Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-09-10 / 39. szám
1905. szeptember 10. BÉKÉS 7 belőle. A színkör ez este zsúfolásig megtelt és pedig nem annyira a darab kedvéért, hanem föképen E. Kovács Mariskáért. A darab maga tulpikáns is, de az E. Kovács Mariska páratlan művészete és diskrét játéka mellett ez fel sem tűnt s fiatal leányok is — akiknek pedig épen nem való a darab — lelkesedve nézték és hallgatták végig. — Nekünk, gyulaiaknak, E, Kovács Mariska házi művésznőnk lön, úgy a szivünkhöz nőtt, hogy el sem tudnánk lenni már nélküle. Elősorban az a báj, amit magával a színpadra hoz, elragad mindenkit, de főképen tökéletes művészi tehetsége talál osztatlan elismerésre. Minden szerepében kiváló, nincs olyan szerep, amit kedvvel ne játszana meg s alakításai mindenkor a legnagyobb műélvezetet nyújtják. Ez idő szerint — bátran állíthatjuk — hogy szerepében a vidék legelső színművésznője s a magunk szempontjából végtelenül sajnálnánk, ha a jövőben nélkülöznünk kellene, ha ő is a Parnassuson haladva tovább, a Nemzeti-, vagy a Vígszínház gárdájába kerülne, amely hely már régen jogosan megilleti. Jutalomjátékanak estéjén különösen elragadó volt, hozzájárult ehhez bizonyára a szeretet impozáns megnyilvánulásának hatása is, amelynek a gyulai szinpártoló közönség ez este többször jelét adta. Színre léptekor valóságos virágzáporral halmozták el, tíznél több virágcsokrot s díszt nyújtottak fel a zenekarból s egy, a közönség adakozásából vett gyönyörű dísztárgyat. Perczekig tartott a tapsvihar, mely színre léptekor fogadta s mig az ajándéktárgyat és virágdíszeket s csokrokat átvette. Könnyekig meghatva állott ő maga pár perczig a s'/inen. S aztán elkezdett játszani s játszott elejétől végig, a legnagyobb elismerésre méltó művészettel. Nyílt színen s felvonások után, folyton felhangzott a taps s- lámpák elé hívták többször. Méltó partnere volt Tóth Elek, akit szintén frappirozott az eleven, pezsgő játékával. Kiváló alakítást nyújtott ez este is Krasznay s jó volt Szarvasi is. A többi kisebb szereplők is mind ügyesen s hatással ill szkedtek bele az összjátékba. Két jutalomjáték. A hét folyamán két jutalom játék lesz a színkörben. Bérezi Gyuláé kedden és Tóth Eleké pénteken. Bérezi jutalomjátékául az »Aszfaltbetyár« kerül színre; a közönségnek egy rendkívüli mulattató estére van kilátása, mert ez a darab a tavalyi budapesti saisonnak legnagyobb sikerű bohózata volt, a budai színkörben Krecsányi társulatánál egy folytában 70 előadást ért meg és ismerve Bérezi ötletességét, ő ezt a kitűnő bohózatot még megtoldja mulattató kupinkkal és kitűnő tánczbetétekkel, igy tehát biztos a remény, hogy a közönség ezen az estén kedvére kikaczaghatja magát. — Tóth Elek, művészi ambicziójához méltóan, olyan darabot vesz jutalomjátékául, amelyben egyrészről teljes mértékben lesz alkalma a vidéki, sőt elfogulatlanul szólva, a fővárosi színpadok erőihez1! is viszonyítva, szerepkörében páratlan tehetségét és 1 tudását érvényesíteni, másrészről »A házi béke«, (a!' nemzeti színház repertoárjából) mulattató, pompás, t de egyúttal olyan poétikus vígjáték is, amelyhez1, teljes biztonsággal és nyugalommal el lehet vinnij okál a bakfis leányokat is, akik szegények úgyisj ritkán juthatnak olyan helyzetbe, hogy mamáikí színházba vigyék őket. Óhajtjuk, hogy a pénteki t »fehér estén« a gyulai közönség Tóth Elek iránti t szeretetének és nagyrabecsülésének, — amit a jeles színművész teljesen kiérdemelt, — zsúfolt házban adjon méltó kif. iezést- p li A hét műsora. Vasárnap délután Menyecskék.! Vasárnap este Piros bugyelláris, népszínmű. Hétfő] Arany kakas, énekes bohózat. Kedd Az aszfalt- f betyár, Bérezi jutalomjátéka. Szerda A kis püspök, ; uj vígjáték Csütörtök Apajune, a vizi tündér, uj ; operett. Péntek A házi béke. Tóth Elek jutalom-j játéka Szombat Bob herczeg, Palásthyval a czim- • szerepben. Vasárnap János vitéz. Gyulai élet. Egy csomó vidéki újságot lapoztam át, vala- : mennyi az iskolai Vév elejét zengi különféle czimek ; alatt, lévén szeptember eleje, amikor vége a diák-1 szabadságnak, kezdődik a robot, a kínos keserves í magoltatások ideje s kezdődik a családapai bugye-1 lárisoknak az ő érvágása. — Ez