Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-09-17 / 40. szám
2 BÉKÉS 1905. szeptember 17. Gyula város képviselőtestületének 1902. évi i julius hó 28-án 95. szám alatt hozott határozatát: melylyel kimondotta, hogy az aradi kultúrmérnöki hivatal által a város belvizeinek levezetésére kószi- i tett újabb csatornázási tervezetet nem fogadja el, s az előző tervek további kiépítéséhez ragaszkodnak, a vármegye közönsége 1902. deczember hó 16-án 811. szám alatt kelt közgyűlési határozatával feloldotta, s utasította a képviselőtestületet, hogy a csatornázási ügyben oly újabb határozatot hozzon, amely a város teherviselési képességére figyelemmel legyen, de egyszersmind a csatornázás ügyét kielégítő módon megoldja. Ezen közgyűlési határozattal szemben Gyula város képviselőtestülete 1903. évi márczius hó 23. és 24-én 46. szám alatt hozott határozatával újból kijelentette, hogy az újabb csatornázási tervet nem 1 fogadja el illetve annak alapján a csatornát nem 1 épiti ki. A vármegye közönsége 1904. évi február hó 29-én 60. szám alatt kelt közgyűlési határoza- i tával az előbb idézett képviselőtestületi határozató} hatályon kívül helyezte, és 811—1902. 811. szám alatt kelt gy. határozatát fentartotta, oly kijelentéssel, hogy amennyiben a képviselőtestület megfelelő határozatot nem hozna, a csatornázási vizi munkálat engedélyezése és létesítése czéljából a szükséges intézkedéseket hivatalból fogja megtenni, és a költség többletet a város költségvetésébe hivatalból állítja be. Ezen 60—1904. számú közgyűlési határozatot Gyula város képviselőtestületének felebbezése folytán felülvizsgálván, azt a földmivelésügyi minister ur szakvéleményének meghallgatása után a felebbezés elutasításával indokainál fogva és az alábbiakra való tekintettel helybenhagyom. Ugyanis az első tervezetnek az aradi m. kir. kultúrmérnöki hivatal által történt elkészítésekor más befogadó, mint^az élővizcsatorna, rendelkezésre nem állván, a tervezet szerint a csatornák szükségképen abba vezettettek volna. Az alsó-fehér-körözsi ármentesitő belvizszabá- lyozó és vizhasznositó társulatnak Gyula város mellet időközben végrehajtott belvizrendezési munkálatai azonban lehetővé tették, hogy Gyula város belsőségeinek lecsapolása czélszerübben oldassék meg akként, hogy a városi főlecsapoló csatornák az élö- vizcsatorna helyett a társulat lecsapolójába vezettessenek. Ebben leli magyarázatát azon körülmény, hogy a lecsapolási munkálatok végrehajtásának folyamán a kultúrmérnöki hivatal a munkálatoknak beszüntetését kérte és a lecsapolás azon elv szerint való módozatának kivitelére, melyszerint a városi főlecsapoló csatornák a társulat lecsapolójába vezettetnének, újabb tervezetet dolgozott ki. A lecsapolás ezen elv szerint való kivitelének előnye az eredetileg tervezett azon megoldással í szemben, mely szerint a városi csatornák az élő- 1 vízcsatornába vezettettek volna, hogy a belvizeknek tökéletesebb lecsapolását s a talajvizeknek tökéletesebb sülyesztését teszi lehetővé, mivel a befogadó | mélyebb volta miatt a csatornák is mélyebbre i helyezhetők, igy a város jabbparti főgyűjtőjének . fenék vonala 50 czentiméterrel mélyebbre helyez- | hető, a mi a város területeinek kiszárítása tekinteté , ben megbecsülhetetlen előny, továbbá ezen megoldás mellett a csapadék vizek mindenkor szabad levezetésre jutnak és elkerültetik az, hogy élővizcsatorna egyidőben tápláló és lecsapoló csatorna J legyen, mely két czéinak az élővizcsatorna nem . telelhetett volna meg akként, hogy vagy az élő- j vízzel való ellátás vagy a lecsapolás csorbulá t ne ( szenvedjen, s nem szolgálhatott volna az élővíz- j csatorna vizhasznositó műveletek czéljaira sem. , A kultúrmérnöki hivatal által kidolgozott két, tervezetben előirányzott 36000 és 71000 korona • kö ötti 35000 korona költség különbözet azon körül- \ ménynek tudható be, hogy eredeti terv szerint a ( helyszinrajzban A. és B. betűkkel jelölt csőkivágó- dások, valamint a C. ponttal jelölt zsilip helyett, ( melyeknek költsége 2800 koronában volt előirányozva, ( az uj terv szerint az A. és B. pontok között egy ] sphponnak beépítése lesz szükséges 7914 korona 94 . fillér költséggel, a mi 5114 korona 94 fillér több ‘ költséget okoz; a többi 29885 korona 06 fillér több , költség pedig abban leli magyarázatát, hogy mig az , első tervezet szerint csak helyszinrajzban zöld , czeruzával behúzott csatorna vonalak kiépítése tér- ] veztetett összesen 21987 folyó méter hosszban, addig az uj tervezetben a csatorna vonalak hosszúsága összesen 43514 folyó méter, továbbá mig a : régi terv szerint 17000. alagcső lefektetése 26. hid létesítése és a csatornáknak 85. 50. méter magas fenékkel való kiépítése terveztetett, addig az uj terv szerint 59000. alagcső lefektetése 130 hid létesítése ; és a csatornáknak 84. 60. méter magas fenékkel. való kiépítése van tervbe véve. A költség különbö- zett túlnyomó része tehát annak folytán áll elő, hogy az uj tervben sokkal több lecsapoló árok van felvéve mint az eredetiben. A városnak a felebbezésben felhozott azon állítása, hogy a régi terv alapján eddig már megépített csatornákra, melyek a helyszíni rajzban két kék vonal közzé foglalt piros vonallal vannak kitüntetve, elköltött 18000 korona kárbaveszett összegnek tekinthető, alappal nem bir, mivel a már elkészült csatornák az uj tervezetbe be vannak illesztve, csupán ezen már lerakott 1870 folyó méter csővonal sülyesztése válik szükségessé, mely munkálatra a költségvetés 14 tétele szerint 1500 korona vau elő- i irányozva. A sertés fürösztő lecsapolásától nem kell i tartani a városnak, mivel a csatorna, miként a részletes helyszín rajzban ki van tüntetve, a kétegyházi i ut nyugati oldalán húzódik a körtöltésig és ennek lábánál a társulati csatornáig úgy hogy az nem vágja át a sertés fürösztőt. A város azon állítása hogy a csatornáknak kilóméterenkint felvett illetve 17. cmnyi esése a belvizek levezetésére elégtelen, alappal nem bir, mert a csatorna emésztése nem egyedül a fenék eséstől függ, különben is legtöbb belvízcsatorna ennél kisebb eséssel bir. Tekintettel a lecsapolás azon módozatának, mely szerint a városi főcsatornák a társulati lecsa- polóba vezettetnének, fent kifejtett előnyeire és miután a város által javaslatba hozott azon mód, hogy a belvizek lecsapolása szempontjából az élővizcsatorna időnkint kiürittessék, keresztül nem vihető, mivel az élővizcsatorna jelenleg mint öntöző csatorna hasz- , náltatván, abból öntözni viz a belvizek lecsapolhatása szempontjából le nem ereszthető, de különben is az élővizcsatorna kiürítése nem csekély időt igényelne, a meddig a csapadék vizeknek a városban való visszatartása meg nem engedhető, a lecsapolásnak csskis a fenti módozat szerint való kivitele engedhető meg. A város jól felfogott érdekében kívánatos volna természetesen, ha a tervezett összes munkálatok mielőbb foganatosíttatnának. Ha azonban a város anyagi helyzete ezt meg nem engedné, ellehetne tekinteni attól, hogy az uj tervezetben felölelt összes mellék csatornák egyszerre építtessenek ki, és elegendő volna, ha egyenlőre csak az eredeti tervbe felvett mellékcsatornák létesittetnének, és az újonnan tervezett mellékcsatornáknak a város anyagi viszonyaihoz mért fokozatos fejlesztésére mód nyujtatnék. A mi a lecsapolásnak a most tárgyalt tervezet szerinti kivitele folytán felmerülő több költség viselése iránt a város részéről az alsó-fehér-körözsi társulattal szemben támasztott igényt illeti: e részben megjegyzem, hogy a jelen eljárás keretében, és az ezen eljárás során határozásra illetékes hatóságok jogkörében ezen igény érdemleges elbírálás tárgyát nem képezheti; mert azon jó alap folytán is, a melyre a város ezt az igényét alapítja, t. i. hogy a több költség a nevezett társulat által létesített vizi- müvek következményekép merülne fel, tnnek a kérdésnek a tárgyalása az 1885. évi XXIII. t.-cz. szerint illetékes hatóságok jogkörébe tartozik, s mint ilyen a város részéről, ha ebbeli igényét továbbra is fentartja, a munkálatoknak a vízjogi törvény alapján történendő engedélyezése iránt folyamatba teendő eljárás során lesz előterjesztendő. A város azon észrevételére vonatkozólag, hogy a jelen tervezet sem tekinthető befejezett műnek, mert abban a városi csatornák a társulat befogadó csatornájával való összeköttetéséről gondoskodás nem történt, megjegyzem, hogy az alsó-fehér-körösi ármentesitő és belvizszabályozó társulat folyó évi február hó 11-én 8L. szám alatt a földmivelésügyi Berta tehát nagyon rosszul képzelte el a sok csipkés köntös, ezer drága holmi jövendő birtokosát. Müértő szemei bosszankodtak: mennyi pótlék, mennyi