Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-10-01 / 42. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. október 1. 42-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K - f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula városa 1906. évi költségvetése. Nem emlékszünk rá, hogy a város képviselői valaha is olyan nyomott hangulatban jöttek volna össze, mint — előreláthatólag — szerdán a képviseleti közgyűlésen, mely egyéb tárgyak mellett a város jövő évi költségvetése fölött is fog tanácskozni. Ezt a nyomott hangulatot érezzük mi is, amidőn publicistikai kötelességünkhöz hiven a költségvetéssel és annak kapcsán a város közügyéivel foglalkozunk. A nyomott hangulatnak meg is vannak a maga szomorú okai. Az első s főok a két egymásután következett rósz gazdasági esztendőnek súlyos, majdnem végzetes hatása s következményei. A szárazság okozta rósz termést és az abból származó drágaságot sínyli a földmives, iparos, kereskedő, munkásosztály és értelmiség egyaránt. A munka s kereset hiány már most észlelhető; alig merünk még csak gondolni is rá, minő mérveket fog ez ölteni, minő következményeket fog ez okozni a télen és kora tavasszal ? A politikai zavarok, az ex-lex káros hatását országszerte érzik ugyan, de sehol olyan erősen, mint a termés hiányában szűkölködő három alföldi vármegyében ; Csong- rád, Csanád és Békésben. Sokkal, könnyebb helyzete van Dunántúlnak, Bácskának, a felvidéknek, a királyhágón túli résznek, ahol mindenütt kitűnő termés volt; azok csupán a vigasztalan politikai helyzetből eredő haza- fiúi fájdalmat, mi azonban a hazafiui bánat mellett a politikai helyzet összes közgazda- sági nyomorúságát is átszenvedjük. A községek háztartását az ex-lex valóságos katasztrófával fenyegeti. Községi s iGyulára vonatkoztatva városadó nemcsak hogy nem folyik be, hanem erre az esztendőre egyáltalán még ki sincsen vetve. Rendes években is aránytalanul nagy a városi adóhátralék, ebben a rósz esztendőben bizonyára még nagyobb lenne akkor is, ha ex-lex nem volna; az a körülmény pedig, hogy 1905-re városadót nem is vethettek ki, egyértelmű azzal, hogy a majdani utólagos kivetésnek óriási összegekre rugó olyan része is el fog veszni, amely rendes időben való kivetés esetében még a kedvezőtlen közgazdasági helyzet mellett is bizonyára befolyt volna. Ennek a vigasztalan helyzetnek betetőzéséül még az is, hogy a város első tisztviselője, ügyeinek hivatott irányítója, a városi háztartásban elkövetett mulasztások, szabálytalanságok miatt épen most áll előre nem látható következményű fegyelmi vizsgálat alatt; épen most, amikor talán sohasem lett volna olyan szükség a biztos szemre, biztos kézre, feltétlen megbízhatóságra, mely a város hajóját a zavaros politikai helyzet és közgazdasági nyomorúság szirtjei között bölcsességgel irányítsa s a hajótöréstől megóvja. A közpénztár jövő évi költségvetését lapunk más helyén közöljük. Behatóbb kritikájától tartózkodunk, aminek meg mondjuk az okát. Tartózkodunk azért, mert a költségvetés nem reális, noha a fenforgó viszonyok között nem is lehet az. Állításunk indokolására csak egy körülményt említünk meg. A költségvetés szerint az I. II. csoportra (földadó) 7 4 35/ioo°/o, — az !• Hl. csoportra (ház és kereseti adok) 87% esnék községi pótadóul, ami az idei (zárjel között ismételve ki sem vetett) városadólioz képest 1%% emelkedés volna. Csakhogy 1905. évben nem lévén államadó kivetve, a számvevő — elismerjük hogy hibáján kívül — kényszerűségből az 1906. évi városadó alapjául újra az 1904-iki államadót veszi. Nem tehet egyebet. Az azonban nemcsak előrelátható, hanem bizonyos dolog, hogy Isten tudja azt is hogy utólag mikor kivetendő 1905-ik évi államadó, mert utólag lesz kivetve, feltétlenül kisebb lesz az 1904-ik évi államadónál. Abból is ami kivettetett: a földadónak tízezrekre rugó része aszály czimén leírásba jön ; ez a leírandó összeg pedig megszűnik városadóval megterhelhető adóalap