Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-06-18 / 27. szám
6 1905. junius 18. gőzgépnek gazdasági alkalmazását is megismerni a gőzeke képében. A különböző gázmotoroknak tanulságos felsorolásával végződik ezen valóban érdekes fejtegetés, amelyet lépésrőMépésre kisérnek a szövegképek és pompásan megvilágítanak a gyönyörű nyomású mümellékletek. így ismerkedni meg technika bámulatos vivmányaival kétségtelenül élvezet és minden hazája ipari fejlődését szivén viselő magyar ember olvassa el és tanulja meg ebből: mit alkothat az ipari munka. Egy füzet ára hatvan fillér; kapható minden könyvkeresdésben. Dárius király kincseit mai napig emlegeti a világ. Milyen gazdag és hatalmas uralkodó volt Dárius király valóban, hogy rengeteg kincsei honnan eredtek, azt a Világ Történelmének e heti füzete mondja el és érdekes képekben mutatja be Dárius korának történetét. Bzines mümelléklete megkapó jelenetet mutat be. Valóban érdemes foglalkoznunk ennek a vállalatnak a termékéval. Olcsón, kitűnő előadásban korra és történetre vonatkozólag egyaránt szemléltető munkát ad és buzgó munkásságot fejt ki, hogy a munka oda kerüljön mindenkinek az asztalára. Olcsóságánál, könnyű hozzáférhetőségénél fogva ez a vállalat rövid idő múlva elmondhatja magáról, hogy az általános műveltség előmozdításához, számottevően hozzárult; mert a világtörténelemnek ismerete alapfeltétele a műveltségnek és amely vállalat ilyen pazar gazdaságú munkát, jó becses irodalmi terméket ád azért a rendkívül olcsó árért, az valóban a magyar általános műveltség körül szerzett magának érdemeket. A munkát a „Globu8“-müintézet adja ki és mutatványszámot anoak, aki kér, ingyen ós bértmentve küld a Világ Történelme kiadóhivatala, Budapest, Aradi- utcza 8. Két könyvről. Nincs még tiz esztendeje, hogy Amerikából való fogalmaink nagykorúakká lettek. Ma már valamivel jobban vagyunk e pontban. A köznép, fájdalom, nagyon is jól ismeri Amerikát és a müveit osztály tudásának forrási is bőven buzognak. A múlt év egész áradatját ontotta ki a st.-louisi kiállítás alkalmából az érdeklődőknek és a ki kiment, az hozott magával egy csomó éleményt és emléket, amelyet lázas sietséggel fújt föl vaskos könyvvé, vagy legalább is cziklusos ujságközleménynyé. De a ki sokat utazik és keveset gondolkodik, hajlandó úgy tekinteni minden várost, mintha az az idegenforgalom számára készült volna s érte élne kizárólag. Mivel ő maga egyedül és elhagyottan bolyong az ismeretlen utczákon, arról teljesen megfeledkezik, hogy ebben a városban vannak emberek, a akik itt élik le egész életüket, születésüktől halálukig, nem az egyik gyorsvonattól a másikig: itt élnek, dolgoznak, szenvednek, családot és községet alkotnak, sajátos szokásokat fejlesztenek, külön hagyományaikból táplálkoznak. A ki ebbe az életbe nem tekintett bele, az ismerheti a város holt részeit, múzeumait, képeit, szobrait, utczáit, tereit, temetőit és pályaudvarait í de azt, ami benne elsősorban érdekes, nem ismeri. Ezért tartjuk mi üresnek a mi sok Amerika-tudó- sunk fecsegését; azért köszönjük őszinte örömmel azt a két könyvet, a mely a Budapesti Hírlap kiadásában a mai napon megjelent. Az egyiknek szerzője George Horace Lorimer czime: Egy dollárkirály levele fiához; a másikat Charles Eustace Merriman irta, A dollárkirályfi levelei papájához néven. A két könyv egy testvér. Lorimer pompás levelei ihlették Merrimant a válaszoló levelek megírására. A dollárkirály, John Graham, a csikágói disznóhusnagyke- reskedő, a kit a börze a Vén disznó gyöngéd melléknévvel tisztelt meg. Az öreg ur alant kezdte és erre nagyon büszke. Élelmessége, szorgalma, esze a legnagyobbak közzé emelte. Fiát, Pierrepontot a bosztoni Harvard-egyetemen nevelteti, de igyekszik kordában tartani és mihelyt lehet, beveszi az üzletébe heti nyolcz dollár fizetéssel1; alája rendeli egy durva, erősmarku üzletvezetőnek: kiküldi utazónak, fokonkint teszi meg könyvvezetőnek, majd helyettes osztályfőnöknek és mikor a fiú megházasodik, csak akkor enged neki heti hetvenöt dollár fizetést. De a nyolcz és a hetvenöt dollár közt húsz levél van és a húsz