ráncz ! Otthon a kis macskájukon különbül állott volna. Haragudott Beke urra. Ezért ugyan kár volt lejönni. A próbálással is lassan haladtak. A kisasszonynak ezer baja, ezer szeszélye volt. Sokszor hetekig feküdt. Berta ráért elmélkedni a maga józan, egyszerű észjárásával. Azon kapta magát, hogy hangosan beszél, ilyenformán : és ez akar férjhez menni ! Persze, hisz a penész is virágzik, ő szeretni akar és akarja hogy öt is szeressék. Melyik leány ne akarná ? Az Isten úgy teremtette őket, mint a hogy szabad szeretni a madárnak, az utolsó kis bogárnak. Bertának volt néhány futólagos szerelmi érzése, de komolyan sohase gondolkozott róla. Most a környezet, a semmittevés izgatta kép- zelemvilágát és egy kicsit ábrándozni kezdett. Sorba vette a széptevőit. Volt közöttük két kereskedősegéd, a kiktől virágot is kapott, egy hivatalnok, a ki egy aranylánczos szivet akart neki ajándékozni, no — és Beke ur, Bekéért irigykedtek reá a lányok. Különösen egy közülök, a ki már tiz esztendeje szerelmes volt belé s csak várt-várt egyre hűségesen. A leány egy perezre szinte szeretett volna közéjük repülni. Gyötörte a folytonos egyedüllét, a szertartásos csönd. Úgy érezte, mintha békóba verték volna a lelkét. Épen egy hete nem dolgozott semmit. A kisasszonya semmi áron se akarta a látogató ruháját felpróbálni. A mamája nem ellenkezett vele, tudta, még nagyobb bajt csinálna. Az édes papa se vehette elő a tekintélyét, mert ő folyton utazgatott üzleti meg egyéb dolgokban. Remek este volt. A park olyan volt a holdfényben, mint egy mesebeli tündérkert. — Bűbájos illat terjengett szerteszét, az orgonaágat szinte a földre húzta a temérdek virág. — Beljebb a jázminbokrok fehérlettek s a nagy rondóban néhány ifjú rózsa, akik siettek nyílni, örülni az életnek. Berta egy jó estét akart magának szerezni. Átöltözött. Volt egy olcsó kelméből készült, de jószabásu fehér pongyolája, azt kapta magára. Bezárta kis szobáját s lefutott a kertbe. Oda fönn ki nem mozdultak ilyenkor. Anya és leánya féltek az esti levegőtől, a sötétségtől. Berta bekószálta már a kertet, ismerte minden zegét, zugát. Most szinte futva ment le a lépcsőkön. -Szeretett volna ujjongani, dalolni, a miért az Isten ilyen szépnek teremtette a vi lágot. Úgy érezte, mintha lénye teljesen felolvadt volna a májusi étheres levegőben s repülne bűbájos szárnyakon a mindenség felé. A ho'd vékony sarlója misztikus, bágyadt fénnyel vette körül s ö behunyt szemmel, édes elme- rülésben dőlt egy százados vadgesztenye oldalához. Mintha villanyütés érte volna, de oly erővel, hogy kiáltani képtelen volt. Valaki átfogta a derekát s ajkára szorította a forró száj széleit . . . Aztán, mind a kettő meglepődve, szótlanul nézett egymásra. Lenyűgözte őket a varázs. — Bocsánat, — hebegte a férfi, — Bányai Edith vőlegénye vagyok és azt képzeltem, hogy .... A menyasszonyomat akartam meglepni, — mondta tovább nagy zavarral, — a kerti ajtón jöttem be, a vasúttól egyenest . . . . Azt hittem Edith, ő mindig fehérben jár . . . A leány teljes nagyságában kiegyenesedett. Olyan volt, mint egy hatalmas, szip szobor. Keze, arcza jéghideggé vált, minden csöpp vére a szivébe futott, hogy szini-e hallatszott a dobbanása. Ajka lángolt, valami szörnyűt akart mondani annak a másiknak, a szintén hatalmas szép embernek, de a tekintete lebéklyózta. Csönd. A csöndnél is nagyobb csöndesség. Csak a levelek suttogtak, a virágok apró szirmai tapsoltak örömükben : ime két ember, akiket egymáshoz vezérelt az őserő, melylyel telve a lég legkisebb atmoszférája. Edith meglehetős közömbösen fogadta a vőlegényét. Ő mindig fázott s panaszkodott, hogy nászúira okvetlen délre menjenek. Nizzába talán . . . Esetleg egy hónap múlva megtarthatják az esküvőt. Még a héten elintézi az összes toalett-dolgokat. Csöngetett a szobaleánynak : — Mondja meg kérem Berta kisasszonynak, készüljön a próbákra. A leány furcsa, zavart arczczal jött fel: — Kérem, a kisasszony szobájában ezt a levelet találtam. És átnyújtotta. Majd hozzátette: nagysága kérem, a kapus látta is, amint ma jókor reggel a kerti ajtón keresztülment, egyenesen a szántóföldekee, a vasútállomás felé. A csomagját is magával vitte. Edith egy perezre tétovázott, de azután arrogáns hangon adta ki a rendeletet: — Anna kérem, nézzen körül, nem hiány- zik-e valami?
