Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-06-04 / 25. szám
8 BÉKÉS 1905. junius 4. minden zenemükereskedésben és a hirlapelárusitók- nál kaphatók. Saját gyermeke húsával vendégelte meg a miniszterét Asztiagesz méd király. Ezt a jelenetet kitűnő képben mutatja b. „A világ Történelme“ e héten megjelent füzete, melyben még érdekes kép: a méd királynak lerészegitett szkita vezérek elleni erőszakos tette: a vágtató amazok. Hogy ,A Világ Történelmé“-nek mily érdekes előadása lesz ez a munka, azt a tovább haladó füzetek egyre fényesebben mutatják, mert minél bővebb történeti anyaggal rendelkezik valamelyik kor vagy nép, annál érdekesebb annak előadása. Aki érdekes történelmet kedvel, kérjen mutatványszámot, melyet ingyen és bérmentve küld kívánatra „A Világ Történelme“ kiadóhivatala, Budapest, VI., Aradi-utcza 8. Nőkröl-szerelemről. „Ne panaszkodjatok a nő gyengesége ellen ne vádoljátok őt miatta, de ne felejtkezzetek meg e tulajdonáról és óvjátok meg az élet viharjaitól“ Báró Eötvös József bölcs mondásából indul ki egy fiatal poéta: Aszlányi Dezső, aki „Nőkről-szerelemről“ egy igen érdekes könyvet irt és novellisztikus formában igyekszik rámutatni társadalmunk azon félszeg felfogására, hogy serdülő és serdült leányaink nevelésében igen sok a rejtel- messég, titkolódzás és burkolózás a helyes föl- világositás helyett. Hiszen, ha nem volnának a Zola, Dumas, Prévost-féle és hasonló irányú irodalmi müvek oly sablonos felszeg módon eltiltva felsőbb és még felsőbb leányok szemei elől, úgy szent és bizonyos, hogy fele annyi leány sem olvasná azokat, mint igy; éppen azért, mert a tilalom ellenálhatlanul fölcsigázza a kíváncsiságukat s ha sötét pinczébe bújva is, de elolvassák biz azt és bizonyára nem tenne oly kártékony hatást a regény tárgya maga a képzeletükre, mint igy a lopva olvasás izgalmas tiltott körülményei. Tudjon a leány sokat, mi erényes és fejlődésben levő érzelemvilágát érinti s a tudás nem fogja őt soha a rosszra csábítani, mig a tapasztalatlan, öntudatlan lényeket az első hevesebb érzemény magával sodorja menthetlenül, mert ijesztő sok példa van reá, hogy sok ily leány egyáltalában nincs is tudatában bűnös vagy erkölcstelen cselekményeinek s csak akkor ébred meg tévedésének tudatára mikor már a bűnbe belemerült és mikor már az Ítéletében szigorú, — nevelési rendszerében azonban lelkiismeretlenül lagymatag társadalom kitörülte a nevét egyenrangú tagjai sorából. Szerző fényszóró mécset tart a társadalom, kiváltkép a leányok szemei elé s nem kápráztatni akarja őket, de jó szándékba eléjük világítani. A csinos kiállítású könyv ára 2.— korona. Kapható minden könyvkereskedésbeu. Gyulai élet. — A megye nagy terméből. — Mintha felujulnának a régi daliás idők ... A vármegye közgyűlésén, melybe máskor csak egy- egy tisztviselőválasztás tud egy kis hangulatot varázsolni, a haza veszélyben forgó alkotmánya ismét életre kelti a vármegye régi hivatását s a szegény megnyirbált vármegye, amelynek határozatát egy miniszteri fogalmazócska szeszélye sem szokta ma már respektálni, s amelynek két garas fölött való rendelkezése is miniszteri jóváhagyástól tétetik függővé, a régi fényben, a régi erővel, imponálóan mutatta meg kedden, hogy igenis, vármegye még a vármegye, védbástyája az alkotmánynak akkor, mikor az alkotmány veszélyben van. Szép és lélekemelő hangulat volt ez a keddi, megyegyülés kezdetén, mikor Berthóty Pista felolvasta a hevesi átiratra vonatkozó határozatot s mikor az alispán a Bikády dr. interpellácziójára kijelentette, hogy nincs az az erőszak, mely Békésvármegye tisztikarát le tudná téríteni a törvényesség útjáról. Inkább szenved és éhezik ez a gárda, de magát meg nem adja s nem lesz sem adó, sem ujoncz abszolutisztikus alapon. Fenséges és szivet dobogtató volt ez a jelenet s az ember akár hova nézett, csak meghatottság és lelkesedés volt olvasható az arczokon, Schmidt Gyula bácsi meg is könnyezte e történelmi pillanatot, de nemcsak ő neki, hanem másnak is láttam ott könnyet a szemében, teljesen „gutgesinnt“ alakoknak is, akik tréfálva szokták elmondani magukról, hogy „nem jöhet olyan kormány, akit én ne pártolnék.