Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-07-30 / 33. szám
6 1905. julius 30. Román tanítók gyűlése. Ritkán kerül a eor Gyulára a mikor az aradi gör. kel. román egyházmegye tanítói itt tartják vándorgyűlésüket, de tekintve ama sajnálatos eseményeket, melyek ehhez fűződtek most is, legczélszerübb lenne, ha a románok Gyulát mint a vándorgyűlés színhelyét egyszer s mindenkorra törölnék a névsorból. Az idén, folyó hó 22., 23. és 24-én tartattak meg a gyűlések, mindannyiszor a helybeli gör. keleti templomban Ciorogariu Román protoszincellus és szemináriumi igazgató vezetése mellett; részt vettek azon a helybeli gör. kel. román lelkészek Biberea Péter, Bézsán József, Gubás Tódor, a gör. kel. tanítók, s a hívek nagy számmal; jelen voltak az aradmegyei egyház lelkészei, tanítói s tanítónői csaknem teljes számmal. A gyűléseket mindenkor isteni tisztelet előzte meg. A gyűlések zavartalanul folytak le, a botrány a vasárnap estére tervezett hangverseny miatt történt. Már hetekkel előbb nagy volt az elégületlen- ség a város társadalmi köreiben a miatt, hogy a mint a szétküldött magyar meghívókból értesültek róla, az aradi gör. kel. thcologiai növendékek közreműködésével Luguzsán Trifon zenetanár vezetése mellett az aradi gör. kel. román tanítók egyesülete hangversenyt akart rendezni az „Erkel Ferencz* színkörben tiszta román programmal. Egy árva magyar dalnak vagy magyar zeneszerzeménynek helyet nem adtak volna a világért sem a programm- ban, pedig milyen alkalomszerű lett volna például az Erkel Ferencz „Hunyadi László“-jából a nyitány előadása. S csak növelte az elégületlenséget a románokkal szemben, hogy román szövegű meghívókat is küldtek szét a magyarság körében is, s azon a páholy árak olcsóbbra voltak téve, mint a magyar meghívókon. Ezen felül a magyar meghívókra oda nyomatták, hogy „a tánczrendben a rendező bizottság által a magyar csárdás bevétetett“ a mi noha kedveskedés akart lenni, bár akaratlanul tulajdonkópen sértés volt a magyarságra, mert úgy tűnt fel, mintha kegyet gyakorolnának velünk szemben s ki akarnák ezzel az egy csárdással szúrni a szemünket. Ily előzmények után érkeztek meg szombaton délután 2 órakor a román vendégek, kik között igen sok hölgy is volt. Bezsán József esperes fogadta őket a vasútnál román beszéddel. Este a népkertbeu volt az ismerkedési estélyük, s ekkor történt a tulajdonképeni tűnte tés, a minek különben tisztán román testvéreink az okai, mert kiültek a népkerti pavilion terraszára vacsoráim vagy 80-an, nők, férfiak vegyest, s folyton román nótákat huzattak a magyar czigányok- kal s közbe román felköszöntőket mondtak. A nép kertben sétáló közönség ezt látva és hallva, először a terrasz előtt összeverődött s aztán mind hango. sabban és hangosabban követelni kezdte a Hymnust, a melyet valamint a Kossuth nótát el is énekelt a közönség. A követelésnek a románok is engedtek részben, mert a zenekarral szintén elhuzatták a Hymnust kétszer egymásután, azonban sem fel nem álltak ennek hangjai alatt, sem a kalapjukat nem vették le, a mint ez a magyar közönségnél ilyenkor szokás. A tüntetők közül többen oda kiáltották „le a kalappal“, „tessék felállani“, azonban e felszólításnak nem volt semmi eredménye s ebből látszott, hogy a Hymnust csak kényszerűségből huzatfák, de nem éreznek velünk egyet. A Hymnus után még egy magyar dalt huzattak ráadásul, de a tüntetőket már ezzel nem tudták kibékíteni, azok alig várták, hogy újra oláh nótába kezdjen a czigány, a mi meg is történt, erre aztán elemi erővel tört ki a tüntetés a torlaszon vaosoráló románok ellen. Az oláh nóta hangjaira rákezdtók énekelni azt az ismeretes gunydalt, hogy „az oláhok, az oláhok faczipőben járnak“ stb. s egyvalaki a ki éppen egy almába harapott bele, a tüntetők közül egy fél almát dobott a terraszra, azonban ennél az egy fél alma dobáson kívül semmi néven nevezendő más dobá- lás nem történt. De tekintve, hogy nők is voltak a vacsorálók között, már a magyar udvariasságná1 fogva is szerfelett sajnáljuk ezt a fél almát is, s elitéljük annak dobóját, mert ez által alkalmai szolgáltattunk arra, hogy országgá-világgá kürtöl- jék : ime a hires magyarok, megdobálják az ártatlan nőket, ilyen az ő sokat emlegetett lovagiasságuk. Azért