a helyzet szigna- i túrája s magam se térhetek ki tehát az elől, hogy szerény véleményemet fel ne tárjam az iskola felől.!; Szerény véleményem pedig az, hogy az elemi is-1 kólák és szakiskolák kivételével minden egyéb : iskolát ilyenkor szeptember elején mindjárt be kellene csukni. Korántsem vindikálom magamnak, hogy ez az én ötletem, sőt azt sem, hogy az eredeti ötlet volna, nagyon sok „igazi“ okos ember véleménye után beszélek én is, akik már tapasztalatok alapján hirdetik, hogy ezek a bizonyos „általános műveltséget nyújtó“ iskolák, melyekhez a középiskolák tartoznak, tulajdonképen nem nyújtanak semmit, hanem tulajdonképen taposó malmok, óriási szellemi energiacsökkentő haszontalanságok, memória kin-tornáztatások, fölösleges szellemi limlom gyömöszöltető intézmények s hogy ezek a tisztelt intézmények megölik az egyéniséget, pirula készítő módjára egyforma szabásúra nivellálnak minden koponyát s hogy tulajdonképen fáradtan, elernyedten bocsátják az ifjúságot az életbe, fegyvertelenül az élet nehéz küzdelmeire, mert az érettségi vizsga bosszúságát kiállott ifjút megtanítják esetleg arra, hogy a-j-b mennyi a négyzeten és hány strófából áll a Niebelung ének, de nem tanítják meg még arra sem, hogy ha díjtalan sóhivatali gyakornok akar lenni, mily módon szerelje fel a kérvényét és kinél kell benyújtania. — Persze, persze mosolyognak a tanár urak, nem is sóhivatalnoknak neveljük mi a tanulóinkat, sóhivatalnoknak minek is az anakreoni verssor, meg philosophiai propaedeu- tika. Csakhogy az a sajnos, hogy az iskolából ki került ifjú háta megett egy végleg leapasztott zsebí család áll a legtöbb esetben, amelynek a minden napi kenyeréből vágta le az iskola a tandíj, könyv tárdij, nyugdíjalap, értesítő, beiratási dij, könyvek rajztáblák, vonalzók, tömbök, Írószerek, radirgumik czirkalmok, kihuzótollak stb. stb.-re valót s az < végleg leapasztott zsebü család nem elégszik me| a trigonometriai képletekkel a mostani busára! mellett, hanem a nagyreményű csemetének kényé után kell nézni s mig lelke Homerosért hévül; nek magának kilincselni kell a nagyurak ajtaján eg} csekélyke kis hivatal irányában s ha egy protek cziós nagybácsit találhat (ami többet ér az össze: humanisztikus tudományoknál) hát be is ülhet eg} nagy fene lajstrom mellé és elmélkedhetik fölötte hogy mi a menkőt is kellett neki nyolez esztendeig olyan tudományokkal teletömni a fejét, ami nek hasznára abszolúte nem válik. Ilyen az iskola . . és ilyen az élet! És még vannak, akik azt mond ják, hogy az iskola előkészíti az embert az életre hogy itt rakja le az ember jövendő boldogulásánál alapjait stb. stb. . . . amely kegyes frázisokon igazán ma már mosolyogni tud az emberek túlnyomd része. Az iskolát azonban még sem lehet elcsapn magunktól, mert elő van Írva, mert követelik, mer a végzettség tekintélyt ad, mert olyanok is, akii már túl vannak azon, hogy komolyan néznének a; iskolára, a társadalom által suggerálva vannak : végül, mert iskola nélkül nem alkalmazza az em bért az állam sem s példáján okulva, a pityigó macskási tizfilléres hitelszövetkezet is kvalifikáczió követel az alkalmazottjaitól, lévén nálunk a lénye ges az, hogy mit tanultál, nem az, hogy mi tudsz ? ! . , . Szóval, ez az én „Szeptembe jeleje" véleményem, melyet igazán jól esil -papírra tennem, mert voltak az életben kellemetler | pillanataim, egyszer a veszett kutya kergetett meg máskor a váltóm járt le, majd „rapport“-on álltán az ezredesem előtt, majd térden álltam az ideálon előtt s életem eme válságos pillanatait végigálmodva azonban egyik sem olyan kínzó álom, mint az amikor azt álmodom, hogy Írásbeli érettségin va gyök újra és Xenofon ,. Aponémoneumatá“-inak eg} ismeretlen részletét kell magyarra fordítanom „puska1 nélkül. Ez álomnak is rettenetes! .... Ez a szeptember eleji elmélkedés különbéi azt is jelenti, hogy elmúlt a nyár. Kérem, m ijedjenek meg, nem fogok elmefuttatást rendezn az évszakokról, mert lényegesebb dolognak tartón arról beszélni, hogy 1 frt 60 krajezár egy vék; hagyma és maholnap úgy tekintünk arra, akinél egy zsák kukoriczája van mint máskor arra, akinek egy zsák aranya van s valószínű, bog} „János“ vitéz csak azért ért el oly óriási