levélben rengeteg sok intelem az élet minden mozzanatáról: a tanulásról, műveltségről a szerelemről és a házassági ígéret megszegésének minősített vétségéről, az utazókról és a vevőkről, a vicz- czekről és a sületlenségekről. S az öreg ur minden elmés megjegyzését szereti egy-egy történetkével fűszerezni, a mely illusztrálja köznapi, de józan és talpraesett filozófiáját. Csakhogy Pierrepont urnák is megvan már a maga külön filozófiája, a mely nem egy lényeges pontban eltér a Vén disznó életböl- cseségétől. A dollárkirályfi már szégyenli, hogy nagy vagyonának zsirszaga van és ő maga a Kis malacz melléknévvel ékes; neki már arisztokrata hajlamai vannak és ezért föllázad az üzletvezető zsarnoksága ellen ; mire helyettes osztályfőnök lesz, már fölöslegesnek érzi és kidobja azt, a kinek ő a helyettese. De a jó vér benne sem tagadja meg magát; a köny- nyelmüség ifjú évei hamarosan lezajlanak, aztán belőle is fiatal fővel jóravaló férj lesz, a ki épp úgy elösmeri szép kis felesége igáját, mint a papája. Es aztán elejétől végig jókedvű, aranyos humoru, mulatságos fickó ez a Kis malacz. Néha nagyon szemtelenül beszél a papájával, de azt nem vesszük tragikusan : hisz ő sem gondolja komolyan. Mennyi minden okulás kínálkozik ebből a két könyvből! Csikágót, a vagyonért való tülekedésgyujópontját, Newyorkot, a szédelgők és milliárdosok hazáját a hideg és előkelő Bosztont sokkal világosabban látjuk belőlük, mint a legjobb útirajzból s mindezen túl még otthont látunk, családi életet és pedig egy érdekes család életét. Ez a könyv azok közzé tartozik, amelyeket mindenkinek el kell olvasnia. Minden kor, minden osztály, minden foglalkozás talál benne valamit, ami különösen ránézve érdekes és tanulságos. Elsőül a magyar ifjúságnak ajánljuk szeretettel. A mi fiaink sokszor szánandó áldozatai az elavult, fárasztó és egyhangú ismeretközlésnek, mely vagy a rég letűnt századokban, vagy a felhők között kóvályog; egy kis friss életet, gyakorlati bölcseséget és emberi erkölcsöt tanulnak Lorimer és Merriman könyveiből. — Egy- egy könyvnek az ára négy korona. Megrendelhető a Budapesti Hírlap könyvkiadóhivatalában vagy bármely könyvkereskedésben. ___________________BÉKÉS__________________ Gy ulai élet. Nálunk Magyaroszágon minden ember politizál, azért nem ér rá aztán senki a maga dolgára. Azért rossz a magyar penna, azért építenek nálunk lehetetlen középületeket és azért repednek meg a magyar bútorok két hét múlva. Mert nálunk senki se foglalkozik komolyan a mesterségével, részben azért, mert a komoly munka nem szerez komoly becsülést, részben azért, mert hazafias szónoklatokkal és mell verésekkel többre lehet vinni, mint egy mázsa tudománnyal. Igaz, hogy ezen az utón útfélen való politizálásnak nem egészen magunk vagyunk az oka, hanem szerencsétlen közjogi helyzetünk, mert nálunk nem lehet annyira nem érdeklődni a közügyek iránt mint a franczia meg az angol embernek, vagy a németnek, mert ezek a tisztelt urak nyugodtan furhatnak-faraghatnak a műhelyükben, vagy irkálhatnak a bürójukban, jól tudják, hogy a másik német vagy angol, akire az ország dolga van bízva, elvégzi az ö dolgát úgy, a hogy kell, nálunk azonban folyton résen kell állni minden magyar embernek, hogy mikor nyes le az idegen hatalom egy darabot az alkotmányból. S ahol igy ki vannak hegyezve a politikai ellentétek, ahol annyira politikai szempontból mérlegelnek mindent, ott nem lehet csodálni, ha elfogultak a vélemények, de annak daczára is azt hiszem senki sincs, aki Lukács főispánnak távozását — akár öröme, akár haragja kisérje őt a ministeri bársonyszékbe — gyulai szempontból a legőszintibb sajnálattal na vegye tudomásul. — Azt mondom még ebben a nehéz időben is, hogy tegyük le egy perezre a politikai szemüvegeket, mely nagyit és kicsinyit, de nem az igazi élet képét mutatja és nézzük tiszta szemmel a Lukács György távozását s lehetetlen, hogy észre ne vegyük, hogy Lukács György egymaga többet tett nekünk nyolcz éves főispán- sága alatt, mint az összes főispánok együttvéve ö előtte, s önkéntelenül feltolul a kérdés, hogy ki fogja őt nekünk kárpótolni