Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-12 / 48. szám
1905. november 12. BÉKÉS 3 nagymise a rom. kath. templomban. Mise végeztével zászlószentelés a tagok és a gyulai dalárda közreműködésével. Népgyülés. Ifj. Barát István és társai gyulai lakosok, mint a nemzetközi szocziáldemokrata párt hívei, ma délután 2 órakor a Göndöcs-népkerti pavillonban, az általános választói jog, a politikai helyzet és a sajtó megbeszélése czéljából népgyülést tartanak. A kereskedők és kereskedő ifjak társulata e hó 4-én tartotta első társas összejövetelét a Komló szálloda társulati helyiségében, mely minden tekintetben igen jól sikerült. A fiatalság is kitett ma gáért s reggel 4 óráig tánczoltatta a megjelent hölgyeket, kiknek névsora a következő: Berkes Ilonka, Berkes Irénke, Lehrmann Juliska, Neumann Annuska, Reisner Juliska, "Winter Róza, továbbá dr. Berényi Árminná, dr. Berkes Sándorod, dr. Biró Béláné, Deutsch Jakabnó, dr. Keppich Frigyesné, Katz Mártonná, Lehrmann Sománé, Mannheimer Arnoldné, Neumann Simonná, Reisner Zsigmondné és Weisz Mérné. A gyulai korcsolyaegylet választmánya Fábry Sándor dr. elnöklésével e hó 7-én délelőtt 11 órakor ülést tartott, melynek tárgya az épülő kor- csolyapavillon szélességének 3 méterről 4 méterre leendő szólesbitóse volt. A választmány egyhangúlag elhatározta, hogy a pavillont megfelelőleg kiszélesbiti s az ezzel járó költségeket a részvényekből fedezi. November hó a zimankót, ködöt, hideget szokta liferálni, de az idén úgy látszik, szakított a hagyományokkal s még eddig egész hóban enyhe, kellemes, tavaszias időnk volt, szinte áprilisi allűrökkel. Csütörtökön pláne egész nyárias volt az idő s az abnormális időjárás szokatlan természeti tüneményben részesített bennünket, valóságos égi - háború, sűrű inenydörgéssel, villámlással kerekedett este 8 óra tájban s özönlött a zápor, akár augusztusi este lett volna. S ez történt november 9-én, amit. érdemes megjegyezni az utókor számára, mert nem minden évben történik, hogy november hóban nyári zápor és égiháboruban van részünk. Weisz Mór cognacgyáros és szövőgyári vezér- igazgatót abból az alkalomból, hogy 0 felsége őt a Perencz József rend lovagkeresztjével kitüntette, a szövőgyári tisztviselők és munkások a múlt vasárnap nagy ovácziókban részesitették. A szövőgyár egész személyzete ugyanis az ünnepelt igazgató lakásához vonult s ott a tisztviselők nevében Vadas Márton műszaki igazgató, a munkások nevében pedig Kovács Rózsika üdvözölték és egy remekművű ezüsttáblát nyújtottak át neki a következő felirattal : „Emlékül szeretetünk és tiszteletünk jeléül abból az alkalomból, hogy Ő felsége a király 1905. évi október 20 án kelt legfelsőbb elhatározásával szeretett vezérigazgatónkat a Perencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki. Gyulán, 1905 novem bér 5-én. Az első gyulai kötött és szövött iparáru gyár részvénytársaság tisztviselői, művezetői és munkásai.“ Az ovácziót az ünnepelt meghatottan köszönte meg s társas vacsorára hivta össze a pavil- lonba az egész személyzetet, mely tegnap este folyt le a legjobb hangulatban s kedélyes bállal végződött. A József kir. herczeg Szanatórium 'Egyesület újabban a következő nagyobb adományokat kapta : Állami bánya és kohómunkások ágyalapitványai 10 000 korona, lovag Boschán Jakab 200, grófCsáky Albinná 200, Drexler Béla 100, dr. Imre József és neje 200, Hegedűs Sándorné 200, báró Jósika Samunó 100, báró Révay Simon és neje 200, Szabadka fzab. kir. város közönsége 2000, Thonet Gyuláné 2000 és Veszelynó Palajthy Ilona a szabadkai tanitónőképezde igazgatónője egy a nevére tett és eddig rendeltetés nélkül való 1000 koronát fölajánlotta és még 1000 koronával kiegészíteni ren delte, végül Erdődy Imre gróf és neje szül. Migazzy Vilma 100—100 koronával pártoló tagok lettek. Bál a gyulai Kossuth szobor javára, a gyulai Józsefvárosi olvasókör november 19-én, a