is hangsúlyozzuk, hogy ennél a fél almánál, a mi senkit nem ért, semmiféle más do- bálás egyáltalán nem történt. Igaz, hogy a vacsorázok ezután látták, hogy békességben, s román szellemben a bankettet tovább nem folytathatják, részben eltávoztak, részben az étterembe vonultak, a hol zavartalanul mulattak. A zenekart azonban elbocsátották. Az tehát, hogy Moldoványi szolgabiró vezette volna a tüntetőket, ráfogás, mert az egész tüntetés magától a helyszínén fejlődött ki román vendégeink magyar-ellenes viselkedése miatt s azt senki nem vezette, nem szította. Ott volt a közönség közt Moldoványi és mindazok, a kik esténként a nópkertben sétálni szoktak, de ezenkívül semmiféle vezór8zerepet nem játszottak. Másnap délelőtt azután Biberea Péter a rendező bizottság helybeli elnöke, Moldován János az aradi román tanító egyesület elnöke Tanczik Lajos rendőrfőkapitánynyal együtt felkeresték dr. Bábry Sándor alispánt s előbbi kettő biztosítékot kért arra nézve, hogy az „Erkel Ferencz“ színkörben tervezett román hangversenyt zavartalanul megtarthassák, előadva a tegnap esti tüntetést. Az alispán azt válaszolta, hogy a magyar közönség hangulatát nincs módjában megváltoztatni, azonban a szükséges rendészeti intézkedéseket megtéteti s mindennemű rendzavarást meggátol. Azonban tekintve a magyarság óhaját, nehogy a rendőri beavaikozáBra tényleg szükség legyen, azt ajánlotta a rendező bizottsági elnököknek, hogy szőjenek a programmba néhány magyar dalt is s kezdjék a hangversenyt a magyar Hymnussal, annál is inkább, mert csodálja, hogy a városi hatóság a magyarság pénzén felépült „Erkel Ferencz“ színkört tiszta román hangverseny czóljaira átengedte. S ebben az alispánnak tökéletesen igaza volt, s nem tudjuk elég erős kritika tárgyává tenni a városnak, mint a színkör tulajdonosának eljárását, hogy ezt a tapiutatlanságot elkövette és a színkört a programm bemutatása után is átengedte. A legerősebb kifogásunk tárgya a városnak ez az eljárása, de époly tapintatlanság és elitélendő a románságnak az a magatartása, hogy önként nem vett be, — vagy ami még rosszabb, — nem akart bevenni a progiammba egyetlen magyar dalt sem. Az aliepán ajánlatára ugyan azt felelte Moldován, hogy nagyon sajnáljuk, nem tehetünk róla, hogy románoknak születtünk, de a magyarok kívánságának eleget nem tehetünk, mert dalárdánk egyetlen magyar darabot som tud előadni. Ez a védekezés pedig kompromittálóbb annál a vádnál is, hogy nem akartak magyar nótát énekelni. Annak idejéü, mikor a svédek itt jártak nálunk, pedig azok nem magyar állampolgárok, elénekelték a Hymnust. — Ezek az előzmények voltak aztán az okai, hogy a hangversenyt inkább elhagyták, semhogy a magyai kívánságnak eleget tegyenek, csupán a táncz- mulatságot tartották meg, amely aztán zavartalanul folyt le, résztvettek azon a magyar ifjak közü is többen s a csárdást háromszor is megujrázták A békéscsabai ág. hitv. ev. Rudolf főgimnázium értesítője Bukovszky János igazgató-tanár gondos szerkesztésével hü és kimerítő képét adja az intézet évi működésének. Az intézetnek 323 tanulója volt a nyolcz osztályban és pedig 172 csabai és 151 vidéki, ezek között 11 gyulai ifjú. Vallás szerint legtöbben voltak az izraeliták, kiknek száma 107, utánuk következnek az ág. evangélikusok (99), a római katholikusok (72), a reformátusok (33), a gör. keletiek (12). Anyanyelv szerint 289 magyar, 21 tót, 3 német és 10 román. Magaviseletre nézve jó 267, szabály- szerű 48, kevésbé szabályszerű 3. Igazgatói megrovásban részesült 5, tanárkari megrovásban 3, —■ „eltanácsolás“ és kizárásban senki. Minden tantárgyból jeles osztályzatú 37 (ll°/u), legalább jó 73 (21 °/0), elégséges 160 (50°/o), egy tantárgyból elégtelen 24, két tárgyból 22, több tárgyból 7, a bukottak összes- száma 53 (18%). Az érettségei vizsgálatra 30 ifjú jelentkezett; ezek közül jelesen érett 4, jól érett 8, egyszerűen ''érett 17, javítóra utasittatott 1. Az érettséget tettek közül theologiai pályára megy 4, jogira 11, orvosira 3, mérnökire 4, gazdaságira 5, művészetire 1, kereskedelmire 1, katonaira 2, kisebb hivatalira 8. Az értesítő bevezető részében hálás elismeréssel adózik Dr. Zsilinszky Mihály volt állam__________BÉKÉS______________ ti tkárnak, kinek az intézet