Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-10-01 / 42. szám
6 BÉKÉS 1905. október 1. az egyik „A nő mint házi orvos“, melyet az országos nevű orvos dr. Bród Miksa ir, ott van továbbá „A házi kincstár“, mely a legújabb divatot közli és Sárossy Bella nagynevű Írónő szerkesztésében jelenik meg, ott van végül, ami a háziasszonyra nézve óriási szükségletet képez, a főzés, sütés és kertészetre vonatkozó rendkívül érdekes és fontos közlemények. A házikisasszony a magyar irodalom legnevesebb embereivel találkozik novellák és egyéb irodalmi termékek alakjában. A családfő részére ott vannak a kitűnő külföldi és belföldi események képekben bemutatva s rendkívül érdekesen megírva. Még töméntelen apróságot találunk „Tolnai Világ Lapjában“, melyet itt helyszűke miatt nem sorolhatunk fel. Ha nem ismeri ezen lapot melegen ajánljuk, hogy hozasson egy mutatványszámot, melyet ingyen és bérmentve küld a „Magyar Kereskedelmi Közlöny“ Budapest, VII., Károly-körut 9. szám. „Független Magyarország.“ Abból a küzdelemből, a melyet magyarságáért folytat ez a nemzet, hatalmas rész jutott ki a magyar nemzeti eszme legintranzigensebb harczosának : a „Független Magyarországának. Nem volt, nincs és nem lesz más jelszava ennek az újságnak, mint hogy mindenütt és mindenben a magyarság szuverénitása érvényesüljön. Nem ismer köntörfalazást ebben a kérdésben a „Független Magyarország“, amely élén Lengyel Zoltán főszerkesztővel, Bakonyi Samu főmunkatárssal és Perczel Móricz felelős szerkesztővel a függetlenségi publiczisták legkiválóbbjainak munkásságát viszi harczba a magyar nemzet jogainak kivivására. Politikájának meg nem alkuvó következetességén kívül valamennyi rovatunk teljessége teszi megbízható napilappá a „Független Magyarország“-ot. Hírszolgálata színvonalon álló, azért tehát részletesek és érdekesek az informácziói; szépirodalmi részében mindig vonzó olvasnivalót nyújt; színházi rovata pedig kritikáiban, valamint értesüléseiben — megóva minden klikktől való függetlenségét — általánosan elismerten szolgálja a közönséget. Dolgozó gárda teszi a „Független Magyarország“ szerkesztőségét s előtte csak egy a lényeges: a közönség érdeke. A „Független Magyarország“ szerkesztősége és kiadóhivatala Budapesten, VII., Erzsébet-körut 50. szám alatt van s ide kell küldeni az előfizetési árakat, melyek ezek : egész évre 28 korona, félévre 14 korona, negyedévre 7 korona és egy hónapra 2 korona 40 fillér. — Mindazon előfizetők, akik a lapra félévi 14 korona díjjal előfizetnek 8 magukat még egy további félévre kötelezik, megkapják a pompás és művészies kivitelű „Petőfi Albumot“, melynek bolti ára 16 korona. Színészet. Bezárultak az Erkel-szinkör kapui és Somogyi müvésztársasága eltávozott körünkből, hogy bevonuljon Nagyvárad díszes kőszinházába. Véget ért az idei nyolcz hetes színi saison és ma már csak annak eredményeire tekinthetünk vissza, hogy azokból az egy év múlva kezdődő uj saisonra tanúságokat merítsünk. A lefolyt színi évad művészeti szempontból nézve feltétlenül nagysikerű, a színház látogatottsága szempontjából kielégítő eredményű volt. Ez utóbbi állítást természetesen csak a viszonyok figyelembevételével mondhatjuk ki, mert kétségtelenül volt Gyulának anyagilag jobban sikerült és az igazgatóra nézve kevesebb deficitet jelentő saison is. Ámde az idén számot kellett vetni az általános gazdasági helyzettel, a második évben megismétlődő rósz terméssel, a mely különösen Gyulán éreztette hatását, az ebből folyó rendkívüli drágasággal és nehéz életviszonyokkal; mind olyan dolgok, a melyeknek tudatában méltó aggodalommal tekintettünk az idei saison anyagi eredménye elé. Es ha ezek mellett be kell ismernünk, hogy a színház látogatásában a közönség ha nem is tömegesen, de állandóan és az egész hosszú saison alatt kitartóan tett bizonyságot müvészetpártolásáról, kielégítőnek kell mondanunk az e részben tapasztalt eredményt. A nagy és rendkívüli nehézségek legyőzésében természetesen sokat kell felírnunk a társulat javára, a mely kitűnő előadásaival osztatlan megelégedést érdemelve ki, mindvégig ébren tartotta az érdeklődést. Az eredményből másrészt ismét bizonyságot merítünk ama feltevés, illetve tapasztalat helyességére, hogy Gyulán az őszi saison alkalmasabb, mint a tavaszi illetve nyáreleji. Mert