rekordo ja népszerűség terén, mert „kukoricza“ János sze repel benne. S ez a vigasztaló a mostani száraz ságos és ínséges exlexes esztendőben. — Ha má nincs kukoriczánk, nincs termésünk és nincs törvényünk, hát van színházunk, van legalább lelki gyönyörűségünk s ha úgy sem kell az idén adót fizetni, (az igaz, hogy meg kell fizetni jövőre mind a két esztendei) fordítsuk legalább a szinházra az adógarast. Kukoriczát úgy is keveset adnak érte, takarékba meg úgy se teszi az ember. Az egész exlex alatt egy 64 filléres takarékbetétre emlékszem, melyet egyik hazafias érzésű hivatalnok tett be a napokban a takarékba nyugtabélyeg helyett, a nyugtáját pedig bélyegtelenül küldte be a számvevőséghez. Ördögadta számvevősége, (amelyet különben a városnál szidnak most legjobban), azonban visszaküldte a nyugtát azzal, hogy neki a számviteli szabályok értelmében nem szabad bélyeg nélkül számfejteni a nyugtát, mire a hazafias tisztviselő felhagyott a passiv ellenállással és kivette a bélyegre valót a takarékból. — Pedig ez lett volna neki az „első“ betétje, hosszas hivataloskodása alatt .... Gyülekeztek a vidéki újságírók is. Szervezkedtek Aradon. Ki akarnak tudni bennünket „dilettáns“ újságírókat a czéhből, akik nem „hivatásból“ vagyunk ujságirók, hanem „nobile officiumot“ teljesítünk, ahogy szerkesztőnk szokta mondani. — Hát hogy mi hivatásos ujságirók nem vagyunk, az igaz. Hivatásból nem vadászunk senkinek a szeny- nyesére, szenzáczióvá nem füvünk fel semmit üzleti érdekből s ha a sajtónak „ez“ a hivatása, akkor mi nem vagyunk hivatottak, hogy a vidéki saj'ó tagjai lehessünk . . . Elismerjük, hogy a köz- igazgatási, törvénykezési, kulturális és a többi kérdésekben, sokkal tisztábban, több tudással és tekintélylyel itélkezhetik az a „hivatásos“ újságíró, aki máról holnapra van itt, aki holnapután már az ország másik vidékének érdekeit viseli a szivén, — ha 10 forinttal ott többet fizetnek — mint mi. Mi csak „hivatalnokok“ vagyunk! Évtizedek óta itt lakunk, a vármegye és a város minden érdekét, minden baját, minden óhajtását úgy ismerjük, mint a magunkét, hogy is lennénk tehát mi „hivatottak“ írni is róla! — Persze azért, mert mi nem tudunk újságot írni. írni csak pénzért lehet tudni. írni csak a „hivatásos“ újságíró tud, mert abból él, mert fizetik érte. — Az Írni tudgs alapja tehát nem az egyéni arravalóság, hanem a fizetség s nem az a toll ir jól, amelyet az ügy iránti önzetlen lelkesedés vezet, hanem amelyet megfizetnek ... Ez a vidéki „hivatásos“ ujságirók kátéja s csak az a baj, hogy az ujságirók maguk hiába szervezkednek, hiába állapítanak meg dogmákat az újságírás felől, az újságot nem a kongresszusok, hanem az olvasók tartják fenn s addig, mig a „nem hivatásos“ ujságirók újságját olvassák és a „hivatásosokét“ nem olvassak, addig hiába állapit meg akármit is a kongresszus, határozatainak betartására nincs módjában kötelezni a publikum ízlését . . . —s-e. Közgazdaság. Békésvármegye vasúti bizottsága folyó hó 7 en dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott, a melyben a kiküldöttek beszámoltak a gyula- simonyifalvi vasút engedélyezési feltételeinek meg- állapitása ügyében augusztus 31-éri a kereskedelemügyi ministeriumban megtartott tárgyalás lefolyásáról. A tárgyaláson az engedélyezés tekintetében semminemű akadály fel nem merült és igy legközelebb az engedélyokirat, a melynek alapján az épités megkezdhető, ki fog adatni. Ámde arra való tekintettel, hogy a vasúti bizottság csak előkészítő és nem állandó testület, a vasúti részvénytársaság végérvényes megalakulása pedig hosszabb időt igényel, gondoskodni kellett oly egyénről, ki az összes jogok és kötelezettségek álvállalásával az engedélyokirat nevére való kiállításához hozzájárul. E kötelezettséget az egyik legnagyobb érdekelt képviselője: Szekér Gyula jószágfelügyelő magára vállalván, a bizottság kimondotta, hogy az engedély- okiratnak az ő nevére való kiállítását kéri, a ki a vasúti részvénytársaság megalakítása után azt minden jogositvánvnyal együtt a társaságra fogja átruházni. A bizottság ezután megtette az intézkedése et a ré-zvénytársaság megalakítása czéljából és a tekintetben, hogy az engedélyokirat kiállítása