kifejlesztése körül örök érdemei vannak. A vallás-erkölcsi nevelés első sorban természetesen az ág. ev. felekezetüeket értőleg kiváló gond fordittatott s nem kevesebb a róni. katholikus és izraelitákra, kiknek hitoktatói különben is tekintélyes heti óraszámban foglalkoznak a vallás- tanitással. Iskolai ünnepély márczius 15-én és április 11-én, márczius 4-én pedig egy tánczczal egybekötött hangverseny is tartatott. A tanári kar 13 rendes és 1 helyettes tanárból állott. A végzett tananyag az állami főgimnáziumokra előirott tantervhez alkalmazkodik. A görög nyelvet 78, a pótlót pedig 60 ifjú tanulta. A testgyakorlat tanítása gondos kezekben van s az intézet résztvett az országos tornaversenyben is. A tanári és ifjúsági könyvtár, valamint az összes szertárak nagymértékken gyarapodtak. A tanintézetben külön segélyegylet van keletkezőben. Az önképzőkör Dr. Rell Lajos tanár elnöklete alatt figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki. A gimnáziumi tápintézetben 56 tanuló nyert ellátást. Az évi tandíj a mellékdíjakkal együtt 62 korona. A békési áll. segélyezett ev. ref. főgimnázium f. tanévi működését féltül tető értesítőt vettük s abból örömmel győződtünk meg ezen régi tanintézet immár teljes kifejlődéséről és virágzásáról. A tanulók száma a múlt évihez képest ugyan apadást mutat, ami azonban csak átmeneti jelenség s az intézet hátráltatott fejlődésének tudható be. Mint örvendetes dolgot, megemlítjük, hogy az intézetet sok román ajkú, távoli községből jött tanuló kereste fel a magyar nyelv elsajátítása végett. A gimnázium nyolcz osztályába 192 tanuló iratkozott be, kikből 180 tett vizsgálatot. Legtöbben voltak a reformátusok (102), utánuk szám szerint a róm. katholikusok (31), a gör. keletiek (25), az izraeliták (19) következnek. Anyanyelv szerint pedig 158 nagyar és 22 román. Illetőségük szerint 117 békési és 63 a vidéki, ezek között 7 gyulai. Előmentel szerint minden tantárgyból jeles és jó 40 (23%), elégséges 100 (54%), egy tantárgyból elégtelen 19, több tantárgyból 21, megbukott 40 (23%). Az intézetnek 11 tanára volt s az előadott tananyag a tantervnek megfelelő volt. A magyar irásbe'i feladatok, melyeknek czimei az V—VIII. osztályokból egész évről közöltéinek, kiválóan gyakorlati érzékről tanúskodnak. Az önképzőkör szép tevékenységet fejtett ki számos eredeti dolgozattal. Két nyilvános diszgyülés is tartatott, hol az intézeti zenekar is közreműködött. Az intézet felszerelésekre 15 ezer koronát fordított, amit a közokt. kormány bocsátott rendelkezésére. A gimnáziumi tandíj maximuma a vidékieknek a mellékdíjakkal együtt 60 korona, de a békés-városi lakosok gyermekei ennek csak felét fizetik. Az intézet egész vezetését tősgyökeres magyar szellem lengi át s nagy közönyösségre mutat, hogy a gimnáziumba a békési nép gyermekei tömegesen nem tódulnak, holott a tandíj őket illetőleg számba sem vehető csekélység, amelylyel szemben a gimnáziumi iskolázás megbecsülhetetlen előnyöket nyújt. A békési m. kir. állami kosárfonó iskola fen- állásának 10. évét az idén töltötte be s az éppen most felépített díszes uj helyiségében uj erővel és jobb eszközökkel indul a második decennium elé. Az intézet feladata a nép fiait általában a háziiparként űzhető egyszerű kosárfonás gyakorlatába bevezetni, a kosárfonásra alkalmas fűzfa tenyésztésére és e nyersanyag előkészítésére megtanítani. E feladatának — bár kis körben — az iskola sikerrel felel meg, de annál nagyobb eredményt ér el a magasabb mü- fonás gyakorlásában, nemcsak vesszővel, hanem szalma, spanyol nád, raffia, gyalult vesszővel való munkában, melyhez segélyül veszi az asztalos és esztergályos ipart is. E tárgyú munkái valóságos diszmüvek s természetesen felette drágák is. Akinek hajlama és ügyessége van hozzá, itt a kosárfonó ipart a művészetig viheti. Nincs az a flórenczi, chinai, vagy japán kaska, nincs az a furfangos hajlitásu és mesteri fonatu szék, amit itt ne utánoznának, csak legyen aki megfizesse. Az anyag drágasága és is nagy tömegben való előállítás akadályai, továbbá a hulladékoknak gyermek munka utján való fel nem dolgozhatása (amit Csehországban oly ügyesen oldanak meg) a vesszőfonott áruknak általános elterjedését még sokáig hátráltatni fogja. A kincstár áldó-