Gyulán felállítandó „Kossuth szobor“ alap javára, a népkerti pavilion dísztermében hangversenynyel és szavalással egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendez Belépődíj személyenkint 1 korona. Kezdete pontban 8 órakor. Pelülfizetések este a pénztárnál köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatnak. Házasság. Kroch József, a gyulai kötött és szövött iparárúgyár tisztviselője házasságot kötött Hölczer Kálmán vármegyei altiszt leányával Annával. Halálozás. Viruló szépségű fiatal leány tragikus halála borit mély gyászba egy előkelő iparos családot. Burda Antal polgártársunknak Mária nevű leánya 18 éves korában jobb létre szenderült. Az élte tavaszán elhunyt kedves leányt szerdán délután temették nagy részvéttel. A lesújtó halálesetről a következő gyászjelentés szól: Burda Antal és neje Névery Rozália a saját valamint gyermekeik : István és Perencz, az elhunyt nagyszülői : özv. Burda Elekné szül. Szelei Katalin, özv. Névery Fereucznó szül, Hegyi Erzsébet, továbbá számos rokon nevében is fájdalomtól mélyen megtört szívvel tudatják a felejthetetlen jó leány, testvér, unoka és rokon: Burda Máriá-nak folyó óv és hó 7-én reggeli 7 órakor, élte 18-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult földi maradványai folyó hó 8-án délután 3 órakor fognak a római katb. egyház szertartása szerint, a helybeli Szentháromság temetőben örök nyugalomra tétetni. Lelke üdvéért pedig az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 9-én reggeli 8 órakor fog az anyatemplomban az ég urának bemutattatni. Béke legjen porai felett! Hármas ikrek. Ritka Isten áldása érte Barát Pálné Volent Klára gyulai asszonyt. November 4-én este három élő gyermeknek adott életet, akik közül kettő fiú s egy leány. A szülék szegény emberek és ebben a szűk világban kissé sok is nékik az áldásból. Házasság. Dr. Nyisztor Adorján, a gyulai kir. törvényszék vizsgálóbirája, vasárnap vezette oltárhoz Debreczenben Fábián Lajos kereskedelmi iskolai tanár leányát Fábián Juczikát Főúri esküvő. Budapesten az egyetemi templomban csütörtök délelőtt fényes főúri esküvő történt. Pejacsevich Márk gróf, Pejacsevich Tivadar gróf horvát bánnak egyik fia vezette oltárhoz Beniczky Minkát, Beniczky Géza földbirtokosnak és néhai nejének, született Almásy Mária grófnőnek leányát, özv. Almásy Kálmánná grófné Wenckheim Mária grófnő unokáját. A templom, a hová csak külön meghívóval lehetett bejutni, az utolsó helyig megtelt előkelő közönséggel. Tizenegv órakor hosszú kocsisorban érkeztek meg a lakodalmas vendégek. A nászmenetet Almásy Imre gróf, a menyasszony nagybátyja nyitotta meg diszmagyarban, bokrétá- násznagyi pálczával a kezében. Utána következett a menyasszony bátyjának Beniczky Istvánnak karján, majd ötven pár, a legelőkelőbb magyar családok tagjai ; az urak kivétel nélkül diszmagyarban, a hölgyek pompás oaletben. Az esketést Békéd Rémig dr. egyetemi tanár, a vőlegény nagybátyja végezte nagy asszisztencziával s a czeremónia után megható beszédet intézett a fiatal párhoz. A szentélyben foglaltak helyet a Pejacsevich, Almásy, Teleki, Zichy, Kuun, Károlyi grófi, továbbá Prónay és Ambrózy bárói családok összes Budapesten tartózkodó tagjai. Az esketés után zenés nagymise volt, mire a lakodalmas vendégek a Park-klubba hajtattak, a hol ebéd volt. Délután öt órakor a fiatal pár nászutra indult, Esküvő. Emhö Gyula fővárosi tanító, városunk szülötte folyó évi október 31-én vezette oltárhoz Budapesten menyasszonyát Lang Mariska fővárosi tanítónőt. Gazdátlan jószág. A gyulai rendőrkapitányi hivatal által egy darab bárány gazdátlanul őriztetik ; igazolt tulajdonosa ugyanott átveheti. Elmezavart. Juhász Mátyás gyulai lakoson f. hó 7-ikén az elmezevarodottság megállapittatott. Juhász ugyanis a törökzugi szőlőkben a kunyhókat felolvashatta nagy pironkodva inuvecskéjét és ha „Miska bácsi“ megveregette érte