Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-06-11 / 26. szám

2 BÉKÉS 1905. junius 11. sen mi a jó cselekedetben. Ez idvességünk- ről, mint örökségünkről légyen zálogunk; mig mi is az égre azon örökségre eljutni fogunk.» . . . így ünnepeljük meg a pünköstöt szívvel lélekkel! Dombi Lajos. A szanatórium egyesület közgyűlése. Az előkelő fővárosi és vidéki társadalom ér­deklődése, József Ágost királyi herczegnek é3 felesé­gének részvétele impozáns ünneppé avatta a József királyi herezeg szanatórium egyesület Budapesten vasárnap folyó hó 4-én tartott közgyűlését. Az Akadémia disztermében, ahol a közgyűlés lefolyt, már délelőtt 10 óra előtt nagy és előkelő közönség gyűlt össze. Ott voltak Lukács György dr. az egylet elnökén kívül Zsilinszky Mihály államtit­kár és neje, az Erzsébet-szanatórium egyesület részé­ről Batthiany Lajos gróf elnök, Korányi Frigyes dr. főrendiházi tag, Kuthy Dezső dr. igazgató főorvos és Tauszk Ferencz dr. titkár, továbbá Libits Adolf udvari tanácsos, Bartal Aurélné (Pozsonyból, har- minczöt tagú küldöttség élén), Szvacsina Gézéné (Kolozsvárról, harmincztagu küldöttséggel), azután ugyancsak népes küldöttség ólén özv. Hauser Ká- rolyné ezredesné (Arad), Matzner Samuné (Kassa), továbbá Thuróczy Vilmosné, Döry Pálné, Barabás Béláné, Hegedűs Aladárné, dr. Kiss Jánosné (Kecs­kemét), Imre József dr. főorvos, Gerlits Sándor, a szombathelyi szanatórium egyesület képviseletében. Bekésvármegyéből: Gyuláról dr. Zőldy János főorvos, dr. Kun Pál kórházi osztályfőorvos, Kóhn Dávid a «Békés» szerkesztője, Mezőberényből Horváth János postamester és Kolozsi Endre jegyző és mások számosán A közgyűlést Lukács György dr. főispán, az egyesület elnöke nyitotta meg gyönyörű tartalmas beszéddel. Mióta a tudomány meggyőződött a tüdővész gyógyithatóságáról, s a gyógyítás legbiztosabb mód­jának a szanatóriumi kezelést ismerte föl, jelszóvá lett a szanatóriumok alapítása. Külföldön az állam, a társadalom és a magánvállalkozás már csaknem minden városban állított föl egy-két szanatóriumot, a hol évenkint a tüdőbetegek ezrei gyógyulnak meg. A tüdővész-ellenes mozgalmat nálunk Korányi Frigyes egyetemi tanár indította meg a múlt évtized közepén. Az ő működésének köszönhető az Erzsébet-sanatorium fölállítása. Ennek sikerén fölbuzdulva, megalakult Békés vármegyében a József királyi herczeg Szana­tóriumi Egyesület is, amelyeknek nyomán az ország több helyén alakultak tüdővészellenes-egyesületek. Lukács György ezután a Jószef-szanatorium három­éves fönnállásának történetét vázolta, melynek gyü­mölcse, hogy az első népszanatórium építését Gyulán, a Fekete-Körös partján még ez év folyamán megkezdik. Kiemelte ama jótékony adakozókat, akiknek adományai az együtt működést lehetővé tették. — Hálával emlékezett meg mindazokról, a kik a nemes ügynek érdekében az egyesület segítségére voltak. Az anyagi viszonyok azonban nagyon kedvezőtlenek. Igen sok vidéken, a hol égető szükség volna rá, pénzszűke miatt nem állít­hatnak szanatóriumot. Az egyesület tehát nagy gon­dot fordít arra, hogy a közönség érdeklődését más módon is irányítsa atüdővész ellenes mozgalomra Yégül indítványozta, hogy József királyi herczeget, az egye­sület védőjét, ki betegsége miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen, táviratban üdvözöljék. A közgyűlés ezután nagy lelkesedéssel válasz­totta meg Auguszta királyi herczegnét az egyesület védőjévé. Majd Bathyány Lajos gróf foglalta el az elnöki széket. Werner László irodaigazgató fölolvasta az üdvözlő táviratokat és ugyancsak Werner ismer­tette az egyesület legközelebbi munkatervét. Tizenegy órakor érkezett meg József Ágost királyi herczeg és neje, Auguszta herczegasszony az akadémia elé, A herczegi párt Bathyányi Béla gróf, százados kamarás és Wimpfen-Széchenyi grófnő udvar­hölgy kisérte. A bejárónál Lukács György fogadta a fenséges vendégeket, a kik