ámbár az őszi saison elején néhány színházlátogató család még távol van Gyuláról, de ezek is a saison nagyobb részére haza kerülnek, a nagyközönség pedig őszszel szívesebben megy színházban és a mi fő, aránylag könnyebben áldoz a művészet támogatására. Művészeinknek egyenként és összesen szívélyes istenhozzád-ot mondva távozásukkor a saison utolsó három előadásáról a következőkben referálunk : Dunanan. A rég nem látott, rég nem hallott régi szép operette, mondhatjuk az igazi operette, az ő pompás alakjaival operette apa és operett fiával, operette vendéglősével, operett utazásával és operett banditáival vonult be szombaton diadalmasan az Erkel színházba, mint egy poraiból megélemedett főnix. Az igazi hamisittatlan operett levegője áradt szét a színpadról, az igazi operette, melyben nincs egy komoly alak, nincs komoly történet, hanem kasírozott nagyságok, ál-haramiák, vidám és bolond jelenetek és ötletek s amelytől a mai operette a maga érzékcsiklandozó rafinált hatásával teljesen elüt. S a publikum élvezettel vette be a régi jó bolondságokat s művészi élvezettel a gyönyörű vig Offenbach muzsikát, mely ma is ősforrása az operett zenének, hova meríteni járnak az ünnepelt modern zeneirók. Régen nevettek annyit a színházban mint szombaton este. Tihanyit belépésekor virágeső s csokrok fogadták ő volt Dunanan s pompás humorizáló kedvében volt s kitünően alakított. Patroklus-t Anday Terka játszotta, aki nagyon herczig volt ebben a kis nadrágszerepben. ötletes volt Bérezi a vendéglős szerepében s Aradi Aranka, T. Pogány Janka, Hajnal, Palásthy, Sz. Nagy Imre mind kiaknázták hálás szerepeiket s kaczagtatták a közönséget. Szépek voltak az énekek, melyeket Aradi, Sz. Nagy, Anday Palásthy és a kar érvényesítettek igen szépen s általában kedvező hatást tett a felújított régi darab a színházat szorongásig megtöltő közönségre s a «Jupla, jupla Katharina» sűrűn hangzott a színházból távozó közönség sorai között. János vitéz Hetedszer is nagy közönség előtt került színre a saison slágere. Gerlaky Hermin búcsú fellépte lévén az előadás, a kedvelt művésznőt a közönség sok virág- adománynyal halmozta el és szívesen tapsolt sikerült alakításának. A virágból jutott Bárdos Irmának is aki a királykisasszonyt énekelte szépen és egy érdekes virágadomány az Iluskát személyesítő Anday Terkának is. Bagó szerepében Palásthy aratott tetszést, Tihanyi mint franczia király és T. Pogány Janka, mint gonosz mostoha nagy derültséget keltettek. Kolibri mama. Lélekteljes komoly szép darab volt az utolsó előadás, igazi méltó befejezője, a szépen sikerült! szezonnak a színház részéről, de nem mondhatjuk^ azt a közönségről is, mert a színház csakúgy ásított az ürességtől- A főszerepet művészi egyénisége teljes! kifejtésével szivekigható alakítással Angyal Ilka1 (Iréné) játszotta meg művészetének teljességét, közvetlenségét sohasem éreztünk úgy mint ebben a szerepben. Tóth Elek az édesanyja bűnének tudatában levő, a gyermeki szeretet súlya alatt küzdő fiú lelkületét tőle megszokott nemes játékkal játszotta meg, örley Flóra is valódi művész volt érdekes! szerepében. Tihanyi, Krasznay, E. Kovács Mariska,1 Hajnal, Komáromy Mariska, Nagy Sándor, Palásthy részesei a sikernek rajtuk kívül. Az egész darabj mély, igaz művészet erejével ható benyomást tett aj közönségre, mely lelkesen és tüntetőleg tapsolt a felvonások között. Gyulai élet. A politikai láthatáron ugyancsak tornyosulnak a sötét felhők, egyik villámlását a vasárnapi nép- gyülésen is láttuk, ahol a gyulai függetlenségi és negyvennyolezas párt megalakult, de valamint magyar szokás sírva vigadni, azonképen ha bajba vagyunk, se szoktunk nagyon elkeseredni, mert hát kesergéssel úgy se lehet a hazát megmenteni s feljegyezte a krónika, hogy voltak olyan magyar huszárok negyvenkilenczben, akik pipálva mentek a csatatérre, annyira fumigálták a veszedelmet s pipaszó mellett is megverték a németet. Hát ilyen a magyar ember! Most is imák az újságok rettenetes dolgokat, egyik-másik szinte forradalmi hangulatban is, de azért a magyar társadalom még nem búvik kétségbeesetten az ágy alá, hanem megy minden a maga rendes módja szerint Csak hidegvér és tiszta gallér, ez a fő 1 Gyulán például az ex-lex állapot daczára, olyan jól ment az idén Somogyinak, hogy jóformán