“ — Bizony-bizony, akár negyvennyolczasok, akár ma- melukok vagyunk, mégis csak kitűnik, hogy mindannyian magyarok vagyunk akkor, mikor a bicskát a nyakunkra teszik. — Ilyenkor eltűnnek a pártárnyalatok és együtt tartunk valamennyien s Berthóty Pista, a megye kiváló stilistája, akiről a „Békésmegyei Közlöny“ is mint „daliás szép ember“-ről emlékezik meg, ugyancsak eltalálta a hangot, mert ez a felirat a koalicziósoknak épen úgy tetszik, mint a szabadelvűeknek, mert ez a felírat sem az egyik párté, sem a másik párté, hanem Békésvármegye közönségéé, azé a közönségé, amelynek tagjai akármelyik párthoz tartozzanak is, egyformán szeretik a hazájukat, egyformán féltik az ország alkotmányát s egyformán óhajtják a magyar államiság kiépítését, ha nem is egyforma utakon és eszközökkel igyekeznek is a czél felé. Azonban engedjék meg, hogy hagyjam el ezt a magas tenort, mely nem az én hangnemem. Úgy is leszállóit a közgyűlés is hamarosan a piedesz- tálról s e felséges, hazafias hangulat eloszlott mint a buborék s maradt mi volt .... az agyon gyámolított vármegye, melytől a belügyminister megtagad egy ülnököt és 4 írnokot levon a fűtési átalányából és leszállítja az iroda költségeit. Hiába a belügyministeriumban jobban tudják, hogy mennyi fa és mennyi papír kell nekünk. — Mielőtt azonban ezekre sor került volna előbb Berényit is meg- kellett hallgatnunk, mert nincs olyan alispáni jelentés, amelyikbe ő hibát ne találna. Lám a mostani alispáni jelentésről már csak azt hittük, hogy ez már csak olyan alispáni jelentés, hogy a püspök is megnyalhatja utána a száját (Szabó Jancsi püspökjelöltnek ízlett is, úgy, hogy váltig köszönetét szavaztatott volna érte), de Berényinek ez se tetszett. Úgy tett vele, mint a zsidólegény a menyasszonyával. Nem tetszett neki az —- orra. Minthogy azonban az alispáni jelentéstől még se lehetett eltagadni, hogy köszönet és elismerést érdemel, hát bele ment volna még abba is, de csak úgy, ha az alispán ad az elismerésből másoknak is, nehogy ő maga meg- csömöröljék tőle, — Micsoda atyai jóindulat! Nemcsoda, ha az alispán eleve megcsömörlött az elismeréstől és nem kért belőle, pedig Pándy Pista is igen tapintatosan kínálta, mondván, hogy a kötelességtelj esitésért nem jár elismerés. S ez volt az izelitő abból a bizonyos erkölcsi támogatásból, melyet pár perczczel előbb biztosított a vármegye az ő tisztviselőinek a nemzeti ellentállás bekövetkezhető nehéz napjaira. Azonban mégis megvigasztalódhattak, mikor a csabaiak szép képviselője Achim L. András (ez a másik „daliás szép ember“, de erről nem Írja ezt meg a B. K.) szedte le a keresztvizet a csabai Haynauról és Caraffáról. — Mert csakis erre a két sötétemlékü urra kell gondolnunk, mikor Achim Korosyt és Seilert említi. Mindkettőtől eltagadja, hogy „urak“ volnának, csak per Korosy és Seiler emlegeti őket (ezek a csabai ellenzékiek fene emberek, Pándy se „méltóságosozná“ meg a világért se a főispánt) s iszonyú dolgokat mond el róluk. Közben elárulja meleg szeretetét a Békésmegyei Közlöny iránt is, amiért aztán figyelmezteti is az elnöklő főispán őt parlamentárisabb kifejezések használatára. — A csabai közigazgatási mizériák azonban már nem tudnak érdeklődést se kelteni, unos uniig vagyunk vele a csabai újságokból s a teremből kezdenek kiszállingálni a türelmetlenebb megyebizottsági tagok egy-egy czigarettára s eközben felfedezik a Moldoványi Jankó kisüsti pálinkáját is a Kiss Laczi szobájában. Az üveg azonban „sok eszkimó, kevés fóka“ lévén, nem tart soká. — Az Achim beszéde tovább tart, ő utána meg a másik nagyságos ur, Schriffert József, a gyulai képviselő mondja el, ami az ebadót illetőleg, a szivén fekszik. Ezzel aztán meg is indítja a lavinát és hoz zászólnak Gyuláról, Békésről és Orosházáról egyaránt. Hja! a kutyaadó kedves mindenütt, de leg kedvesebb Gyulán, mert itt nemcsak K. Schriffert követeli, hogy az alispán ur módosítsa „az alapszabályokat, hanem Ád. Schriffert, Névery és Pettner is hozzászólnak az ügyhöz. K. Schriffert egészen a parlamenti életből veszi a hasonlatot, mondván, hogy két kutya épen úgy nem felesleges, mint az elnök mellett alelnök is kell, s a békési szónok is kijelenti, hogy „két kutya teszi meg a ház körül az észrevételt“, az orosházi szónok meg azt mondja, hogy „Orosházán az összes „proskribáltak“ (talán conscribálást akart mondani), sem tudták behajtani az adót „s volt nálunk egyszerre 9 apellált kutya is.“ S igy szedték a szónoki babérokat a vármegye atyái a kutyák rovására s töltötték a drága időt, mert noha a kutyaadó igazán orvoslást kiáltó gravámenné nőtte is ki magát, ezúttal elpocsékoltattak a felszólalások, mert a főispán kijelentette, hogy erről majd a 68-ik pontnál diskurálhatunk egyelőre azonban vannak fontosabb tárgyalni valói a törvényhatóságnak. S megtudtuk a költségvetés tárgyalása során, hogy a belügyminiszter spórol az állami javadalommal s az „alkotmány bástyájától“ ugyancsak sajnálja a garast. „S tekintettel arra, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésrendez' se oly nagy pénzügyi terheket ró az államra“, (ezzel fizetik ki a pótlékot kérő-állami tisztviselőket is) nem teljesít sok adminisztráczionális fontos szükségletet. A pótadót azonban hűségesen megszavazták. Lipták L. András annyira buzdul érte, hogy „jelen“-t kiáltott igen helyett. Azonban kezdenek komoly ügyeket tárgyalni, amiben se politika, se veszekedés nincs. Az ilyen ügyek pedig nem igen tetszenek a megyebizottsági tag uraknak s azért lassanként gyérül a terem. Egyenként vonulnak ki a kis terembe s keresi mindenki a kalapját. Békési Morvay bátyánk meg két jómódú fiskálisnak Pándy Pistának meg Mázor Elemérnek magyarázza nagyban, hogy nem kutyaadót, hanem agglegényadót kéne inkább behozni, amire a két agglegény szándékot mutató fiatul ifiskális adóalanynak érezve magát, igyekszik Morvay bátyánk lőtávolából kijutni. S odabent a teremben ellanyhulván az érdeklődés, idekint élénkül a hangulat s hangos a lépcsőház a távozó virilisták politizálásától. Egy kis töredék meg — Nándor napja lévén — a levéltárnokot látogatja meg, ahol a „ramatyok“ közt vígan mosolyog a pogácsa, sonka, meg a csabai kolbász, tanúságául annak, hogy szívesen éhezünk és szenvedünk az alkotmányért, ha majd bejönnek — Isten mentsen tőle — a megpróbáltatás nehéz napjai, egyelőre azonban csak igy „nyomorgunk“, mig be nem jön az abszolutizmus. —re. Közgazdaság. Az aradi és Csanádi egyesült vasutak folyó hó 2-ikán Aradon izgalmas közgyűlést tartott, amelynek főtárgya s izgalma volt az igazgatóság javaslata a békés—Csanádi vasút bérbevétele tárgyában. E vasút átvételével az arad—Csanádi egyesült vasutak Mezőhegyesről kiágazó ága Tótkomlós Orosházán át Szarvasig, esetleg Mezőtúrig is kibővülne. A vasúti közgyűlés erre vonatkozó tanácskozása a következőleg folyt le : Okoliceányi Zoltán dr. hosszan tartó beszédben a mellett nyilatkozott, hogy a Békés—csauádi helyiérdekű vasút bérbevétele a részvénytársaságra nem előnyös s azt érzékeny károsodással fogja sújtani. Indítványozza, hogy a közgyűlés egyenlőre vegye le a kérdést a napirendről ; indítványa el nem fogadása esetén a kereskedelmi miniszterhez fog felebbezni és kérni fogja a jóváhagyás megadását. Nachtnébel Ödön kifejti, hogy az igazgatóság számvetések alapján dolgozott s ha valami nagy jövedelem esetleg nem is várható a vasút átvételéből, nem látja a jövőt oly sötétnek, mint Oüolicsányi, kinek a társaság szakemberei fognak válaszolni. Az igazgatóság javaslatához azt a pótinditványt teszi, hogy a szerződés csak abban az esetben hagyassák jóvá, ha a szarvas—mezőtúri másodrendű államvasuti vonal is az államtól előnyös feltételek mellett meg- szerezhetővó válik. (Általános helyeslés.) Gellényi Ernő felügyelő és Szathmiry János főfelügyelő ezután szakszerű felvilágosításokkal szolgáltak Oko- licsányi Zoltánnak a Békés—Csanádi helyiérdekű vasút várható jövedelmezőségéről. Ez után az elnök Nachtnébel Ödön indítványát szavazásra tette fel. Barta Arnold, az Agrár és Járadékbank vezérigazgatója e közben azt a kijelentést tette, hogy a maga s pénzintézete birtokában levő vasúti részvények jövedelmezőségét e vasúti vonal átvételével kocz- káztatva látja. (Általános derültség.) — Adják el, megvásároljuk! — kiáltotta Heinrich Sándor és többen. Az igazgatóság javaslatát a Békés—Csanádi vasút bérbevétele ügyében Nachtnébel Ödön indítványával, 29,345 szavazattal 24,622 szavazat ellenében elfogadta a közgyűlés.
