Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-12 / 48. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. november 12. 48-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Közművelődésünk fejlődése. Irta : Molnár Viktor. A népek élete akkor ‘egészséges és az állami élet biztos, ha nagy nemzeti ideálok lelkesítik az embereket, amelyek az emberek sajátságos elégületlenségét a fennálló renddel a jövőre irányozzák és ezáltal a fokozatos haladást biztosítják. A mindinkább szélesebb alapokra kerülő állami és társadalmi élet eszményei között a legnépszerűbb és legtermészetesebb ideál az, amely az embertörnegek szellemi, erkölcsi és esztétikai nevelését egyetemessé és általánossá akarja tenni. Különös nagy átalakító hatással van az egész társadalomra a műveltség és a tudomány, mert a vagyon mellett a műveltség az, amely az embereket az úgynevezett felső és alsó társadalmi osztályokra szétválasztja és kétségtelen, bár kevéssé szökik szembe, hogy a műveltség milliomosai ép olyan veszélyesek lehetnek a társadalmi rend egészséges fejlődésére, mint a tulnagy vagyon birtokosai. A művelődési mozgalmak között amelyek az utolsó évtizedben Európaszerte elterjedtek, a legjelentősebb az a törekvés, hogy a tudomány eredményeinek népszerűsítésén túl maga a tudás terjesztése, az elismert igazságok tanulmánya szolgálatába álljon a nemzeti élet szorosabb egységének és elősegítse nyugodt, háboritlan kialakulását. A néplélek minden időben mintegy ösz- tönszerüleg kereste a széthúzó egyéni törekvések közepette az összekötő kapcsokat. Régibb időben a vallásos eszmék voltak nagy keltó' hatással a nemzeti érzületre ; majd az irodalom, költészet és művészet kerültek bensőbb kapcsolatba a népiélek termékeivel ; a monda, a népköltés és háziipar elemeivel is nyertek nagy jelentőséget a nemzeti lét harczában. Tagadhatatlan azonban, hogy a vallás, bár őszinte alázat és ájtatos buzgóság nagyobb közösségben is nyilvánulhat, mégis inkább az egyes lélek boldogulását és üdvözlését veszi czélba és azért a vallást a társadalmi és állami rend alapjául és nem czóljául kell kitűznünk, mert egyetemes jellege, mint összekötő kapocs, az idők folyamán elhalványult; költészet és művészet pedig, amennyiben remekeik főleg alkotóik egyéniségének kifejezői, számot tartanak a rokon egyéni érzület viszhangjára, de csak válságosabb vagy ünnepiesebb helyzetekben válhatnak az egész népet lelkesítő szózattá és csekély befolyással vannak a szocziális erőviszonyokra. Egyedül a tudomány egyetemesebb érvényű, értelmes bizonyításon alapuló eredményeitől várhatni, hogy oly egyesitő meggyőződésnek legyenek alapjai, aminó' nélkül a rendekre, osztályokra tagolt társadalom egységes nemzeti életet nem folytathat. Ez az alapja tehát annak a törekvésnek, mely elég jellemzően Angliából indult ki, a modern államóletnek ős hazájából, hogy bevigye az elméleti tanulmány szeretetét és a tudás felvilágosítását a nép minden rétegébe és a tudomány meg a műveltség iránti szeretet és becsülést a nép minden rétegében állandóan ébren tartsa. Nálunk a Szabad Lyceum szervezése indította meg a mozgalmat és elsősorban a középosztály köreire kívánt hatni. Majd inkább idegen példákon igazodva, folytatódott a mozgalom a Szabad Egyetem munkásságában és legújabb ily hajtása, a Népakadémia néven, kiválóan az alsóbb rétegeket törekszik be vonni az olynemü tanulmányba, mely nem csak a közelfekvő hasznosságot, hanem a szellemi közösség ápolását, a művelődés áldásaiban