ez volt a legsikerültebb szezonja fennállása óta az Erkel szinkörnek, úgy hogy szinte az a gyanú ébred az emberben, hogy a be nem fizetett adók mind a színházi kasszába vándoroltak. Csak az utolsó előadást rontotta meg az izraelita nőegylet műkedvelői előadása, mely előre vetette fényét s a „kolibri mama“ ugyancsak kevés publikumot tudott vonzani hétfőn este a színkörbe, pedig hej de megérdemelte volna ez a szép darab a szép közönséget! Most már üres a színház. A színészek, akik két hónap óta úgy a szivünkhöz nőttek, ráültek a Thespis kordája gyanánt szereplő Szeged-nagyváradi személyvonatra és egy esztendőre megint becsuktuk a bódét, egy esztendeig megint csak elméletileg foglalkozhatunk a szinmüvészettel s olvashatjuk irigykedve a premiereket az újságokból. — „Semmi babám, semmi, igy kell annak lenni . . . “ s ebbe kénytelen belenyugodni a színművészet minden rendű és rangú pártolója, még a Sz .... ék cselédje is, aki vasárnap reggel azzal állított be a gazdájához, hogy : — Tekintetes ur, adjon ki a béremből 3 forintot! — Minek az magának, Kati ? — Azért kérem alássan, mert nem nézhetem, hogy az a szegény Iluska olyan árva a színpadon, mindig szidja, csipkedi az a gonosz mostohája a lelkem kis jószágot, oszt’ még egy bu- kéttal se vigasztalják meg az urfiak szegényt. Hát úgy gondoltam, hogy csináltatok én neki egy bu- kétot, had örüljön neki. S úgy is tett, amiként beszéle s vasárnap este a „János vitéz“-ben takaros szép csokrot nyújtottak fel a színpadra Anday Terkának s ezt a szegény, egyszerű cselédleány szivéből eredő figyelmet többre veszi most a kis Anday, a színi kritikusok összes dicsériádáinál s művészi sikerei közül erre a legbüszkébb valamennyi közt s méltán is ... . * * # A hét eseménye azonban mégis az izraelita nőegylet fényes estélye volt, melynek a „Paktum“ czimü, alkalmi vicclap volt a hivatalos sajtóorgánuma, jó és rósz viccekkel tarkítva. A jó viccelők és a rósz viccelők ugyanis szövetkeztek erre a nagyszabású irodalmi vállalatra s innen a „Paktum“ elnevezés, mely czim bizonyára útmutatás is akar lenni az áldatlan politikai állapotokra. — Hogy a politika igazodni fog-e utána, azt még nem tudjuk, de hogy a publikum igazodott a „Paktum“ után és két estén át megtöltötte a nézőteret, az szent igaz, ha mindjárt nem a „Paktumot“ okoljuk is ezért a nagy érdeklődésért. Filoszemiták és antiszemiták egyaránt kapkodtak a jegyek után s első nap sokan hasztalan, csak másnap jutottak ahhoz az élvezethez, hogy megláthatták a „Babatündér“-t. S a szép kis műkedvelők kaptak annyi csokrot, annyi tapsot, annyi és oly megérdemelt elismerést a közönségtől, hogy akármelyik primadonna megirigyelhette volna tőlük, a kis ballerina csemetéktől. Az élőképekben és műkedvelői előadásban már tulnyomólag nagy kisasszonyok és felnőtt urak szerepeltek, illő komolysággal és helyzethez illő pózzal állva ki a nézőközönség tekinteteit és lelkes tapsait, a műkedvelői előadásban pedig egész rutinirt színészeket és színésznőket véltünk látni a műkedvelőkben. Az élőképek — különösen a második előadásnál, — érvényesültek pompásan s a két előadás alatt a bájos műkedvelők úgy megszokták a világot jelentő deszkákat, a kulisszák festett világát, hogy szinte rosszul esett megválni tőle. ... No de reméljük, hogy még viszontlátjuk őket ott megint — nem sokára. Ilyen jól rendezett műkedvelői előadást mindig szívesen megnézünk. ■* * * Ez volt a múlt hét eseménye, a jövő hetek készülődő nagy eseménye azonban kétségkívül a gyulai nöegylet által rendezendő nagyarányú házi- ipar- és kézimunka-kiállitás lesz, amelynek összehozásán fáradhatatlan buzgalommal gyüléseznek, megbeszélnek, dolgoznak, kapaczitálnak, mosolyognak a gyulai úri hölgyek. Szinte lázban van már a társaság, itt is, ott is egyébről se hall az ember, mint arról, hogy ki micsoda lesz az élőképen, tudniillik a kiállítás után nagyszabású tánczvigalom és ezt megelőzőleg élőképek lesznek méltó befejezői a mozgalmas napoknak s ezeket az élőképeket rendezi most nagy buzgalommal a hölgybizottság. S m! férfiak, hiába mosolygunk fölötte, mert ez a „rendezés“ komolyan mondom, hogy nagyobb munka, mint sok kemény hivatali dió, amelylyel mi férfiak, néha úgy ki szoktunk lenni. Tessék elképzelni, hogy felkérik X-et egy szerepre s elfelejtkez-
