Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-30 / 18. szám
1905. április 30. 3 BÉKÉS embere volt az elhunyt Boilokynak 8 mint ilyent. őt kívánta végrendeletében gyógyszertárának kezelőjéül. Az uj bérlő, — kinek személyében a Bodoky patika komoly tudásu, ambicziózus vezetőt nyer — 8 aki legutóbb a megye egyik legnagyobb és legforgalmasabb gyógyszertárát, a szarvasi Medveczky patikát kezelte — május elsején kezdi meg működését. Szentgyörgynapja, mely a házzal nein biró költözkődőknek kellemetlen időpont, mert ekkor kell hurczolkodni uj hazába, amely pedig igen kellemetlen és épen nem irigylendő állapot szokott lenni, az idén épen husvét másodnapjára esett. — így hát ünnep harmadnapján jelentek meg azoic h bizonyos hagyományos társzekerek az utezán. Az esti hét órai harangszó is elnémult Szentgyörgy napjával s ezután nyolcz és kileucz órakor fogja meg a harangozó a kőtelet, hogy vele imára csendítse a harangokat. A múlt héten, az utolsó két napot kivéve, állandóan hideg időnk volt, reggelenkint erős dérrel és fagyokkal, amelyek azonban tekintettel arra, hogy a gyümölcsfák nem voltak nedvesek, szerencsére, számbavehető nagyobb kárt nem okoztak Péntekéi hajnalban is erős dér volt még, de napközben mégis felmelegedett, ugyanígy tegnap is. Most már nagyobb langyos esőre volna égető szűk bégünk. Május elsejét a gyulai szocziál-demokrata párt az idén is szokott módon ünnepli meg. A május folyamot szándékozik nyitni, természetesen az elsejét megelőző napon, ma délután a Kossuth téren nagy népgyülés lesz, este pedig mulatság a pavillonban s holnap, május 1-én, délután 2 órakor pedig nagy tüntető körmenet zászlókkal és zenével. Természetes, hogy május elsején minden műhelyben szünetel a mnnka. Eljegyzés. A gyulai honvédezred köztiszteletben álló ezredparancsnokának, Schnörch Gyula ezredesnek leányát Olgát\ eljegyezte Zakariás Oszkár m. kir. honvéd főhadnagy. A főispán Üdvözlése. Főispánunkat Lukács Györgyöt, ki a húsvéti ünnepeket Budapesten családja körében töltötte, a következő tartalmú levélben üdvözölte névünnepe alkalmából — — Hódmezővásárhely város tanácsa: „Hódmezővásárhely város tanácsa névnapja alkalmából Méltóságodat nagyrabecsült családjával együtt, tiszteletteljesen őszinte szeretetből üdvözli s kívánja, hogy a min denható Isten hazánk díszére, városunk kulturális és közgazdasági ügyének eddig tapasztalt áldásos és bölcs vezetésére még számos évekig éltesse. Hmvásárhely t. h. város tanácsának 1905. április 22-iki üléséből. Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester.“ Uj VÍváSÍ tanfolyam. Maionne Vincenzo, a körünkben időző rokonszenves, jeles vivómester május hó elsejével két hónapra terjedő újabb vivótanesetben, ha arra — mint reméljük és óhajtandó is — kellő számú résztvevő jelentkezik. Az első tanfolyamon a m. kir. honvédség tisztikarának tagjain kívül, 18-an vettek részt és a tanfolyam siaere fényes bizonyítéka a kiváló vivómester kitűnő methódusának. Az uj tanfolyamra jelentkezések a Komló emeleti vivóhelyiségében kedden, csütörtökön és szombaton délután 4—8 órakor fogadtatnak el. Zene. Rácz Tóni gyulai jeles zenekara, mely újonnan szervezve a uj müsordarabokkal felszerelve, mint igyekvő és folyton haladó zenekar, szintén rászolgál a közönség pártolására, a város egyik legkellemesebb s kiszolgálás tekintetében első helyen álló kerthelyiségében, Oszuszky János vasúti vendéglőjében május 1-től kezdve, minden vasárnap és ünnepnapon játszani fog. Aki a zene mellett, lombok alatt töltendő kedves estéket szereti, ne feledkezzék el vasárnaponkint Oszuszky ról, kinek kerthelyiségében Rácz Tóni huzza a mélabus és ropogós magyar nótákat. Az újvárosi olvasókör husvét hétfőjén jól sikerült tánczmulatságot rendezett, amelyen a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok: Viszt Jánosné, Műit Rezsőnó, Fridrich Jánosné, Tömösközi Józsefué, Móricz Jánosné, özv. Kiss Ernőné, Glacz Jánosné, Zuzmann Jánosné, Havasi Hermanné, Scheibert Andrásné, Balo:h Józsefnó, Baranyik Ignáczné, Sál Sebestyénné, Fáskerti Istvánná, Hevesi Ignáczné, Hegyi Istvánné. Leányok : Wagen- hoffer Rózsika, Wagenhoffer Mati 1 d, Moldt Mariska, Tömösközi Vilma, Móricz Szidónia, Kiss Irma, Glacz Erzsiké, Havasi Tinike, K. Schriffert Erzsiké, Scheibert Emma, Scheibert Annuska, Zelenyánszky Mariska, Balogh Mariska, Balogh Ilonka, Baranyik Emilia, Sal Mariska, Fáskerti Paula, Hevesi Irénke, Tóth Mariska, Tóth Ilonka, Hegyi Erzsiké. Felülfizettek : K. Schriffert József 2 korona, Fridrich ” János, Fáskerti Istvánné, Havasi Hermann, Bucskó Gyula, Gerlein Reinhardt 1—1 korona, Hagy Gyula 50 fillér Boston-kurzus. Kovács Tivadar balletmester, a m. kir. nagyváradi honvéd hadapród-iskolának, városunkban két év előtt már jelesen működött és jó emléket hagyott táncztanára ide érkezett és 1905. évi május 3-án, a Göndöcs- népkerti pavilion öt vagy hat hétre terjedő táncz- tanfolyamot nyit. Tandíj a teljes idényre 8 forint. Haladók árelőnyben részesülnek. Magánköröknek megállapodás szerint. Felnőtteknek külön Boston- kurzus, A kurzus délutánonkint 5—7 óráig terjed. A Boston magánúton 3—4 óra alatt elsajátítható. Előjegyezni lehet Dobay János könyvkereskedésében és dr. Nuszbekné Scherer-féle tanintézetében d. e. 10—12 óra között. Május 1-től kezdve személyesen is értekezni lehet a Göndöcs népkerti pavillonban. — Gyerünk másik boltba! — szólt az asz szony s nagy sebesen kifelé indultak a boltból De az ajtóból visszafordultak, újra nézegették a kemenczét, kinyitották az ajtaját s igazgatták a karikáit. — Pedig jó kemencze vóna, — mondta az ember, — jó meleget adna. — Azt hát! Kend mán oda adná érte mind a három pengőt. — Nem én, hanem két és fél pengőt, jó kis kemencze s nyomban odakiáltott a vasárusnak : — Hát hallja-e? Két és fél pengőt adok ezért a rossz kemenczéért ! Adja ide, nem bánja meg ! De a vasárus hidegen csóválta a fejét. — Gyerünk ! — kiáltott Böde szigorúan. — Van még több vasárus is ! — s kimentek a boltból. Egy darabig az ajtó előtt ácsorogtak, arra vártak, hogy visszahívják őket, de miután ez nem történt meg, nagy nehezen megállapodtak abban, hogy odaadják a három forintot, Böde visszament a boltba s a markába vitte a pénzt is. Oda állott a pénztár elé s büszkén letette a három pengőt. — Hallja az ur 1 Ne mondja, hogy czi- gánykodunk, megadjuk a három pengőt. — Három ötven — felelte szigorúan a«*rasárus. Ez teljesen kihozta sodrából Bődét. Miután több pénze nem volt, mérgesen és megvetéssel ott hagyta a vasárus boltot. Szótlanul ballagtak. Az utczájuk, a kis nádas házak, belefulladtak a hideg, fehér ködbe. Bődének összecsípte az orrát, fülét a hideg. Amint beléptek a házba, Bődé megszólalt: — Hát kemencze nincs, hanem aztán a zsebét tapogatta, ravaszul mosolyogva, előhúzott valamit a zsebéből s a markában szórón gáttá. — Mi van a kend kezében ? — kérdezte az asszony. — Hát izé, he-he ! — nevetett az ember, a szemével hunyorított. — Hát izé ... elhoztam a vasárustól egy kis karikát. — Én meg egy nagyot! — szólt az asz- szony, a kosarába nyúlt s diadallal húzott elő egy nagy karikát. Az ember nevetett s a két karikát kezdte összeillesztgetni, aztán megszólalt : — Anyjuk te! Tán lehetne, he-he. . . tán kemenczét is szerezni, he-he . . . tán lehetne. Pásztor József. Eljegyzés. Krizsán Mariskát, Krizsán András polgártársunk leányát a napokban eljegyezte Kelle Ákos fővárosi kereskedő. Elhunyt honvédezredes. Petöcz János, nem rég a gyulai 2. honvéd gyalogezred, most a szegedi 5. honvéd gyalogezred paraucsnoka hirtelen meghalt szivszélhüdésben. Az utezán rosszul lett