Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-19 / 49. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. november ig. 49-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.,................. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Jön a tél. A nyári zivatarokkal kaczérkodó enyhe időjárás nem téveszt meg bennünket, november derekán túlléptünk, következnek a legrövidebb napok : jön a tél. Ebben a rövid mondatban, mennyi az érzelem ! Javarészt busongó. Mert a kik prémes kabátban, barátságos berendezett úri szállásokban várják a tó befagyott tükrét, a korcsolyapályák élénk társaságát, azok aránylag kevesen vannak azokhoz képest, a kik fázva gondolnak arra, miből vesznek fát, meg szenet. Honnan telik a kenyérre ? A télnek is megvan az ő költészete, meg van az édes valósága. Hisz oly szép a szeretet ünnepe : a karácsony. Mindenki boldog szeret lenni ezen a nagy ünnepen. Szinte turjuk a földet érte. És hány tört reményű ember szedi össze földre nem is illő erejét, hogy ezen a békességes örömü ünnepen családját gondnélkűl lássa. Bizony szentebb ezeknek, mint azoké, kik lukszust űznek abból, hogy mentői nagyobb ajándékokat tudjanak vásárolni erre, a nagy napra. A jó nap, a kaczagó órák édes gyönyöre mintha túl is tenne már költekezéseivel: a nagy szereteten. A nagy ajándékozás mintha divatot teremtett volna abból, hogy mindenki a kelleténél jobban kitegyen magáért. Érezzük, hogy a karácsonfánál kötelességeink vannak, de érezzük azt is, hogy szokásainkkal, túl nagy költekezéseinkkel, bizony sok ember vállát megrakjuk teherrel. És úgy van, hogy a szülői szeretet, nem ismer nagyobbat a magáénál. Ha a szomszéd erre képes, megtoldjuk egy adaggal az ajándékot. Vannak családok, a kik a tél beálltával, szinte félnek a nagy, a boldog karácsonytól, mert sokat el kell vonnunk magunktól, hogy karácsonyra kimódoljuk az ajándék árát. A szegény embernek valóságos csapás ez az ünnep. Pedig a szegénység maga az Üdvözítő volt, ki oly nagy a szeretetben. Ő nagygyá, mi nehézzé tesszük a szeretet e napját. Fönségét üzleti színezettel szinte rideggé varázsoljuk, mely hova tovább kihozza az embert ünneplő kedvéből. Mi magunk rontjuk meg a szív boldogságát. Az ünnepet. Azt, mi a lelkűnknek legjobban esik. Mi azt hisszük, hogy az volna a módos emberek legszebb ünnepe, ha a szegény emberek ünnepét sem engednék elrontani. Ha szivük igazi szeretetre hangolódnék. Ha átéreznék, hogy ez az ünnep a mindnyájunké. Ha meglátnák, hogy milyen az ember mikor nincs fája, milyen, mikor a foga vaczog. Milyen az ember akkor, mikor oda künn ropog a hó, a hideg szobában ruhátlan gyermekek kérik a kenyeret. Istenem ! Ha az a sok risz-rossz, ne nyúlj hozzám törékeny játékszer helyett mely vagyonszámra jön kividről, a szegényebb sorsú gyermekeknek ruhára valót gyüjtenének mindenütt, mennyi könnyet tudnónk letörülni. Kevesebb ajándék karácsonyra és mindjárt kevesebb lesz a köny. — Szebb lesz az ünnepünk. Valami mé’tóságos érzés vegyül akkor a sziveinkbe. Mert a szegényebb embereket is leszoktatjuk az igényeiről. Kevesebb igényekkel még ők is jóllakhatnak. — Rövidebbre fogják a takarót és felmelegszenek. Lesz fájuk. Kenyerük. Es kenyérrel boldogabban várják a karácsonyt, nem néznek ki rémmel az ablakon, mikor oda kint süvít a szél és az eresz alján vastag jégcsapok lógnak le annak ijesztésére, hogy sokára jön a tavasz. Mihelyt jóllakik a szegény ember is, annál szebb lesz a tél képe. Mihelyt mifelénk is létesülnek ingyen tej és ingyen kényért osztó intézményeink, nem félünk úgy a zúzmaráé fáktól. Szebb, poétikusabb és nyugalmasabb lesz a jómódúnak tele is, mert nem kiabál bele a szegény ember örökös panaszkodása. Látni kell ezeket az embereket és mindjárt és mindjárt igaz a mi czikkünk minden szava. — Mihelyt a müveit kor szemüvegén nézzük a szegény emberek telét, azonnal tisztába jövünk azzal, bogy magunknak neveltünk békételen szegényeket. Nekünk kell hát azokat megtanítani gondolkbdni is. — Rajtunk lássák azt, hogy gazdaságosabban tudunk bánni már a forintokkal. Erre ők is élére állítják a garasokat. És a télnek a problémája csak ez. A pénz. Mihelyt ebből elég van, a tél is nagyon kedves évszak. A