jázminfüzért tartó fehér­ruhás urilányok sorfala között mentek föl az ülés­terembe. Hangos éljenzés fogadta a királyi herczeget és nejét, kiket Lukács György hévvel szárnyaló remek beszéddel üdvözölt. A hazai tüdővészellenes mozgalom úttörői — úgymond — megalkották hazánk első tüdőbeteg­szanatóriumát, mely boldogult Erzsébet királynénk nevéről ékes és a melynek mintaszerű voltát a kül­föld is elismeri. A mi egyesületünk már építi az Alföldön a József-népszanatóriumot s lelkes hölgy­gárdánk képzeletében mind jobban kialakulnak az Auguszta-szanatórium körvonalai. Működésűnket azon­ban nem korlátozzuk csak szanatóriumok létesítésére, hanem kiterjesztjük a tüdővész ellen való küzdelem egész széles munkaterületére. Felöleljük működé­sűnkben mindazt, a mit egy öntudatos társadalom­Az akadémia impozáns épülete, a tudo­mánynak ez a csendes csarnoka, ugyancsak zajos volt. A legszebb virágos kert vonult be oda és a székes főváros egy elegáns megjele­nésű, fáradhatatlan agilitásu úrasszonya, Bayer Béláné volt ennek a virágos kertnek a szép kertésznője. A legszebb száz rózsával ő rendel­kezett vasárnap Budapesten. Ez a száz rózsa az ő szavára elfoglalta az Akadémia följáróját, száz édes fehérbe öltözött úri kisasszony, egyik szebb, mint a másik. Auguszta föherczegasszony útját díszítették ők és egy áldott ügynek fen­séges védasszonyával együtt, egy szent ügyért. A közönség pedig mindenünnen jött, Magyar- országnak női társadalma, öregje, fiatalja. Az édes, jó lelkű matrónát, Ungvár női társadal­mának vezető asszonyát, Nehrebeczky Györgynét, az Erzsébet-rend keresztesét megéljenezték, a Bácska Birkássné Szuchich Adrienne, (Sza­badka), Hegedűs Aladárné, Koller Imréné, dr. Alföldy Lajosné (Baja), küldötteivel mutatta meg, hogy a magyar nagyuraságoknak klasz- szikus földjét képviselik, a felső vidékről Thuróczy Vilmosné vett maga körül nagyobb, lelkesebb gárdát, Brassóból Jeszenszky Károlyné mutatta meg, hogy nem jött üres kézzel, va­lami száz tagot verbuvált maga a táborba, dr. Szerelemhegyi Tivadarné, a kunfélegyházi pol­gármesterné, pompásan összetartotta a maga híveit, mintha csak az urától tanult volna köz­igazgatni ; igaza volt Verner Lászlónak, az egye­sület irodaigazgatójának, aki, midőn beszámolt arról, hogy az Akadémia dísztermében Magyar- ország százhuszonnégy városa és községéből há­uak a század legpusztítóbb népbetegsége ellen meg­tennie kötelessége. Ebben a nagy munkában kérjük ki fenséged támogatását, vezetését, irányítását. Alá­zattal esedezem császári és királyi fenségtek támo­gatásáért. Alázattal esedezem, hogy a fenséges asszony egyesületünknek és a szanatóriumi hölgyligának védői tisztségét, melyet itt egybegyült közgyűlésünk egyhangú lelkesedéssel bátorkodik fölajánlani, kegyel­mesen elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Auguszta királyi herczegné a beszédre igy válaszolt: Nem találok szavakat arra, hogy kifejezést ad­jak ama boldogságnak, a mely szivemet eltölti, midőn drága ipám mellett ez emberbaráti egyesület védő- ségét átveszem. Adja Isten, hogy rövid időn belül egész országunkra kiterjedjen és fejlődve, szegény- szenvedő embertársainknak gyógyulást és enyhülést hozzon. Mindnyájunkat kérem, küzdjiink vállvetve a borzasztó baj ellen, enyhítsük szeretettel testvéreink kínjait és Isten áldása leend egyesületünkön. (Zajos éljenzés.) Ezután Korányi Frigyes dr., egyetemi tanár, főrendiházi tag lépett a fölolvasó asztalhoz, hogy elő­adást tartson a tuberkulózis elleni világküzdelem állásáról. Az előadó a tüdővész ellen való védekezés különös fontosságára utal nálunk, a kik idegen nagy- nemzetségek közé helyezett, rokontalan és kicsiny faj vagyunk. Előttünk most az a föladat áll, hogy itt, köztünk élő hazánkfiait mentsük meg a meg­semmisüléstől. A föladat súlyos, a védekezés eszközei nehezek. Az Erzsébet királyné-szanatóriumot megal­kotott egyesület