lenni. Szóval a megterhelhető államadó alap szörnyen megzsugorodván, ez okból szükségszerüleg a városadó perczent- nek kell növekednie. Az államadó alap hiányával szemben a költségvetés realitását a lehetőség korlátain belül biztosítandó, nincs, vagy legalább mi nem tudunk más expedienst, mint azt, hogy a képviselőtestület a költségvetés tárgyalásául ezúttal csupán a bevételek és kiadások, illetőleg azok végösszegeinek megállapítására szorítkozzék. A községi adó perczentet hagyja függőben úgy a föld mind egyéb adónemeknél mindaddig, mig az államadó kivetés úgy az 1904-ik mint az 1905-ik évre tényleg megtörténik. Az államadó kivetés után positiv kimutatható adóalappal fogunk számolhatni, a városadó perczentet csak akkor lehet majd megállapítani. Ugyanezt az eljárási methodust ajánljuk a vármegye községeinek és a költségvetések felülbírálására illetékes törvény- hatóságnak is figyelmébe. Ezt a methódust a törvény nem ismeri ugyan, de hisz a törvény nem is intézkedik exlex eshetőségekre, amely eshetőséget magát is kizárja, de az élet — fájdalom — most már ismételten produkálja t Vissza! . . . Irta: Csizmadia Sándor. Te ifjúságom szép világa, Alkotmányba veszett kikelet, Hol vagytok álmok, friss remények ? Szorongva ime visszanézek : Ha látnálak még titeket . . . A tüzparázs ég még szememben, Szivemben forró, friss a vér : De testem már nehézkes, fáradt, S a lelkem, mely valaha lázadt, — Úgy érzem hogy nyugodni tér . . Nem a keserves, súlyos évek Rabolják meg az életet : Milljók közt is egyedül lenni, Hol számunkra nincs senki, semmi, A lét még gyilkosabb lehet. Ha valahová elmehetnék, Hol erdők hűvös csendje vár: Nem szállna bus felhő napomra, Tavaszom uj bimbókat hozna, S talán teremne még a nyár . . . * Lámpa mellett. A szürke kis vándor-legyecske Idetévedt a lámpafényre ; Künn csendes, c.-illagos az este, A hold szelíden néz az éjbe. A légy lassan kezemre szállott, Én lestem: vájjon mit csinál ott ? 1 De nini mit tud?! . . . Csíp a hitvány! . . . Pedig könnyen elbánnék véle, Két ujjal is agyonszoritnám 1 . . . De mért törnék az életére ? Amennyi vért kívánhat éhe : Egy csöppnek is ha ezredrésze. Van nékem sok-sok embertársam, Ki húsomat, szivemet tépi; Vérem minden cseppjét kiszívja, S hová taszít ? 1 A sötét sírba 1 . . . S tűröm, mintha élő se lennék, — Mért bántsam hát a kis iegyecskét ? 1 . . . Asszony a testamentumban. Irta : Verner Jenő. Az este az a hiób hir terjedt el a városban, hogy Füleki Tar Domokos huszárezredes, a társaság nobilis tagja meghalt. A hirt mindenfelé megható részvéttel beszélték az emberek, mert a huszárezredest mindenütt jó szivéről, humánusságáról és nagy intelligencziájáról ismerték. Találkoztam aztán .Solt Palival, a' főhad- nagygyal, a ki bejáratos volt a háznál, az meg a szokottnál vigabb volt. — Igaz hát, hogy a vasember meghalt ? — Dehogy is igaz. Készül, de nem tudom, mire megy vele. Előbb meg akar gyógyulni, aztán azt kívánja, hogy én vágjam agyon. Már a lovassági laktanyánál is intézkedett. Bandázs nélkül, a végkimerülésig fog menni a párbaj. — De a lapok már hozzák a halálozási hirt. Az egyiknél már ki is van szedve az el- parentálás. — Még hasznát veheti. Mert meglehet, hogy Domokos ezredes csakugyan meghal. — A párbajban ? — Lehet, hogy abban ! — Hát amúgy is meghalhat. — Sőt az a valószínűbb ! — Nem értem. — Furcsa. — Az. — Bővebb magyarázatokat nem kaphatok ? — Ilyen szárazon az nem megy. Gyere be egy teára, vagy kettőre, öt-husz pezsgőre. És én bemegyek a snájdig katonával a mulatóba, mert jól tudom, hogy a magyar ember bor mellett tudja magát legjobban kibeszélni. T.eültünk. A főhadnagy rendelt. Meglepett az a szörnyű rendelvény, noha én már jól ismerem a bélelt tárczáját. Mindég kivakkan onnan egy pár százas, de ma meg túlságosan kiduzzasz- totta az a sok kékhasu bankó. Utóbb annyi italt rendelt, hogy a megyei viczinális lokomo- tivja szuszogott volna alatta. * LaprirLk: irtai száma lO old.al.
