Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-06-18 / 27. szám

XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. junius 18. 27-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ... ____ 10 K — f Fé l évre....... _ _ 5 K — f Év negyedre__ ... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. József kir. herczeg meghalt. Gyulán az összes középületeken fekete zászlók lengenek, hirdetvén az országos gyászt, mely József kir. berczegnek elhunytával országszerte támadt a szivekben. A halálhír, mely a régen súlyos beteg kir. herczegnek kedden hajnalban fiumei vil­lájában történt elhunytét jelentette, már aznap a déli órákban elterjedt és mindenütt őszinte szomorúságot okozott, de különösen Gyulán, hol közeli birtokai és gyakori láto­gatásai révén a királyi családnak közvetlen ismert tagja volt és egyéniségének varázsával a város népében hódoló tiszteletet keltett. Az országos gyász, meiy a fiumei villából Budapestre felszállitott és a nádori család temetkező helyén örök nyugalomra elhelye­zendő nagy halott ravatalát körülveszi, méltán megilleti az elköltözöttet. Különös varázsa volt az ő ismert alak­jának. Nem csupán a magyar főherczeget, a nagy nádorispán fiát illette meg az a meg­különböztetett tisztelet, de az ő sajátos és kizárólagos magyar úri erényei váltották ki a magyar nép szivéből a rajongó szeretet érzelmét személye iránt. Katona volt, a harczok mezején fárad­hatatlan, a csatákban rettenthetetlen és pél­dásan hős ’ békében nemcsak kötelességtudó, de nagy szervezőképességekkel megáldott. Ambiczióját helyezte abba, hogy minta magyar honvédség főparancsnoka e kizárólagos magyar honvédelmi intézményünket kifejleszsze és tökéletessé tegye. A magyar honvédség min­denütt elismert szervezeti és kiképzésbeli tökéletessége tanúskodik e munkájának ered­ményességéről. Tudós volt, széleskörű ismeretekben gazdag és főleg a természet és nyelv tudo­mányokkal előszeretettel foglalkozó. Mint ilyen páratlan becsű munkával ajándékozta meg az irodalmat czigány nyelvtanával, mely e sajátságos népfaj nyelvét és ennek saját­ságait örökíti meg. Példányképe volt a magyar birtokos főurnak, mint ilyen gazdag a legnemesebb polgári erényekben. Kiváló gazda volt nem csak nagy birtokának vezetésében és a modern gazdálkodásra való berendezésében, de maga is előszeretettel foglalkozott az anyaföld termőerejének nemesítésével, és különösen a kertészettel. Mint polgár a társadalmi köteles­ség teljesitóséből példát adó módon kivette részét áldozatkészségben és munkában egy­aránt. A „legmagyarabb főherczeg“-nek ne­vezték és ezt a nevet méltán kiérdemelte, mert szívvel, lélekkel magyar volt. Nem csak megszerette e földet és e nemzetet, de kö­zénk tartozónak is érezte magát születésétől kezdve, akkor, midőn a gyermek Palatínus Jóska az alcsuthi paraszt gyermekekkel együtt űzte gondtalan játékait és egész éle­tén át, amelyet kizárólag közöttünk élt le és mienk marad halálában is, porai „szere­tett hazája“ földjében nyervén örök nyugvó­helyet. Gyulán sokszor láttuk fenséges alakját és többször érintkezett vármegyénk és vá­rosunk vezetőivel. Az elhalt Göndöcs apát kedves embere volt és őt a parochián ismé­telten felkereste, megfordult többször a gyulai múzeumban is, hol mindkét helyen emléktábla jelzi látogatásait. A nevéről elnevezett gyulai laktanyában elszállásolt honvédséget gyak­ran megszemlélte és vendége volt a gyulai grófi kastélynak, utolsó Gyulán létekor pedig a vármegyeházán Lukács György főispánnak. Újabban