most, hogy a nálunk mindenre éhes politika elszólitja őt körünkből. — Jól teszi-e, vagy nem teszi jól hogy elmegy, afölött vitatkozzanak a politikusok, de hogy nekünk fáj, hogy megválik tőlünk ő, akire mindig büszkék voltunk, aki széles látkörével, igazi készültségével, nagy emberszeretetével megnyert mindenikünket, akinek ajtaján nem kopogtatott senki sem hiába, aki mindenkin segített, akin segíteni módjában állt, s aki egyetlenegy ellenséget sem szerzett magának, hiszen még a politikai ellenfelei is megéljenezték akkor, mikor megbukott — nem Lukács György, hanem az általa követett politika — nálunk mondom, ennek a Lukács Györgynek a távozását tudomásul venni s egyszerűen napirendre térni fölötte, nem lehet. Hiszen ő sem megy el tőlünk olyan hideg szivvel, mint egyesek talán gondolják, őt is elő kell hogy vegyék az emlékek, mikor a vasúti kocsi ablakából visszatekint majd erre az elhagyott városra, hiszen ez a város a szintere az ő sok-sok sikerének, munkájának, ambiczióinak, családi tűzhelyének is. Hogy mit hoz majd a jövő, mit hoz a politikai felhőkkel teljes jövő hét, vihart e vagy napsugarat, azt nem tudjuk, de hogy a politika minden alakulása daczára is változatlan érzelmekkel leszünk a távozó főispán iránt, az bizonyos. S hogy ki lesz most Gyulán a főispán, erre nézve természetesen megindultak a lehető és lehetetlen kombinácziók. A legnagyobb valószínűség pedig az, hogy erősen ki kell tisztulni a politikai égboltozatnak, mig annyira jutunk, hogy főispánunk is legyen; abba pedig még beletelik egy kis idő. Mert hej, sok a baj most ebben az országban ! Elmondták ezt pünkösd másodnapján az újjászervezett szocziálisták is s Vecseri elvtárs (Aradról), kifejtette, hogy nincs igazság az országban. Ezek az ujjászervezetek pedig — akik nem feltétlen piros zászlósak, mert a zászlójuk nemzeti szinnel van beszegve — korántsem olyan harapósak mint Grünfeldék. Az igaz, hogy épen úgy szónokolnak a „Szabad szó* mellett, mint a nemzetköziek a „Népszava“ mellett, de egyébként nem akarnak mindent felforgatni, csak egy kis igazságot akarnak, jobb adórendszert, egyenletesebb birtokeloszlást, kedvezőbb életfeltéfe- leket, mert hej sok baja van a szegény „fuha- rosnak* és a „burzoa Ázsia“ kegyetlenül kihasználja a szegény embert mondá egy gyulai „elvtárs“. A nemzetköziek azonban majd hogy nem megzavarták az ujjászervezetteket s úgy akartak tenni, mint Battha páter tett a minap ő velük, mikor szétrobbantotta a gyűlésüket, ök úgy látszik Klein urat küldték robbantónak — nem tudom ugyan küldve volt-e vagy privát ambi- czióból állt fel — elég az hozzá, hogy híveket akart toborzani az internacionálistáknak, azonban majd hogy le nem rántották a pódiumról s az öreg Vecseri bácsi olyan formát mondott neki, hogy „édes kis fiam menjen haza zsebkendőért.“ Az öreg Vecseri bácsi különben is „higgadt“ ember (mint Szabó Emil szokta mondani), annyira nem véresszáju, hogy még köszönetét is szavazott a rendőrfőkapitánynak a végén. No de ilyen szocziálista gyűlés . . . ! ? No de legalább volt valami pünkösdi mulatságunk is, Gyulán úgyis annyit jelent egy sátoros ünnep, hogy beteg lesz az ember a dióskalácstól meg az unalomtól. Sehol egy kirándulóhely, sehol egy időtöltésre alkalmas valami s aki nálunk kártyázni ne n szeret, vagy inni nem akar, az előbb- utóbb filozófussá kell hogy váljék, annyira nincs mit csinálnia a szabad idejével, mert Gyulán még kadélyeskedni sem szabad, annyira sötétek a koponyák és műveletlenek a kedélyek egyeseknél, hogy a legártatlanabb viccelődésből is „kázus belli“-t csinálnak. Vicceljen hát velük Báli Mihály. Szerencse, hogy ritkán van ünnep s ritkán van az embernek szabad ideje. Nem csoda, ha ilyen siralmas fészekbe nem vágyódik senki s még az is kirepül belőle, akit szívesen látnánk s talán az viszi Lukácsot is a miniszteri szék felé, mert akármilyen áldatlanok a politikai viszonyok, az okos embert mindenütt megbecsülik, a tehetség mindenütt imponál, a humánus törekvéseket mindenütt méltányolják, csak Gyula város intelligens« képviselőtestülete tagadja meg attól a — rozsét is . . . —re.