való tudatos részvételt tekinti ezél- jának. Kétségtelen, hogy a szabad intézmények mind e három ágú és fokú munkásságára szüksége van —- a szorosabb szervezetüeken kívül a közművelődésnek. Az alsóbb néposztályok rászorulnak — az iskolai tanításon túl — szükkörü tapasztalataik bővítésére. Föl kell előttük tárni legalább is hazánk természetes viszonyainak kevésbbé ismert tényeit, nemzeti történelmünknek, irodalmunknak és művészetünknek tanulságos és lelkesítő adatait; majd az idegen országok és nemzetek példáinak bemutatásával alkalmat kell nyújtani összehasonlításra és közállapotaink szükséges bírálatára, hogy gondolkodva és okulva vehessen részt népünk minden fia a kívánatos és folytonos haladás munkájában. Középosztályunk műveltsége, ha itt-ott talán már külső tekintetében javult is, nagyon is szükségét láthatja a szélesebb körű tájékozódásnak a tudományos kutatás megállapodott fogalmi eredményei, valamint igazságainak és tételeinek rendszeres kapcsolatai körül. Mai nap, az élet bonyodalmaiban, ilyen eligazodás hiányában, összefoglaló elmélkedő képesség nélkül tudatos közreműködést nem várhatunk a nemzetek nagy versenyében középosztályunktól, amelyre pedig nemzetünk jövője alapítva van. S végre még azok is, akik tudományosabb előkészülettel léptek pályájukra, nem lehetnek el a tudományoknak a folyton szaporodó felfedezésekkel járó nagy átalakulásában, az uj problémáknak és módszereknek pontos ismerete nélkül. Szükséges, hogy a mindennapos gyakorlatban el f Bünbánat. A múlt vasárnap Templomba mentem Nem is tudom, hogy Mi vitt el engem. Hisz a templomba Én alig járok. Elvégzem otthon Az imádságot. A jó Istennel Mikor beszélek, Nem szeretem, ha Szemmel kisérnek. Mégis elmentem, De meg is jártam : A sok nép között, Őt is ott láttam. Nagy komolysággal, Mint anyám szokott, Kicsi könyvéből ügy imádkozott. Aztán a könyvet Szépen betette, Szeme sugarát Reám vetette Szeme sugara Lelkemre szállott S elfelejtettem Az imádságot . . . Ágnes néni. Ágnes néni, szomszédasszony lelkem, Ugye, bizony, meg sem ismer engem? Alig köszönt, oly hidegen néz rám, Pedig én, a Bandika volnék ám . . . Az a kicsi, szőke fürtü gyermek, Akit egykor úgy szeretett kelmed. Emlékszik- e? Rég ideje annak . . . Szüleim a parókhián laktak S a »papákhoz“ egy kis dolog végett Szomszédasszony naponként átnézett, Rossz időkben velünk együtt szenvedi, .ló időkben velünk örült kelmed. És ha nem volt házi munka semmi, Hát anyámnak segített — pihenni. Eltrécseltek erről-arról ketten, De én aztán oda settenkedtem. S megkérleltem, hogy meséljen egyet . . . Annyi Bök szép mesét tudott kelmed 1 Házukhoz is sokat jártam én el, Lágy kenyérrel, édes süteménynyel Megfraktáltak engem ottan mindég, S alaposan jóllakott a vendég. Otthon persze az étel nem kellett S én kaptam ki, nem pediglen kelmed. Hejh, de bizony reges régen volt a’, Emberré vált Randika azóta. A tavaszból én a nyárba léptem, Kelmed pedig benne már a télben. Sok hosszú év lassacskán lepergett, Fehér hajú nénike lett kelmed Hadd boruljak a nyakába, néném, Ily örömet alig értem még én ! Csakhogy látom friss, jó egészségben ! Ejh ... az a könny mit keres szemében ? Lecsókolom onnan e könnycseppet, Nekem tán csak megengedi kelmed? . . . László Andor. "sKrSíX^tr- tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szaraárhmut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes s^aga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 346 2-4 Lapianls: mai száma ÍO old.a.1.