a Gyulán megalakult és nevét viselő sanatorium-egyesület védnökségének elválla­lásával és e minőségben tett nagy alapítvá­nyával jutott kapcsolatba társadalmunkkal. Szeretetreméltó egyénisége mellett nép­szerűségét növelte az, hogy minden nemzeti és társadalmi mozgalomnak pártját fogta, velünk érzett mindenben és mindenkor, ha­zafiasán és bölcsen ápolván az uralkodóház és Magyarország közötti érdekközösséget. Ezért sokat vesztett a magyar nemzet József kir. herczeg elmúlásával, ennek a veszteség­nek nagyságát az első pillanatokban mérlegelni sem tudjuk. Most csak gyászoljuk a nagy halottat és fájó érzéssel vesszük körül ravatalát, melyben immár örök álmát alussza. És a magyar nemzet hálával és szeretettel fogja mindenkor őrizni a királyi vérből való nagy férfiú magasztos emlékezetét! TAEC1A. Sir a szellő . .. Sir a szellő, zokog a lomb, Millió szem gyász köoyet ont, A virágon rezgő harmat Bánat gyöngye a magyarnak ... Duna, Tisza tiszta habja Csendben, halkan, siratgatja . . . Alkony pírja, bibor hajnal, Együtt gyászol a magyarral . . . Hejh I kevésnek szíve magyar, Akár ha él, akár ha hal . . E kevésnek áldott neve Sohse legyen elfeledve !. . . Sírjunk most is bánat könyet, Halottja van nemzetünknek, Ékesítse hála virág Főherczegünk drága sírját! . . . Dombi Lajos? SíTépzegfélr, Hont vármegyében, a szántai vizforrások között lugzó alakú üreg van, fölötte emberforma kőszikla, alatti pedig kénes viz buzog; a nép­rege szerint lugzójával együtt kővé merevült asszony az, ki Lucza napján lúgozni mert. Egy kemencze alakú szikláról s a benne elszórt kö­vekről pedig úgy szól a népmonda, hogy egy másik asszony kővé vált kenyerei azok, mert szintén Lucza napján esett rá a sütés. A váczi kálvária kápolna falát kívülről mésztufa búr kolja és szépen ellenáll az a szivacsos kőzet a légköriek romboló hatásának ; de mivel durva lyukacsosságával jól mintálja a rozskenyér hólya­gos beiéi, keletkezésmódja megfejtésére csak­hamar kész lett a néprege, hogy kővé vált kenyér tésztája annak az asszonynak, aki éppen nagypénteken akart sütni. Gömörben, a lipóczi várrom előtt kőoszlop áll, a néprege szerint egy megkövült asszony, a gyermekével karján. Szerette a várur fiaajobbágy- leányt, de a büszke főnemes rossz szemmel nézte lés rangos menyasszonyt szerzett a fiának. Nem szívesen vette az, de belé kellett nyugodnia az apai vasakaratba. Fölvánszorgott az elhagyott leány a sziklatetőre s onnan a mélybe akarta magát vetni a lakodalom éjjelén, árva kisdedével együtt, de legyökereztek a lábai a vigalom hallatára és kővé merevült gyermekestől a várral szemben s mint állandó szemrehányás ott áll ma is. Hozzá hasonló Abauj-Tordában a regéczi vár előtt álló kőasszony s azt zengi a néprege róla, hogy kővé vált pórleány az, kit a várur fia csábított el, de a ki karján tartott gyerme­kével együtt bánatában változott kővé, midőn meglátta, hogy a hitehagyott urfi más leánynyal megy esküvőre. Nem messze tőle van a Vénbanya köve három testvérével, kik együtt azért kövül­tek meg, hogy szőlőjükben még Űrnapján is dolgozni mertek, nem is terem a földjük azóta egyebet tüskénél és gaznál. A szádeliői völgy­ben Attila lova patkójának a nyomát látja a nép a sziklán, más változat szerint a hun király fiától, Dengezicstől ered az. . Nemzeti hőseink közül kivált az óriási erejéről hires Toldy Miklós az, ki rendezi, hányja- veti a hegyeket. Ilyen munkája a Czoki-hegy X-ia.p'u.xils: mai száma ILO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom