levegőutat s nedvtartó nyílást veszünk, hol a gyökérnek is könnyű útja lesz, a rossz sókat is kimossa a viz s ez nem folyik le, de tényleg a föld mélyébe kerül. Ilyen czélra, azt hiszem, az apróra vágott kenderpozdorja vagy a nagyon összeapritott tengeri- koró, falevelek s mindenféle gaz szára, fürészpor is megfelelne, de semmi sem lehet olyan jó, mint a tőzeg. Ez vegyül össze legegyenletesebben a földdel, ez tartja meg legjobban a vizet s ez korhad leglassabban a földben Vésztőn láttam, hogy tőzeggel összeszántott kék agyagos földek oly porhanyókká lettek, mint a legfinomabb kerti föld, a máshol tégla* A „Köztelek“ bői.