s mire lakására szállították kiszenvedett. Nagy részvét mellett temették el az ötvenöt éves korában elhunyt katonát, a ki a polgári társaságnak is kedvelt tagja volt. A gyulai honvéd tisztikar küldöttségi 1 eg képviselve volt a temetésen. Öngyilkosság. Serényi Sándor gyulai 16 éves urasági kis lovász pénteken reggel, mig társai reggelizni mentek, a szerszámkamrából előhozott egy kötelet s a padlasra ment, hol a kötelet a gerendára húzta, lába alá ládát tett s miután a lecsüngő kötelet nyaka köré csavarta, a ládát pedig maga alul kirúgta, azonnal megfuladt. Amikor alig egy fél óra múlva társai keresni kezdték, már halott volt s minden élesztósi kísérlet daczára halva maradt. Az öngyilkosság a gyulai kastély népe között nagy ijedelmet és sajnálkozást keltett, mert a fiú eleven természetű és mindig jókedvű volt, sőt az öngyilkosság előtti perczekben is még dalolt és társaival játszadozott s igy sötét elhatározását csakis pillanatnyi elmezavarban követhette el. Böhm Pál Gyulán. A néhány hét előtt távol idegen országban a képzőművészet Mekkájában : Münchenben elhunyt világhírű magyar festőművész képeinek Aradon történt kiállítása alkalmából az „Aradi Közlöny“ kegyeletes meleg hangon emlékezik meg a jeles művészről, aki mint egészen fiatal ember 1863 ban először Gyulín telepedett le s innen költözött Aradra. Gyulai tartózkodásáról a következő epizódot örökíti meg Nagy Sándor, aki a művésznek Aradon festett müveit összegyűjtötte: „Aradvármegye és Arad város népszerű és nagyérdemű volt főispánja, az élte delén elhalt Tabajdy Károly 1863-ban Gyulán volt ügyvéd. Egy napon az irodája előszobájában czivakodást hallva, kinézett és ott látott egy idősebb embert, a mint egy komoly arczu fiatal emberrel élénk és hangos szóváltást folytat. Miután lecsillapította őket, kérdést intézett hozzájuk, mire az idősebb panaszos előadta, hogy ő egy gyulai vendéglős, kihez ez a fiatal ur már egy pár hónap óta ebédelni és vacsorálni jár, de nem fizet. Erre a bepanaszolt bemutatkozott, hogy ő Böhm Pál festő és szívesen fizetne, de nem tudja a képeit eladni. Most is magával hozta egy képét és ha azt eladhatná, azonual kifizetné tartozását. Tabajdy Károly az érdekes festményt — melyen a jövő nagy művészének zsenialitása már visszatükröződik s mely egy gyulai fazekasmester szép leányának természet után festett arczképe volt, karján az ismeretes gyulai vizes korsóval, — azonnal megvette s mint névnapi ajándékot vitte haza fiatal nejének, ki azt mint drága ereklyét, mai napig híven megőrizte.“ Halálozás. Szikes Antal nyomdász, városunk szülötte, az „Orosházi Hírlap“ szerkesztője, folyó hó 24-ikén 48 éves korában, Orosházán meghalt. A boldogult Dobay tJános gyulai könyvnyomdájában tanulta mesterségét és a „Békés“-nek évek hosszú során át szedője volt; két évtized előtt önállósitotta magát és Szarvason nyitottt könyvnyomdát, amelyet azonban a múlt évben feladott, amikor is Orosházára költözött és egy ottani nyomda vezetését vette át. Halálát özvegyén Dantzky Márián kívül testvérei s kiterjedt rokonság fájlalja. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő: Ozv. Szikes Antalné szül. Dantzky Mária úgy a maga, mint a rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti feledhetetlen jó férjének és rokonnak Szikes Antalnak az „Orosházi Hírlap“ szerkesztőjének, folyó évi április hó 24-én este fél 10 órakor, életének 48 ik, boldog házasságának 23-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos el- runytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 26-án d. u. 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint, az Ond-utczai gyászházból, a helybeli katholikus sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő gyászmise folyó hó 27-én reggel 7 órakor a helybeli róm. kath. templomban