a vállát, hát az csak annyit ért, mintha ott nyomban íróvá ütötte volna fel — megnyílt előtte az ut fel a magasba, amennyire a szárnya bírta. Petőfit ő emelte ; nem félt, hogy el fogja homályositani. Jókai első regényeinek Nagy Ignácz szerzett kiadót, pedig tudta, hogy el fogja homályositani. Madáchot Arany János fedezte fel, Tóth Edét Szigligeti és így lehetne folytatni akár meddig. Isteni processus volt ez. Az öregek patriarchális szeretetéből sarjadzott ki és származott át az Írói nymbus, mint ahogy a madár támad attól a csodás melegtől, amely az öreg anyamadár testéből kiárad, mikor a tojásokon ül. Később aztán, mikor ezek a szent öregek elhaltak, nehezebb lett az Írói hírnév megszerzése, de még se bizonytalan. A szerzőnek azt kellett elérnie, hogy a kéziratai nyilvánosságra jussanak a lapokban. A közönségnek áttekintése volt, sok szem sokat, sőt mindent megtalál, észrevette ami érdekes megjelent és méltányolta. A kritika is figyelt és mikor a szerző kötetbe gyűjtötte elszórt dolgozatait, megmozdult benne a lelkiismeret s nem restéit néha egy kis zajt csinálni a jó mellett. De mit tegyen az úgynevezett tehetséges kezdő most ? Most, mikor annyi lap van, hogy valamennyit senki sem olvassa el. És mikor egy lap is akkora tartalmú, hogy azt átnézni is sok, kivált a modern embernek, aki siet egész nap, siet reggeltől estig, siet reggelizni, siet olvasni, siet dolgozni, siet aludni, siet megöregedni és sietségében nem is ér rá megszeretni egy helyet, megszokni egy pihenő padot, gyönyörködni egy kinyílt rózsában, siet, és siet egyre tovább. A szegény kezdő csak ir, ir (hisz ő is siet), hol itt helyez el egy rajzot, hol amott egy novellát és csak nagy sokára veszi észre, hogy ez nem is igazi publikálás, csak a kéziratnak egy szerencsésebb transformatiója. A közönség ötven fokos közönyben szalad el mellette. Hát mit tegyen f Talán kötetbe gyűjtse össze a müveit ? Persze, hogy erre kell gondolnia. Csakhogy nem pusztán a lapok változtak meg, hanem a kiadók is. A könyvkereskedői üzlet most a colportage-ra van alapitva, hosszú lejáratú előfizetés gyűjtésre és a kiadók már csak a húsz kötetes Írókat adják ki, meg nem gondolván, hogy a húsz kötet közt ott van az is, amelyik valamikor elsőnek jött ki a napvilágra, hogy a többi utána jöhessen. Úgy fordult biz az, hogy a kezdő előtt minden regi ut be van nőve bozóttal, tövissel. Még tán ahhoz a módhoz folyamodhatik, hogy a maga költségén adja ki az első müveit, melyek mint a Noé kieresztett galambja, meghoznák a zöld babérlevelet. Hasztalan fáradtság ! A lapok nem közölnek az elbeszélő müvekről kritikát. l-egftíljebb a maga munkatársainak a köteteiről van recensio (azok persze csupa Dickensek és Tolsztojok, de tökéletesebb tulajdonokkal). Egyéb könyvek felemlitésére azonban nincs hely. Ha Krumply Nándor orsz. képviselő valami sü- letlen megjegyzést tesz a folyosón vagy a clubban, azt ritkított betűkkel szedik, sőt az is közérdekű esemény, ha egy szerelmes szakácsnő vitriollal önti le a hűtlen asztalossegédet, hanem a könyvre nincs hely. Legyen az akár eg}' elismert iró könyve vagy még egy el nem ismert kezdőé. Minek azt tudni, hogy más iró is van a világon a lap Íróin kívül ? Ily tiszteletreméltó nézetek mellett bajos teljesen, hiven tájékozódni az irodalomról s a fejlődő tehetségekről, kik úgy látszik, egy jó szót nem kapnak — kivévén ha meg találnának halni. Ah, a halál, az egészen más. A halál még erős patrónus. Az égő viaszgyertyák reszkető fénye glóriát vet az üresnek tartott koponyákra is. A koporsónál megindul a hódoló tömjénezés és a meghalt irótárs végre csupa szépeket hallana most, ha nem volna örökre süket. És innen van azután oly sok jelentékeny írónk, hogy öreg Szinnyei József kötetek hosszú sorozatába sem birja a neveiket begyömöszölni és oly kevés jelentékeny könyvünk, hogy egy fél szekrényben is elférne. Mikszáth Kálmán.