szegényebbnek is. Most csak azért rettegünk tőle, mert nincs mit ennünk, nincs mit fiitenünk. Erről pedig a tél nem tehet. Egyedül csak az ember tehet, ha volna benne emberség, hogy tenni tudjon róla. Tegyünk, mert jön a tél. A közigazgatási bizottság ülése. — November 13. — A vármegye közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta meg november havi rendes ülését, melynek legnagyobb érdeklődést keltő tárgya a Gyula város polgármestere ellen indított fegyelmi ügy volt, a mely a Dntkay Béla polgármester felfüggesztését Az éjféli nap vidékein. Irta : Korponay István. A f j o r d o k. Xenophonnak, a híres görög történetírónak és hadvezérnek katonái, a halhatatlan tízezer, Perzsia és Média rengeteg sivatagjaiból való küzdelmes visszavonulásuk végén, meglátván a Fekete-tenger hullámait, az öröm elragadtatásával kiáltottak fel: Tenger, tenger ! Hasonló elragadtatással kiáltottunk mi is, meglátván Narvick mellett a világhírű fjordok elsejét, a már említett Rombake-fjordot: Fjord, fjord! Nehány ezer kilométernyi út után ott voltunk a természet szépségeinek úgyszólván legünnepeltjeibbnél, az égigmagasztalt fjordoknál. Narvickban még megérkezésünk napjának délutánján hajóra szállottunk s hat teljes napon kalandoztunk a skandináv partok mentén, keresztül-kasúl szeldelve a fjordokat. Amily kedvező volt az első hatás, mikor Kiruna és Narvick között a vonatról, magas hegyoldalak tetejéről megláttuk közülük az elsőt, annyira csalódottaknak éreztük magunkat a hajózás első napján. Úgy tanúltam az iskolában, azt olvastam mindenfelé, hogy magas, függőleges sziklafalak között húzódó keskeny tengerágak a fjordok, annyira keskenyek, hogy sokszor két hajó alig fér el bennük egymás mellett. Az első nap másféle fjordokat mutatott be: széles, egész 10—15 kilométernyi tengert, amelynek vize majdnem mozdulatlant nyugodt, s amelyet alacsony dombsorokkal bíró kopár, sziklás, lakatlan partok szegélyeznek. Imitt-amott megnyílik a partszegély, kissé elevenebbé válik a tenger s kilátunk az óceán végtelen síkjára. Néha összeszűkül 1—3 kilométernyire a víz; partjai azonban alacsonyak és szintén kopárak. De csak az első nap estéjéig tart a csalódás. A látóhatár szélén lassan-lassan magas hegységek tűnnek fel csúcsaikon hókoszorúval, amelyet az alant! járó éjjeli nap sugarai halvány rózsaszínűre festenek. A tenger sötétzöld vizén aranyosra, bíborvörösre, narancsszínűre törve hosszú sávban játszanak a vér-J vörös nap sugarai s hajózásunk első napjának éjfelén, bűbájosán szép vidéken gyönyörködünk az éjféli nap1 feledhetetlen s soha eddig nem látott látványában.! Innentől kezdve szebb és szebb vidékek tűnnek elő. Egyik oldalon ott vannak a Skandináv-Alpeseknek a tenger felé meredeken emelkedő hatalmas sziklái, a másikon sziget hátán sziget — megszámlálhatatlan mennyiségben. Észak felé az Északi-fok előtt folyton zordabb, kopárabb a part, ház, község nagy ritkán tűnik fel, ember még ritkábban; de amint ott hajózunk a sziklák közötti tengeren, a magasba nyúló ormok között, mindnyájunkat varázslat tart fogva, a zordonságában is nagyszerű természet varázsa. Hajónk Hadsel névre volt keresztelve; kicsi, mindössze 45 útasra számított hajó, akkora körülbelül, mint a budapesti helyi hajók nagyobbjai. Kissé kényelmetlenül helyezkedtünk el rajta, mert elsőosztályú fülkéje csak 12 volt 30 fekvőhellyel, 15-en tehát a második osztályra kerültünk. Ha valaki látott már tengeri hajót, tudja, hogy micsoda kellemetlenség azokon a második osztály. Tizenketten jutottunk egy fülkébe, olyanba, hogy megmozdúlni sem igen lehetett benne. Ruha, poggyász számára hely nem volt; a poggyászt kint kellett hagynunk a fedélzeten, a ruhánkat éjjelre a fejünk alá gyűrnünk. Vigasztalásul szolgálhatott a II. osztályosoknak, hogy a hölgyek és nota- bilitások az I. osztályon a kazán mellé jutottak pokoli hőségbe. SiroUn 9 Asoktó’rmmt hathatóstze°r7°" tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál ngymmt idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga ás jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ozéggel legyen ellátva F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 346 3—4 Lap-unls: mai száma 12 oldal.