egy ideig egyedül küzdött. Tevékeny­ségéből indult ki Magyarország társadalmi mozgalma. Az első, mely e mozgalom pályáján biztos révbe érke­zett, a Békésvármegyében megalakult József királyi herczeg szanatórium-egyesület. A budapesti egyesület előkészítette egy országos központi egyesület útját s a József kir. herczeg szanatórium-egyesület fényes fejlődése az egyesülés lehetőségét közelebb hozta. És erre az egyesülésre szükség van, ha meg akarjuk valósítani, a mit Széchenyi István gróf látnoki szem- |mel mondott, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a kir. herczegi pár a közönség lelkes éljenzése közepette eltávozott az ülésből és visszahajtatott budai palotájába. Kuthy Dezső dr., egyetemi magántanár, az Er­\ romszázhet vennégyen vannak jelen, mikor jelen­tésében a következőket mondotta: Ha valamire büszkék lesznek azok, akik a mai gyűlést ösz- szehivták és akik a tüdőbetegséggel küzdő tár­sadalmi munkát ebben a gyülekezetben széle­sebb területben megindították, az a rokonszenv, az a lelkes sorakozás szinte mondhatnánk: fana­tikus szeretet, melyet a magyar nőkben a nép­mentés feladatai iránt ébreszteni szerencsések voltunk. A magyar úrasszonyok nem elégedtek meg azokkal a tervekkel, olykor szegényes ötletekkel, melyeket az alap növelésére ter­veztünk és ajánlottunk, hanem az ügyért sze­retettel fáradó lelkesedés, a nő csodálatos ötletgazdasága, gyakorlati érzéke és nagy tájé­kozottsága egész uj téren indult munkára. Csak most is közgyűlésünkön, egész seregét a jó öt­leteknek nyújtják be hölgyeink indítványként. Özvegy Debreczeni Endréné (Gyoma), szeptember havában a gazdag alföldi községekben általá­nos terményadományok gyűjtését ajánlja. Dr. Wesselyné Balajthy Ilona (Szabadka), az összes tanitónői képezdékben együttesen létesítendő ágyalapitvány iránt. Dr. Bignió Béláné (Maros­ludas), a társadalmi összejövetelek, nagyobb ün­nepségek, névnap, születésnapokon stb., az egyesület perselyeit akarja körülhordozni. — Özvegy Artner Jenőné úrnő (Sopron), az orosz emberbaráti mozgalmak legfőbb jövedelmi té­nyezőjét ajánlja : az egyleti emlékérmet, melyet csak meghatározott gyüjtőmunkásságért húzhat az illető, előbb ezüstben, majd munkáját foly­tatván, aranyban. A kivitsl módjára is a fen- költ lelkű nő a tapintatával sok megszivlelésre méltót mond. Bizonnyal az igazgatótanács fog velük érdemileg foglalkozni. Ilyen a svéd jóté­konysági bélyegrendszer is, melyért illetékes helyen elintézésre váró kérvényünk már föl is ment és nyilván a politikai viszonyokban leli magyarázatát, hogy ma többet nem jelenthe­tünk róla. A magyar nőnek szerepe lesz a nemzet pusztító kór enyhítésében és egyesületünk tán- torithatatlanul meg van győződve, hogy nélküle czélunkat nem érhetjük el. (Kythy Dezső tanár és igazgató ur szépen fejtegette a nőre néző feladatokat ezen a téren.) A hadviselésnek leg­nagyobb eszközét: a pénzt is az ö nemes lelkű fáradozásuk fogja megszerezni. És mi lesz a hála? Az, hogy ha a halál halovány rózsájával meg- föstött, lesorvadt, az életkedvben kiszáradt, a halállal eljegyzett beteg, kjnek homlokán a fácies hippokratika borong, — ott azokban a gyógyitóházakban, melyeknek minden egyes tég­láját a magyar nő lelkesedése hozta össze, a beteg kigyógyulván s ha onnét kijön, az, aki előbb halálnak volt eljegyezve, mikor gyógyultan ki­jővén az áldott épület küszöbén, bucsuzóbin kiperdül szeméből a hálának, a serkedő remé­nyeknek, a felpezsdült életkedvnek hála könye : az lesz a legszebb jutalom hölgyeim. Ez a hála­adó imádság, mely Égbe száll s mi gyarló embe­rekről lekönyörgi gyarlóságunk botlásait. Ilyen oklevelet igazán nem adhat a József királyi herczeg szanatórium egyesület. Helyesen mondja az egyesület és főleg helyesen utalt erre az egyesület ékesszavu elnöke Lukács György dr, a kinek agilitása, fáradhatat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom