Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-06-04 / 25. szám
1905. junius 4. BÉKÉS 3 a gazdasági és kulturális fejlődésünkben okozott visz- szamaradás folytán súlyosan terhelik az államot és annak polgárait. Érzi ezeket máris vármegyénk közönsége és még inkább fél azoknak a jövőben való megnövekedésétől és majdan pótolhatatlan kártételeitől. De ebbeli aggodalmunk eltörpül a minden hazafi keblében támadt ama súlyos gond mellett, melyet a mostani válság lényege okoz, hogy alkotmányunk sarktétele, állami függetlenségünk félve őrzött biztosítékai látszanak veszélyeztetve. Az áll tm fogalmához elválaszthatatlan kellékként tartozik az államszemély teljes akaratszabadsága és akaratának független megvalósithatása. — Alkotmányunk szerint a nemzet akarata az alaptörvények korlátain belül a nemzet egészét képviselő országgyűlés által működik és az országgyűlés tagjainak, ezek többségének adott politikai megbízás jelöli meg azt az irányt, amelyen a nemzet a maga jólétére, polgárainak boldogulására és nemzeti dicsőségének emelésére dolgozni, haladni akar. A parlamenti többség által képviselt nemzeti akaratnak kell akadálytalanul érvényre jutnia a törvényhozásban és kormányzásban egyaránt. Az újabban összehívott országgyűlés tagjainak választása során az eddig többséget alkotott párt kisebbségben maradt és a nemzet akarata azokat a pártokat juttatta többségre, amelyek általánosságban a nemzeti irányban való gyorsabb fejlődésnek, állami önállóságunk minden téren teljes kifejezésre juttatásának jelszavával mentek a küzdelembe. Az országgyűlés pártjaiból e tekintetben megegyezésre jutott kétségtelen többségnek azonban mindez ideig nem adatott meg a lehetőség arra, hogy akaratát az ország jól felfogott érdekében törvényalkotásban és kormányzásban megvalósítsa Méltán emeljük fel tehát aggodalmunk szavát, az állami létünket érintő válságban megnyilvánuló halogatás miatt annál is inkább, mert ha politikai pártállások szerint egyes kérdésekben, vagy az egyes törekvések megvalósításának módozataiban eltérhetnek is a nézetek, de minden magyar szív együtt érez azon törekvések tekintetében, amelyeket az ország függetlensége, csakis önérdekei szempontjából való kormányzása és magyar nemzeti irányban való teljes megerősítése érdekében a képviselőház többségét alkotó pártok programmjuk lényegéül és elsőként megoldandó feladatok gyanánt tűztek ki. Hogy az ebben való együtt érzés vármegyénk közönségének állásfoglalásával is kifejezésre jusson, kinyilatkoztatjuk, hogy hazafias rokonszenvvel kisérjük az országgyűlési többség részéről előtérbe állított törekvést, amely az ország gazdasági önállóságának megvalósítását, alapvető belügyi reformok létesítését és az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben külön államiságunk ki: fejezésre juttatását tűzte ki czélul, és hogy teljes bizalommal vagyunk újonnan alakult képviselőházunk hazaszeretete és ősi alkotmányunkhoz való rendületlen ragaszkodása iránt, bízunk abban, hogy felséges királyunk is — elhárítva a nehézségeket — hozzájárul a válság megoldásához és annak az érzelmi összhangnak megteremtéséhez, amely hazánk és a felséges uralkodóház jólétének és dicsőségének alapját képezi. Teljes bizalommal intézzük tehát a mélyen tisztelt képviselőházhoz azon kérésünket, hogy eddig tanúsított hazafiasságával és alkotmányérzetével, — minden részletkérdést egyelőre figyelmen kívül hagyó — általános egyező akarattal méltóztassék oda hatni, hogy az alkotmányunkat veszélyeztető válság sürgősen és végleg megoldassák. Megoldas- i sék pedig úgy, hogy minden jogosulatlan behatást visszautasítva, tisztán és szabadon érvényesüljön a nemzet akarata és ereje, hogy a végleges megoldás nyomán támadt nyugalomban a nemzet — nép és király — a kölcsönös bizalom és közös dicsőség érzelmében egyesülve, térhessen át szigorúan alkotmányos, békés és áldásthozó, a nemzet szellemi és auyagi jólétét előmozdító öntudatos munkálkodásra. Kelt Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1905. évi május hó 30-án és folytatva tartott rmdes közgyűlésében. * Zugó lelkes éljenzés jelentette, hogy a felirat általános helyesléssel találkozik, a mely megismétlődött, a mikor a főispán a javaslatnak egyhangúlag történt elfogadását kihirdette. A határozat kihirdetése után a pillanat komolyságát jelentő néma csendben állott fel szólásra dr. Bikádi Antal, utalt arra, a mit a főispáni megnyitó is jelez, hogy megnehezült az idők járása politikai életünk felett. Fenyeget annak veszedelme, hogy a hatalom nem fogja respektálni alkotmányunkat. E veszélylyel szemben indokoltnak látja már most azt a kérdést intézni a vármegye tisztikarához, minő álláspontot foglalna el egy nem parlamentáris kormány alkotmány ellenes rendeletéivel szemben. Ismeri a tisztikar helyzetének nehézségét, mert itt nem egyszerű állásfoglalásról van szó, de az a veszély is fennáll, hogy az ily kormánynyal szembehelyezkedő tisztviselők állásukat fogják elveszteni. Dr. Fábry Sándor alispán felelt a feltett körkérdésre. Meggyőződése, hogy nem azért tették fel a kérdést, mintha nem tudták volna a feleletet, nem is a bizalmatlanság jelének látja ezt, de demonstrálásnak a bekövetkezhető helyzettel szemben. A kérdésre csak egy válasza lehet és azért maga és tisztviselőtársai nevében kijelenti, hogy ő, mint a vár■ megye minden tisztviselője csak egy kötelességet i ismer, hogy hü maradjon esküjéhez, alkotmányunkhoz és a törvényekhez, azért ha csakugyan bekövetkeznék az, hogy a kormány a meg nem szavazott ujonczokat és adókat követelné, e rendeleteket nem hajtaná végre. Teljesen bízik ugyan abban, hogy ily helyzet nem fog bekövetkezni, bár az előjelek a jövőre nézve szomorú kilátást nyújtanak. De a mint a múltban az erőszakkal szemben a vármegyék voltak az alkotmány védőbástyái, úgy lesz a jövőben is minden vármegyénél; és csak akkor tudja meg a közönség, hogy az a sokszor megtámadott és lekicsinyelt vármegyei tisztikar mennyire magaslatán áll a hazafias kötelesség tudásnak, mert megállja helyét akkor is, ha száraz kenyér és nyomorúság lesz következése alkotmány tiszteletének. Szűnni nem akaró taps és éljenzés honorálta a nagyfoutosságu kijelentést; majd ismét dr. Bikádi Antal szólalt fel, kifejezést adva annak, hogy nem volt kétségben egy pillanatig sem a válasz tartalma felől, olyan az, a milyet a hazafias tisztikartól elvárni lehet. Köszönetét fejezi ki azért és kifejti, hogy ebben az elhatározásban a tisztikar bizalommal számíthat a vármegye közönségének osztatlan támogatására. E támogatás biztosításául indítványozza, hogy már most jelentse ki a közgyűlés, hogy abban az esetben, ha a vármegye tisztviselői az alkotmány védelmében állásukat vesztenék, nemcsak erkölcsileg, de teljes illetményeik biztosításával anyagilag is támogatja őket. A közgyűlés általános helyesléssel fogadta az indítványt, mely ekként egyhangú határozattá emelkedett volna, ha újból szólásra nem jelentkezik a vármegye alispánja, a ki kéri a közgyűlést, mellőzze most az anyagi kérdés tárgyalását. Nem akarja, hogy ez kisebbítse az elhatározás értékét és nem akarja, hogy elleneink úgy tüntethessék fel a dolgot, hogy a tisztikarnak az állásfoglalása nem alkotmánytiszteletből, hanem csak az anyagiak biztosítása, vagy előre kialkudott volta folytán jött létre. Alkotmányunk védelme szempontjából az elhatározás ethikai értéke tisztán essék a mérlegbe és azért ismételten kéri, hogy az anyagi kérdés elejtésével legfölebb erkölcsi támogatásának előzetes biztosításával emelje a közönség a tisztikar erejét e fontos lépés megtételére. A tiszta hazafiságtól indított önzetlen szavak mély hatást tettek a jelenlevőkre és a közgyűlés az ily értelemben módosított indítványt egyhangúlag elfogadta. Alispán! jelentés. A lapunkban részletesen ismertetett alispáni jelentést dr. Daimel Sándor főjegyző terjesztette elő és ahoz elsőnek dr. Berényi Ármin tett néhány hogy a fiú milyen nyugodtan marad és félve, hogy ura fel talál ébredni, rákezdte : — Hé, Girolamo, miért nem megy el már ? Nem hallva választ, azt hitte, hogy a fiú elaludt. Kinyújtotta hát kezét, hogy felkeltse; de mikor hozzányúlt, érezte hogy jéghideg, amin nagyon csodálkozott. Erősebben is megérintette, de érezte, hogy amaz megsem mozdul ; többször igy megtapogatván, rájött, hogy biz az meg van halva. Ezen nagyon elszomorodott és jó ideig nem tudta, mitévő legyen. Végre azt határozta, hogy meg fogja tudni az urától, mit kéne tenni, de úgy mintha más emberről volna szó. Felébresztette tehát és azt, a mi épen akkor vele történt meg, úgy beszélte el, mintha más embert ért volna és aztán megkérdezte, hogy ha rajta esett volna meg ilyen dolog, mit tanácsolna ? A jó ember azt felelte, neki az a véleménye, hogy azt, a ki ilyen módon elhalálozott, csendesen vissza kell vinni lakására és ott kell hagyni, nem is neheztelve az asszonyra, a ki szerinte nem követett el semmi hibát. Ekkor a fiatal asszony igy szólt: — Hát akkor igy kell eljárnunk nekünk is. S megfogta kezét, hozzátette a halott ifjúhoz. Amaz megdöbbentve szökött fel és gyertyát gyújtva, a nélkül, hogy feleségével egyebet is beszélt volna, a holttestet felöltöztette ruháiba és haladék nélkül, segítve az ártatlan asszonytól, vállára kapta, elvitte lakása ajtajáig, letette a földre s ott is hagyta. Mikor aztán nappalodott, s az emberek meglátták az ifjút holtan saját lakása előtt, nagy lármát csaptak, főként az édes anyja; nézegették, vizsgálgatták, de mert nem találtak testén sem sebet, sem ütés nyomát, az orvosok nagyob- bára azt hitték, hogy fájdalmában halt meg ekképen. A holttestet el vitték hát egy templomba és ide jött a bánatos anya is nőrokonaival, szomszédasszonyaival s ott a tetem fölött szokás szerint keservesen elkezdtek sírni és jajgatni. Mialatt roppant gyászszal igy elsiratták a halottat, az a jóravaló ember, kinek házában meghalt, igy szólt Salvestrához : — Ugyan tégy valami köpenyt a fejedre s memj el abba a templomba, a hova Girolamot elvitték, vegyülj a többi asszonyok közé és hallgasd meg, mit beszélnek a dologról; én ugyanígy fogok tenni a férfiak csoportjában, hogy ekképen megértsük, nem mondanak-e valamit ellenünk is ? A fiatal asszonynak, a kiben későn ébredt föl a szánalom, tetszett ez a terv és mert maga is vágyakozott arra, hogy lássa holtan azt, a kit, mig élt, még egy csókkal sem akart megörvendeztetni, odament. Csodálatos milyen nehéz kifürkészni s szerelem erejét! Azt a szivet, melyet Girolamo vidám sorsa nem birt megnyitni, az ő balsorsa ime megnyitotta, s régi lángját felélesztő; s a mint .Salvestra megpillantotta a halott arczát, az hirtelen annyi rész véttel töltötte el, hogy köpenyébe rejtőzve, előfurakodva az asszonyok közt, nem volt addig nyugta, mig oda nem ért a tetemhez. Ott aztán nagyot sikoltva, arczczal a halott ifjúra vetette magát, de azt nem áztatta sok könynyel, mert mielőtt csak hozzá is ért volna, a fájdalom, valamint kioltotta az ifjúnak életét, azonképen kioltotta az övét is. Az asszonyok, bár rá nem ismertek, vigasztalták s azt mondták neki, keljen fel ; s mikor mégsem kelt fel, fel akarták ők maguk emelni s ekkor látták, hogy a szegény nem más, mint Salvestra és hogy már meg is van halva. Amin aztán mind az asszonyok, kik ott voltak, kettős szánalomtól legyőzve, még nagyobb sírásra fakadtak. A templomon kivül is elterjedt az újság a férfiak közt, s eljutott az ura fülébe, aki ott állott a többiek sorában és nem hallgatva sem vigasztalásra, sem csittitgatásra, szintén hosszú sírásba tört ki. Aztán sokaknak az ott levők közül elmondva, mi történt az éjjel a fiatalember és az ö felesége közt, mindenekelőtt nyilvánvaló lett mindkettejök halálának oka, amin aztán mindenki bánkódott. Fogták hát a halott fiatal asszonyt, s felékesitve úgy, a mint a halottakat szokás, ugyanarra az ágyra fektették, melyen a fiatalember nyugodott, s mikor ott sokáig megsiratták volt, mindkettőt ugyanegy sirverembe temették; s igy őket, kiket életükben a szerelem nem birt összekötni, a halál elválaszthatatlan együttlétre kapcsolta össze.
